2017. május 13., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 13 - SZOMBAT - Énekek éneke 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 670. nap

Századokkal azután, hogy Naámán gyógyult testtel és megtért lélekkel visszatért otthonába, a Megváltó utalt e szíriai csodálatos hitére. Tanulságul állította mindazok elé, akik vallják, hogy Istent szolgálják. "Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán" (Lk 4:27). Isten sok izráeli bélpoklost hagyott betegen, mert hitetlenségük elzárta őket attól, ami javukat szolgálta volna. Isten úgy látta, hogy ez a pogány főember, aki hű ahhoz, amit helyesnek hisz, és érzi tehetetlenségét, méltóbb áldásaira, mint Izráel nyomorultjai, akik semmibe vették és lebecsülték Istentől kapott kiváltságaikat. Isten munkálkodik azokért, akik értékelik kegyelmi ajándékait, és felfogják a mennyből kapott világosságot.

Ma is minden országban vannak őszinte emberek. A menny rájuk sugározza fényét. Ha hűségesen cselekszik azt, amit kötelességüknek tartanak, nagyobb világosságot kapnak, amíg - az Ószövetség Naámánjához hasonlóan - ők is erre a meggyőződésre jutnak: Nincs más Isten az egész földön.

Minden őszinte lélek, "...aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!" "Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Találkozol azzal, aki örül, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol... " (Ézsa 50:10; 64:3-4).

Mai Bibliai szakasz: Énekek éneke 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A híres Akiba Rabbi azt mondta: „Nincs még egy olyan nap a földön, ami felérhetett volna azzal a nappal, amikor Salamon Izraelnek adta az Énekek Énekét, mert minden könyv szent az Írásokban, de az Énekek éneke a legszentebb.” Salamon 1005 éneke (Énekek éneke 1:1; 1 Kir. 4:32) közül a legfenségesebb az Énekek éneke (melyet Salamon énekeinek is hívnak) és valószínűleg Salamon uralkodásának első felében íródhattak, amikor a király még hűséges volt Istenhez.

Az ének a belsőséges kapcsolatot ábrázolja Salamon és a Sulamit között („Salamonné”, valószínűleg a fáraó leánya, aki istenhívő lett: Énekek Éneke 6:10; 1 Királyok 3:1; 7:8). A párbeszédek a szokott útvonalat követik: (1) udvarlás (1:2-3:4), menyegzői felvonulás és esküvő (3:6-5:1) és (3) az élet és szerelem a házasságkötés után (5:2-8:14).

A történelem folyamán sok szövegmagyarázó jött zavarba az intim kapcsolat kendőzetlen ábrázolásától az Énekek Énekében, ezért elutasították a szó szerinti jelentést, és csak úgy tekintettek a könyvre, mint egy szimbolikus lelki szerelmi kapcsolat ábrázolására Isten és a népe között. Miközben vannak lelki tanulságok, amelyeket érdemes megfogadni, nincsen arra célzás, hogy a szó szerinti szöveget átvitt értelemben kellene értelmezni. Sőt, inkább az nyilvánvaló, hogy Isten arra szentelt egy egész ihletett könyvet a Bibliában, hogy megünnepelje az egészséges szerelmi kapcsolat szépségét és örömét egy férfi és egy nő között. A fenséges ének az édeni állapotba való visszatérést ábrázolja, olyan, mint egy Teremtés könyve 1-3 ihlette kommentár, egy valódi iránytű az udvarláshoz és házassághoz.

Az első fejezetben a nő magasztalja szerelmese erényeit a barátnői jelenlétében („Jeruzsálem leányai előtt”), Salamon pedig válaszként Sulamit szépségét dicséri. Talán nekünk is gyakrabban ki kellene fejeznünk, mennyire szeretjük szeretteinket.

„Szerető Istenünk, köszönjük az emberi szerelem ajándékát, melyet a mi boldogságunkra teremtettél! Ámen.”

Richard M. Davidson
az ószövetségi írásmagyarázat professzora
Andrews University

93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április május 7-13.).

Csak úgy mint Naámán esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt, méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben, aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom. Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő hívásától.

Arra jöttem rá, hogy Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.

Isten ítélete Géházi önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a gyógyír a mi bűneinkre.

Joseph Washburn
ARISE Intern
Storyline Adventist Church
Eugene, Oregon USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése