2017. február 15., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 15 - SZERDA - Zsoltárok 107

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 584. nap

Jeroboám hiába próbálta az idegen oltár felavatását ünnepélyessé és tiszteletet ébresztővé tenni, amivel Jahve jeruzsálemi templomában folyó istentiszteletet akarta lebecsülni. A próféta üzenete bűnbánatra és gonosz szándékának felhagyására kellett volna késztesse Izráel királyát, hogy ne térítse el a népet az igaz Isten tiszteletétől! Jeroboám azonban megkeményítette szívét, és a maga választotta út mellett döntött.

A bételi ünnepség idején a zsidók szíve még nem volt egészen kemény. Sokan fogékonyak voltak a Szentlélek befolyása iránt. Mielőtt túl késő lenne, az Úr meg akarta állítani azokat, akik hitehagyásukban gyorsan távolodtak tőle. Elküldte követét, hogy szakítsa meg a bálványozó cselekményt, és tárja fel a király és a nép előtt, hová vezet a hitehagyás! Az oltár széthasadása jelezte, hogy Isten haragszik az Izráelben véghezvitt utálatosság miatt.

Az Úr menteni akar, nem pusztítani. Örül a bűnösök megmentésének. "Életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát..." (Ez 33:11). Intéssel és kérleléssel szólítja az önfejűt, hogy hagyjon fel gonoszságával, forduljon Istenhez, és éljen! Szent bátorsággal ruházza fel követeit, hogy hallgatóikat megfélemlítsék és bűnbánatra indítsák. Milyen keményen dorgálta meg Isten embere a királyt! Szükség volt erre a határozottságra. Más módon nem lehetett a gonoszságot megfeddeni. Az Úr bátorságot adott szolgájának, hogy maradandó benyomást keltsen hallgatóiban. Az Úr követeinek sosem szabad emberektől félniük, hanem rendíthetetlenül ki kell állniuk az igazságért. Ameddig bizalmukat Istenbe helyezik, nem kell félniük. Aki megbízatást ad nekik, oltalmazó gondviseléséről is biztosítja őket.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 107

Ez a zsoltár arra buzdít bennünket, hogy dicsőítsük Istent a jóságáért (1., 21. és 31. vers).  Mindenkihez szól a felhívás, aki már átélte a szabadulást bármilyen tehertől. Ez nem csak akkor igaz, amikor ártatlanul kerülünk nehézségbe, hanem akkor is, ha mi okoztuk a bajt.  A zsoltáros tapasztalata a szabadulásról azon alapszik, amit Jézus tett, és tesz ma is (Jn 8:36). Erős karja ma is kész segíteni rajtad (13., 19., 28. vers), és kihozni téged a nyomorúságból.

A 107. zsoltár azoknak is szól, akik különösen sanyarú helyzetben vannak, mert az izraeliták általánosan hitték, hogy a betegség Isten büntetése (lásd Jób barátainak kijelentését vagy a tanítványok kérdését a János evangéliuma 9. fejezetének 1-3. versében). Amikor valaki közel kerül a halálhoz, megtanul Istenhez kiáltani. Isten szava hírnökként érkezik hozzá.  Ez a kapernaumi százados hitére emlékeztet minket (Mt 8:8-13).

Ezen zsoltár ideje óta az orvostudomány sokat fejlődött. Mégis, annak, aki betegségtől vagy elviselhetetlen fájdalomtól szenved, gyógyszerre van szüksége. A lelki egészség helyreállítását szolgáló gyógyszer az Ő szavában található.

Fordítsuk ma a figyelmünket ismét arra, hogyan bánt az Úr annak idején Izraellel; és az Ő Izraelével ma (amelynek te is, én is tagjai vagyunk). Így ismét meg fogjuk érteni Urunk szerető jóságát. Adjunk hálát neki, amiért Ő meg tudja változtatni a dolgokat.

Christoph Berger

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése