Higgyetek az Ő prófétáinak - február 11 - SZOMBAT - Zsoltárok 103

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 6. fejezet 580. nap

A bálványimádó szokások felé hajlók romlottsága ellenére az irgalmas Isten minden lehetőt megtett, hogy a kettéoszlott birodalmat megmentse a teljes

Ellen G. White Próféták és Királyok

44

romlástól. Amint múltak az évek, és úgy tűnt, hogy a sátáni erőktől befolyásolt emberek elgondolásai végképp meghiúsítják Isten Izráellel való szándékát, az Úr a választott nép fogsága és helyreállítása által újra megmutatta, hogy javukat akarja.

Az ország kettészakadásával elkezdődött az a csodálatos történet, amelyben megmutatkozott Isten türelme és szerető könyörülete. Öröklött és szerzett gonosz hajlamaik miatt a szenvedések tűzpróbáján vezetett át útjuk. Akiket Isten különleges és jó cselekedetekre igyekvő népévé akart tisztítani, azokkal a próba végül elismertette:

"Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, s hatalmad által nagy a te neved. Ki ne félne téged, népek királya? ...Nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem... De az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!" (Jer 10:6-7, 10).

A bálványimádóknak meg kellett tanulniuk, hogy a hamis istenek képtelenek felemelni és üdvözíteni. "...az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet" (Jer 10:11). Az ember csak akkor talál nyugalmat és békét, ha engedelmeskedik az élő Istennek, a mindenség Teremtőjének és Urának.

Izráel és Júda büntetéssel fegyelmezett és bűnbánó népének - amely egyakarattal újította meg szövetségét Jahvéval, a seregek Urával, atyáik Istenével - végül ki kellett mondania:

"Az Úr ereje alkotta a földet,

az ő bölcsessége szilárdította meg a világot,

az ő értelme feszítette ki az eget.

Mennydörgő szavára

víztömeg támad az égen,

felhőt hoz fel a föld széléről;

villámokat alkot az esőhöz,

és szelet bocsát ki kamráiból.

Megáll a tudománya

minden embernek,

szégyent vall bálványával

minden ötvös,

mert csalódik öntvényében:

nincsen abban lélek!

Hitvány és nevetséges dolgok azok,

semmivé lesznek a megtorlás idején.

De nem ilyen Jákób osztályrésze,

mert Ő a mindenség formálója,

Izráel törzse pedig az ő tulajdona:

Seregek Ura a neve" (Jer 10:12-16).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 103

A 103. zsoltár az egyik legvidámabb és legszebb zsoltár. Ez a dicsőítő zsoltárok „hegycsúcsa”, mivel lélegzetelállító magasságokba tudja a lelket röpíteni. Amikor a fiunk kamasz volt, egyszer ezt a zsoltárt olvastam fel a szombat közeledtével. Miután befejeztem, remegő hangon így szólt: „Ez gyönyörű!”

E zsoltárt úgy alkotta meg az írója, akár egy négy részes szimfóniát. Olvasd el hangosan, és tarts szünetet minden egyes rész után! A bevezető részben (1-5. vers) az elbeszélő saját magához beszél. A legtöbb zsoltárt az Úrnak vagy az egész gyülekezetnek címezik. Ebből az a tanulság, hogy beszélgessünk el saját magunkkal. Paul Tripp lelkész kedvenc mondása így hangzik: „Az életedben senki más nem annyira befolyásos, mint saját magad, és senki sem beszél többet hozzád, mint saját magad.” A 103. zsoltár azt mutatja be, hogy hogyan beszélgessünk saját magunkkal, és arra készteti a lelkünket, hogy emlékezzünk az Úr áldásainak értékeire – emlékezzünk arra, hogy hogyan bocsátja meg a bűneinket, hogyan gyógyítja meg a betegségeinket; miként ment meg az összetöréstől és mindezt még a szeretetével és irgalmasságával is fokozza, így minden jóval ellát minket. Tehát ez a zsoltár megmutatja, hogyan neveljük rá a lelkünket Isten dicsőítésére.

A második részben (6-14. vers), az elbeszélő Isten népéhez szól, emlékeztetve őket, hogy az Úr mentette meg őket az egyiptomi elnyomásból. „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.” „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.” „Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” „Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.”

A harmadik rész (15-18. vers) azt illusztrálja, mennyire rövid az élet Isten jelenléte nélkül. „Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.” „De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.”

A negyedik részben (19-22a vers) az elbeszélő összefoglalja, hogy Isten miért segíti az embereket és az Ő népét: „az Ő uralkodása mindenre kihat.” Utána ahelyett, hogy elkezdené dicsőíteni Istent, inkább az angyalok megszámlálhatatlan sokaságát és Isten teremtményeit kéri, hogy dicsérjék az Urat: „Áldjátok az Urat ő angyalai,... Áldjátok az Urat minden ő serege,... Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!”

Olvassuk el a 22. vers második felét a végén, ami egy formai záróakkorddal lezárja ezt a művet, és csatlakozzunk a beszélőhöz, ahogy megismétli az első sort a zsoltárban:

„Áldjad én lelkem az Urat!”

R. Lynn Sauls

80. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 6. fejezetéhez (február 5-11.).

Az egyetemen volt egy szobatársam, aki például szolgált arra, hogy hogyan éljen valaki keresztény életet. Emlékszem, egyszer a tanácsát kértem, amikor egy nagy döntést kellett meghozzak, ő pedig válaszul egy, az apjától származó bölcsességet adott tovább nekem. Amikor ő kérte az apja tanácsát, az apja megkérdezte tőle: „Miért tőlem kérdezed?” Miután elmagyarázta neki, hogy nagyra tartja a véleményét és tudja, hogy ő olyan bölcs valaki, aki szereti Istent, az apja azt válaszolta: „Ha ez az oka, hogy engem választottál, akkor már azt is tudod, hogy mi az, amit tanácsolnék neked – menj, és kövesd azt a tanácsot.”

Néha a problémánk nem az, hogy kutassuk és megkapjuk a bölcs tanácsot, hanem, hogy eldöntsük, hogy engedelmeskedünk annak a tanácsnak, és követjük azt. Az, hogy vonakodunk engedelmeskedni a számunkra kényelmetlen megoldásnak az oka annak, hogy második vélemény után vágyunk, amely végzetes végeredményhez torkollik.

Roboám úgy nőtt fel, hogy két paradigma között ingadozott: az istenfélő apjától, Salamontól származó tanácsok, amelyekből azonban túl kevés volt, és túl későn érkeztek, és a bálványimádó anyjától származó befolyás között, amelyet idejekorán megkapott, és folyamatosan hatást gyakorolt rá, azonban ez mit sem ért a szent dolgokban. Apja halála után Roboámnak döntenie kellett: Melyik befolyásnak engedjen, hogy az jellemezze a férfit és a királyságot?

Rá jellemző módon Roboám habozott, és mindkét oldal véleményét kikérte. Képletesen evett a tiltott gyümölcsből azzal, hogy a jó és rossz tudását egyaránt kereste. Majd, ahogy Éva, az ősanyja, ő is azt a tanácsot választotta, amelyik leginkább hízelgő volt számára. A többi, ahogy mondani szokás, történelem.

Karen Lifshay

Karnagy

Hermiston Hetednapi Adventista Gyülekezet

 Oregon, USA

Fordította: Gősi Csaba