2017. január 9., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 9 - HÉTFŐ - Zsoltárok 70

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 2. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezet 547. nap

Végül elkészült a templom, amelyet Dávid király tervezett és fia, Salamon épített. Salamon "...sikeresen elkészítette mindazt, amit elkészíttetni szándékozott" (2Krón 7:11). Ahhoz, hogy a Mórija hegyének magaslatait bekoronázó palota valóban "nem ember", "hanem az Úristen" lakóhelye legyen - amire Dávid olyan nagyon vágyott -, hátra volt még a Jahve és az istentiszteletek számára történő ünnepélyes felszentelése (1Krón 29:1).

Azt a helyet, ahol a templom épült, hosszú időn át megszentelt helynek tartották. Itt mutatta meg Ábrahám, a hívők atyja, hogy kész Jahve parancsának engedelmeskedve egyetlen fiát feláldozni. Itt újította meg Isten Ábrahámmal kötött szövetségét, amelyben áldást ígért. Az áldás magában hordozta a dicsőséges messiási ígéretet, amely a Magasságos Isten Fiának áldozata által szabadulást hoz az emberiségnek. (Lásd: 1Móz 22:9, 16-18.) Itt küldött Isten tüzet a mennyből, válaszként Dávid égő- és hálaáldozatára, amelyet azért mutatott be, hogy feltartóztassa a pusztító angyal bosszúállásra kivont kardját. (Lásd: 1Krón 21.) Jahve tisztelői most újra itt voltak, hogy találkozzanak Istenükkel, és megújítsák hűségfogadalmukat.

A felavatásra a legkedvezőbb időpontot - a hetedik hónapot - választották, amikor a nép az ország minden részéből Jeruzsálembe gyülekezett a sátoros ünnepre. Ez az ünnep az örvendezés alkalma volt. Az aratási munkák véget értek, és az újesztendő munkáit még nem kezdték meg. Az emberek gondoktól mentesen átengedhették magukat az alkalom szent, örömteli hatásának.

A kitűzött időpontban Izráel - sok idegen ország díszesen öltözött képviselőivel együtt - egybegyűlt a templom udvaraiban. Szokatlanul pazar volt ez a látvány. Salamon - Izráel véneivel és a nép legtekintélyesebb tagjaival - a város másik részéből érkezett, ahonnan elhozták a szövetség ládáját. A Gibeon magaslatain levő szent helyről átszállították a "kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt" (2Krón 5:5). Ezek a féltve őrzött tárgyak, amelyek Izráel fiaiban a pusztai vándorlás és a Kánaán meghódításának emlékeit idézték fel, most állandó otthont találtak abban a nagyszerű templomban, amelyet azért építettek, hogy elfoglalja a hordozható sátor helyét.

A frigyládában volt a két kőtábla. Isten saját ujjával írta rá a Tízparancsolatot. Salamon atyjának, Dávidnak példáját követte, amikor bevitték a templomba a frigyládát. Minden hatodik lépésnél áldozatot mutatott be. Énekléssel, zenével és nagy ünnepélyességgel vitték be "a papok az Úr szövetség ládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe" (2Krón 5:7). Amikor kijöttek, elfoglalták a számukra kijelölt helyet. Az énekesek - fehérbe öltözött léviták - az oltár keleti végénél álltak cimbalmokkal, lantokkal, citerákkal; és velük volt százhúsz kürtölő pap is. (Lásd: 2Krón 5:12.)

"A harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az Úr dicséretét és magasztalását. Amikor hangosan szóltak a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát" (2Krón 5:13-14).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 70

A bennünket ócsárlók irányában tanúsított ellenszenvvel sokkal többet ártunk magunknak, mint nekik. Az, hogy Jézus megbocsátott a hóhérainak – mert nem tudták, hogy mit cselekszenek –, semmi jót nem eredményezett számukra. A megbocsátás Jézus irántuk való szánalmát tükrözte. Amikor az üldözők sokasága körülvesz, a megbocsátó magatartás a legjobb eszköz, amely békét hozhat neked. Fölülemel a sérelmen, az önsajnálaton, a kételyen és még sok más dolgon. Azonban ott van a büszkeség és a fölényesség érzésének veszélye a megbocsátásban, ami ellen óvakodnunk kell.

Voltak, akik Dávid életére törtek (3. vers), és voltak, akik Istent keresték (5. vers). Azok, akik Istent keresték nem voltak ellenségei Dávidnak. A király áldást kér rájuk. Azok, akik Dávidnak bajt akartak okozni, Isten ellenségei is voltak, mert Dávid Isten oldalán állt. Azért ellenségei Dávidnak, mert Dávid nyíltan Isten mellé állt. Dávid bátran kérheti a romlásukat, mert ők ellenállnak Istennek és mindennek, ami jó. Ha az ellenségeid azért vannak ellened, mert ellenállnak Istennek, akkor el kell ítélned cselekedeteiket.   

Dávid nem veszi saját kezébe az ügyet. Tartózkodik attól, hogy olyan parancsot adjon megbízható katonáinak, amivel ezeket a hóhérokat elintézték volna. Inkább Istenre bízta a dolgot, és otthagyta terheit.

Gordon Christo

76. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezetéhez (január 8-14.).

Hogy Eszter történetét valóságosabbá tegyék, néhány évvel ezelőtt a Hanna-Barbera rajzfilmstúdió három modern korbeli gyermeket utaztatott az ősi Perzsiába az animációs filmjükben.

Ha mi is hasonlóképpen visszamehetnénk az időben, és megtapasztalhatnánk Salamon templomának felszentelését, minket is lenyűgözne az esemény és az épület is. Hét éven keresztül a munkások, a mesteremberek, az események tervezői, a király, az énekkarok és az építészek fáradhatatlanul azon dolgoztak, hogy kiemelkedővé tegyék ezt az eseményt az emberek számára. A különféle nemzetek gazdagon díszített ruhájú méltóságai, az éneklés, a pompa, a hangszeres zene, a fennkölt művészet és kézművesség – semmi sem maradhatott el, ami a világegyetem fenséges Istenét dicsérné.

Képzeld el, amint azt figyeled, ahogyan Salamon karját az égnek emeli és megkéri Istent, hogy áldja meg a hatalmas gyülekezetet! Mennyire ünnepélyes és lenyűgöző lehetett látni, amint a tűz lejött a mennyből, és felemésztettei az égőáldozatot és áldozatokat Salamon imájának végén!

Isten még most is jelen van az ima órájában és helyszínén. Habár nem látunk tüzet leereszkedni az égből az istentisztelet vagy a személyes imádságunk során, de annak érzékelése, hogy Istenünk mennyire végtelenül nagyszerű, igaz istentiszteletre és imádatra kell, hogy ösztönözzön minket.

Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet nyugalmazott társigazgatója

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése