Higgyetek az Ő prófétáinak - február 12 - VASÁRNAP - Zsoltárok 104

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 7. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 581. nap

7. Jeroboám

Jeroboám, Salamon egykori szolgája - akit a Dávid háza ellen fellázadt tíz izráeli törzs ültetett trónra - helyzeténél fogva bölcs reformokat hozhatott volna mind polgári, mind vallási vonatkozásban. Salamon uralkodása idején tehetségesnek és józan ítélőképességűnek mutatkozott. Hűséges szolgálata alatt szerzett ismeretei alkalmassá tették megfontolt uralkodásra. Jeroboám azonban nem Istenre támaszkodott.

Jeroboám a legjobban attól félt, hogy a Dávid trónján ülő uralkodók majd egyszer a maguk oldalára állítják alattvalóit. Úgy okoskodott, ha a tíz törzs gyakran ellátogathat a zsidó állam ősi székhelyére - ahol a templomi szolgálatok továbbra is úgy folytak, mint Salamon uralkodása éveiben -, sokan hajlandók lesznek a Jeruzsálemben összpontosuló kormányzatnak tett hűségfogadalmuk megújítására. Miután megbeszélést folytatott tanácsadóival, elhatározta, hogy vakmerő lépéssel, amennyire lehet, csökkenti az uralkodása elleni lázadás lehetőségét. Ezért két istentiszteleti központot állított fel újonnan alakult birodalmának határain belül: az egyiket Bételben, a másikat Dánban. A tíz törzset pedig felszólította, hogy Jeruzsálem helyett ezeken a helyeken gyűljön össze istentiszteletre.

Az áthelyezés intézése közben Jeroboámnak arra is volt gondja, hogy a láthatatlan Isten jelenlétét valamilyen látható ábrázolással szimbolizálva hasson a zsidók képzeletére. Csináltatott két aranyborjút, és ezeket a kijelölt istentiszteleti központok szentélyében helyezték el. Az istenség ábrázolásával azonban Jeroboám áthágta Jahve világos parancsát: "Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot... Ne imádd és ne tiszteld azokat" (2Móz 20:4-5).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 104

A 104. zsoltár Izrael természetről alkotott képét mutatja be. A szerző nem tudományos megközelítésből, vagy saját érzései alapján kezd el írni, hanem hívőként. Elutasítja az ateizmus és panteizmus elképzeléseit. Isten az ő szava által teremtette és tartja fenn a világot. A zsoltár és a Teremtés könyve első fejezetének története közötti párhuzam eléggé feltűnő. E zsoltár keletkezésének idejében a teremtés története jól ismert és elfogadott volt. Istent dicsőítették, aki megújítja a földet (30. vers) és véghezviszi a növekedés és szaporodás csodáját.

Vajon lehetséges, hogy mi, modern emberek – a vidék elnéptelenedésének és a műtrágya használatának idején – ráébredjünk erre a csodálatos igazságra, és elismerjük ezt? Az emberek már az ősi Izrael idején is kitalálták Baált, a kánaánita istent, aki az eső és a termékenység istene volt (lásd 4Móz 25:3). De az olaj, must és gabona nem Baáltól származott, hanem Istentől (Hós 2:8). Tehát a 104. zsoltár írója tehát elhatárolódik minden kevert vallástól és az Alkotó iránti elkötelezettségét hirdeti (3. vers). A Teremtőbe vetett hit megújított üzenetté vált Izrael és a környező népek számára. Minden teremtett lény magán viseli Alkotójának keze nyomát, túlmutatva ezzel önmagán a teremtő Istenre.

Jézus megismételt egy értékes leckét a zsoltáríró megfigyeléseiből. Azt mondta, hogy a madarak nem vetnek és nem aratnak...,  mennyei Atyánk mégis ellátja őket (Mt 6:26). Mi nem tehetünk semmit azért, hogy megnöveljük termetünket akárcsak egy arasszal is. Isten gondoskodik rólunk, tehát miért aggódnánk?

Ezért dicsőítsük és imádjuk ma is Istent, mivel egyedül Ő az, aki megalkotott minket és törődik velünk!

·       Aki tiszteli Istent és visszatükrözi az Ő szépségét a saját életében, az sokkal több nemes és értékes dolgot fog meglátni a saját életében és környezetében is.

·       Aki visszatükrözi az Ő jóságát és szépségét, az sokkal jobban meg tud bízni Urának hatalmában.

·       Aki hiszi, hogy Isten a teremtő, az önmagát és körülötte zajló történéseket is a megfelelő biblikus összefüggésben látja. A föld az Istené, és Ő mindent az irányítása alatt tart. Ez ad nekem békét a mindennapjaimban.

Christoph Berger,
a Bogenhofen College igazgatója
Ausztria

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   

Spanyol tanár és Biblia-oktató

PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba