Higgyetek az Ő prófétáinak - január 13 - PÉNTEK - Zsoltárok 74

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezet 551. nap

Amikor ezek az emberek látogatást tettek Salamonnál, a király tanítást adott nekik Istenről a minden dolgok Teremtőjéről. Amikor hazatértek, világos fogalmuk volt Izráel Istenéről és az emberiség iránti szeretetéről. A természet műveiben meglátták Isten szeretetét és kinyilatkoztatott jellemét, s ez sok embert arra indított, hogy Isteneként imádja Őt.

Salamon ekkor alázatosan vette magára az uralkodás terheit. Elismerte Isten előtt, hogy "egészen fiatal" (1Kir 3:7). Láthatóan szerette Istent. Mélységesen tisztelte a mennyei dolgokat. Önmagában nem bízott, és a világmindenség végtelen Teremtőjét magasztalta. Mindezek a követésre méltó jellemvonások megmutatkoztak a templom befejezésével kapcsolatos istentiszteletek során, amikor alázatosan térdelve elmondta felajánló imáját. Krisztus követőinek ma vigyázniuk kell arra, hogy el ne veszítsék a tisztelet és istenfélelem lelkületét. A Szentírás megtanítja az embert arra, hogy alázatosan és áhítattal, a mennyei Közbenjáróba vetett hittel közeledjék Alkotójához. A zsoltáríró kinyilatkoztatja:

"Mert nagy Isten az Úr,

nagy király minden isten fölött...

Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg,

essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!" (Zsolt 95:3, 6)

Kiváltságunk, hogy Isten előtt leborulva - mind a közös istentiszteleten, mind pedig a csendes kamránkban - felküldjük könyörgéseinket Hozzá. Jézus, a mi példaképünk "térdre borulva" imádkozott (Lk 22:41). Követőiről olvashatjuk, hogy ők is letérdelve imádkoztak. Pál mondta: "...meghajtom térdemet az Atya előtt" (Ef 3:14). Ezsdrás is térdre esve vallotta meg Isten előtt Izráel vétkeit. (Lásd: Ezsd 9:5.) Dániel "napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét..." (Dán 6:11).

Isten iránti őszinte tiszteletre késztet végtelen nagyságának érzete és jelenlétének tudata. Mélységesen kellene szívünkre hatnia, ha megérezzük a Láthatatlan jelenlétét. Az imádkozás órája és helye szent, mert Isten van ott. Ha magatartásunkban és viselkedésünkben tiszteletet tanúsítunk, elmélyül bennünk az az érzés, amely tiszteletre késztet. "...szent és félelmes az ő neve" (Zsolt 111:9) - nyilatkoztatta ki a zsoltáríró. Amikor az angyalok kimondják ezt a nevet, eltakarják arcukat. Nekünk, elbukott, bűnös embereknek, micsoda tisztelettel kellene ajkunkra vennünk Isten nevét!

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 74

Valószínűleg semmi sem tudja jobban felszítani egy nép haragját, mint amikor meggyalázzák az istenüket, és megszentségtelenítik az istentiszteleti helyüket. Közel 150 évvel Jézus születése előtt Antiokhosz Epiphanész megrohamozta Jeruzsálemet, és feldühítette a zsidókat azzal, hogy egy disznót áldoztak fel a templom oltárán. Hinduk, muszlimok és keresztények mind az elpusztított vagy megszentségtelenített szentélyek, mecsetek és templomok miatt harcolnak.

Ezt az imát olyasvalaki mondta el, aki elítélte a templom megszentségtelenítését. Isten ellenfelei meghódították a szent helyet, összetörték a faragványokat, földig égették a szentélyt (4–8. vers), beszennyezve azt a helyet, ahol Isten neve lakott.

De az „ellenfél” nem mindig a gyülekezeten kívül van. Mindnyájunknak más nézőpontja van arról, hogy miképpen viszonyuljunk Isten szentélyéhez. Eltérő nézőpontunk van arról is, hogy mi az, ami beszennyezi a templomot. Le kell vennünk a cipőnket? Be kell fednünk a fejünket? Ezt a kérdést nem könnyű megoldani, mivel azok a dolgok, amelyek elősegítik valakinek az Isten-imádatát, akadályozhatják másokét.

Az imádat helye szent hely, és annyira tisztán kell tartanunk, amennyire lehetséges. Bármilyen hanyagság a templom állapotával kapcsolatban tiszteletlenségnek minősül. Semmilyen kulturális szokás nem menthet fel ez alól. A cipő és a kendő használata azonban kulturális szokás. Egyes kultúrákban a felvétele, másokban a hanyagolása lenne tiszteletlenség. A cél az, hogy olyan tiszteletteljes környezetet hozzunk létre az istentisztelet számára, amilyet csak lehetséges.

Gordon Christo

76. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezetéhez (január 8-14.).

Hogy Eszter történetét valóságosabbá tegyék, néhány évvel ezelőtt a Hanna-Barbera rajzfilmstúdió három modern korbeli gyermeket utaztatott az ősi Perzsiába az animációs filmjükben.

Ha mi is hasonlóképpen visszamehetnénk az időben, és megtapasztalhatnánk Salamon templomának felszentelését, minket is lenyűgözne az esemény és az épület is. Hét éven keresztül a munkások, a mesteremberek, az események tervezői, a király, az énekkarok és az építészek fáradhatatlanul azon dolgoztak, hogy kiemelkedővé tegyék ezt az eseményt az emberek számára. A különféle nemzetek gazdagon díszített ruhájú méltóságai, az éneklés, a pompa, a hangszeres zene, a fennkölt művészet és kézművesség – semmi sem maradhatott el, ami a világegyetem fenséges Istenét dicsérné.

Képzeld el, amint azt figyeled, ahogyan Salamon karját az égnek emeli és megkéri Istent, hogy áldja meg a hatalmas gyülekezetet! Mennyire ünnepélyes és lenyűgöző lehetett látni, amint a tűz lejött a mennyből, és felemésztettei az égőáldozatot és áldozatokat Salamon imájának végén!

Isten még most is jelen van az ima órájában és helyszínén. Habár nem látunk tüzet leereszkedni az égből az istentisztelet vagy a személyes imádságunk során, de annak érzékelése, hogy Istenünk mennyire végtelenül nagyszerű, igaz istentiszteletre és imádatra kell, hogy ösztönözzön minket.

Cindy Tutsch

Ellen G. White intézet nyugalmazott társigazgatója

Fordította: Gősi Csaba