Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 6. fejezet 576. nap
Ha Roboám és tapasztalatlan tanácsadói megértették volna
Isten szándékát Izráellel, meghallgatták volna a népet, amikor határozott
reformokat kért a kormányzásban. De a sikemi találkozáskor nem éltek a
lehetőséggel, és az okokból nem következtettek az okozatra.
Ezért soha többé nem tudták befolyásukat a nép nagy tömegén
érvényesíteni. Kinyilvánított elhatározásuk - hogy állandósítják és megnövelik
a Salamon uralkodása alatt elkezdődött elnyomást - éles ellentétben állt Isten
Izráellel való tervével. Ez bőséges alkalmat kínált a népnek arra, hogy
kétségbe vonja indítékaik őszinteségét. Amikor a király és választott
tanácsadói ilyen oktalan és kegyetlen módon akartak hatalmat gyakorolni, a
ranggal és tekintéllyel hivalkodtak.
Az Úr nem engedte, hogy Roboám megvalósítsa ismertetett
célkitűzéseit. A törzsekben sok ezer embert felháborított Salamon zsarnoki
intézkedése, és most úgy érezték, fel kell lázadniuk Dávid háza ellen.
"Amikor látta az egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így
válaszoltak a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai
fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával! Izráel tehát
hazament" (1Kir 12:16).
A meghasonlás, amelyet Roboám meggondolatlan szavai
támasztottak, helyrehozhatatlannak bizonyult. Izráel kettészakadt. Júda és
Benjámin törzséből tevődött össze Júda déli birodalma, amelyen Roboám
uralkodott. A tíz északi törzs pedig Jeroboám uralkodásával külön kormányzatot
alakított. Az utóbbi Izráelként lett ismert. Így teljesedett a próféta
jövendölése, amit az ország kettészakadásáról mondott. "...az Úr rendelte
így..." (1Kir 12:15).
Amikor Roboám látta, hogy a tíz törzs nem hajlandó
meghódolni előtte, tettekre szánta magát. Országának egyik tekintélyes embere,
az adószedő Adorám útján próbálta maga mellé állítani őket. A békekövetet
azonban "megkövezé... az egész Izráel, és meghalt". Eljárásuk
tanúskodott Roboámmal szembeni érzéseikről. A lázadás hevességétől megrémülve
"Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda
városaiban laktak" (1Kir 12:17).
Jeruzsálemben "...összegyűjtötte Júda egész házát és
Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel
házát, és visszaszerezzék az országot Roboámnak, Salamon fiának. De így szólt
az Isten igéje Semajához, az Isten emberéhez: Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának,
Júda királyának, és Júda meg Benjámin egész házának, a megmaradt népnek: Így
szól az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel, Izráel
fiaival! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is az Úr
szavára, és hazatértek az Úr szava szerint" (1Kir 12:21-24).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
99
A világegyetem királya, aki az angyalok fölött áll; a
szent és igaz Bíró ugyanaz a személy, mint aki ott akarja megszólítani az
embereket, ahol ők vannak, azért, hogy helyreállíthassa a számukra eredetileg
szánt helyzetet. Fensége nem akadályozza meg Istent abban, hogy hallja a
hangomat és a kiáltásomat.
Édentől fogva, a bűneset előtt, és azóta is, Isten a
kezdeményező fél az emberrel való kommunikációban. Ő az, aki felajánlja a
szövetségét, és létrehozza a kapcsolatot. A szentséges Istent imádni nem jelent
mást, mint életben tartani ezt a kommunikációt. Az izraeliták a felhőoszlopban
hallották Isten hangját, és engedelmeskedtek az Ő törvényének.
Ha a lelki életem sikertelen, és képtelen vagyok
győzni a bűnös természetem felett, az talán azért lehet, mert hallgatás nélkül
próbálok meg engedelmeskedni, vagyis anélkül, hogy igazi kapcsolatom lenne
Istennel.
Nem létezik imádat kommunikáció nélkül. Az emberek
kérdései és Isten válaszai között ott van Isten megmentő keze és terve. Ő a
megbocsátó és a megváltó Isten. Nekem megbocsátásra és megváltásra van
szükségem.
Az imádat azt jelenti, hogy Isten irgalmára tekintek,
úgy, ahogy Mózes is megtanulta, miután azt kérte, hogy megláthassa Jehova
dicsőségét (2Móz 33:18).
Ezt a gyengéd választ kapta: „Az
arcomat nem láthatod, de megteszem, hogy az én dicsőségem a te arcod előtt
menjen el...” (2Móz
33:19-20).
Az univerzum királya a megbocsátó
Atya.
Almir
Marroni
80. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 6. fejezetéhez (február 5-11.).
Az egyetemen volt egy
szobatársam, aki például szolgált arra, hogy hogyan éljen valaki keresztény
életet. Emlékszem, egyszer a tanácsát kértem, amikor egy nagy döntést kellett
meghozzak, ő pedig válaszul egy, az apjától származó bölcsességet adott tovább
nekem. Amikor ő kérte az apja tanácsát, az apja megkérdezte tőle: „Miért tőlem
kérdezed?” Miután elmagyarázta neki, hogy nagyra tartja a véleményét és tudja,
hogy ő olyan bölcs valaki, aki szereti Istent, az apja azt válaszolta: „Ha ez
az oka, hogy engem választottál, akkor már azt is tudod, hogy mi az, amit
tanácsolnék neked – menj, és kövesd azt a tanácsot.”
Néha a problémánk nem
az, hogy kutassuk és megkapjuk a bölcs tanácsot, hanem, hogy eldöntsük, hogy
engedelmeskedünk annak a tanácsnak, és követjük azt. Az, hogy vonakodunk
engedelmeskedni a számunkra kényelmetlen megoldásnak az oka annak, hogy második
vélemény után vágyunk, amely végzetes végeredményhez torkollik.
Roboám úgy nőtt fel,
hogy két paradigma között ingadozott: az istenfélő apjától, Salamontól származó
tanácsok, amelyekből azonban túl kevés volt, és túl későn érkeztek, és a
bálványimádó anyjától származó befolyás között, amelyet idejekorán megkapott,
és folyamatosan hatást gyakorolt rá, azonban ez mit sem ért a szent dolgokban.
Apja halála után Roboámnak döntenie kellett: Melyik befolyásnak engedjen, hogy
az jellemezze a férfit és a királyságot?
Rá jellemző módon
Roboám habozott, és mindkét oldal véleményét kikérte. Képletesen evett a
tiltott gyümölcsből azzal, hogy a jó és rossz tudását egyaránt kereste. Majd,
ahogy Éva, az ősanyja, ő is azt a tanácsot választotta, amelyik leginkább
hízelgő volt számára. A többi, ahogy mondani szokás, történelem.
Karen Lifshay
Karnagy
Hermiston Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése