Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 623. nap
13.
"Mit csinálsz itt, Illés?"
Illés ugyan titokban menekült a Hóreb hegyére, de Isten
tudott róla. A sötétség hatalmai szorongatták, de a fáradt és csüggedt próféta
nem maradt magára a velük vívott küzdelemben. A barlang bejáratánál, amelyben
Illés menedéket talált, Isten találkozott vele, nagy hatalmú angyalt küldött,
hogy szükségleteiről érdeklődjék, és megértesse, mi a menny szándéka Izráellel.
Amíg Illés nem tanult meg teljesen Istenben bízni, addig
nem tudta elvégezni munkáját azokért, akiket rávettek Baál imádására. A
Kármel-hegyi emlékezetes győzelem utat nyitott még nagyobb győzelmek felé.
Illés azonban Jézabel fenyegetése miatt elfordult az előtte megnyílt csodálatos
lehetőségektől. Isten emberének meg kellett látnia, hogy pillanatnyilag milyen
gyenge annak a feladatnak a nagyságához mérten, amellyel Isten meg akarja
bízni.
Isten megkérdezte megpróbált szolgáját: "Mit csinálsz
itt, Illés?" Én küldtelek a Kérith patakjához, azután a sareptai
özvegyhez. Majd megbíztalak, hogy térj vissza Izráelbe és állj a bálványimádó
papok elé a Kármelen. Én öveztelek fel erővel, hogy vezetni tudd a király
hintóját Jezréel kapujáig. De ki mondta neked, hogy sietve menekülj a pusztába?
Mi dolgod van itt?
És lelke keserűségében Illés elsírta panaszát: "Nagyon
buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták
szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg.
Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.".
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
146
Özvegy édesanyám 74 éves. Még csak öt éves
voltam, amikor édesapám veserákban meghalt. Anyukám nem ment férjhez újra. Nem
könnyű egy gyermekeit egyedül nevelő szülő élete három kiskorú gyermekkel, de
anya mindig azt mondta, hogy Isten különös gonddal és szeretettel hordoz bennünket
a szívében.
Az olyan igék, mint a 9. vers: „Megoltalmazza
az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja”,
megadták neki azt az erőt, amire szüksége volt ahhoz, hogy felneveljen három
gyermeket az Úr iránti igaz tiszteletben és engedelmességben. Emlékszem, hogy
olykor nem voltam hálás a körülményeinkért, de minden helyzetet átvészeltünk, áldásainkat
számlálva. Az 5. vers is arról biztosít, hogyha Istenben bízol és remélsz,
áldott vagy.
Ellen White arra bátorít, hogy az áldásokat számoljuk,
és kiáltsunk gyakran „Halleluját”. Azt írja, hogy „Reménységünk, bátorságunk és
hitünk egyre fokozódna, ha többet dicsőítenénk Istent.” (Próféták és Királyok.
Budapest, 1995, Advent Kiadó. 127. oldal). Igen, mindannyiunknak több
reménységre, bátorságra és hitre van szüksége ezekben az utolsó napokban.
Magasztaljuk Isten többet, és adjunk Neki dicsőséget, mert méltó rá! Ámen.
Thandi Klingbeil
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése