Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 622. nap
Van biztos orvosság a csüggedtek számára: a hit, az ima és
a munka. A hit és tevékenység napról napra növekvő biztonságérzetet és
megelégedést ad. Kísért-e az a gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító
balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor
sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, mire van szükséged.
Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne
félj attól, hogy ígéretét nem váltja be! Ő az örök igazság. Soha nem
változtatja meg szövetségét, amelyet az Őt szeretőkkel kötött. Szükségletük
szerinti erőt ad szolgáinak. Pál apostol tanúsította: "De ő ezt mondta
nekem: ,Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által ér
célhoz'... Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban,
nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen
vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12:9-10).
Elhagyta-e Isten Illést a megpróbáltatás órájában, amikor
prófétája úgy érezte, hogy Isten és ember elhagyta? Ó dehogy! Most sem szerette
kevésbé, mint akkor, amikor imájára válaszként tűz lobbant az égből és fénnyel
árasztotta el a hegytetőt. Most pedig, amikor Illés ott aludt, szelíd érintés
és kedves hang ébresztette fel. Rémülten felugrott, mintha menekülni akarna.
Megijedt, hogy az ellenség rátalált. De a fölébe hajló szánakozó arc nem
ellenség arca volt, hanem baráté. Isten angyalt küldött a mennyből, hogy
táplálékot hozzon szolgájának. "Kelj föl, egyél" - mondta az angyal.
"Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy
korsó víz van."
Illés fogyasztott az erősítő ételből és italból, amit Isten
küldött neki. Majd újra elaludt. Az angyal másodszor is jött. Megérintette a
kimerült embert, és szánakozó szeretettel szólt: "Kelj föl, egyél, mert
erőd felett való út áll előtted. Ő fölkelt, evett és ivott." Attól az
ételtől megerősödve tudott menni "negyven nap és negyven éjjel, az Isten
hegyéig, a Hórebig", ahol menedéket talált egy barlangban.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
145
A zsidó gyakorlatban
ezt az akrosztichonos zsoltárt, amely Istent, mint királyt dicsőítette, a
reggeli és az esti áldozat idején énekelték. Az, hogy valaki a dicsőítés
hangjaival kezdi meg és fejezi be napját, meghosszabbíthatja az életét, és
segít megőrizni az egészségét. A tudósok nincsenek egy véleményen arról, hogyan
történhet ez meg, de tudjuk azt, hogy a pozitív beállítottságú és hálás emberek
jobban ellenállnak a közönséges betegségeknek, jobb mentális és fizikai
egészségnek örvendenek, és kisebb az esélyük a szívbetegségek okozta halálra.
Salamon, a világ legbölcsebb embere ezt mondta: „A vidám elme jó orvosságul szolgál” (Péld 17:22).
A keresztény ember
számára Isten a dicsőítés tárgya. Isten „irgalmas és könyörületes Úr, késedelmes
a haragra és nagy kegyelmű”, és „könyörületes minden teremtményéhez”. Nem
érdemeink szerint bánik velünk, hanem szeret minket, mint teremtményeit.
Ez nem csupán rólunk és
Istenről szól. Gondoljunk arra, milyen csodálatos példát adunk gyermekeinknek és
a következő nemzedéknek azzal, ha együtt ünnepeljük Isten hűséges voltát és
uralmát az életünkben! Isten dicsőítése legyen ott napirendünkben, bármilyen
körülmények között vagyunk is! Isten nem változik; kegyelme, bocsánata,
szeretete és hűsége irántunk végtelen! Dicsőség Neki! Dicsőség nevének!
Thandi Klingbeil
86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március
19-25.).
Ezeket a sorokat
majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves
korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr
alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek
ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez
idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni,
mielőtt meghalok.
„Amikor Jób megragadott
egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban
bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete
legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem
imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.
Nem sokkal Kármel hegyi
tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét
megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése
lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a
legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta
el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy
halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a
földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.
Mi magunk is tarthatunk
szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy
halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy
Krisztusban a legjobb még hátra van!
Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal
felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése