Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 710. nap
28.
Ezékiás
Akház nemtörődöm kormányzásával éles ellentétben állt az a
reformáció, amely fia gyümölcsöző uralkodása idején ment végbe. Ezékiás azzal
az elhatározással lépett trónra: minden tőle telhetőt megtesz Júda érdekében,
hogy megmentse az északi királyság sorsától. A próféták tanításai nem bíztattak
középutas megoldásokra. Csak a leghatározottabb reformációval lehetett a
fenyegető ítéletet elhárítani.
Ezékiás olyan embernek bizonyult, akire éppen szükség volt
a válságban. Alighogy trónra lépett, terveket fektetett le és megvalósította
azokat. Először a nagyon régóta elhanyagolt templomi szolgálatok
helyreállítására fordított figyelmet. A szent elhivatásukhoz hűséges papokat és
lévitákat nyomatékosan kérte, támogassák munkáját. Bízva megértő segítségükben,
nyíltan beszélt velük arról, hogy azonnal széleskörű reformot szeretne
kezdeményezni. "Mert hűtlenné váltak őseink; azt tették, amit rossznak lát
Istenünk, az Úr, és elhagyták őt. Elfordították arcukat az Úr hajlékától, hátat
fordítottak neki." "Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel
Istenével, az Úrral, és akkor elfordul tőlünk lángoló haragja" (2Krón
29:6, 10).
A király néhány szóval ismertette a fennálló helyzetet: a
bezárt templomot; a szünetelő szolgálatokat; a város utcáin és országszerte
gyakorolt botrányos bálványimádást; tömegek hűtlenségét, akik talán hűségesek
maradnak Istenhez, ha a vezetők Júdában jó példát mutatnak nekik; az ország
gyengeségét, hogy elvesztette erkölcsi súlyát a környező népek előtt. Az északi
királyság gyorsan szétmorzsolódott; sokan pusztultak el kard által; tömegek
sínylődtek fogságban. Nemsokára egész Izráel az asszírok kezére jutott, és
teljesen elpusztult. Bizonyára ez a sors éri Júdát is, hacsak Isten nem
munkálkodik rendkívüli módon választott képviselői által.
Ezékiás közvetlenül a papokhoz fordult, és kérte őket,
segítsenek a szükséges reformok megvalósításában. "Fiaim, ne
tétlenkedjetek!
Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az ő szolgálatára
álljatok - intette őket -, neki szolgáljatok és áldozzatok." "...szenteljétek
meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az Úrnak a házát!"
(2Krón 29:11, 5).
Az idő gyors cselekvést követelt. A papok azonnal munkához
láttak. Azokat a társaikat is megnyerték az együttműködésre, akik nem voltak
jelen e megbeszélésen. Lelkesen kezdtek hozzá a templom megtisztításához és
megszenteléséhez. Ez sok nehézséggel járt az éveken át tartó
megszentségtelenítés és hanyagság miatt. A papok és léviták lankadatlanul
fáradoztak, és meglepően hamar jelenthették feladatuk elvégzését: a
templomkapuk kijavítását, kinyitását, a szent edények összeszedését és helyükre
tételét. Minden készen állt a szentélyszolgálat helyreállításához.
Az első istentiszteleten a város vezetői Ezékiás királlyal,
a papokkal és a lévitákkal együtt kérték Istent, hogy bocsássa meg a nemzet
bűneit. Bűnért való áldozatokat helyeztek az oltárra az "egész Izráel
érdekében." "Amikor vége lett az áldozat bemutatásának, a király és
mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak." A templom udvarai
újra visszhangzottak a dicsőítés és ima hangjától. Amikor a hívek felfogták,
hogy megszabadultak a bűn és hitehagyás rabságából, örömmel énekelték Dávid és
Aszáf énekeit. "Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten
helyreállította azt népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog"
(2Krón 29:24, 29, 36).
Isten felkészítette Júda főembereinek szívét egy igazi
reformációs mozgalom vezetésére, hogy a hitehagyást megállítsák. Prófétái által
egymás után küldte a komoly kérlelés üzeneteit választott népének, melyeket
Izráel tíz törzse semmibe vett, elvetett, így az ellenség kezébe került.
Júdában azonban maradt szépszámú maradék. Őket a próféták továbbra is
kérlelték. Figyeljük meg Ézsaiás buzdítását: "Térjetek meg ahhoz, akitől
oly messzire eltávolodatok, Izráel fiai!" (Ézsa 31:6). Hallgassuk meg
Mikeás bizakodó kijelentését: "De én az Urat várom, a szabadító Istenben
reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert
ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom. Az
Úr haragját kell hordoznom, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és
igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm
igazságában" (Mik 7:7-9).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
33
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Bibliában számos
helyen olvashatunk azokról a „jajokról”, amelyek tulajdonképpen az Úr
figyelmeztető üzenetei felénk. A legtöbb ilyen „jajt” Ézsaiás könyve taglalja.
Ezek a „jajok” megfeddik a személyes bűnöket, a gonoszokét éppúgy, mint az
igazakét, akik büszkévé válnak, és a gonoszságot jónak nevezik. Ézsaiás önmagának
is címez ilyen üzenetet, mert elismeri, hogy ő is egy tisztátlan ajkú ember.
(További tanulmányozásra ajánlom az összes „baj” megismerését, mert ez segít,
hogy ne essünk egyik „jaj” ítélete alá sem.)
Az előző fejezetekben
(kezdve Ézsaiás könyve 28. fejezetétől a 31. fejezetéig) Ézsaiás megjövendölte
ezeket a „jajokat” Izrael és Júda ellen, akik lázadoztak és büszkék voltak.
Most Ézsaiás egy komoly „jajról” beszél, Szanherib király és az asszír hadsereg
ellen, akik eljöttek lerombolni Jeruzsálemet. Úgy tűnhet, hogy ez a fejezet
igazán negatív alaphangról indul, de valójában reményteljes kegyelmi üzenet Jeruzsálem
számára. Bár Izrael gyakran csak saját tanácsait követve járt, és mindig
másoktól kért segítséget, nem pedig az Istentől; ám ha kegyelemért kiáltottak
Hozzá, akkor ez a prófécia emlékeztette őket (és bennünket is ma) arra, hogy
Isten továbbra is hallja és megválaszolja az imákat. Valójában azt mondhatjuk,
hogy a királyság, amely Jeruzsálemet jött lerombolni, maga lesz kifosztott (4.
vers). (Erről a történetről majd részletesebben beszélünk Ézsaiás 36-37.
fejezetében).
Ez a fejezet egy
valóságos kincsesbánya, de most összpontosítsunk a 14. és az azt következő
versekre! Látva, hogy hogyan mentette meg az Úr Izraelt Asszíriától, az ott
lakó bűnösök és képmutatók (beleértve a hamis vallási vezetőket) így kiáltanak
fel félelmükben: „Ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik
közülünk örök hőséggel?” A Zsoltárok 24:3 ír egy hasonló kiáltásról: „Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat
meg szent helyén?” (új prot. ford.)
Ezekre a kérdésekre a
választ a következő vers részletekben olvashatjuk: „Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után,
és nem esküszik hamisan” (Zsolt 24:4). „Aki
igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el
megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar
vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot” (Ézs 33:5).
De
hogy lehet nekünk, bűnös embereknek tiszta szívünk? Hogy járhatunk el
igazságosan, ha már születésünktől kezdve bűnösök vagyunk? Nem tudjuk megtenni
ezeket, Jézus nélkül nem lehetséges. „ Krisztus nélkül nem tudjuk legyőzni
egyetlen bűnünket sem, és nem tudunk a legkisebb kísértésnek sem ellenállni. A
Vele való kapcsolat olyan erő, mely mindenható, és győzelemre segít minket.
Mindenki, aki alázatosan jár Jézussal, minden nap úgy érezheti, hogy szüksége
van egy erőre, hogy uralkodhasson magán, hogy meglágyítsa kőszívünket, hogy
segítsen felolvasztani azt, hogy a szennyes dolgainkat el tudjuk hagyni. Ez
ugyanaz a hatalom, mely a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn, ez képes gonosz
természetünket kiirtani, hogy mi is részesei lehessünk az isteni természetnek.
Ez az erő, amely meggyógyította a leprást, segít megtisztítani a szívet, és
alkalmassá teszi az embert, hogy Isten népének, az angyaloknak és a megváltottak
seregének méltó tagjává legyen. A szent engedelmesség csak abban az igazságban
található meg, amelyet Krisztus ad a hívő léleknek. „Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a
szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.” És mindenki,
aki Krisztusban lakozik, és akiben Krisztus lakozik, olyan kedves Istennek,
mint saját szeretett Fia. Elfogadva a Szeretettben, az Atya féltő gondoskodásának
a tárgya lesz, aki sok gyümölcsöt terem, az igazi szőlőtővel való kapcsolat
eredményeképpen”
(Signs of the Times, 1891. augusztus 10.
2. rész).
Áldott
legyen a mi Mindenható Urunk. Milyen dicsőséges Istent szolgálunk! Tartsunk
bűnbánatot, és forduljunk hozzá még ma, hogy megbocsáthassa gonoszságunkat, és
legyőzhesse minden ellenségünket. Igen, valóban. Ahogy felismerjük, hogy kik is
vagyunk Istenhez képest, teljes képtelenségnek tűnik, hogy megfelelhessünk az
isteni követelményeknek. Mégis, Ézsaiás 33:22 szépen összegzi: „Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk,
az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket.”
Melodious
Echo Mason
ARME Bibliatábor Szolgálatok
ARME Bibliatábor Szolgálatok
99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június
18-24.).
Egyszer hallottam egy
élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll
vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a
fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó
szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”
Habár az új király maga
nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak,
kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt
engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el
az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is
igazolhatják.
Amikor először
elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam
el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes
segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban
azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a
felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos
azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam
sem adtam erre jó példát.
Ahogy a csoport
fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek
képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam
mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a
szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy
bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a
hatalomhoz (Akház).
Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University
Church
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése