Higgyetek az Ő prófétáinak - január 16 - HÉTFŐ - Zsoltárok 77

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 554. nap

Mialatt Salamon az Izráeltől délre elterülő hatalmas birodalommal kapcsolata erősítésére igyekezett, tiltott területre merészkedett. Sátán tudta, hogy mit eredményez az engedelmesség. Salamon uralkodásának első éveiben - amelyek bölcsessége, nagylelkűsége és egyenessége folytán dicsőséges évek voltak - Sátán igyekezett őt olyan hatásoknak kitenni, amelyek alattomosan aláásták elvhűségét és elszakították Istentől. Az ellenség kísérlete sikerrel járt. Ezt a következő leírásból tudjuk: "Salamon veje lett a fáraónak, Egyiptom királyának, mert elvette a fáraó leányát. Dávid városába vitte..." (1Kir 3:1).

Emberi szemszögből nézve, ez a házasság - bár ellentétben állt Isten törvényének tanításaival - áldásnak tűnt, mert Salamon pogány felesége megtért, és vele együtt imádta az igaz Istent. Azonkívül a fáraó figyelemre méltó szolgálatot tett Izráelnek azzal, hogy meghódította Gézert, "...a kanaánitákat pedig legyilkolta, majd leányának, Salamon feleségének adta nászajándékul" (1Kir 9:16). A várost Salamon újjáépítette, és ez alaposan megerősítette királyságát a Földközi-tenger partvidékén. Salamon azonban azt a rendelkezést, amelyet Isten hozott népe tisztasága megőrzésére, meggondolatlanul áthágta akkor, amikor pogány nemzettel lépett szövetségre, és ezt az egyezséget a bálványimádó hercegnővel kötött házasságával pecsételte meg. Az a reménye, hogy egyiptomi felesége esetleg megtér, csupán gyenge mentség volt bűnére.

Az irgalmas Isten egy ideig hatástalanította ezt az iszonyatos botlást, a király pedig bölcs intézkedéseivel fékezhette volna - ha nem is egészen, de nagymértékben - a gonosz erőket, amelyeket meggondolatlanságával működésbe hozott. Salamon azonban kezdte szem elől téveszteni hatalmának és hírnevének Forrását. Amint hajlamai befolyásolták értelmét, önbizalma nőtt, és az Úr szándékát a maga választotta úton igyekezett végrehajtani. Úgy okoskodott, hogy ha politikai és kereskedelmi szövetséget köt a környező népekkel, azok megismerik az igaz Istent. A nemzetekkel egymás után lépett szentségtelen szövetségre, melyeket sok esetben pogány hercegnőkkel kötött házasságokkal pecsételt meg. Jahve parancsait félretéve, elfogadta a környező népek szokásait.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 77

Sokféle szomorú jellemzője van az önsajnálatnak. Az egyik, hogy senki más nem tud róla. Az önsajnálat csendben felemészt bennünket. Szabadjára engedve, súlyos kárt okozhat nekünk, sokkal nagyobbat, mint maga az esemény, ami kiváltotta.

Figyeljük meg Illés példáját! Isten óriási támogatást nyújtott a prófétának, ahogy együtt megtizedelték a Baál-kultuszt a hamis prófétáival együtt, és az egész Izráelt visszavezették Istenhez. Úgy tűnt, Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Mégis, órákon belül a bátor próféta elmenekült egyetlen asszony elől. Képzeljük csak el, hogy milyen hatással volt ez azokra, akik éppen akkor tértek vissza Illés hatalmas Istenéhez! Nem tudhatjuk meg, hogy milyen messzire futott volna a próféta a pusztaságban, és mikor tért volna vissza, ha egyáltalán visszatért volna, Isten közbeavatkozása nélkül.

Az a baj az önsajnálattal, hogy soha nem javít a helyzetünkön. Valójában károsíthatja az egészségünket, depressziót és feszültséget okozva.

A zsoltár első tíz versében szerzőnk elmerül az önsajnálatban, több mint tízszer alkalmazva az „én”, „engem’’, „magam” kifejezést. Szerencsére az utolsó néhány „én” kirángatja őt a sajnálkozásból. Istenre irányul a figyelme, és lehangoltsága elmúlik. Isten művein elmélkedve, elfeledkezik a saját jelentéktelen problémájáról.

Gordon Christo

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez

Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba