Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 681. nap
Jónásnak elsőként kellett volna örvendeznie a menny
csodálatos kegyelmén, amikor megtudta, hogy Isten irgalmaz a városnak, amely
gonoszsága ellenére bűnbánatot tartott, és zsákban, hamuban bánkódott. Ehelyett
az a gondolat foglalkoztatta, hogy hamis prófétának fogják tartani. Hírnevét
féltve, szem elől tévesztette, hogy a saját hírnevénél felmérhetetlenül többet
érnek e szerencsétlen város lakói. Isten szánalma a bűnbánó niniveiek iránt
"nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott... Ó, Uram! Gondoltam én
ezt már akkor, amikor még hazámban voltam! Azért akartam először Tarsísba
menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed
hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod" (Jón 4:1-2).
Újra engedett gáncsoskodó, kételkedő hajlamának. Ismét erőt
vett rajta a csüggedés. Szem elől tévesztette mások érdekeit. Szeretett volna
inkább meghalni mint élni és látni, hogy a város megmarad. Elégedetlenül
kiáltott: "Most azért Uram, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom,
mint élnem!"
"Igazad van-e hogy haragszol? - kérdezte az Úr. Azután
kiment Jónás a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának
egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal.
Az Úristen pedig úgy intézte, hogy egy bokor nőjön Jónás fölé, árnyékot tartva
a feje fölött, és megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örült a bokornak"
(Jón 4:3-6).
Ezután az Úr szemléltető oktatást adott Jónásnak.
"Isten azonban úgy intézte, hogy másnap hajnalhasadáskor egy féreg megszúrja
a bokrot, és az elszáradjon. Amikor kisütött a nap, Isten úgy intézte, hogy
tikkasztó keleti szél támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált
kívánta magának, és azt mondta: jobb meghalnom, mint élnem!" Isten ismét
szólt a prófétához: "Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt?
Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig!
Az Úr ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem
fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre
pedig elpusztult. Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több
mint tizenkétezerszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a
jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!" (Jón 4:7-11).
Kuszáltan, megalázottan képtelen megérteni Isten célját
Ninive megkímélésében. Jónás mégis teljesítette megbízatását, a nagy város
megintését. Jóllehet a megjövendölt esemény nem következett be, az intő üzenet
Istentől volt, és megtörtént az, amit Isten el akart érni általa. Kegyelmének
dicsősége megmutatkozott a pogányok között. Akik hosszú ideje "setétségben
ültek, és a halálnak árnyékában" "nyomorultan vasra verve",
"az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban és megszabadította őket szorult
helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből és a halál árnyékából, köteleiket
pedig letépte." "Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről
kimentette őket" (Zsolt 107:10, 13-14, 20).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás 4:1 (Károli fordításban 3:28) a 3. fejezetben
elkezdett téma befejezése. Júda tragédiája, hogy nem bízott Istenben, háborúba
torkollott. A férjeiket a háborúban elvesztett, csak önmagukkal foglalkozó
jeruzsálemi nők (nem a Példabeszédek 31:10-31-ben leírt derék asszonyok)
egymással versengtek azért, hogy a túlélő férfiakkal összeházasodjanak.
Babonásan hittek abban, hogy a gyermektelenség isteni átok. Ahelyett, hogy
megbíztak volna Istenben, és türelmesen vártak volna akaratára és időzítésére,
inkább saját maguk döntöttek, és érzelmi szinten, emberi megoldást
választottak.
Az ítéletről szóló üzenet közepén Ézsaiás felemeli
nyugtalan szívét, hogy lássa a jövőben azt a maroknyi túlélőt, akiket
„szentnek” nevezhet (2. vers). Napjainkban, ahogy a hitehagyott világ egyre
inkább az önpusztításba süllyed, azok akik Jézust „az Úr csemetéjének” (1.
vers) látják, és elfogadják őt mint személyes Megváltót, meg fogják tapasztalni
a Messiás ígéretének beteljesedését. A Jelenések könyve 14:6-ban szereplő
örökkévaló evangélium nem ismer országhatárokat.
Kincsként őrizzük annak az úrvacsorának az emlékét, amit
Rusangu misszióban, Zambiában, Monze mellett tartottunk. Lábmosási
szertartásunk volt kint a tűző napon. Az úrvacsorai poharak és a tálca kézzel
készültek, fából. Alázattal töltött el minket, hogy ilyen elkötelezett
adventista lelkészekkel lehettünk együtt, tudva, hogy legtöbbjük számára az
egyetlen közlekedési mód a gyaloglás. A tehetősebbeknek kerékpárjuk volt, vagy
tömegközlekedési eszközt vehettek igénybe. A Jézusba vetett remény az a
kötelék, amely összefűzi szívünket.
Jézus a mennyei szentélyben végzett végidei szolgálata
által lemossa szennyünket és megtisztít bűneinkből (4. vers, Károliban 3.
vers). Egy napon majd, megszabadulva a bűn fogságából, a megígért biztos
sátorozó helyeken lakhatunk (6. vers, Károliban 5. vers), vagy, ahogy János
14:1-3 mondja, „lakóhelyen”. Ahogy utazunk a mennyei Kánaán felé, Jézus lesz az
„oltalom” minden „szélvészben” (6. vers), pontosan úgy, ahogy a 91. és 46.
zsoltárban meg van írva. Milyen áldott remény!
Ima: „Köszönjük
Urunk, hogy gazdagon és ingyen adtad számunkra a csodálatos megváltást.
Bármit hozzon a jövő, kegyelmedből tégy alkalmassá arra, hogy mindig
hűségesek maradjunk Hozzád. Ámen.”
Lloyd és Sheila Schomburg
95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).
Jónás és a nagy hal
régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos
történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó
időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive
számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és
ítélet alóli felfüggesztés számára.
Ellen White
szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani
Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a
hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az
ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt,
ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk
kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges
népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog
minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és
védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli
majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg
visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport
számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel,
elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.
Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és
gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése