2017. július 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 29 - SZOMBAT - Jeremiás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 747. nap

Azután körülnézett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. A sírboltokból kihozatta a csontokat, és elégette az oltáron. Így tette azt tisztátalanná az Úr igéje szerint, amelyet az Isten embere hirdetett; az, aki ezeket a dolgokat hirdette.

Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A városbeliek így feleltek neki: Isten emberének a sírja ez, aki Júdából jött, és megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket a bételi oltárral tettél. Erre azt mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És békén hagyták a csontjait a Samáriából jött próféta csontjaival együtt" (2Kir 23:15-18).

Az Olajfák hegyének déli lejtőin, Jahve gyönyörű Mórija-hegyi templomával szemben voltak a szentélyek és bálványok, amelyeket Salamon állított oda, hogy bálványimádó feleségeinek kedveskedjék. Lásd: 1Kir 11:6-8! Több mint három évszázadon át ott álltak ezek a nagy, idomtalan bálványok a "botránkozás hegyén", némán tanúskodva Izrael legbölcsebb királyának hitehagyásáról. Jósiás ezeket is eltávolította és romba döntötte.

A király Júdának atyái Istenébe vetett hitét nagy páska ünnepséggel igyekezett tovább erősíteni, amelyet a törvénykönyvben foglalt rendelkezések szerint tartott meg. A szent szolgálatok irányításával megbízottak elvégezték az előkészületeket, és a nép bőkezűen hozta áldozatait az ünnep nagy napján. "Bizony, nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak az idejében" (2Kir 23:22). Jósiás buzgósága azonban, bármilyen kedves is volt az Úr előtt, nem szerezhetett engesztelést régebbi nemzedékek bűneiért. A király követőinek kegyessége sem hozhatott változást azok szívében, akik konokul ragaszkodtak a bálványimádáshoz, és nem akarták az igaz Istent imádni.

Jósiás több mint egy évtizedig uralkodott a páskabárány ünnepének megtartása után. Harminckilenc éves korában halt meg az egyiptomi csapatokkal vívott csatában, "...és eltemetteték ősei sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. Jeremiás siratódalt szerzett Jósiásról, az énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik Jósiást siratóénekeiben" (2Krón 35:24-25). Nem volt Jósiáshoz "...hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló. Az Úr izzó nagy haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Júda ellen azért a sok bosszantásért, amivel Manassé bosszantotta" (2Kir 23:25-26). Rohamosan közeledett az az idő, amikor Jeruzsálemet lerombolják, az ország lakosait fogságba viszik Babilonba, hogy ott tanulják meg azt a leckét, amelyet kedvezőbb körülmények között nem akartak megtanulni.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A hatásos bizonyságtevésről szóló könyvek kis gyűjteményét tartom polcomon. Tapasztalt keresztényeknek sikerült mindössze néhány oldalon összegezniük Jézus bemutatásának tudományát. Ám, ha a tapasztalatok megosztásáról kellene könyvet írnom, talán sokkal jobb művet készíthetnék a bűn megosztásának tudományáról, amit mi, emberek mindnyájan gyakorolunk. Ez nagyon ijesztő gondolat!

Amióta csak a bűn megjelent, az emberek szerették megtanítani egymást, hogyan csatlakozzanak gonosz élvezeteikhez.  Ez volt az oka, hogy az Úr özönvíz által elpusztította a földet. „Amikor látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében” (1Móz 6:5). Évszázadokkal később Salamon azt írta, hogy a hét dolog között, amiket az Úr gyűlöl, szerepelnek „Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszságra sietséggel futó lábak" (Péld 6:18).

Az éveken át tartó bűnelkövetés megtaníthatja az embert, hogyan vigyen másokat is a bűn lejtőjére. Azonban micsoda idő- és energiapazarlás ez! Amikor 33 évesen elkezdtem őszintén keresni az Urat, elborzadva tekintettem vissza életem eltékozolt éveire. Jézus 33 évet töltött itt, és megmentette a világot. Én pedig ostobaságomban semmit sem tettem az Úrért azokban az éveimben.

Isten sokunkban látja ezt a bolondságot és így szól. „Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, nem értelmesek!” (Jer 4:22 - új prot. ford.).
Imádságom: Drága Uram! Tanító vagyok, akár akarom, akár nem. Az emberek tanulnak tetteimből és szavaimból. Taníts, kérlek, hogyan legyek tanító Teérted. Engedd, hogy mások a Te igédet és tetteidet lássák az életemben, és ezáltal  mind  közelebb vonzódjanak hozzád! Ámen.

Andrew McChesney

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 28 - PÉNTEK - Jeremiás 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 746. nap

Az ezután következő reformációban a király figyelme a bálványimádás maradványainak felszámolására irányult. Az ország lakossága olyan régóta követte a környező népek szokásait, a fa- és kőszobrok imádatát, hogy szinte emberfölöttinek látszott e gonoszság minden nyomának eltávolítása. Jósiás azonban rendületlenül tisztogatta az országot. Könyörtelenül végzett a bálványimádással: megölte "az áldozóhalmok összes papjait". "Jósiás király megtisztította Júda országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házibálványoktól és egyéb bálványszobroktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált az Úr házában" (2Kir 23:20, 24).

Századokkal előbb, a birodalom kettészakadása idején, amikor Jeroboám, a Nébát fia Izráel Istenével vakmerően dacolva, a nép szívét a jeruzsálemi templom szolgálataitól új istentiszteleti formákhoz igyekezett téríteni, megszenteletlen oltárt állított fel Béthelben. Ennek az oltárnak felajánlási ünnepségén, amelynél a következő években sok embert magukkal ragadtak a bálványimádó szokások, egyszer csak megjelent Júdából Isten embere, és ítéletet mondott a szentségtörő cselekményre. "Ezt hirdette az Úr parancsára az oltárnál:

"Oltár! Oltár! Így szól az Úr: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!" (1Kir 13:2). Ezt a kijelentést jel kísérte, amely tanúsította, hogy az elhangzott beszéd az Úrtól van.

Elmúlt három évszázad. Jósiás a reformáció során Béthelbe is eljutott, ahol ez az ősi oltár állt. A sok-sok évvel azelőtt Jeroboám jelenlétében kimondott jövendölés most szó szerint teljesedett.

"A bételi áldozóhalmon levő oltárt is, amelyet Jeroboám, Nebát fia készíttetett... ezt az oltárt is leromboltatta az áldozóhalommal együtt. Az áldozóhalmot fölperzseltette, porrá zúzatta, a bálványoszlopot pedig elégette.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Hogyan hagyjunk fel a bűnnel? A kérdés évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. Engem ez akkor kezdett aggasztani, amikor komolyan kezdtem keresni Isten akaratát az életemre vonatkozóan, miközben egy imanaplót vezettem.

A történet akkor kezdődött, amikor a XIX. századi evangélistáról, Müller Györgyről olvastam, aki imanaplót vezetett. Ez igen felkeltette érdeklődésemet. A naplóírás a következőképpen történt: Müller feljegyezte imakérésének dátumát, majd megjelölte azt a dátumot, amikor kérésére választ kapott. Ennek a módszernek a segítségével imameghallgatások százait jegyezte fel.

Eleinte furcsán éreztem magam, amikor kézzel leírtam imáimat. Kezdetben ezek valahogy így néztek ki: „Drága Istenem, köszönöm Neked ezt a napot! Köszönöm az életemet. Kérlek, bocsásd meg bűneimet. Őrizd meg a szüleimet, a nővéremet, és többi családtagomat. Add, hogy téged tiszteljelek ma!”

A következő napokon, amikor nekiültem, hogy lejegyezzem imámat, ugyanezek a szavak jöttek. A negyedik napon úgy éreztem, ez már kezd nevetségessé válni. Újra meg újra csak ugyanazokat a dolgokat ismételgettem. Unalmas volt, és elgondolkodtam, hogy talán Isten ugyanígy érez az állandó ismétléseim miatt. Tehát fogtam az imanaplómat, és átalakítottam naplóvá, ahol lejegyeztem a legmélyebb gondolataimat és a bűneimet Istennek. Ezek után kezdett mardosni a szorongás.

Egy évtizednyi önző életmód után olyan szegényes lelki gondolkodásom lett, hogy a legegyszerűbb kísértések is elcsábítottak. A hetek alatt megfigyeltem egy kis ismétlődést az imanaplómban: ha elkövettem valamilyen konkrét bűnt, akkor akármilyen kicsi is volt, miután megbocsátást, és Isten segítségét kértem, hogy ne kövessem el újra, felfigyeltem rá, hogy ugyanazt a bűnt írom le újra és újra. Imáimban újra csak önmagamat ismételtem, ezért úgy gondoltam, hogy még rosszabb helyzetbe kerültem, mert ráadásul ugyanazt a bűnt követtem el rendszeresen.

Végül abbahagytam a naplóírást. Nem tudtam elviselni azt a fájdalmat írás közben, amit újra és újra elkövetett hűtlenségem miatt éreztem. De rosszul gondolkodtam. Egyikünknek sem szabadna sohasem feladnia! Isten biztosít, hogy nem kell állandóan az önző bűn ismétlésének az ördögi körében lennünk. Azt mondja: „Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat!” (Jer 3:22). Micsoda ígéret!

Ima: „Szerető Istenünk, néha úgy tűnik, hogy nem tudunk kikerülni ugyanannak a bűn elkövetésének a keréknyomából. De ma szeretnék ragaszkodni az ígéretedhez, hogy meggyógyítasz a visszaeséseimből, amikor Hozzád fordulok. Rendszeres bibliatanulás és ima által szeretnék Hozzád fordulni. Nem akarom feladni. Gyógyíts meg! És engedd, hogy megismertethessem a te csodádat másokkal. Ámen.”

Andrew McChesney

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 27., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 27 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 745. nap

Mivel azonban a király megalázta szívét Isten előtt, az Úr értékelte készségét, amellyel sietett bocsánatot és irgalmat kérni. Neki szólt ez az üzenet: "Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - így szól az Úr. Ezért őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok" (2Kir 22:19-20).

Bízza a király a jövőt az Úrra; nem tudja megváltoztatni Jahve örök végzéseit. A menny megtorló ítéletének meghirdetésével azonban az Úr nem vonta meg a bűnbánat és reformáció lehetőségét. Jósiás megértette ebből, hogy Isten kész kegyelemmel mérsékelni a büntetést, és a király ezért elhatározta, hogy minden tőle telhetőt megtesz a szigorú reformok megvalósítására. Azonnal intézkedett egy nagy tanácsülés megtartásáról, amelyre meghívta Jeruzsálem és Júda véneit és elöljáróit a köznéppel együtt. A király a templom udvarán fogadta őket a papokkal és lévitákkal együtt.

Ennek a hatalmas gyülekezetnek a király személyesen olvasta fel mindazon igéket, melyeket "az Úr házában találtak" (2Kir 23:2). Elérzékenyülve, megtört szívvel, ünnepélyesen olvasta az üzenetet. Hallgatói mélyen megrendültek. A király arcán tükröződő érzéseknek, a tanítás komolyságának, a közelgő ítéletre való figyelmeztetésnek megvolt a hatása. Sokan elhatározták, hogy a királlyal együtt könyörögnek bocsánatért.

Jósiás javasolta, hogy a legfőbb tisztségviselők a néppel együtt ünnepélyesen fogadják meg az Úr előtt, hogy közös erőfeszítéseket tesznek igazi változások létrehozására. "Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben." A hatás nagyobb volt, mint amire a király számított: "És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget" (2Kir 23:3).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Amikor 23 évesen elhatároztam, hogy Isten nélkül fogok élni, nem akartam bűnös ember lenni. Sőt, úgy hittem, hogy az ellenkezője fog történni. Az élet csodálatos lesz.

Tudjátok, annak ellenére, hogy a gyerekkoromat és ifjúságomat az Adventista egyházban töltöttem el, úgy éreztem, hogy már épp elég rosszat láttam az emberiségről, akárhol is szolgáltak a szüleim a világon. Láttam erkölcstelenséget, kapzsiságot, önbíráskodást és a legrosszabbat, képmutatást. Elhatároztam, hogy nem leszek olyan, aki mond valamit, de az ellenkezőjét teszi. Soha nem fogom magam jónak tettetni, miközben a bűneimet takargatom. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy kedvesebb és szeretőbb tudok lenni.

Néhány évig a tervem jól haladt. Kaptam egy egyszerű állást egy angol nyelvű hírújságnál Oroszországban, és elkezdtem gyorsan felfelé kapaszkodni a ranglétrán. Öt évvel később úgy éreztem, hogy mindent elértem, mert már második voltam a vállalatnál a ranglétrán, nagyobb lakásom volt, mint bárkinek, akit ismertem, és minden modern kori kényelmem megvolt, amit egy ember el tud képzelni.

Azonban a munkám és a vagyonom a bálványommá vált. Talán azt tűztem ki célul, hogy egy kedves, szerető ember leszek, de miután egy évtizedig Isten nélkül éltem, az egyetlen személy, akit kedvességgel és szeretettel halmoztam el, az én magam voltam. Mások talán úgy gondolták, hogy én egy jó ember vagyok, de valójában mindent csak a saját érdekemben tettem.

Jeremiás helyesen mondja: „és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek” (Jeremiás 2:5).
                                        
Ima: „Szerető Istenünk, könnyen tudunk olyan dolgokra tekinteni, mint például egy szép hely, ahol kényelmesen lehet élni, egy jó munka, egy különleges barát, mivel úgy tűnik számunkra, hogy mindezek örömöt és kényelmet tudnak biztosítani. De megértem, hogy Nélküled minden világi dolog értéktelen bálvány, amely minket is értéktelenné tesz. Ma felismertelek téged, mint a Teremtőmet és Megváltómat. Tölts el engem a te Szentlelkeddel, és segíts, hogy felismerjem, hogy az én értékem is Tőled ered! Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 26., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 26 - SZERDA - Jeremiás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 744. nap

Jósiás királyi hatalmát kora ifjúságától kezdve Isten szent törvénye elveinek megdicsőítésére igyekezett felhasználni. Most, amikor Sáfán, az íródeák olvasott neki a Törvénykönyvből, az ismeret kincsestárát fedezte fel benne; erőteljes szövetségest abban a reformációs munkában, amelynek az országában való megvalósítására mélységesen vágyott. Elhatározta: tanácsai szerint jár el, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy népével megismertesse tanításait, és - ha lehet - a menny törvénye iránt tiszteletet és szeretetet ébresszen bennük.

De vajon megvalósítható-e a szükséges reform? Izráel már majdnem elérte Isten türelmének határán, és Isten büntetése már-már lesújtott azokra, akik szégyent hoztak nevére. Az Úr haragja fellobbant a nép ellen. Jósiás a fájdalomtól és rémülettől porba sújtva megszaggatta ruháit. Gyötrődő lélekkel hajolt meg Isten előtt, és könyörgött, hogy bocsássa meg a megátalkodott nép bűneit.

Ebben az időben Hulda prófétaasszony Jeruzsálemben - a templom közelében - élt. Az aggasztó sejtelmekkel vívódó király gondolatai hozzá szálltak, és elhatározta, megkérdezi az Urat e szolgája által: ő, a király, megmentheti-e az összeomlás határán álló, tévelygő Júdát?

A helyzet komolysága és a prófétanő iránti tisztelete arra késztette, hogy országa első embereit küldje hozzá követségbe. "Menjetek - mondta -, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra gyulladt ellenünk az Úr, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami elénk van írva" (2Kir 22:13).

Az Úr azt üzente Huldával, hogy nem lehet a jeruzsálemi katasztrófát elhárítani. Még ha a nép meg is alázza magát Isten előtt, akkor sem kerülheti el a büntetést. Oly hosszú ideig tompította érzékeiket a gonoszság, hogy hamar visszatérnek bűnös életmódjukhoz, ha nem sújtja őket a büntetés. "Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Ezt mondja az Úr: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki" (2Kir 22:15-17).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Néhány éve egy hasonló szituációban voltam, mint az izraeliták Jeremiás könyvének megírása idejében.

Zambiában és Zimbabwében illetve Indonéziában adventista misszionárius szülők neveltek fel, akiktől megtanultam, hogy mennyire fontos Isten vezetésének a keresése attól a naptól kezdve, amikor megtettem az első lépéseimet. Tapasztalhattam csodálatos válaszokat az imáimra a vadonban, például a rodéziai függetlenségi háborúban, mielőtt elértem volna a hazámat, az Egyesült Államokat, mikor is a szüleim 15 éves koromban visszaköltöztek oda.

Miközben Isten törvényeinek általam kigondolt határain újra meg újra átléptem, megszakítottam minden kapcsolatomat Istennel, és 23 éves koromban egymagam ott ragadtam Oroszországban. Azonban tíz évvel később felismertem, hogy az életem Isten nélkül sokkal rosszabb. Ezért – életemben először – komolyabban elkezdtem keresni Isten akaratát. Keserűen tekintettem vissza az elpazarolt 33 évemre, és elgondolkodtam, hogy tartogat-e még valamit Isten számomra.

Isten szavai Jeremiáshoz akár pontosan nekem is szólhatnak: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jeremiás 1:5).

Isten mindegyikünket már azelőtt ismert, hogy az anyaméhben növekedtünk volna.  Mielőtt megszülettünk, Isten már megáldott minket, és hív minket, hogy osszuk meg az üzenetet a bűntől való megváltásról és a reményről, hogy hamarosan visszatér.

Ima mindannyiunk számára: „Szerető Istenem, köszönöm, hogy előre tudtál a létezésemről, mielőtt még akár szüleim gondolatában is megszülettem volna. Köszönöm, hogy megáldottál engem édesanyám méhében. Áldj meg ma is, hogy elvethessem a te bűnbánatról és reményről szóló igéd magvait mindennapi életemen keresztül! Legyenek a tetteim a Te élő szavad. Ámen.”

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 25., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 25 - KEDD - Ézsaiás 66

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 743. nap

Ezek és hasonló igeszakaszok tanúsították Jósiásnak, hogy Isten szereti népét, és gyűlöli a bűnt. A király remegett a jövőtől, amikor olvasta annak az ítéletnek megjövendölését, amely gyorsan lesújt a makacsul engedetlenkedőkre. Nagy volt Júda romlottsága. Vajon hogyan végződik tartós hitehagyása?

A király már korábban sem nézte közömbösen az elharapódzó bálványimádást. "Uralkodása nyolcadik évében, még ifjúkorában" teljesen Isten szolgálatára szentelte magát. Négy évvel később, húsz esztendős korában buzgó szívvel elhatározta, hogy eltávolítja alattvalóitól a kísértést. Megtisztítja "Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, a bálványoszlopoktól, a faragott és öntött bálvány-szobroktól. Lerombolták az ő jelenlétében a Baalok oltárait... a bálványoszlopokat, a faragott és öntött bálványszobrokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a sírján, akik áldoztak nekik. Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet" (2Krón 34:3-5).

A fiatal uralkodó nem elégedett meg azzal, hogy Júdában elvégezte ezt a munkát, kiterjesztette munkaterületét Palesztinának azokra a részeire is, ahol korábban a tíz törzs lakott. Ott már csak egy erőtlen maradék volt. Így cselekedék - hangzik a jelentés - "Manassé, Efraim és Simeon városaiban is, egészen Naftáliig." Csak akkor tért vissza Jeruzsálembe, amikor már széltében-hosszában bejárta a rombadőlt otthonok borította vidéket, "az oltárokat és a bálványoszlopokat, összetörette a bálványszobrokat, porrá zúzatta... Izrael egész országában. Azután visszatért Jeruzsálembe" (2Krón 34:6-7).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 66

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Egy olyan világban élünk, amelyben az emberiség gyakran találja magát szembe a gonosz minden irányból érkező erőivel, ahol még az otthonok sem biztonságos helyek, és a saját természetünk is csapdát állít nekünk. De bátorító az a tudat, hogy odafordulhatunk Istenhez, aki Atyánk, aki mindenható gondoskodó és védelmezője népének, aki szereti az igazságot, de szereti a kegyelmet is.

Azonban ezrek tartják nehéznek kapcsolatba lépni Istennel, mint Atyával, mert összefüggésbe hozzák Őt a domináns férfi alakokkal (néha az anya játssza ezt a szerepet), akiknek nyers, engesztelhetetlen modora és tettei fizikailag és érzelmileg okoztak sérelmet nekik. Isten tudja azt, hogy a vele való kapcsolatunk meggyógyulhat és vigasztalást kaphatunk, ha mi, mint Isten népe életünkkel olyan tisztán tükrözzük szeretetének gondoskodó voltát, ahogy az a 6-13. versekben leírva található.

A szülési fájdalom a hitehagyó Izrael feletti végső ítélettel és a Templom pusztulásával kezdődik (6. vers). Izrael pusztulásának fájdalmából és Jézus Krisztusnak a golgotai kereszten tapasztalt gyötrelméből születik meg Isten szerelemgyermeke a Keresztény egyház. Az „Újszülött egyház”, amely zsidó gyökerekből ered, Isten országává alakul (56:1-8) és az a küldetése, hogy a világ végső határáig terjeszkedjen, amelynek nincsenek etnikai, földrajzi és nemzeti határai. Isten saját karjaiban dajkálja az új Jeruzsálemben. Ott az egyház békében táplálkozik és elégszik meg, iszik és örvend dicsőségének bőségén (11. vers)

Isten ellenségeit a „parázna” vezeti (Jel 17:1-5), aki a népek tetteit és gondolatait mozgatja (18. vers) korszakokon át a hitehagyó istentisztelet által. Követői „maguk választották meg útjukat, és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek” (3.vers). Ők szelet vetettek és Isten gonoszok elleni haragjának viharát fogják learatni (15. vers). Tűz ítéli meg őket, az a tűz, amelyet maguk gyújtottak meg saját rossz döntéseikkel.

Miközben Isten népét az Ő szeretete oltalmazza, nem érzéketlenek a szenvedésekre, amelyek velejárói annak az országnak, amely „már létezik, de még nem érkezett el”. Megpróbálja és megtisztítja őket az a tüzes próba, amely mindazokra jön, akik a föld színén élnek (Jel 3:10), de a maradék túléli ezt (16, 19. vers). Szeretetteljes életük erőteljes tanúság azok számára, akik kiábrándultak a hamis imádat megbabonázó tetteiből és gondolataiból (18. vers), így Isten nagyobb aratást tud megvalósítani minden nyelvből, népből és nemzetből neve dicsőségére (18-21. vers; Jel 7:9). 

A 66. fejezetben az ég és a föld „Új Éggé és Új Földdé” alakul. Végül azzá lesznek, amit a Teremtő mindig is akart: „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya” (1. vers – új prot. ford.). Isten népe szintén átalakult. Megtisztultak a megpróbáltatások tüzében. „Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi” (2. vers). Végül az egész világegyetem elnyeri szombati nyugalmát. A tiszta, átoktól mentes univerzumban a megváltottak az Urat fogják szolgálni, és az egész örökkévalóságon át a megváltás csodálatos művén fognak elmélkedni!

Aleta Bainbridge

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 24., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 24 - HÉTFŐ - Ézsaiás 65

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 742. nap

Isten a könyvben sokszorosan ígéri, hogy kész mindent megtenni azok megmentésére, akik bizalmukat teljesen belé vetik. Amiként munkálta az egyiptomi szolgaságból való megszabadításukat, oly hatalmasan munkálja majd letelepedésüket az ígéret földjén, s a föld népeinek fejévé teszi őket.

Az engedelmesség jutalmaként kínált bátorításokat az engedetlenek büntetését meghirdető próféciák kísérték. Amikor a király meghallotta az ihletett szavakat, ráeszmélt arra, hogy az elé táruló kép hasonlít a birodalmában ténylegesen uralkodó állapotokra. Az Istentől való elfordulás prófétikus ábrázolásában döbbenten ismerte fel a gyorsan közelgő súlyos csapások bejelentését, amelyek elől nincs menekülés. A beszéd világos, félreérthetetlen volt. A könyv végén, ahol Mózes összegezte Isten eljárását Izráellel és részletezte a jövő eseményeit, mindezek kétszeresen nyilvánvalóvá lettek. Mózes egész Izráel hallatára nyilatkoztatta ki:

"Figyeljetek, ti egek, hadd szóljak,
a föld is hallja meg számnak mondásait!
Esőként szitáljon tanításom,
harmatként hulljon mondásom,
mint permet a zsenge fűre,
záporeső a pázsitra.
Bizony, az Úr nevét hirdetem,
magasztaljátok Istenünket!
Kőszikla ő, cselekvése tökéletes,
minden útja igazságos.
Hű az Isten, nem hitszegő,
igaz és egyenes ő!" (5Móz 32:1-4).

"Emlékezz az ősidőkre,
gondolj az elmúlt nemzedékek éveire!
Kérdezd atyádat, elbeszéli,
véneidet, majd elmondják.
A Felséges részt adott a népeknek,
és szétosztotta az emberfiakat,
megszabta a népek határait,
Izráel fiainak száma szerint.
Mert az Úr része az ő népe,

Jákób a kimért öröksége.
Puszta földön talált reá,
kietlen, vad sivatagban.
Körülvette, gondja volt rá,
óvta, mint a szeme fényét" (5Móz 32:7-10).

De Izráel "...elvetette Istent, alkotóját,
elhagyta szabadító kőszikláját.
Idegen istenekkel ingerelték,
utálatosságokkal bosszantották.
Szellemeknek áldoztak, nem Istennek,
isteneknek, akiket nem ismertek,
újaknak, kik nemrég jöttek,
akiket az atyák még nem féltek.
Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted;
elfeledted Istent, aki világra hozott!

Látta az Úr, és megutálta
bosszúságában fiait s leányait,
és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük,
meglátom, mi lesz a végük!
Állhatatlan nemzedék ez,
fiak, kikben hűség nincsen.
Semmit érő istenekkel ingereltek,
hiábavalóságokkal bosszantottak.
Semmit érő néppel ingerlem én is,
bolond nemzettel bosszantom őket."

"Veszedelmeket halmozok rájuk,
nyilaim mind rájuk szórom,
éhség gyötri, láz emészti őket
és a keserű halál..."

"Milyen tanácstalan ez a nemzet,
és milyen értelmetlen!
Ha bölcsek lennének, felfognák,
s megértenék, mi lesz a végük.
Hogyan kergethet ezret egy,
és hogy űzhet kettő tízezret?
Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta,
az Úr kiszolgáltatta őket.
Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal,
ezt ellenségeink is megítélhetik."

"De el van ez téve nálam,
lepecsételve kincstáramban.
Enyém a bosszú és a megtorlás,
amikor megtántorodik lábuk,
mert közel van vesztük napja,
és siet, ami rájuk vár"
(5Móz 32:15-21, 23-24, 28-31, 34-35).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 65

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Elérkeztünk Ézsaiás könyvének utolsó két fejezetéhez, és arra jöttünk rá, hogy Isten csodálatos kegyelme soha nem ér véget. Nemzedékeken át kinyilatkoztatta magát zsidónak és pogánynak egyaránt. Ő a nagy Vagyok, még azok számára is, akik nem tudják, hogy létezik. Minden nap „naphosszat” (2. vers) kiáltja epekedő hangon mindenkinek, mindenütt: „Itt vagyok, itt vagyok!” (1-2. verse) „Jöjjetek hozzám!”

Isten nem mond le senkiről, míg egy cseppnyi remény van arra, hogy válaszolnak neki (8. vers). A nagy lázadás gyümölcse az Istentől való függetlenedés. Ahhoz, hogy valaki elkárhozzon, megfontolt döntést kell hoznia Isten ellen. Előre megfontoltan el kell döntenie, hogy hamis isteneket imád; el kell döntenie, hogy a saját maga választotta úton jár (3-7. vers; lásd még: 66:3-4-et). 

Az „elveszettek” eltompították az isteni Pásztor hangját, aki „szólt, de nem feleltetek, beszélt, de nem hallgattak rá” (12. vers; 66:4). Ily módon elkövették a „megbocsáthatatlan bűnt”, a Szentlélek elleni bűnt (64:10; Mt 12:30-32). Döntésük képmutató, önigazult magatartásukban nyilvánul meg a „szentebb vagyok, mint te” magatartásban (5. vers), és abban, hogy „förtelmes bálványaikban gyönyörködtek” (66:3).

Az isteni Pásztor megígéri, hogy zöld legelőkre vezeti nyáját – a nyugalom biztonságos helyére (8-10. vers). Megígéri, hogy asztalt terít nekik ellenségeik jelenlétében, és az öröm túlcsorduló poharát adja nekik. Ők azonban ehelyett azt választották, hogy saját asztalukat a hamis isteneknek terítik meg, túlcsordult poharukat a szerencseistennek és sorsistennőnek ajánlják (11. vers).

Isten választottainak, az Ő szolgáinak, akik Őt keresik (9-10. vers) egy új ég és egy új föld tárul fel (17, 22. vers), azoknak, akik „Igent” és „Áment” mondanak Istennek, minden Jézusban megvalósuló ígéretére (2Kor 1:20). Isten egy új Kánaánt ígér Sionnal és Jeruzsálemmel a középpontjában (66:7-13), amely egyre nagyobb körökben tágul, egészen addig, míg magába nem foglalja a Föld minden népét, és végül az egész világegyetemet. Világméretű Édenkertté válik, amelyből örökre száműzve lesz minden, ami árthat – még a kígyó is, amely a bűn és a halál jelképe – visszaalakul eredeti természetére (25. vers). Ez egy szentély, amelyben az ember legdédelgetettebb álmai annyira valóságosak és dicsőségesek lesznek, hogy a régi dolgokra nem is emlékeznek majd (17. vers). Ez az új rendszer minden örömteli dogot magába foglal, amelyeket Isten mindig is akart volna népe számára: az örömöt (18. vers), a beteljesedett életet (20. vers), a biztonságot (21-23. vers), a hasznos tevékenységeket (22. vers), az Istennel való közösséget (23-24. vers), és a békességet (25. vers).

Milyen más, milyen tragikus a jövője azoknak, akik elvetik Istent! Világos, hogy Isten nem „univerzalista” (minden ember üdvösségét valló tan). Másként fogalmazva, nem minden ember fog üdvözülni. Az ellentét azok sorsa között, akik úgy döntenek, hogy elfogadják Istent és azok között, akik úgy döntenek, hogy elvetik Őt a 13-15 versekben van összefoglalva. A választás a miénk!

Aleta Barinbridge

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba