Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 590. nap
Asa imáját minden hívő keresztény imádkozhatja. Mi is
harcot vívunk, de "nem test és vér ellen", hanem "erők és
hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek
a mennyei magasságban vannak" (Ef 6:12). Az élet harcában találkozunk az
igazság ellen felsorakozó gonosz erőkkel. Reménységünk nem emberben, hanem az
élő Istenben van. Teljes hittel és bizonyossággal számíthatunk arra, hogy Isten
egyesíti hatalmát az emberi eszközök igyekezetével neve dicsőségére.
Igazságának fegyverzetében győzhetünk minden ellenségen.
Isten különösképpen megjutalmazta Asa király hitét.
"Megverte az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok,
Ászá és hadinépe egészen Gerárig üldözte őket. Elhulltak az etiópok, senki sem
maradt életben közülük, mert összetörtek az Úr előtt és serege előtt"
(2Krón 14:11-12).
Amikor Júda és Benjámin győztes serege visszatért
Jeruzsálembe, "Isten lelke szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára, kiment Ászá elé,
és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az Úr
veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha
elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. ...Ti azonban legyetek erősek, ne
lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!" (2Krón 15:1-2,
7)
E szavak nagyon felbátorították Asát, és újabb reformációt
kezdett Júdában. "...eltávolította az utálatos bálványokat Júda és
Benjámin egész földjéről, meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim
hegyvidékén. Ezután megújította az Úr oltárát, amely az Úr csarnoka előtt volt.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
113
„Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák
hegyére”
(Mk 14:26 - új prot. ford.). Mindenik alkalommal, amikor az evangéliumokból
elolvassuk, hogy mi történt Jézus elárultatásának éjjelén, ehhez a részhez
érkezünk, amely olyan szépen beszél Jézus magatartásáról, amikor a legnagyobb
nehézségekkel és lesújtó válságokkal nézett szembe. Mivel ez a zsoltár az
úgynevezett Hallel (dicséret) zsoltárok része, gondolhatunk arra, hogy ezek
voltak azok a dicséretek, amelyeket Jézus a tanítványaival énekelt, mielőtt
kimentek volna a Gecsemáné kertbe. A zsoltár a dicsőítésre való többszörös
felszólítással kezdődik (1-3. vers), és ugyanezzel a sorral végződik: „Dicsérjétek az Urat!” (9. vers). A
dicsőítés tárgya az Úr neve (háromszor említi az első három vers). Ez az a név,
amellyel Isten ismertté teszi magát (2 Móz 3:16; 6:7) és amely magasra emeli
azt a szövetséget, amelyet Isten népével kezdeményezett. Isten imádatát nem
szabad időhöz és térhez korlátozni, hanem az egész Földre ki kell terjednie „Napkelettől fogva napnyugatig” (3.
vers) és folytatódnia kell „mostantól
fogva és örökké” (2. vers).
Istent az Ő nagyságáért
kell dicsőíteni. „Magasan fölötte van az
ÚR minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek” (4. vers). Amit itt
költői megfogalmazásban találunk, azt a teológusok isteni transzcendenciának (felsőbbrendűségnek)
nevezik. Ő a Teremtő, az élet Forrása és Fenntartója, az egész világegyetem
abszolút Uralkodója. Azért, hogy meggyőzzön bennünket szeretetéről, az Úr kész
volt alászállni, emberi létformát magára ölteni, és emberekhez hasonlóvá lenni
(Fil 2:7). „Aki felemeli az alacsonyt a
porból” – énekelte Anna és Mária és a mi énekünk is lehet, amikor rájövünk
arra, hogy minden napon velünk van, amikor veszedelem vesz körül bennünket, és
Ő hűséges marad ígéretéhez: „íme, én
veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).
Drága Urunk!
Szeretnénk jobban megismerni Téged; kérünk távolítsd el a
kétely minden nyomát az életünkből, és adj erőt és bátorságot nekünk, hogy
dicsőítsünk Téged ma, minden ellenséges körülmény ellenére is. Ámen
Ioan Campian-Tatar
82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).
A Jeroboám uralkodását
követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak
ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és
fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az
őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan
megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.
Egy fényes pont az
egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb
sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben
bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas
ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.
Mi volt Asa titka?
Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában
mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó
pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a
saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre.
Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel
békességben legyen.”
Amikor Isten egy
elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a
dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot
mutatott be hálaképpen.
Uram, kérlek, segíts,
hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és
bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!
Lisa Ward
Country Life Hetednapi
Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése