2017. június 17., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 17 - SZOMBAT- Ézsaiás 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezet 705. nap

Sokan látták meg azt, aki mindenestől fogva kedves, és tízezer közül is kitetszik. "Saját szemeddel nézheted a király szépségét" (Ézsa 33:17) - szólt nekik az irgalmas ígéret. Bűneiket Isten megbocsátja, és Ő lesz egyedüli dicsekvésük. Azon a boldog napon, amikor megszabadulnak a bálványimádástól, így kiáltanak: "Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen... az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényadónk, az Úr a királyunk, ő segít meg bennünket" (Ézsa 33:21-22).

Az Ézsaiás által hozott üzenet tele volt vigasztalással és bátorítással. Azoknak szólt, akik visszafordultak bűnös utaikról. Halljuk meg az Úr beszédét, amelyet prófétájával üzent:

"Gondold meg, Jákób, mindezeket,
mert te, Izráel, az én szolgám vagy!
Én formáltalak, az én szolgám vagy te,
Izráel, nem feledkezem meg rólad!
Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget,
vétkeidet, mint a felhőt.
Térj hozzám, mert megváltottalak!" (Ézsa 44:21-22).
"Azon a napon ezt mondod majd:
Hálát adok neked, Uram,
mert bár haragudtál rám,
elmúlt haragod, és megvigasztaltál.
Íme, Isten az én szabadítóm,
bízom és nem rettegek,
mert erőm és énekem az Úr,
megszabadított engem.
Örvendezve fogtok vizet meríteni
a szabadulás forrásából.
Azon a napon ezt mondjátok majd:
Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét!
Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit!
Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos!
Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket
vitt véghez az Úr,
tudja meg ezt az egész föld!
Kiálts és ujjongj, Sion lakója,
mert nagy közöttetek Izráel Szentje!" (Ézsa 12).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiás megnevezi Efraimot az első versben, valami azonban homályos Efraimmal kapcsolatban, amit meg kell vizsgálnunk. Ott a büszke király, és ott vannak az iszákosok Efraimban, akiket legyőzött az alkohol. Olyan Efraim, mint a dicsőséges szépség hervadó virága (1. vers).

Ézsaiás itt Luciferre is gondol, aki szépsége ellenére büszke lett, és híveivel együtt kiűzetett a Mennyből. Ézsaiás erős, hatalmas férfinak látja az Urat, a Messiást, aki veszedelmes szélvészként, hatalmas kezével a földre vetette őket (2d vers). Lucifert gonoszsága miatt űzte ki a Messiás a Mennyből, és a végrehajtó ítélet napján végleg és végérvényesen leszámol majd a gonosszal. Igen, az efraimi kevély koronák és a részegesek elhervadnak és eltűnnek (4. vers).

A messiási korban az Úr lesz a dicsőség koronája, amit Ádám és Éva elveszített sátán mesterkedései folytán. Tehát: „Azon a napon a Seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának” (5. vers). Krisztus, aki még ítélkezik, lesz „az ítélet lelke”, és a nyomorúság idején Krisztus, a harcos Messiás lesz „az erőssége azoknak, akik visszaverik az ellenséget a kapunál” (6b vers). A lelkészek és a papok sajnos „tántorognak a bor miatt, és szédelegnek a részegítő italtól,…és meginognak az ítélethozatalban” (7a, e vers).

A kérdés, amit Ézsaiás feltesz, hogy kit fog a Messiás tudományra tanítani? „A tanítást kivel értetné meg?” (9. vers). Ez a kérdés Jézus földi életének idejére is vonatkozik. Figyelmes és tájékozott néphez szeretett volna szólni, de a halászháló mellől kellett tizenkét tanítványát elhívnia, és elválasztani őket az Ige „anyatejétől”, és szilárd táplálékot adni nekik. Krisztus, a Megváltó dadogó ajakkal és idegen nyelven szól majd azokhoz, akik elvesznek, ahogy az ApCsel 2. fejezetében tanúi lehetünk, a Lélek ajándéka által több különböző nyelven is (11. vers). Krisztus ezt mondja majd nekik: „Nyugodjon meg a megfáradott”, ám a rossz hír az, hogy a megfáradtak „nem akarták meghallani” (12. vers).

Krisztus bibliatanulmányozási módszere: sorról sorra, „itt egy kicsi, ott egy kicsi” (13. vers). Az emberek azonban megbotránkoznak Krisztus próbakövében, csapdába esnek és eltévelyednek. A Római levél 9:33, és 1Pét 2:6 igeversekben is szerepel a „próbakő, a becses szegletkő, erős alappal” (16. vers). Ézsaiás itt az üdvösség központi kérdéséhez érkezik: „Aki benne hisz, az nem fut!” Ez a fejezet középpontja!

Krisztus igazságot fog tenni a jogosság mérőkötelével a vizsgálati ítélet során. Isten nem azért küldte el Fiát, hogy egyezkedjen a gonosszal. Minden hazugságot el fog söpörni. A nagy nyomorúság idején, ami a világra következik Isten cselekedetei „szokatlanok” lesznek (21. vers). Rendkívüli munkája az egész föld elpusztítása lesz (22. vers).

Ézsaiás ezután a mezőgazdaságból vett hasonlattal él állításának bemutatására. Isten irányítja a gazdálkodót, hogy mikor vessen, és mikor arasson (26. vers). Hasonlóképpen Isten sem fogja aratás nélkül a végtelenségig folytatni a vetést. Ézsaiás dicsőíti az Urat a kapott utasításokért (29. vers).

Drága Istenünk! Nekünk is számot kell vetnünk önmagunkkal, hogy vajon csak játszunk-e Istennel és Isten maradék népéhez való tartozásunkkal.  Add, hogy teljes szívünkből és értelmünkből higgyünk mindent, ami nékünk adatott, és megdicsőítsük a Te nevedet! Ámen.

Koot van Wyk

98. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 26. fejezetéhez (június 11-17.).

Az általunk mesélt történetek jelentősen befolyásolják az életünk minőségét. A „Nincs elég” önbeteljesítő jóslattá válik, és a hiány, a halvány árnyék és a mohóság gondolkodásmódját hozza el. A „Nem vagyok teljes értékű” vagy a „Nem vagyok szerethető” az áldozatszerep, a bátortalanság és a kicsiség körforgásaiba térít minket. A „Nem bízok bennük” az önmagunkra támaszkodásra, az aggodalomra és a magányosságra nevel minket. Az általunk mondott meséket nem annyira választjuk, mint inkább magunkba szívjuk. Örökségül kapjuk őket, mint a nyelvi akcentust vagy a modorosságot. A valóságunk érzékelését festik le.

Csak úgy, mint a többi történet, azok is, amelyeket Istenről mondunk, alakítják az életünket. Részben ezeket a benne foglalt történeteket állítja Ellen White középpontba ebben a fejezetben. Az emberek nemzedékeken keresztül  hamis feltételezésekkel rendelkeztek Istenről („nem értették meg Istent”). Amikor az elménkben egy bosszúálló, sokat követelő, maximalista, hamar haragra gerjedő, egyeseket előnyben részesítő Isten képe él, könnyű azt feltételezni, hogy az előre látható tökéletlenségeink miatt nem leszünk elérhetőek az Ő számára. Sőt, ami még rosszabb, akár azt is feltételezhetjük, hogy mások sem lesznek elérhetőek Isten számára.

„Teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!” – ez sok történetet próbára tesz. Isten valamennyi nemzetséget és népet betakar szerető jóindulatával és kegyelmével. Ézsaiás mindent magába foglaló kijelentése Isten jelenlétéről nem csak azon történetek számára jelent kihívást, amelyeket az izraeliták örököltek, hanem a sajátjaink számára is. A kérdés számunkra az: talán túl kevés érdemét tudtam be az ő nagyszerű kegyelmének, vagy talán túl nagy részben hibáztattam az igazságért?

Kris Loewen
Segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése