Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 19. fejezet 661. nap
Tiszteletet kell tanúsítanunk Isten képviselői - a
lelkészek, tanítók és szülők - iránt, akik Isten nevében szólnak és
cselekednek. Az irántuk tanúsított tisztelettel Istent dicsőítjük meg.
Mindenkinek gyakorolnia kell az udvariasságot, amely
szintén a Lélek egyik kegyelmi ajándéka. Az udvariasság csiszolja
természetünket. Nélküle ridegek vagyunk és eldurvulunk. Nem tanultak Jézustól
azok, akik - jóllehet Krisztus követőinek vallják magukat - gorombák,
barátságtalanok és udvariatlanok. Talán nem kell őszinteségüket kétségbe vonni
és becsületességüket megkérdőjelezni, de az őszinteséggel és becsületességgel
nem lehet jóvátenni a ridegséget és udvariatlanságot.
Elizeust jóindulatáról, amely arra képesítette, hogy
hathatósan befolyásolja sok ember életét Izráelben, tanúskodik az a történet,
amely egy súnemi családhoz fűződő baráti kapcsolatát mondja el. Miközben járta
az országot, Súnembe is eljutott. "Volt ott egy jómódú asszony, aki
marasztalni szokta őt, hogy ott egyék." A ház asszonya felismerte, hogy
Elizeus "Isten szent embere", és ezt mondta férjének: "Építsünk
neki egy kis felső szobát, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest,
hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön!" (2Kir 4:8-10). Elizeus gyakran
betért ide, és hálás volt a nyugalomért, a békéért. Isten sem hagyta figyelmen
kívül e gyermektelen asszony kedvességét. Az Úr megjutalmazta vendégszeretetét,
és fiúgyermekkel ajándékozta meg.
Múltak az évek. A gyermek elég idős lett ahhoz, hogy kint
lehetett a mezőn az aratókkal. Egy nap a hőségtől napszúrást kapott.
"Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem, a fejem!" Az apa
elküldte egy fiúval a gyermeket az anyjához: "föl is vette, és elvitte az
anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor meghalt. Az anya fölment, és
lefektette az Isten emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment."
A súnemita asszony fájdalmában elhatározta, hogy Elizeushoz
fordul segítségért. A próféta akkor Kármel hegyén volt. Az asszony szolgája
kíséretében azonnal útnak indult. "Amikor az Isten embere távolról
meglátta őt, így szólt Géhazihoz, a szolgájához: Nézd csak, az ott a súnémi
asszony! Fuss eléje, és kérdezd meg, hogy jól van-e ő, jól van-e a férje, és
jól van-e a gyermeke?" A szolga úgy cselekedett, ahogy Elizeus
parancsolta, de a lesújtott anya csak akkor mondta el bánatát, amikor
odaérkezett az Isten emberéhez. Amikor Elizeus meghallotta, hogy milyen
veszteség érte az asszonyt, megparancsolta Géházinak: "Övezd fel
derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne
köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú
arcára!"
Az anya azonban nem nyugodott meg addig, amíg Elizeus maga
el nem ment vele. "Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak
itt - mondta. Elindult tehát Elizeus, és ment az asszony után. Géhazi már
előttük elment, és a botot a fiú arcára tette, de az nem szólt és nem eszmélt.
Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki, hogy nem ébredt fel a
fiú."
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
4
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Prédikátor könyvének
4. fejezetében Salamon király tanácsaival folytatjuk. A fejezet három részre
tagolódik:
Elnyomók és elnyomottak
Salamon kifejezi
szívének fájdalmát, amikor elnyomók miatt szenvedő elnyomottak állapotát látja.
A szenvedők bánkódtak a saját állapotuk felett, és nem volt vigasztalásuk, majd
irigység ébredt bennük azok iránt, akik sikeresek voltak.
Az egység fontossága
A király egy másik
ostoba dolgot is látott, mégpedig azt, ahogy egy ember egymaga próbált meg több
forrásra szert tenni. Ezután hangsúlyozza az egység értékét a több és jobb
eredmény elérése érdekében. Ha az egyik elesett, a másik felsegíthette, az
egységük erősebbé tette őket.
Ifjúság és bölcsesség
A király annak
leírásával zárja a fejezetet, hogy egy ifjú mennyivel értékesebb a
bölcsességéért, mint egy király, aki nem fogad el semmilyen tanácsot. Az
emberek természetes módon az ifjút követnék az éleslátása és bölcsessége miatt.
„Uram, segíts, hogy ne legyek irigy a sikeres emberekre, és
ne hagyd, hogy mindent egyedül próbáljak meg elérni! Végül, de nem utolsó
sorban, segíts felismernem és követnem a valódi bölcsességet! Ámen.”
Bolivar
Alaña
a Chilei Unió titkára
Dél-amerikaiDivizíó
a Chilei Unió titkára
Dél-amerikaiDivizíó
92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április
30-május 6.).
Amikor gyerek voltam, a
szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis
gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és
meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati
ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát –
köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket,
és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki
az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő
hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai
Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad:
„Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”
Elizeus egy olyan
próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor
tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön
velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire
piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de
azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.
Mások életére felemelő
hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld
valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.
Julie Hill Alvarez
Placerville hetednapi
adventista gyülekezet
California, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése