2017. november 18., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 18 - SZOMBAT - Dániel 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 52. fejezet 859. nap

Amikor Nehémiás felfohászkodott rövid imában a királyok Királyához, bátorságot merített, s elmondta kívánságát Artaxerxesnek: szeretné, ha egy időre felmentené udvari kötelezettségei alól. Majd arra kérte a királyt, adjon felhatalmazást, hogy Jeruzsálem puszta helyeit felépíthessék és újra erős, védett várossá tehessék. Nagyon fontos dolgok múltak a zsidó nép számára ettől a kéréstől. "A király megadta ezt nekem - mondta Nehémiás - Istenemnek hozzám való jóakarata folytán."

Miután Nehémiás megkapta a kért segítséget, körültekintően és megfontoltan nekifogott, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a vállalkozás sikerének biztosítására. Mindenre volt gondja. Szándékát még saját honfitársainak sem árulta el. Tudta, hogy sokan örülnének sikerének, de félt, hogy egyesek meggondolatlanságból felkeltik ellenségeik féltékenységét és kudarcba fullad a vállalkozás.

A király olyan kedvezően fogadta kérését, hogy Nehémiás felbátorodott további segítség kérésére. Katonai kíséretet kért és kapott, hogy küldetésének méltóságot és tekintélyt szerezzen, és az útra védelmet biztosítson. Leveleket kapott a királytól az Eufráteszen túli tartományok kormányzóihoz, akiknek a területén át kell haladnia Júdeába vezető útján. A Libánon hegységben levő királyi erdő őrének is vitt levelet, amelyben utasította a király, hogy lássa el Nehémiást a szükséges faanyaggal. És hogy senki se panaszolhassa be hatásköri túllépésért, Nehémiásnak arra is gondja volt, hogy félreérthetetlenül meghatároztassa megbízatását és kiváltságait.

E bölcs előrelátás és határozott cselekvés szolgáljon tanulságul minden kereszténynek. Isten gyermekeinek nemcsak hinni és imádkozni kell, hanem szorgalmas és körültekintő gonddal cselekedni is. Sok nehézséggel találkoznak, és mivel úgy gondolják, hogy az óvatosságnak és a szorgalmas munkának nincs sok köze a valláshoz, sokszor akadályozzák a Gondviselés értük végzett munkáját. Nehémiás nem gondolta, hogy mindent megtett akkor, amikor az Úr előtt sírt és imádkozott. Esedezését szent igyekezettel párosította, és imával kísért komoly erőfeszítést tett vállalkozása sikeréért. A gondos megfontolás és a jól átgondolt terv ma is éppoly nélkülözhetetlen a szent vállalkozások megvalósításához, mint a jeruzsálemi falak újjáépítésének idejében.

Nehémiás nem épített bizonytalanra. A hiányzó eszközöket azoktól kérte, akiknek lehetőségük volt, hogy adjanak. Az Úr az igazság ügye érdekében ma is kész indítani azok szívét, akiknél javai vannak. Az érte munkálkodók vegyék igénybe az Ő késztetésére nyújtott segítséget. Ezek az adományok utat nyithatnak, mely által az igazság sok tudatlan országba eljut. Lehet, hogy az ajándékozó nem hisz Krisztusban és nem ismeri Igéjét, de emiatt adományait nem szabad visszautasítani.

Mai Bibliai szakasz: Dániel 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Dániel látomásokat kapott az egymást követő hatalmak felemelkedéséről és bukásáról a történelem különböző szakaszaiban, saját idejétől kezdve egészen a feltámadásig. Babilon bukása utáni első évben minden tőle tehetőt megtett, hogy segítse a méd Dáriust a kormányzásban (1. vers). Azonban egy idő után jöttek a görögök Nagy Sándor irányításával (3. vers), és utánuk mások (4. vers).

Az olvasónak meg kell érteni azt, hogy amikor Dániel az ő jövendöléseiben történelmi eseményeket sorol fel, a feladatunk az, hogy a történelemben kutassunk, és találjunk olyan megbízható adatokat, amelyek alátámasztják az egyes eseményeket. Ha az általad használt kommentár Antiochusnak tulajdonít sok dolgot, akkor rossz kommentárt használsz. Dániel északi és déli királyokról beszél (5. vers). Mielőtt az értelmezésbe belekezdenénk, jegyezzük meg, hogy az északi és déli király nem mindig jelöl földrajzi irányokat. A birodalmi hatalom egyik birodalomról a másikra helyeződött át.

Dániel Babilontól keletre, a Tigris folyó partján van, és ez az a hely, ahonnan nézve az említett északi és déli irány esik. A Pax-Hellenica, vagy görög béke folytatódott addig, amíg a Pax-Romana vagy a római béke helyére nem lépett (13-14. vers). Innen kezdve a 20. versig a fejezet a római birodalommal és tetteivel foglalkozik. Úgy tűnik, hogy a 21. versben Dániel Justinianus császárra gondol, aki 538-ban megváltoztatja pénzérméin szereplő portréját katonáról teológusra. Ő volt az, aki szövetségre lépett a Pax-Vaticana-val, amely egy új világrendet képviselt. Justinianus és felesége Theodora politikai párbeszédbe kezdett a pápákkal és teológusokkal (23. vers). Politikai célból adományokat osztottak és templomokat építettek (24. vers). Justinianus afrikai hadjáratairól beszámol életrajzírója Procopius történész és maga Dániel is (27-30).    

Vallási hatalom is színre lépett, hogy „megfertőztesse a szenthelyet, az erősséget, és megszüntesse a mindennapi áldozatot”. Ezt azt jelenti, hogy felállítják a „pusztító utálatosságot”, amely emberi tettekkel fogja helyettesíteni Krisztus engesztelő áldozatát (31. vers). Dániel tudta, hogy hol van a történelemben, mert ezeket a kifejezéseket korábban is használta. A római egyház intézménye „gonoszul cselekszik a szövetség ellen” (32. vers). De lesznek olyan emberek, mint a valdensek, albigensek, hugenották és anabaptisták, akik ismerik Istenüket és akik bátor tetteket hajtanak végre (32. vers).

Dániel ugyanazon a lelki alapon áll, mint János Jelenések 13. fejezetében, amikor az első fenevadról beszél. Az egyetlen különbség az, hogy miközben János az utolsó idők vallási jeleiről beszél, Dániel a birodalom világi történelmi jeleiről beszél és arról, amit a maradék tenni fog. Jánoshoz hasonlóan, aki Jelenések 12:6, 14-ben azt mondta, hogy az üldözés 1260 évig fog tartani, Dániel is úgy látta, hogy a fegyver és tűz, fogság és rablás sok napig fog eltartani (33. vers).

A hűségesek egy kis segítséget kapnak a Reformációtól (34. vers), és aztán a vég ideje elkezdődik. 1798-ban a pápát letartóztatják, és a fogságban meghal. Ezt a „halálos sebet” a menny rendelte el (35. vers). Egyesek azt gondolják, hogy ez a prófécia a jövőben fog teljesedni. Azt, ami a történelem folyamán megtörtént, metaforákkal, szimbólumokkal és jelképes beszédekkel helyettesítik.

Az USA felemelkedést, amit János a második fenevad képével szemléltet Jelenések 13-ban, Dániel úgy írja le, mint aki „felmagasztalja magát minden isten felett”, a katonai hatalom istenét imádja, és sok barátot és szövetségest szerez magának (36-39. vers). Az USA-nak sok hajója lesz, barátságosan bevonul Izrael földjére, és kezet fog Egyiptommal (40-43. vers).

Mi most a történelem és prófécia ezen pontján állunk, és meg kell várnunk, hogy mit tartogat a jövő, és mi fog történni. Vajon a mai nemzetek az USA-t fogják követni, ahogy azt a 43. vers sugallja? Vajon az USA át fogja helyezni a nagykövetségét Tel Avivból Jeruzsálembe, ahogy a 45. vers jelzi? Ezt jelentené az, hogy „felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között?” (46. vers). Ez egy új világrendet feltételezne sok nyomorúsággal, amit meg is említ a 12. fejezet 1. versében mielőtt Jézus eljönne.  

Óvatosságra intő megjegyzés: Egyházunknak nincs hivatalos magyarázata a 36-45. versekre, de amivel rendelkezünk, az a legjobb, amit jelen kutatásokkal el lehet érni. Szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy ezek a jövendölések a jövőben fognak teljesedni.

Drága Istenünk!
Vajon nem ezek azok a nagyszerű idők, amelyekre vártunk? Adj nekünk is megértést, úgy, ahogy Dánielnek is adtál, hogy megértse Jeremiás próféciáját a 70 esztendőről! Alázatosan imádkozunk ezért. Ámen!

Koot van Wyk

120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november 12-18.).

Milyen csodálatosak e fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a megújulás és reformáció alapelveit!

Ezsdrás reményt és bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.

Ezsdrás elborzadva fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.

Nehémiás számára Isten a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el. Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.

Isten ma is hívja népét megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre, amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését eredményezi.

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

2017. november 17., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 17 - PÉNTEK - Dániel 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 52. fejezet 858. nap

Nehémiás négy hónapig várt a kedvező alkalomra, amikor feltárhatta kérését a királynak. Eközben - jóllehet szívét nehézzé tette a fájdalom - megpróbált jókedvű lenni a király jelenlétében. Azokban a fényűző és ragyogó termekben mindenkinek vidámságot és jókedvet kellett mutatnia. Fájdalom nem vethetett árnyat a királyi felség személyzetének arcára. De amikor Nehémiás visszavonult, és senki sem látta, sokat imádkozott, sokszor tett bűnvallomást és sok könnyet hullatott, aminek csak Isten és az angyalok voltak tanúi.

A hazafi végül nem tudta már titkolni, hogy valami nyomja szívét. Az álmatlan éjszakák és gonddal telt nappalok nyoma ott volt az arcán. A maga biztonságát féltő király, aki megszokta az arcokból olvasást és az álarc mögé nézést, észrevette, hogy pohárnokát valami titkos bánat emészti. "Miért szomorú az arcod? - kérdezte. Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága!"

A kérdés nyugtalansággal töltötte el Nehémiást. Vajon nem lesz-e mérges a király, ha meghallja, hogy mialatt udvarnoka neki szolgál, gondolatai messze - lesújtott népénél - járnak? Nem játszotta-e el életét ezzel a sértéssel? Vajon felborítja-e ez dédelgetett tervét - Jeruzsálem erőssége helyreállítását? "Ekkor én nagyon megijedtem" - írja. Remegő ajakkal és könnyes szemmel árulta el, hogy miért szomorú. "Örökké éljen a király! - válaszolta. Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg!"

Amikor a király meghallotta, milyen állapotban van Jeruzsálem, előítélet nélkül részvétet érzett. A következő kérdés megadta Nehémiásnak a régóta várt lehetőséget: "Mit kívánsz tehát?" Isten embere nem mert válaszolni addig, amíg nem kért eligazítást attól, aki Artaxerxes felett áll. Szent megbízatást kellett teljesítenie, amelyhez segítséget a királytól várt. Tudta, hogy sok múlik azon, hogy hogyan tárja az ügyet a király elé, hogy megkapja jóváhagyását és támogatását. "Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez" - mondta. Nehémiás ebben a rövid imában a királyok Királyához emelkedett, és megnyerte a maga ügyének azt a hatalmat, amely úgy tudja alakítani az emberek szívét, mint a folyók vize a medrüket.

A szükség idején mondott nehémiási ima menedék, amit a hívő ember igénybe vehet olyan helyzetekben, amikor más formájú imára nincs lehetőség A kavargó élet nehézségeivel küzdők és már-már csatát vesztők a kuszaságok útvesztőjében felküldhetnek egy-egy fohászt mennyei eligazításért. A tenger és a szárazföld utasa nagy veszélyben így bízhatja rá magát a Menny oltalmára. A hirtelen nehézségben vagy veszélyben a szív segítségért kiálthat hozzá, aki megígérte, hogy hűséges, hívő gyermekei segítségére siet bármikor hívják. Minden helyzetben és körülményben a fájdalomtól és gondtól lesújtott vagy heves kísértéstől megtámadott lélek biztonságot, támaszt és segítséget találhat a szövetségét megtartó Isten kimeríthetetlen szeretetében és erejében.

Mai Bibliai szakasz: Dániel 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben arról olvasunk, hogy Dániel látomást kap Isten dicsőségéről, akár csak Ezékiel (Ez 1). A Biblia történeteiben Isten dicsősége mindig akkor jelenik meg, amikor valami nagyon fontos üzenetet készül közölni. A 11-12. fejezetben Isten az ő népét érintő, fontos tényeket nyilatkoztat ki szolgájának. A világegyetem Királyának hatalmas jelenléte túl fenséges jelenség a halandóknak, nem képesek elviselni. Dániel társai rémülten elmenekültek anélkül, hogy látták volna, mi történik (7. vers). Dániel, aki megpillantotta Isten dicsőségét, ájultan esett össze. Csak akkor állt lábra, amikor a mennyei küldött megerősítette őt (8-9. vers).

Dániel három teljes hétig böjtölt (2:12), majd utána fogadta Isten küldöttét, Gábrielt, aki közölte vele, hogy alázatos lélekkel elmondott imái már azok kezdetétől fogva meghallgattattak. Milyen csodálatos tudnunk, hogy imáinkat már akkor meghallgatja Atyánk, amikor a szavak megszületnek ajkunkon! Ezen a világon nem tudhatjuk meg, milyen hatalmas erők mozdultak meg imáink hatására azok érdekében, akikért közbenjártunk!  

Gábriel világossá teszi, hogy Dániel imájának kezdetétől fogva munkálkodott Perzsia fejedelmének szívében, de ez alatt a 21 nap alatt ő olyan erősen ellene állt, hogy Mihály, „egyike az előkelő fejedelmeknek” [vagy az angol Clear Word fordítás szerint „a mennyei seregek Fejedelme” – 13. vers], nevezetesen maga Krisztus kellett, hogy eljöjjön, és meggyőzze őt.

Az igeversben a „Perzsia fejedelme” és a „mennyei seregek Fejedelme” kifejezéseket ellentétes értelemben találjuk, ami arra enged következtetni, hogy a földi hatalmak oldalvonalán kívül lelki jellegű küzdelem dúlt. Círus kezében olyan döntés volt, ami hatással lett volna Isten népére is, talán ott tartotta volna őket Babilonban, vagy megtiltotta volna nekik a templom és Jeruzsálem falainak újjáépítését. „Gábriel három héten át tusakodott a sötétség hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik Círuszt befolyásolni akarták. A menny megtett Isten népe érdekében mindent, amit tudott, és végül győzött. Az ellenség erőit féken tartotta Círusz egész idejében és fiának, Cambysesnek mintegy hét és fél évig tartó uralkodása alatt.” (E. G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 355. oldal.)

Gábriel azt is elmondta, hogy amikor a perzsa uralkodók visszautasítják majd Isten befolyását, eljön majd Görögország fejedelme (20. vers). A gonosz erők cselekedni fognak, Nagy Sándor, a görög-macedón seregek vezére által romlást hoznak majd a perzsákra. Isten tiszteletben tartja azoknak az embereknek a döntését is, akik ellenállnak az ő befolyásának. De amikor szolgái – Dánielhez hasonlóan – alázatos lélekkel imádkoznak, az egész menny összefog azok érdekében, akik szeretik Őt.

Drága Urunk!
Ezekben a döntő jelentőségű napokban, amikor a nemzetek visszautasítják a te szeretetedet, kérünk, segíts hűségesnek maradni a te kinyilatkoztatott Igédhez! Töltsd ki Szentlelkedet erre a nélkülöző világra, és kezdd velünk, egyénileg! Alázatos szívvel kérünk erre. Ámen.

Koot van Wyk

120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november 12-18.).

Milyen csodálatosak e fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a megújulás és reformáció alapelveit!

Ezsdrás reményt és bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.

Ezsdrás elborzadva fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.

Nehémiás számára Isten a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el. Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.

Isten ma is hívja népét megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre, amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését eredményezi.

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

2017. november 16., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 16 - CSÜTÖRTÖK - Dániel 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 52. fejezet 857. nap

52. Az alkalmak embere

Nehémiás, a héber foglyok egyike, befolyásos és megtisztelő helyet foglalt el a perzsa királyi udvarban. Pohárnokként szabad bejárása volt a királyhoz. Állásánál fogva, valamint képességei és megbízhatósága eredményeként az uralkodó barátja és tanácsadója lett. A király kegyének élvezője azonban - jóllehet fény és ragyogás vette körül - nem feledkezett el Istenről, sem népéről. Szívében a legmélyebb érdeklődéssel fordult Jeruzsálem felé. Reménysége és öröme e város jólétéhez fűződött. Nehémiás által akart Isten áldást hinteni népére atyáik földjén. A perzsa udvarban való tartózkodás készítette fel arra a munkára, amelyre Isten elhívta.

A zsidó hazafi Júdából érkező hírvivőktől megtudta, hogy Jeruzsálemre, a kiválasztott városra a próba napjai köszöntöttek. A hazatért foglyokat megpróbáltatás és gyalázat érte. A templom és részben a város is újjáépült, de a helyreállítás munkáját akadályozzák, a templomi szolgálatokat zavarják, és a népet nyugtalanítja, hogy a város fala jórészt még mindig romokban hever.
A bánattól lesújtott Nehémiás nem tudott sem enni, sem inni. "...sírtam és gyászoltam, böjtöltem..." - mondta. Fájdalmában a mennyei Segítőhöz fordult. "...imádkoztam - folytatta - a menny Istene előtt." Őszintén megvallotta a maga és népe bűneit. Esedezett, hogy Isten védje meg Izráel ügyét, adja vissza bátorságukat és erejüket; segítse őket Júda puszta helyeinek felépítésében!

Imádkozás közben Nehémiás felbátorodott és hite megerősödött. Ajka megtelt szent érvekkel. Hivatkozott arra, hogy gyalázkodásokat fognak Istenre szórni, ha népe, amely most visszatért hozzá, gyenge és elnyomott marad. Kérte az Urat, hogy teljesítse ígéretét: "...ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye." Lásd: 5Móz 4:29-31! Az ígéretet Isten Mózes által küldte Izráelnek, mielőtt Kánaánba léptek. Az ígéret századokon át változatlan maradt. Isten népe most bűnbánattal és hittel visszatért Urához. A mennyei ígéret valóra válik.

Nehémiás sokszor öntötte ki szívét népe sorsa miatt. Most, imádkozás közben, szent elhatározás formálódott lelkében. Eltökélte, hogy ha megkapja a király jóváhagyását, valamint a szükséges támogatást eszközök és anyagok beszerzésére, vállalja a falak újjáépítését és Izráel nemzeti erejének helyreállítását. Kérte az Urat, indítsa a királyt jóindulatra iránta, hogy terve megvalósulhasson. "Adj ma sikert szolgádnak - esedezett -, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember!"

Mai Bibliai szakasz: Dániel 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Megerősítve azt a tényt, hogy Gobryas-t Círus tette királlyá Babilon felett, Dániel Gobryas uralkodói nevét – a méd Dárius – alkalmazza, aki „királlyá tétetett vala a Káldeusok országán” (1. vers). Most, hogy túl volt a 6. fejezet eseményein, az oroszlánok vermével kapcsolatos tapasztalaton, Dániel elkezdte tanulmányozni Jeremiás próféta jövendöléseit, amelyekből megértette, hogy „hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain” (2. vers). A próféták nem mindig értenek meg mindent és időnként zavarba ejtik őket olyan dolgok, amelyekről más próféták beszéltek. 

Korábbi álmaiból Dániel megláthatta Isten kezét a történelemben. Most azonban az a kérdés foglalkoztatta, hogy a Jeremiás által említett hetven év mikor jár le és Jeruzsálemet mikor építik újjá. Ha Jeruzsálem továbbra is romokban marad, mikor lesz ennek vége? Ezért meg kellett kérdeznie, hogy mi fog történni ezután. Tehát az Úrhoz fordult és hozzá esedezett (3. vers). Böjtölt és bűnvallomást tett (4. vers), amibe önmagát is besorolta: „Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk” (5. vers). „eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra” (6. vers). Ez egy olyan probléma, amivel mi is gyakran találkozunk napjainkban.  

A fogság bűneik miatt következett be (7. vers), és mindnyájukat szégyen borította (8. vers). De mégis fellázadtak. Dániel kegyelemért és bocsánatért könyörög Istenhez (9. vers). Felsorolja neki szombatrontásaikat és törvényszegéseiket, a prófétaság Lelkének elutasítását (10. vers) és azt hogy megtagadták az Istennek való engedelmességet (11. vers). A csapás mindennek a következménye (12. vers), de a csapás ellenére sem tértek vissza Istenhez és nem figyeltek igazságaira (13. vers). Az olyan mondásokra, hogy „félre a hitelvekkel”, Dániel rámutatott arra, hogy az igazi vallásosság megköveteli a hitelveknek való engedelmességet, amelyeket a Szentírás ad és tanít.

Az igaz Istennek cselekednie kell. Nem hagyhatja figyelmen kívül a bűnt, és nem köthet kompromisszumot (14. vers). Elismerve gonoszságukat és azt, hogy Isten nem tehet saját természete ellenére (15-16. vers) valamint azt, hogy a nemzetek gyalázatává lettek, Dániel könyörög Istenhez, hogy hozzon megoldást az ő helyzetükre (17. vers). Mivel Jeremiás azt mondta, hogy Jeruzsálem romos állapota hetven évig fog tartani, Dániel arra kéri Istent, hogy gondoljon az elpusztult Jeruzsálemre (18. vers). Arra sürgeti Istent, hogy hallgassa meg őket és cselekedjen (19. vers). Miközben imádkozott, Gábriel angyal gyorsan odarepült hozzá az estéli áldozat idején (21. vers), hogy válaszoljon kérdéseire (22. vers). Amikor Dániel elkezdett imádkozni Istenhez, az Atya válaszolt, és Krisztus elküldte Gábrielt, hogy menjen el, és segítsen Dánielnek (23. vers). „Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked” (23. vers – új prot. ford.).   

A hetven hetet lemetszették (24. vers) a 2300 nap/év próféciából, amelyről Dániel korábban beszélt. A két prófécia ugyanabban az időpontban kezdődött, de a „hét hét” azaz 490 esztendő hamarabb véget ér, miközben a hosszabb, 2300 nap/év prófécia tovább halad.

Dániel megtudta, hogy lesz egy rendelet (amelyről mi már tudjuk, hogy Ezsdrás hetedik évében azaz Kr. e. 457-ben megtörtént) Jeruzsálem újjáépítéséről és ettől az időponttól számítódik a prófécia a Messiás eljöveteléig (25. vers). Nem arról van szó, hogy 7 hét van a Messiás eljöveteléig és 62 hét alatt épül fel a város, hanem 7 hét városépítés és ez után 62 héttel fog megjelenni a Messiás, és mindez a rendelet idejével kezdődik el.  

Jézust 27-ben Keresztelő János megkereszteli, a Szentlélek felkeni, és az Atya igazolja őt egy mennyből jövő hanggal. Dániel megdöbbenésére az újjáépített Jeruzsálemet a rómaiak újra lerombolják majd (26. vers): „a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe.”

A háború folytatódni fog a vég idejéig (26. vers). Ez a pusztítás el van rendelve (26. vers) a kezdőpont, azaz 538 és a végpont 1798 között. Jézus a Messiás sokakkal örök szövetséget fog kötni, ami magába foglal mindenkit, aki elfogadja Őt személyes Megváltójának (27. vers). Amikor Krisztus itt élt, véget vetett a földi szentély szolgálatának, de tovább folytatta a papi, majd pedig a főpapi szolgálatot a mennyei szentélyben (27. vers).

Dániel sokkoló jeleneteket látott arról, hogy a lelki Izrael szenvedni fog: a felkent Messiást ki fogják irtani a 490 éves prófétai időszak végén, a Templomot le fogják rombolni és az „utálatosság” annak a szárnyain fog szállni, aki lerombolta a Templomot Kr. u. 70-ben. Ez egy meghatározott időszakban fog történni, amelyet Dániel a 7. fejezetben megad, mint „időt, időket és az időknek felét”, azaz 1260 évig. Dániel felfogta, hogy a Messiás nem az ő idejében fog megjelenni, és ez az időfolyosó sokkal hosszabb, amint ahogy ő ezt elvárta volna. Két évvel később Isten egy másik látomást adott neki, amelyben sokkal részletesebben körvonalazta a történelmet egészen a vég idejéig. Ekkor Isten arról értesítette Dánielt, hogy nyugodni fog egészen a feltámadásig. Erről majd a következő fejezetekben olvashatunk.
  
Szerető Istenünk!
Mindnyájan reménykedünk abban, hogy eljön az új Jeruzsálem, az új Föld, és megoldást nyer a világ minden pusztítása és utálatossága. Nyugalmat találunk abban a tudatban, hogy te meg fogod oltalmazni maradék népedet mindezekben. Ámen!



Koot van Wyk

120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november 12-18.).

Milyen csodálatosak e fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a megújulás és reformáció alapelveit!

Ezsdrás reményt és bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.

Ezsdrás elborzadva fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.

Nehémiás számára Isten a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el. Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.

Isten ma is hívja népét megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre, amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését eredményezi.

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

2017. november 15., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 15 - SZERDA - Dániel 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51. fejezet 856. nap

Jahve törvényét nem lehet sem gyengíteni, sem erősíteni. Amilyen volt, olyan most is. Mindig szent, igaz és jó volt - önmagában tökéletes, és az is marad. Nem lehet hatálytalanítani sem megváltoztatni. "Tisztelet" vagy "nem tisztelet" csupán emberi szavak.

Az emberi törvények és Jahve parancsai között lesz majd az igazság és tévelygés közötti küzdelem utolsó nagy összecsapása. A most induló harc nem az elsőbbségért versengő egyházak csatája, hanem az a Biblia és a mesék, hagyományok közötti ütközet. Lázasan működnek azok az erők, amelyek összefognak az igazság ellen. Isten szent szavát, amely olyan sok szenvedés és vérontás árán jutott el korunkig, nem sokra értékelik. Csak kevesen fogadják el igazán az élet szabályaként. Ijesztő mértékben érvényesül a hitetlenség; de nemcsak a világban, hanem az egyházban is. Sokan jutottak odáig, hogy megtagadnak olyan tantételeket, amelyek a kereszténység oszlopait képezik. A teremtésnek az ihletett írók által ismertetett fontos eseményeit - az ember bukását, a megváltást, a törvény örökérvényűségét - a magát kereszténynek valló világ nagy része lényegében elveti. A tudásukkal büszkélkedők ezrei a gyengeség jelének tartják a Bibliába vetett feltétlen bizalmat; tanultságuk bizonyítékának pedig a Szentírással szembeni gáncsoskodást, legfontosabb igazságainak félremagyarázását és elködösítését.

A keresztényeknek fel kell készülniük arra, ami nemsokára meglepetésszerűen szakad a világra. Isten Igéjének szorgalmas tanulmányozásával készülhetnek fel erre, s azzal, hogy igyekeznek életüket előírásaival összhangba hozni. Az örökkévalóság végtelenül súlyos kérdései elméleti vallásosságnál többet követelnek tőlük; többet a szavak és formaságok vallásánál, amelyből kimaradt az igazság. Isten megújhodást és reformációt kíván. A Biblia szavának, és csakis a Bibliának kell megszólalnia a szószéken. De a Bibliát megfosztották hatalmától, és ezért a lelkiség mércéje alább szállt. Ma sok prédikációból hiányzik a lelkiismeretet felébresztő és lelket megelevenítő mennyei hang. A hallgatók nem tudják elmondani: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" (Lk 24:32). Sokan kiáltanak az élő Istenhez jelenlétére vágyakozva. Szóljon hát Isten Szava az emberek szívéhez! Az eddig csupán hagyományt, emberi elméleteket és irányelveket hallók hadd hallják meg annak hangját, aki megújíthatja lelküket az örök életre.

A pátriárkáktól és prófétáktól nagy fény sugárzik. A Sionról, Isten városáról dicsőséges dolgokat mondtak. Az Úr azt akarja, hogy követői által ma is így sugározzék a fény. Ha az Ótestamentom szentjei nagyszerű bizonyságot tettek állhatatosságukról és hűségükről, vajon azok, akiknek a századok megsokszorozódott fénye sugárzik, ne tegyenek-e még hangsúlyosabb bizonyságot az igazság erejéről? A próféciák fénye ösvényünkre hull. Az előkép találkozott a valósággal Isten Fiának halálában. Krisztus feltámadt a halálból, és a megnyílt sír felett hirdette: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Elküldte Lelkét a világra, hogy mindent emlékezetünkbe idézzen. Hatalmának csodája által megőrizte az írott Igét a korszakokon át.

A reformátorok - akiknek tiltakozása (protestálása) nyomán neveznek minket protestánsoknak - úgy érezték, Isten bízta meg őket, hogy az evangélium fényét hintsék a világra. Miközben erre igyekeztek, készek voltak feláldozni vagyonukat, szabadságukat, sőt az életüket is. Hirdették az evangéliumot közelben és távolban, szembenézve az üldözéssel és halállal. Vitték Isten szavát az emberekhez, és minden társadalmi osztály: a nagyok és kicsinyek, a gazdagok és szegények, a tanultak és tudatlanok buzgón tanulmányozták. Vajon mi, a nagy küzdelem utolsó összecsapásában, a régi reformátorok hűségével teszünk-e eleget megbízatásunknak?

"Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz. Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is!... A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái! Így szóljanak: Szánd meg Uram, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet!" "Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is. Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után?" (Jóel 2:15-17, 12-14).

Mai Bibliai szakasz: Dániel 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ahogy az 5. fejezetben láttuk, Nabonidus király fiára Belsazárra bízta Babilon kormányzását és ő elvonult Témába, hogy ott Sin holdistent imádja. Ottlétekor megtisztította és felújította ennek az istennek a templomát. Ez után egy álmot látott, amelyben ígéretet kapott arra, hogy az egész világ feletti uralmat megkapja.

Ebben az időben Dániel egy látomást kapott, amely megjövendölte Círus uralmát, amelyet először Ézsaiás jelentett ki (lásd: Ésa 45:1). Ez Belsazár uralkodásának a harmadik évében történt (1-2. vers). Dániel látomásában egy kost és egy kecskét látott. Jézus arra utasította Gábriel angyalt, hogy magyarázza meg Dánielnek a látomást. A kosnak két szarva volt, egy kicsi és egy nagy (3. vers). A kisebb Círus hadvezérét, Gobryast jelképezte, akit a méd Dárius néven ismerünk. Majdnem két évig uralkodott, amikor Círus – akit a nagy szarv jelképez –, átvette az uralmat. Rájuk ez a fejezet úgy utal, mint Médiának és Perzsiának királyaira (20. vers).

A birodalom növekedett, de hirtelen megjelent Nagy Sándor, akit a kecske jelképez (4. vers), és aki legyőzte a kost (6-7. vers) és naggyá lett (8. vers). Ezek után „négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé” (8 vers), amelyek négy politikai hatalmat jelképeznek, Nagy Sándor négy hadvezérének az uralkodása alatt, akik halála után uralomra jutottak. A szarvak megnövekedtek a világ négy égtája felé. A történelemben az ő idejüket követve egy kicsiny szarv növekedett, amely naggyá nőtt és különböző irányokban terjeszkedett (9, 23. vers). A kicsiny szarv nem a kecske szarvai közül való volt, és nem is az egyikből jött elő, úgy ahogy sok magyarázó értelmezi, hanem a négy égtáj egyike felől érkezett. A magyarázók figyelmen kívül hagyják a nemek különbségét ezekben a versekben és így Nagy Sándor egyik hadvezéréhez és utódjához kapcsolják, különösképpen Antiochus Epiphaneshez.

Nagy Sándor birodalmából származó négy szarv korszaka után egy „kemény arcú, ravaszságokhoz értő” római uralkodó, Justinianus lépett színre (23. vers). Ez röviddel Kr. e. 538 előtt történt. Életrajz írója Procopius szerint cselszövéseiről volt ismert, és hatalomra tett szert, de nem a saját erejéből (24. vers). Feleségének és a pápáknak a segítségére volt szüksége. Justinianus hatalma alá vonta a mediterrán térséget és Észak-Afrikát. A fejezet azt is mondja róla, hogy „jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét” (24. vers). A keresztények üldözése ugrásszerűen megnövekedett Kr. u. 538-ra. Justinianus megváltoztatta az ő képét viselő érméket, amelyeken korábban lóháton ülő katona volt, olyanra, amelyen keresztet tart a kezében.

A Szent Római Birodalom hivatalosan is kezdetét vette és az üldözések mindennapossá váltak. Az ámítások felülkerekedtek és a pápai hatalom lett Krisztus képviselője és helyettesítője, és sajnos a „fejedelmek fejedelme ellen ... támadt” (25. vers), aki az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Ebben az értelemben felhatott a mennybe és „és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá” (10. vers). Dánielt ezek a tettek Lucifer mennyei tevékenységére emlékeztették.

A kicsiny szarv, amely a Szent Római Birodalom pápai intézményét jelképezi, elvette a mindennapi áldozatot (a közbenjárói szerepet, amely egyedül csak Krisztust illeti meg) és a mennyei templomban folytatott munkáját lerombolta (11. vers). Mivel az egyház fellázadt Isten ellen – pontosan úgy, ahogyan Lucifer is a mennyben – a mindennapi engesztelés emberi intézmény hatáskörébe került, amely földi közbenjárói tevékenységet folytatott a krisztusi helyett; és sikeres volt, meggazdagodott és megerősödött.

Álmában Dániel két angyal párbeszédét is végighallgatta. Az egyik megkérdezte a másikat, hogy mennyi ideig tart a látomás a mindennapi áldozatról, azaz, hogy a Szent Római Birodalom hamis tevékenysége az engeszteléssel és Krisztus közbenjárói feladatának kisajátításával kapcsolatosan mennyi ideig fog tartani. Mennyi ideig fog a mennyei szentély és a szent nép tapostatni? (13. vers). A kérdés arról szólt, hogy mennyi ideig fog tartani ez az időszak, és mikor lesz vége? A válasz szerint hosszú ideig fog tartani, de ennek lejárta után a szentély meg fog tisztulni (14. vers). A kérdés arra fokuszál, hogy mi fog történni ez alatt az időtartam alatt. (A hetedik fejezet ezt az időtartamot 1260 évben határozza meg, amely egyenlő az „ideig, időkig és az idők feléig” fogalommal). Tehát 1798 után, ez után a hosszú idő után kell elkezdődnie Krisztus közbenjárói munkássága egy újabb szakaszának a mennyei szentélyben.

Dániel nagyon kimerült volt a látomás után, és ha helyesen értette a magyarázatot, nem csoda, hogy elcsigázott lett, mert a Messiás eljövetele nagyon messze esett az ő idejétől. A mi helyzetünk viszont egészen más, mivel mi igen közel élünk a vég idejéhez.
  
Drága Istenünk!
A mennyei szentélyben végzett igazságszolgáltatásod annyira hatásos. Gondolj mindnyájunkra egyenként, és tisztítsd meg a rólunk szóló feljegyzéseket a mennyei seregek előtt! Ezért könyörgünk hozzád. Ámen.

Koot van Wyk

120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november 12-18.).

Milyen csodálatosak e fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a megújulás és reformáció alapelveit!

Ezsdrás reményt és bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.

Ezsdrás elborzadva fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.

Nehémiás számára Isten a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el. Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.

Isten ma is hívja népét megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre, amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését eredményezi.

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

2017. november 14., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 14 - KEDD - Dániel 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51. fejezet 855. nap

Mindenütt, ahol Ezsdrás munkálkodott, új lelkesedéssel kezdték tanulmányozni a Szentírást. Tanítókat jelöltek ki a nép oktatására. Isten törvényét felmagasztalták és dicsőségessé tették. A próféták könyveit kutatták. A Messiás jövetelét megjövendölő szakaszok reményt és vigaszt hoztak sok szomorú és megfáradt szívnek.

Több mint kétezer év telt el azóta, hogy Ezsdrás "szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét" (Ezsd 7:10), de az idő múlása nem csökkentette kegyes példája befolyását. Odaszentelt életéről szóló feljegyzés századokon át sok embert arra indított, hogy "...kutassa és teljesítse az Úr törvényét".

Ezsdrás indítéka emelkedett és szent volt. Minden tettében az emberek iránti mélységes szeretet vezérelte. A szándékosan vagy tudatlanságból vétkezők iránti szánalma és gondoskodó szeretete mutasson példát azoknak, akik reformokat szeretnének megvalósítani. Isten szolgája legyen sziklaszilárd ott, ahol helyes elvekről van szó, de egyszersmind tanúsítson együttérzést és türelmet is. Ezsdráshoz hasonlóan tanítsa a vétkezőket az élet útjára, lelkükbe vésve az igaz tettekre késztető elveket.

Korunkban, amikor Sátán sokféleképpen igyekszik elvakítani az embereket Isten törvényének kötelező érvényű követelményeivel szemben, szükség van olyan emberekre, akiknek tevékenysége nyomán sokan "remegve gondolnak Istenünk parancsolatára" (Ezsd 10:3). Szükség van igazi reformátorokra, akik a vétkezők figyelmét a nagy Törvényadóra irányítják, és megtanítják őket arra, hogy "az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket" (Zsolt 19:8). Szükség van a Szentírásban jártas emberekre, akiknek minden cselekedete megdicsőíti Jahve törvényeit; akik el akarják mélyíteni mások hitét. Tanítókra van szükség - oh, milyen nagyon! -, akik az emberek szívében tiszteletet és szeretetet ébresztenek a Szentírás iránt.

Ma az elterjedt bűnözés nagymértékben annak tulajdonítható, hogy az emberek nem tanulmányozzák a Szentírást és nem engedelmeskednek tanításának. Amikor Isten szavát félreteszik, visszautasítják erejét is, amely megfékezi a természetes szív gonosz indulatait. Az emberek a testnek vetnek, és a testből aratnak romlottságot.

A Biblia elvetésével jár az Isten törvényétől való elfordulás is. Az az elmélet, hogy az ember felszabadult a mennyei előírásoknak való engedelmesség alól, gyöngíti erkölcsi felelőssége erejét, a gonoszság zsilipeit pedig megnyitja a világ felé. Elsöprő áradatként zúdul át a törvénytelenség, kicsapongás és romlottság. Mindenütt irigység, gyanúsítgatás, képmutatás, elhidegülés, versengés, viszály, a szent megbízatások elárulása és a bűnös szenvedélyekben való elmerülés tapasztalható. A vallási elvek és tantételek egész rendszere, amelynek a társadalmi élet alapját és vázát kellene képeznie, düledező, omladozó építménynek tűnik.

A föld történelmének utolsó napjaiban az a hang, amely a Sínai-hegyről szólt, még mindig mondja: "Ne legyenek más isteneid rajtam kívül" (2Móz 20:3). Az ember szembehelyezkedik Isten akaratával, de nem tudja elnémítani e parancs szavát. Az emberi értelem nem térhet ki a magasabb hatalom iránti kötelezettség elől. Bővölködhet elméletekben és feltevésekben, megkísérelheti szembeállítani a tudományt a kinyilatkoztatással, hogy eltegye az útból Isten törvényét; de egyre hangosabban hangzik a parancs: "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Mt 4:10).

Mai Bibliai szakasz: Dániel 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Dániel áttér a történelemről a próféciákra. Ez nem úgy történt, hogy Dániel élete végéhez közeledett, és mint idős ember elkezdett álmokat és látomásokat látni, ezért az utolsó hét fejezet tele van az ő saját álmaival. Ezek az álmok Istentől származtak.

Ahogy a korábbi fejezetben láttuk, Nabonidus, Nabukodonozor fia elhagyta Babilont, hogy egy másik városban lakjon, ahol saját vallásának hódolhatott. Mindent átadott fiának, Belsazárnak, aki Nabukodonozor unokája volt. Abban az évben egyik éjszaka Isten egy álmot adott Dánielnek, amely több részletből tevődik össze. Egészen furcsa testfelépítésű állatok jöttek fel a nagy tengerből az ég négy szele felől (1-3. vers). A vadállatok oroszlánra, medvére, párducra hasonlítottak, és volt egy negyedik is, ami semmilyen ismert állatra sem hasonlított. Az állatok időrendben érkeztek, egyik a másik után (4-7. vers). Ahogy Dániel a negyedik, szarvakkal rendelkező rettenetes állaton tűnődik, „egy másik kis szarv emelkedett ki közülük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte” (8. vers - új prot. ford.).

Az első, oroszlánhoz hasonló állatnak szárnyai voltak, de azokat kitépték, majd szárny nélkül felemeltetett a földről, és lábra állt, mint egy ember és Isten emberi szívet adott neki. Ezek az állatok végzik a tevékenységüket, de nem Isten tudta és beavatkozása nélkül. A medve kinézetű állat nem maga feküdt az egyik oldalára, hanem „az egyik oldalára fektették” (angol fordítás). Azt tette, amit neki egy Felsőbb Hatalom parancsolt. A párduchoz hasonló állatnak „hatalom adatott”, így tehát a történelem és politika nem csupán egy ember alkotta mű. A negyedik állat egy üldöző hatalom, amely széttaposta és felfalta áldozatait. A kicsiny szarvnak, amely a 10 között nevekedett „emberhez hasonló szemei voltak, és nagyokat szóló szája” (8. vers).

Az állatok után Dániel felállított királyiszékeket látott, és egy másikat is, amelynek tűzkerekei voltak és az Öregkorú ült azon (9. vers), aki nem más mint maga Isten. Isten az, aki meghatározza a vadállatok tevékenységének és létezésének idejét (11-12. vers). Dániel megtanulta, hogy Isten támaszt és dönt birodalmakat. Egyeseknek megengedi, hogy tovább létezzenek, másoknak meg, hogy megszűnjenek létezni. Megfosztatnak hatalmuktól, és ezt a megfosztást a mennyben döntik el. A negyedik állat a nagyokat szóló szájával végül megsemmisül. A végrehajtó ítéletben, amit Dániel látomásában látott, úgy döntöttek felőle, hogy tűz által végleg megsemmisüljön. Ez nemcsak a római birodalmat jelenti, hanem utódját, a Szent Római Birodalmat is.  

Ezen a ponton Dániel nagyon összezavarodott, és aggasztotta a mennyei ítélet jelenete, ezért odament „egyhez az ott állók közül” és megkérdezte mindezek jelentését (15-16. vers), aki megmondta neki, hogy miután ezek a vadállathoz hasonló birodalmak megszűnnek létezni, a magasságos egek szentjei örökre átveszik az országot (17-18. vers).  

Ez nem a fogságban lévő, pszichikailag kimerült Dániel utópiája az örök békességről. Ez a jövő történelme, amelyet az Úr látomásban elvonultatott Dániel szeme előtt egy hosszú éjszakai álomban. Dániel szomorú volt és egy kicsit összezavarodott is a negyedik állat miatt, ezért többet akart tudni róla (19. vers). Különösen a kicsiny szarvról akart többet megtudni, aki kérkedően beszélt (20. vers). Dániel látta, hogy a kicsiny szarv háborút indít a szentek ellen (21. vers). Ez az üldözés a mennyei ítélet bekövetkeztéig fog tartani, addig, amíg el nem jön az Öregkorú, és le nem győzi az elnyomót (22. vers). 

A szenteknek kedvező ítélet csak a mennyei vizsgálati ítélet után következik be, akkor, amikor az idő eljön és a magasságos egek szentjei veszik az országot, de nem előtte. A kis szarv jelentését elmagyarázzák Dánielnek (25. vers): sokat szól majd a Felséges ellen, üldözi a szenteket, és megpróbálja megváltoztatni az időket és a törvényt. Ez az üldözési korszak Justinianus császár uralkodásának idején kezdődött el, és ennek az időtartamát úgy adja meg a látomás, hogy „ideig, időkig és fél időig”, ami egy olyan kifejezés, amit a kumráni szövegek megőriztek. Az „idő” kifejezés 360 napot jelöl, az „idők” 360 nap x 2 és a „fél idő” 180 napot. Ezeknek a számoknak az összege 1260 nap, minden napért egy év, vagyis 1260 év. Dániel próféta matematikája azonos Jánosnak a Jelenések könyve 12:6 matematikájával, amely konkrétan kimondja az 1260-as számot.       

Az írnok, akinek Dániel saját jegyzetéből diktál, az utolsó versnél abbahagyja az arám nyelvet, ahogy a kumráni szövegekben is láthatjuk. A 8. fejezetnél visszaáll a héberre, és így ír a könyv végéig.

Drága Istenünk!
Dániel nem mondhatta el, és nem írhatta le a jövő történetét anélkül, hogy ne látta volna meg a te kezdet az események változásaiban. A mi napjainkban is a te karod vezeti a hűséges maradék magvát, hogy ne váljon a gyom maradékává. Vezess Urunk! Ámen!

Koot van Wyk

120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november 12-18.).

Milyen csodálatosak e fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a megújulás és reformáció alapelveit!

Ezsdrás reményt és bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.

Ezsdrás elborzadva fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.

Nehémiás számára Isten a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el. Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.

Isten ma is hívja népét megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre, amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését eredményezi.

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba