2017. június 24., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 24 - SZOMBAT - Ézsaiás 35

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 712. nap

Ez az alkalom igen hasznos volt az összegyűlt sokaság számára. A város megszentségtelenített utcáit megtisztították az Akház uralkodása alatt odahelyezett bálványszentélyektől. A kitűzött napon megtartották a páska ünnepét, és a nép hálaáldozatok bemutatásával és Isten akaratának tanulásával töltötte a hetet. A léviták nap mint nap az Úr dolgait tanították, és akik szívből keresték az Urat, azok bocsánatban részesültek. Nagy öröm töltötte el az imádkozó sokaságot; "A léviták és a papok minden nap dicsérték az Urat, erős hangú hangszereken játszva az Úr tiszteletére" (2Krón 30:21). Mind egy akarattal dicsőítették Őt, aki ilyen könyörületes és irgalmas.

A páskabárány ünnepére szokás szerint szentelt hét nap nagyon gyorsan eltelt. A nép további hét napot akart eltölteni tanulással, hogy jobban megismerje az Úr útját. A tanító papok folytatták az oktatást a törvény könyvéből. A nép naponként összegyűlt a templomban, hogy dicsérettel és hálával áldozzon. Ahogy a nagy összejövetel vége közeledett, kétségtelenné vált, hogy Isten csodálatosan cselekedett a bűnbe süllyedt Júda megtérése és a mindent elsöpréssel fenyegető bálványimádás áradatának feltartóztatása érdekében. A próféták nem hiába mondták ünnepélyes figyelmeztetéseiket. "Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben" (2Krón 30:26).

Elérkezett az idő, amikor a híveknek vissza kellett térniük otthonaikba. "...fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az Úr szent lakóhelyére" (2Krón 30:27). Isten elfogadta azokat, akik megtört szívvel, bűneiket megvallva, nagy elhatározással fordultak hozzá bocsánatért és segítségért.

Még volt egy fontos feladat, amelyben minden hazatérőnek tevékenyen részt kellett vennie. E munka végrehajtása tanúsította, hogy igazi reformáció történt. A feljegyzésben ez áll: "Amikor mindezek befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután visszatértek Izráel fiai, mindenki a maga városában levő birtokára" (2Krón 31:1).

Ezékiás és munkatársai különböző reformokat hoztak létre az ország lelki és földi érdekeinek helyreállítására. A király "...egész Júdába azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak tartott Istene, az Úr." "Minden munkáját, amit az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki." "Bízott az Úrban, Izráel Istenében... vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt" (2Krón 31:20-21; 2Kir 18:5-7).

Ezékiás uralkodását jelentős intézkedések sorozata jellemezte, melyek tanúsították a környező népeknek, hogy Izráel Istene népével volt. Amikor uralkodása korábbi szakaszában az asszíroknak sikerült Samáriát elfoglalniuk, és a tíz törzs darabokra tört maradékát a népek között széjjelszórniuk, sokan megkérdőjelezték a héberek Istenének hatalmát. Sikereiken felbátorodva a niniveiek ekkor már jó ideje félretették Jónás üzenetét, és a mennyel szemben makacsul állást foglaltak. Néhány évvel Samária eleste után a győztes hadak újra megjelentek Palesztinában. Haderejüket Júda bekerített városai ellen irányították, bizonyos mértékű sikerrel. Egy időre azonban visszavonultak, mert birodalmuk más részeiben nehézségek támadtak. Csak néhány évvel később, Ezékiás uralkodásának vége felé be kellett mutatni a világ népe előtt, hogy vajon a pogányok istenei végül győznek-e.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 35

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az előző fejezetben megtudtuk, hogy mi fog történni a bűnösökkel és azokkal, akik nem tartják magukat Isten gyermekeinek: a látszólag virágzó földjük szemétté és kietlen pusztasággá fog változni. Ellenben Ézsaiás 35-ben ennek ellenkezőjét olvashatjuk.

Annak ellenére, hogy meghaltak a bűnben, és lelkük kiszáradt pusztaság Isten nélkül, az igazak, akik elfogadták Istent, ragaszkodtak Hozzá, és mint Jákób, ezt mondják: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet” (1Móz 32:26), és ez egy csodálatos ígéret. Az ígéret szerint „örül a pusztaság és virul mint őszike” (1. vers), mosoly és ének lesz ajkukon, amikor Isten dicsősége és ékessége megjelenik mindenki előtt.

Amíg a mi pusztaságunk se nem dicső, se nem kiváló – és ez így is marad, amíg bűnben élünk – de most már, hogy meghaltunk a bűnnek, mindkettőt megkaphatjuk. Azonban a dicsőség és kiválóság melyet megtapasztalunk, nem a mienk, akiknek a sivár lelke átalakult, hanem az Úré. Máté 5:16 szerint „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Fontos, hogy mindig emlékezzünk arra, kié a dicsőség! Ez nem rólunk szól, hanem Róla.

Hasonló ígéretet találhatunk Ézsaiás 51:3-ban is, „Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava” (ez az egyik kedvenc ígéretem, nyilvánvaló okokból!)

Ézsaiás 35-ben ez az ígéret folytatódik. A gyengébbek, bátortalanabbak számára bátorítás: legyél erős és ne félj! A vakok szemei megnyílnak, a süketek újra hallanak. A sánták, mint szarvasok fognak ugrálni, és a némák énekelnek. Ahol régen sivatag volt, hamarosan élő víznek folyamai lesznek.

Sokan nem is fogják fel a súlyát azoknak az értékeknek, melyeket Isten adott nekik. Nem fogják fel azt sem, hogy Ő mit szeretne tenni a mi sivár életünkkel.

„Az Úr csalódik, mikor népének a tagjai kevésre értékelik önmagukat. Az Úr azt akarja, hogy választottai azon ár szerint értékeljék önmagukat, mely árat érettük a Golgotán lefizetett. Isten vágyakozik utánuk, kívánja őket, különben nem küldötte volna el Fiát azzal az igen sokba kerülő megbízással, hogy váltsa meg őket. Az Úrnak feladata van számunkra és nagyon tetszik néki, ha gyermekei a legmagasabb igényekkel lépnek eléje, csak azért, hogy minél nagyobb mértékben megdicsőíthessék az Ő nevét. Nagy dolgokat várhatnak el az Úrtól, ha hisznek az Ő ígéreteiben.” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 573-574. oldal).

Adjuk át életünk sivár pusztaságát Istennek még ma, és ébredjünk rá, hogy Ő, aki megváltott minket, csodálatos dolgokat szeretne tenni az életünkben. Az Ő országában semmi sem vész kárba. Egy napon, a hamut ékességgé, a gyászt örömnek kenetévé fogja változtatni (Ézs 61:3), mert Ő megígérte nekünk. „Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejükön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj” (10. vers). Milyen csodálatos nap lesz!    

Melodious Echo Mason

99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június 18-24.).

Egyszer hallottam egy élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”

Habár az új király maga nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak, kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is igazolhatják.

Amikor először elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam sem adtam erre jó példát.

Ahogy a csoport fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz (Akház).

Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése