2017. március 4., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 4 - SZOMBAT - Zsoltárok 124

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezet 601. nap

Isten követeket küldött Izráelhez. Általuk kérte őket, hogy térjenek vissza hozzá. Ha felfigyeltek volna a hívásra, ha Baált otthagyva az élő Istenhez tértek volna, soha nem hangzott volna el Illés ítéletet hirdető üzenete. De az intések, amelyek az élet illatát jelenthették volna, a halál illatát hozták. Önérzetükben sértették meg őket, és megharagudtak a követekre. Most pedig mélységesen gyűlölték Illés prófétát. Ha kezükbe került volna, örömmel adták volna át Jézabelnek - mintha elhallgattatásával szavai teljesedését meggátolhatnák! A súlyos csapás ellenére is szilárdan megmaradtak bálványimádásukban. Így növelték a gonoszságot, amely a menny büntetését hozta az országra.

A lesújtott Izráel gyógyulásához csak egyetlen út vezetett. Meggyógyul, ha teljes szívéből az Úrhoz tér és elfordul bűneitől, amelyek a Mindenható büntetését hozták reá. Neki szólt az ígéret: "Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskának, hogy leegyék a földet, vagyha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krón 7:13-14). Elő kellett idézni ezt az áldott célt, és Isten továbbra is visszatartotta tőlük a harmatot és az esőt, amíg határozott reformáció nem történik.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 124

A zsoltáríró már az első sorokban kihangsúlyozza, s ez által segít felismernünk azt a tényt, hogy senkik sem vagyunk Isten nélkül, aki szeret minket.

Tetszik, ahogy az író elkezdi ezt a zsoltárt, ahogy előszámlálja, hogy mi minden történhetett volna, ha Isten oltalmazó keze nem kísért volna bennünket. Gondolkodjunk el egy pillanatra! Milyen lenne az életünk nélküle, a remény nélkül, amit csak benne találhatunk? Beleborzongok a gondolatba.

A zsoltáríró nem csak aktív részvételre hív a zsoltár csoportos éneklésében, hanem arra is kér, hogy ismételjük meg újra és újra. („Gyülekezet, énekeljük el újra. És most még erőteljesebben!) Képzeljük el, hogy a sötét ellenséget mennyire meg tudja ijeszteni, amikor Isten népe egyesülve énekli Isten igazságát! Mondjuk ki! „Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, azért szólunk” (2Kor 4:13).

Néha nem is fogom fel, hogy mi mindenem van Krisztusban – mindenem nála van, és saját számmal mondom el az az igazságot, amit tudok róla, és róla énekelek. Feledkezzünk meg magunkról, és figyeljünk egyedül Jézusra!

Tudom, hogy ebben a világban lesznek még problémáim, de bátorságot önt belém az, hogy Isten legyőzte ezt a világot az Ő Fia, Jézus Krisztus által, aki széttörte a bűn csapdáit, amiket a gonosz állított nekem, így minden alkalommal győzhetek a segítségével. És nem miattam, hanem miatta.

Tehát ezt az igazságot megéri megismételni, nem? Ámen.

Cindy Nash

83. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezetéhez (február 26 - március 4.).

Illés a hit és ima embere volt – ezek olyan tulajdonságok, amik szeretném, ha a saját életemet jellemeznék. Feleségként és anyaként a szívem gyakran érez félelmet azokért, akiket szeretek, de a félelem helyett az imához akarok fordulni. A Biblia minden ígérete azért van, hogy megragadjuk, és én saját különleges versemként ragadtam meg a 37. zsoltár 25. versét: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” Bízhatok Istenben a szeretteimmel kapcsolatban.

Illésnek nem volt különleges pozíciója az életben, se köztiszteletben álló munkája, se hivatali pozíciója. Nem vágyott rá, hogy Isten különleges hírhozója legyen, de bizonyos volt afelől, hogy Isten előkészíti számára az utat és sikert teremt számára, bármit is kér tőle, hogy cselekedjen meg. Főállású anyaként, az én „állásomra” nem tekintenek tisztelettel vagy presztízs rangként. A napjaimat gyakran a főzés, takarítás és mosás tölti ki – olyan tevékenységek, amelyekre a legtöbben másokat szeretnek felbérelni, ha csak tehetik. Azonban a tiszta otthon és az egészséges ételek áldást jelenthetnek a családom részére, csak úgy mint a barátoknak, akik meglátogatnak. Mindig eszembe jut, amikor ételt készítek vagy rendet rakok, hogy Jézus számára főzök és takarítok. „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” Kol. 3:23

Susan Menzmer
 McDonald Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése