2017. május 9., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 9 - KEDD - Prédikátor 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 666. nap

Naámán a mennyből jövő erő valamilyen csodás megnyilatkozását várta. "Én azt gondoltam - mondta -, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból." Önérzetét sértette a próféta azzal, hogy azt mondta, fürödjék meg a Jordánban. Megalázva és csalódottan kiáltott fel: "Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott."

Naámán büszkesége lázadt az ellen, hogy Elizeus szava szerint járjon el. A szíriai fővezér által említett folyókat széppé tették a környező ligetek, és az emberek özönlöttek e szép folyók partjára, hogy ott imádják bálványisteneiket. Naámánnak nem jelentett volna olyan mélységes megalázkodást, ha lemegy az egyik folyóhoz azok közül. De csak akkor gyógyulhatott meg, ha a próféta különleges utasításai szerint cselekszik. Csak készséges engedelmesség hozhatja meg a kívánt eredményt.

Naámánt kérlelték szolgái, hogy hajtsa végre Elizeus utasítását. "...ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg és megtisztulsz." Mindez próbára tette Naámán hitét. Büszkesége és hite küzdött egymással, és a hit győzött. A gőgös szíriai megalázta magát, és engedelmesen meghajolt Jahve kinyilatkoztatott akarata előtt. Hétszer megmártotta magát a Jordánban "az Isten emberének a kívánsága szerint" és Isten megtisztelte hitét. "Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké."

Hálásan "visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez" ezzel a vallomással: "Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben.".

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Életünk távlati értelme: minden erőnkkel Istennek élni, és a valódi bölcsességet alkalmazni, amit Salamon itt drámai módon mutat be.

Itt a Földön mindnyájunknak ugyanaz a sorsunk. Az emberek szíve gonoszsággal és bolondsággal van tele életük során, és amikor meghalnak, csatlakoznak a holtakhoz (5. vers).

A gondolat, hogy a halál mindenkit utolér, nem elkeserítő dolog Isten fiai és leányai számára, mert a halál az ellenségtől származik, és legyőzetik (1Kor 15:26). „Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége” (6. vers). Ezért minden napon tudatosan Istenért kell élnünk. Az életet nem valamilyen örömteli elképzelésként kapjuk ajándékba, de békességben és örömben kell élnünk Isten jövetelére várva. Példa erre a házastársi kapcsolat: „Éld életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló életednek mindennapjaiban” (11. vers). Ha Isten szeretetében élsz, otthonod, munkád, tanulmányaid és napi cselekedeteid a Menny egy kis darabját hozzák a Földre.

A megértéshez és mérlegeléshez bölcsességre van szükség (19. vers).  A bölcsesség azonban nem csak értelmi képességeket, tudást jelen, hanem erkölcsi nagyságot is. „Az igazi vezető…  értelmes szívért imádkozik, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között” (E. G.  White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 21. oldal).

„Uram, kérlek segíts, hogy különleges módon érted élhessek, a mennyei bölcsességet keresve, és add, hogy napjaim percei egy kis bepillantást engedjenek a Mennybe! Ámen.”

Emmanuel Oliveira Guimarães
a Közép-brazíliai Unió titkára
Dél-amerikai Divízió 

93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április május 7-13.).

Csak úgy mint Naámán esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt, méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben, aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom. Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő hívásától.

Arra jöttem rá, hogy Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.

Isten ítélete Géházi önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a gyógyír a mi bűneinkre.

Joseph Washburn
ARISE Intern
Storyline Adventist Church
Eugene, Oregon USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése