2017. június 30., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 30 - PÉNTEK - Ézsaiás 41

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 718. nap

Akkor így szólt Ézsaiás Ezékiáshoz: Halld meg a Seregek Urának igéjét: Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az Úr! Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában.
Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az Úr igéje, amelyet hirdettél..." (Ézsa 39:3-8).

Bűntudattal telve, "...megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte többé őket az Úr haragja Ezékiás idejében" (2Krón 32:26). A gonoszság magvát azonban elvetette, amely idővel kikelve a pusztulás és fájdalom termését hozta. Júda királya nagy jólétben élt hátralevő éveiben, mert következetesen igyekezett jóvátenni a múltat és megdicsőíteni Isten nevét, akinek szolgált. Hite azonban alaposan próbára lett téve, és meg kellett tanulnia, hogy csak teljesen Jahvéban bízva számíthat a sötétség hatalmai feletti győzelemre, akik romlását és népének teljes pusztulását tervezik.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 41

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Keleten India északnyugati részétől egészen az Égei-tenger partjáig a mai Törökország földjén minden terület Nagy Círusz perzsa hadvezér hatalmas birodalmához tartozott, akinek érkezését Ézsaiás már megszületése előtt száz évvel megjövendölte ebben a fejezetben (2, 3, 25 vers; 44:28-45:1). Keletről fog érkezni, és észak felől (25. vers), mert ez volt az egyetlen elképzelhető útvonal az izraeliták fejében a termékeny félhold mentén.

És Círusz eljött. A különböző perzsa törzseket egy nemzetben egyesítette. Kr.e. 550-re bekebelezte a Méd Birodalmat. 3 évvel később legyőzte a kis-ázsiai Lídia nagyhatalmú királyát, Krőzust, aki a bevehetetlennek hitt Szárdiszból uralkodott. 539-ben megostromolta és bevette Babilon városát. Magáénak tudta a „Perzsia királya”, „Anshan királya”, „Média királya”, „Babilon királya”, „Sumér és Akkád királya” „A Föld négy szélének királya” címeket. Hogy tetszenek ezek a címek?

De Isten megkérdezi, ki tette ez? Ki indította el napkeletről…hogy királyokat tiporjon le?” „Ki tette, ki vitte véghez ezt?” (2-4. vers). A válasz: Isten maga. Lehet, hogy Círuszt, mint pogány királyt használta fel, de a mozgatórugó végig Isten célja volt. Az ellenséges királyok „megijedtek” Círusz megállíthatatlan hadjáratától, szövetségeket kötöttek egymással azt mondva: „légy erős!”, és aranybálványokat készítettek, hogy megvédjék őket, de minden hiába volt (5-7. vers).

Az Írás egyik legcsodálatosabb ígérete, amit Isten adott népének a bizonytalan időkre: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (10. vers – új prot. ford.). Milyen felemelő biztosíték! Isten kétszer nevezi rabszolgájának Izraelt (az eredeti héberben rabszolga, nem pusztán szolgáló) és egy alkalommal a férgecske jelzőt használja, hogy érzékeltesse népének elvesztett jogait és bűnös természetét. És mégis, az egész föld Ura vállalja, hogy megmenti őket erős jobbjával. Milyen hatalmas és jóságos a mi Istenünk!

Még tovább megy. Biztosítékot ajánl, a megígért segítségre. Összehasonlítja magát a többi nép isteneivel, és kihívást intéz hozzájuk: Álljatok elő peres ügyetekkel! … Adjátok elő érveiteket! …Adják elő, és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni. Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e?” (21-23. vers – új prot. ford.).

Ez pontosan az, amit Isten tesz, hogy bizonyítsa isteni mivoltát: kinyilatkoztatja, mi fog történni. És a történelem pontosan igazolta Őt. Círusz felszabadította Izraelt, nem sokkal az után, hogy legyőzte Babilont.

Évekkel később Jézus megmagyarázza a próféciák célját: Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek” (Jn 14:29). Ha az, amit Isten megjövendölt, pontosan úgy következik be, ahogy Ő mondta, akkor segítségének és megváltásának ígérete is úgy válik valóra, ahogyan megígérte. Bízzunk Benne ma!

Ron E. M. Clouzet

100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június 25-július 1.).

Feszültség van aközött, amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre méltóak, továbbá vállonveregetést.

Természetesen az életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.

A Próféták és királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.

Amikor Isten Ezékiásnak adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját cselekedetünk által.

Összpontosítsunk Isten leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.

Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 29., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 29 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 40

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 717. nap

A követek látogatása próbára tette Ezékiás háláját és hűségét. A feljegyzés így szól: "De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében" (2Krón 32:31). Ha Ezékiás az alkalommal élve bizonyságot tett volna Izráel Istenének hatalmáról, jóságáról és könyörületességéről, akkor a követek beszámolója fénysugárként ragyogta volna be a sötétséget. Ezékiás azonban a seregek Ura fölé emelte önmagát. "Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott..." (2Krón 32:25).

Milyen végzetes következményei voltak ennek! Isten kinyilatkoztatta Ézsaiásnak, hogy a hazatérő követek magukkal viszik a látott gazdagság hírét, és hogy Babilon királya, valamint tanácsadói Jeruzsálem kincseivel akarják majd saját országukat gazdagítani. Ezékiás súlyosan vétkezett; "ezért az Úr haragja sújtotta őt, meg Júdát és Jeruzsálemet" (2Krón 32:25).

"Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám. Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van, semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 40

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

„Vigasztaljátok népemet! Vigasztaljátok népemet!” Ezt kéri Isten Ézsaiástól a nagy nyomorúság idején, amikor az asszírok legyőzéssel fenyegették Júdát az i.e. 7. században. Ézsaiás könyvének ez a fejezete lett Händel híres Messiás oratóriumának bibliai alapja. Händel megzenésítette és kórusok ezrei éneklik világszerte karácsonykor. A 259 oldalas zeneművet mindössze 24 nap alatt komponálta és egyszerűen ezt írta aláírásul: „SDT”, „Soli Deo Gloria”, vagyis: Egyedül Istené a dicsőség.

Való igaz, Ézsaiás könyvének következő fejezetei annyira félelmetesek, magasztosak, reménnyel és Isten jóságával telítettek, hogy Händel reakciója teljesen helyénvaló. Isten, és egyedül csak Isten hozza rendbe a dolgokat, Ő befejezi, amit elkezdett, és reményt ad a zűrzavarban!

Júda népe félt. Az északi királyság, Izrael csak néhány évtizeddel korábban esett ellenségei áldozatául nagy bűnei miatt (2Kir 17). Akház király újabb lelki mélységbe süllyesztette az országot. Ezékiás jó király volt, de az asszír seregek Júda elleni szüntelen támadásait nem tudta megállítani. Júda népe, úgy a vezetők, mint a szegények, bálványimádók, önzők és megvesztegethetők lettek, elfeledkeztek az igazságról. (Lásd még E. G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 190. oldal.)

Bár Ézsaiás üzenete, hogy: „Ímhol Istenetek!” (9. vers) és „De akik az Úrban bíznak” (31. vers), mégis Isten maga az, aki véget vet népe hadviselésének és megbocsátja gonoszságukat. „Kétszeresen” sújtotta őket bűneikért, kétszeresen adja megbocsátását és békességét is (2. vers). Ő maga jön el majd egy napon, miután Keresztelő János „elkészíti az Úr útját”, hogy az Úr dicsősége végül megjelenjen (3-5. vers). Isten szava az, ami tovább tart a földön, mint az emberiség (6-8. vers).

„Emeld föl hangodat erősen!” (9. vers), Isten „mint pásztor, úgy legelteti nyáját” (10-11. vers – új prot. ford.). Ő nagyon nagy, hatalmasabb, mint az óceánok és a hegyek, minden értelemnél hatalmasabb (12-14. vers). Isten nagyobb, mint bármely nemzet, aki rájuk támad (15-17. vers). Ő nem egyszerűen aranyból, vagy fából készült szobor (18-20. vers). Isten nagyobb, mint a föld hatalmasai (21-24. vers). Ő, maga teremtette a világmindenséget (25-26.vers).

Figyelemreméltó, hogy Júda hitehagyásának közepette Isten Ézsaiás által a remény gyengéd szavait küldi nekünk. Hányszor fordult elő, hogy önmagunkra támaszkodtunk és bajba kerültünk? Milyen gyakran zártuk be fülünket Isten bölcsességének hallása elől, és végül olyan mélyre süllyedtünk, hogy már nem láttuk többé a fényt? Amit e gödör mélységében tapasztaltakból tanulhattunk, Isten azt mondja Ézsaiásnak, hogy kiáltson neked és nekem: Tekints most rám, felejtsük el a múltat, én mindent újjá teszek.
Miért mondod… rejtve van sorsom az Úr előtt, … hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR?” A Teremtő útjai kifürkészhetetlenek, de Ő ad erőt a megfáradtaknak, „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (28-31. vers – új prot. ford.). A sasok a szél áramlatait kihasználva szállnak, soha nem repülnek a széliránnyal szemben.

Legyen a mai nap reménységünk kezdete, egy minden eddiginél nagyobb reménységé!

Ron E. M. Clouzet
az Észak-amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének Igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem

100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június 25-július 1.).

Feszültség van aközött, amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre méltóak, továbbá vállonveregetést.

Természetesen az életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.

A Próféták és királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.

Amikor Isten Ezékiásnak adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját cselekedetünk által.

Összpontosítsunk Isten leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.

Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 28., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 28 - SZERDA - Ézsaiás 39

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 715. nap

A Tigris és az Eufrátesz termékeny völgyeiben élt egy ősi nép, amelynek az volt a rendeltetése - bár ekkor még Asszíria alattvalója volt -, hogy a világ ura legyen. Bölcs emberei figyelmesen tanulmányozták a csillagokat. Nagyon csodálkoztak amikor észrevették, hogy a napórán az árnyék tíz fokkal visszament. Királyuk, Merodák Baladán, amikor megtudta, hogy a menny Istene ezzel a csodával jelezte Júda királyának élete meghosszabbítását, követeket küldött Ezékiáshoz, hogy köszöntse gyógyulása alkalmából, és ha lehet többet megtudjon arról az Istenről, aki ilyen csodát tudott művelni.

A messzi ország uralkodójától érkezett követek látogatása alkalmat adott Ezékiásnak az élő Isten megdicsőítésére. Mily könnyen beszélhetett volna Istenről, minden teremtett dolog fenntartójáról, akinek a kegyelméből életben maradt, amikor már semmi reménye nem volt. Micsoda nagy jelentőségű változás történhetett volna, ha ezekkel az emberekkel, akik Káldea síkságairól az igazság keresésére jöttek, Ezékiás elismerteti, hogy az élő Isten a legfőbb Úr!

Ezékiás szívét azonban hatalmába kerítette a büszkeség és a hiúság. A maga dicsőítésére a kapzsi szemek elé tárta azokat a kincseket, amelyekkel Isten gazdagította népét. A király "...megmutatta nekik kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik" (Ézsa 39:2). Nem Isten megdicsőítésére, hanem önmaga felmagasztalására tette ezt a pogány fejedelmek előtt. Nem törődött azzal, hogy ezek az emberek egy hatalmas nép képviselői, mely nem féli és nem szereti Istent, s oktalanság nemzete földi gazdagságának titkába beavatni őket.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 39

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiás könyvének 39. fejezete igen rövid. Ezékiás király meggyógyult halálos betegségéből, mert Istenhez imádkozott kegyelemért, és mert követte az Isten által tanácsolt természetes gyógymódokat (lásd Ézs 38:21). Rendkívüli, csodálatos gyógyulásának híre messze földre eljutott. Babilon királya, amint tudomást szerzett róla, szinte azonnal elküldte fiát és néhány főtisztviselőjét jókívánságokkal és ajándékokkal Ezékiáshoz.

Úgy tűnik azonban, hogy Ezékiás király saját dicsőségét, gazdagságát és hatalmát mutatja meg a pogány követeknek, ahelyett, hogy a hatalmas, egyetlen igaz Istenről beszélne nekik, aki képes meggyógyítani és megszabadítani (lásd Ézs 37:20). Ahelyett, hogy az Isten igazságáról szóló üzenet – amely miatt Ő meghosszabbította életét (lásd Ézs 38:19) – megosztására használná ezt a lehetőséget, inkább magára és királysága dicsőségére tereli a babiloniak figyelmét.

Ellen White így ír erről a Próféták és királyok című könyvében: „Ezékiás a követek látogatásakor hűtlennek bizonyult megbízatásához. E kudarcának története mindenki számára fontos tanulságot hordoz. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk drága fejezeteiről, Isten irgalmáról és jóságáról, a Megváltó páratlan szeretetéről. Ha szívünk és gondolatvilágunk telve van Isten szeretetével, akkor nem nehéz elmondani azt, ami lelkünket betölti. A nagyszerű gondolatok, nemes törekvések, az igazság világos felismerése, önzetlen célok, kegyesség és szentség utáni vágyakozás olyan szavakban jut kifejezésre, amelyek feltárják, milyen kincset rejteget szívünk. 

Társainknak, akikkel napról napra együtt vagyunk, szükségük van segítségünkre és tanácsainkra. Olyan lelki állapotban lehetnek, amikor az idejében mondott szó maradandóan lelkükbe vésődik. Lehet, hogy holnap egyesekkel már nem találkozhatunk. Milyen hatással vagyunk útitársainkra?” (Budapest, 1995, Advent Kiadó. 216. oldal.)
                                  
Ellen White következtetése Ezékiás király története alapján, hogy ha helyesen használjuk a megfelelő alkalmakat, a jóra való befolyásunk százakat, ezreket is elérhet és pozitívan befolyásolhat. Mit teszünk tehát az Istentől kapott befolyásunkkal ma?  Ha eljönnek hozzánk, életünkre kíváncsian, „tárlatvezetést” tartunk nekik, mint Ezékiás, vagy rámutatunk az igaz Istenre, aki egyedül képes gyógyulást és jólétet adni az országnak?

Imádságom: Urunk! Kérünk, bocsásd meg, hogy túl gyakran tulajdonítjuk a Te dicsőségedet magunknak! Bocsásd meg, hogy keresztényként oly gyakran elszalasztjuk annak lehetőségét, hogy hatalmadról és igazságodról beszéljünk! Bocsásd meg, hogy befolyásunkat a magunk érdekében használjuk, ahelyett, hogy Rád irányítanánk mások figyelmét! Ismét Neked szenteljük magunkat és a mai naptól többé nem tulajdonítjuk magunknak azt, ami csakis a Tiéd. Ámen.
Melodious Echo Mason

100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június 25-július 1.).

Feszültség van aközött, amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre méltóak, továbbá vállonveregetést.

Természetesen az életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.

A Próféták és királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.

Amikor Isten Ezékiásnak adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját cselekedetünk által.

Összpontosítsunk Isten leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.

Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 27., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 27 - KEDD - Ézsaiás 38

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 715. nap

Csak Isten közvetlen beavatkozására térhetett vissza a napóra árnyéka tíz fokkal. Ez mutatta meg Ezékiásnak, hogy az Úr meghallgatta imáját. "Ekkor Ézsaiás próféta az Úrhoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt" (2Kir 20:8-11).
Júda királya, visszakapva erejét, énekszóval dicsőítette Jahvét jótéteményeiért. Megfogadta, hogy hátralevő napjait a királyok Királyának készséges szolgálatában tölti. Az a hálás elismerés, amellyel megvallotta, hogy Isten könyörülettel bánt vele, követendő példa mindenki számára, aki éveit Alkotója dicsőségére akarja szentelni:

"Már azt gondoltam,
hogy életem delén kell elmennem
a holtak hazájának kapuiba,
megfosztva többi évemtől.

Azt gondoltam,
hogy nem látom többé
az Urat az élők földjén,
nem láthatok többé embert
a világ lakói között.

Hajlékomat lebontják,
mint a pásztorok sátrát,
megfosztanak tőle.
Összetekeri életemet,
mint takács a vásznat,
elvágja életem fonalát.
Reggeltől estig végez velem!
Reggelig igyekeztem megnyugodni,
de úgy törte össze minden csontomat,
mint az oroszlán.
Reggeltől estig végez velem!

Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó,
nyögtem, mint a galamb...
Uram, szenvedek, segíts rajtam!
Mit szóljak? Hiszen amit megmondott,
azt tette velem.
Így múlnak el éveim
lelkem keserűségében.

Uram, az éltet mindenkit,
engem is csak az éltet ezek után,
hogy megerősítesz és meggyógyítasz.
Bizony, javamra vált
a nagy keserűség.
Hiszen megmentettél
az enyészet vermétől,
és hátad mögé dobtad minden vétkemet.

Mert nem a holtak hazájában
magasztalnak téged,
nem a halottak dicsőítenek,
nem a sírba leszállók
reménykedhetnek hűségedben.

Az élő, csak az élő magasztalhat téged,
akárcsak én most,
Az apák tanítják fiaiknak,
hogy te hűséges vagy.
Megszabadít engem az Úr,
ezért pengessük a lantot
életünk minden napján
az Úr házában" (Ézsa 38:10-20)..

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 38

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

„Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás…”. Ezzel a hírrel találkozunk közvetlenül az után, hogy láthattuk Isten Jeruzsálemért végzett hatalmas, győzedelmes munkáját. A Bibliából nem tudjuk meg, miért lett beteg Ezékiás. Talán éppen az asszír ostromgyűrű ideje előtt betegedett meg. Érdekes megfigyelni a parancsot, amit Ezékiás király Istentől kapott, miszerint el kell rendeznie háza ügyeit. Ez azt jelentheti, hogy bár addig is igazságban és teljes szívvel járt az Úr előtt (3. vers), mégis volt rendbetennivalója a házában, királyságában a halála előtt.

A hír hallatán Ezékiás ahelyett, hogy kétségbe esett volna, sírva és alázatosan ismét Istenhez fordult kegyelemért. Bámulatos látni, ahogy ebben a részben az Úr hajlandó egyezkedni, és amikor a szív igazi alázatát, és természetesen megújulását is látja, hajlandó ítéletét megváltoztatni, vagy teljesen elvetni.

Ezékiás megalázza magát, és az Úr válaszul még 15 esztendei életet ad neki. Sőt még a Nap járását is visszafordítja, az árnyékot tíz fokkal visszafelé mozdítja a napórán, annak jeleként, hogy meggyógyítja Ezékiást, és Jeruzsálemet is megszabadítja az asszír támadóktól. Emiatt gondolhatjuk, hogy a király megbetegedése az asszír invázió idején történhetett.

Isten kegyelmére válaszul Ezékiás hálaéneket zeng, egy dalt, amelyből sokat megtudhatunk az emberi természet állapotáról.  Ez az a dal, amit ma is zenghet mindenki, akit Isten megmentett. „Éveim megrövidíttettek, de Te meggyógyítottál és visszaadtad életem. Nagy keserűségben voltam, de Te szeretted lelkemet, és kihoztál engem a bűn sírgödréből. Dicsőítelek Téged, mert a hátad mögé vetetted bűneimet.  A halálban nem tudunk Téged dicsőíteni.  A halottak nem tudnak dicsérni Téged, Istenem, csak az élők. Köszönöm neked, hogy tovább maradhatok az élők sorában!” (Saját parafrázis a 10. és a 16-19.vers alapján.)

Rendkívül fontos leckét tanulhatunk ebből a fejezetből, különösen napjainkban. Olyan korban élünk, amikor tombol a nagy küzdelem, és mindnyájan veszteségeket szenvedünk a jó és a rossz közötti harc következményei miatt.

Bátorítson bennünket a 2Krón 7:14-ben található gondolat: „És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.”

Néhányunknak fizikai, testi gyógyulásra van szüksége, ám mindnyájunknak lelki gyógyulásra. Egyetlen percet se vesztegessünk tovább, hanem tegyük rendbe házunkat és szívünket, alázzuk meg magunkat, és imádkozzunk! Imádkozzunk magunkban és gyülekezetként közösen is, hogy Isten meghosszabbítsa napjaink idejét és adjon még időt nevének dicsőítésére és arra, hogy másokat is az igazságához vezethessünk. Mert eljövetele nagyon közel már, és Ő nem szeretné, ha nyájából akár egyetlen gyermeke is elveszne.

Melodious Echo Mason

100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június 25-július 1.).

Feszültség van aközött, amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre méltóak, továbbá vállonveregetést.

Természetesen az életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.

A Próféták és királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.

Amikor Isten Ezékiásnak adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját cselekedetünk által.

Összpontosítsunk Isten leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.

Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 26., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 26 - HÉTFŐ - Ézsaiás 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 714. nap

Akinek "...nem fogyott el irgalma" (JSir 3:22), meghallgatta szolgája imáját. "Ézsaiás még a város közepére sem ért, amikor így szólt hozzá az Úr igéje: Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene. Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába. Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Dávidért" (2Kir 20:4-6).

A próféta örömmel tért vissza a bíztató és reményt keltő üzenettel. Meghagyta, hogy tegyenek egy köteg fügét a beteg testrészre, és elmondta a királynak Isten beszédét, amely irgalmat, oltalmat és gondviselést ígért.

Mint Mózes Midián földjén; Gedeon a mennyei küldött jelenlétében; Elizeus közvetlenül mestere elragadtatása előtt; Ezékiás is jelt kért, amely tanúsítja, hogy az üzenet a mennyből származik. "Mi lesz a jele - kérdezte a prófétát -, hogy meggyógyít az Úr, és három nap múlva fölmehetek az Úr házába?"

"Kapsz jelet az Úrtól arra, hogy az Úr teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett - válaszolt a próféta: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? ... Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia - felelte Ezékiás. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal.".

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 37

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Szanhérib Rabsakén keresztül küldött gúnyos üzenete után elképzelhetjük a szorongást Ezékiás király udvarában. Azonban Ezékiás megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és ahelyett, hogy összevonta volna a seregét, vagy földi bölcsességet vett volna igénybe, Istenhez fordult.

Ahogy láthatjuk, ebben a fejezetben Rabsaké továbbra is meg akarja félemlíteni Ezékiást, hogy ne bízzon az Úrban (ez alkalommal egy istenkáromló levélen keresztül – 14. vers). Azonban ezek a lépések csak megerősítették Ezékiást, hogy még erősebben az Úrba kapaszkodjon. Ez egy fontos lecke számunkra, akik kisebb-nagyobb nehézségekkel nézünk szembe.

Rendkívül szeretem Ezékiás imáját az Úrhoz. „Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet” (16. vers). Az a mód, ahogyan Ezékiás elkezdte az imáját, nagyon fontos. Emlékezzünk, hogy két kérub takarta be a frigyláda fedelét a szentélyben (4Móz 7:89). Azzal, hogy megemlíti Istent, amint ezen kérubok között ül, Ezékiás emlékezteti az Urat arra, hogy Ő a kegyelem Istene. Szintén kiemeli, hogy Isten nem csak egy hatalmas Isten, de Ő az egyetlen, és Ő minden földi királyság királya, mint az egész föld teremtője. Ezért neki egyáltalán nem nehéz megoldani Szanhérib király és az ő asszír szolgájának a problémáját.

Ezékiás folytatja az imáját: „Uram hallgass meg, és nézz reám. Látod, miket mondanak rólad? És az is igaz, hogy már rengeteg nemzetet elpusztítottak. De azok a nemzetek fa és kő istenekben bíztak. Te nem olyan isten vagy. Hallgasd meg imámat és ments meg minket, hogy az összes nemzet (mind az asszírok, mind a környező népek) láthassák, hogy csakis TE vagy az egyetlen igaz Isten, és csak Te tudsz szabadítást adni.” (Az író saját parafrázisa a 16-20. versek alapján.)

Miért ne válaszolna Isten egy ilyen védőbeszédre? Zsoltárok 50:15-ben ezt olvashatjuk: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” És Isten pontosan ezt tette, megszabadította Jeruzsálemet. A fejezet utolsó versében az Úr angyala egymaga elpusztított 185 000 fegyverest az asszír seregből. Szanhérib nem csak megszégyenülve vonult haza, de nem sokkal később a saját fiai gyilkolták meg.

Amikor leküzdhetetlen nehézségekkel állunk szemben, első védelmi vonalunk mindig az Isten ígéreteire alapozott ima legyen. Mint Ezékiás király, aki Isten elé tárta a fenyegető levelet, nekünk is úgy kell letenni minden terhünket (kisebbet és nagyobbat) Isten elé, és kérjük az Ő ígéretének beteljesedését.

Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat, s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. »Igen irgalmas az Úr és könyörületes« (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 75-76. oldal). 

Melodious Echo Mason

100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június 25-július 1.).

Feszültség van aközött, amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre méltóak, továbbá vállonveregetést.

Természetesen az életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.

A Próféták és királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.

Amikor Isten Ezékiásnak adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját cselekedetünk által.

Összpontosítsunk Isten leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.

Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba