Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 537. nap
A király
a legmélyebb érdeklődéssel gyűjtötte a templom építésére és dicsőítésére való
gazdag anyagot. ő szerezte azokat a gyönyörű dicséreteket, amelyek évekkel
később ott visszhangzottak a templom udvaraiban. Szíve most boldog volt az
Úrban, mert Izrael főemberei és fejedelmei ilyen nemesen válaszoltak
felhívására és magukat is felajánlották az előttük álló fontos munkára. Amikor
odaadták önmagukat, hajlandók voltak arra, hogy ennél még többet tegyenek.
Növelték az adományokat azzal, hogy még a maguk tulajdonából is adtak a
kincstárba. Dávid mélyen átérezte saját érdemtelenségét az Isten házához
szükséges anyag összegyűjtésében. Annak viszont örült, hogy az Istenhez való
hűség abban is kifejezésre jutott, hogy az ország nemesei készségesen
válaszoltak felhívására, amikor teljes szívvel felajánlották kincseiket
Jahvénak és odaszentelték magukat szolgálatára. Isten maga volt azonban az, aki
ezt a hajlandóságot létrehozta népében. Ezért a dicsőség Istent illette meg és
nem az embereket. Isten volt az, aki ellátta az embereket a föld
gazdagságaival. Isten Lelke késztette őket, hogy értékes tárgyaikat vigyék el a
templom számára. Minden az Úrtól volt. Ha az ő szeretete nem indította volna
meg a nép szívét, akkor a király minden erőfeszítése hiábavaló lett volna és a
templom soha sem épült volna fel.
Minden,
amit az emberek Isten jótékonyságából kapnak, továbbra is Isten tulajdona
marad. Amit Isten a föld értékes és szép dolgaiban adott, mindazt az ember
kezébe helyezte, hogy azokat vizsgálva, az Isten iránti szeretet mélységét és
kegyelmének értékelését hirdessék. Legyenek azok a földi gazdagság kincsei,
vagy az emberi értelem értékei - önkéntes adományként Jézus lábaihoz kell
tenniük. Az adományozó pedig Dáviddal együtt mondja: "[...] amiket a te
kezedből vettünk, azokat adtuk most néked" (1Krón 29:14).
Dávid,
amikor érezte halála közeledését, még mindig Salamonért és országáért aggódott,
melynek jóléte királyának hűségétől függött. "Parancsot ada Salamonnak az
ő fiának, ezt mondván: Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg megad
és légy férfiú. És őrizd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain
járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és
bizonyságtételeit, amint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen
mindenekben, amelyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz.
Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha
megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes
szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú
te közüled az Izráel királyi székiből" (1Kir 2:1-4).
Dávid
"utolsó szavai" - amelyeket feljegyeztek - ének: a bizalom, a
legmagasabb alapelv és a soha el nem múló hit éneke:
"Dávidnak,
Isai fiának szózata,
annak a
férfiúnak szózata,
aki igen
felmagasztaltaték,
Jákób
Istenének felkentje
és
Izráel dalainak kedvence.
Az Úrnak
lelke szólott én bennem,
és az ő
beszéde az én nyelvem által.
Izráelnek
Istene szólott,
Izráelnek
kősziklája mondá nékem:
Aki
igazságosan uralkodik az emberek felett,
aki
Isten félelmével uralkodik:
Olyan
az, mint a reggeli világosság,
mikor a
nap feljő, mint a felhőtlen reggel;
napsugártól,
esőtől sarjadzik a fű a földből.
Avagy
nem ilyen-é az én házam Isten előtt?
Mert
örökkévaló szövetséget kötött velem,
mindennel
ellátva és állandót.
Mert az
én teljes idvességemet és minden kívánságomat
nem
sarjadoztatja-é?" (2Sám 23:1-5).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 60
Az egyik nehéz dolog a 60. zsoltárral
kapcsolatban az, hogy számos héber szót más-másképpen fordítanak, ahogy ezt a
különféle angol fordítások is bizonyítják. Ez olyan zsoltár, ami kétségbeesett
sirámmal kezdődik, és győzelmi kiáltással fejeződik be. Istennel az oldalunkon
még a kétségbeesés is győzelemmel végződik.
Dávid az Isten elleni meglepő váddal kezdi: „Isten, elvetettél minket, elszélesztettél
minket...” Majd újra: „Megrendítetted
ezt az országot, kettészakítottad...” Végül: „A te népeddel nehéz dolgokat láttattál; bódító borral itattál minket.”
(3, 5. vers – új prot. ford.) Isten haragjának bora miatt, amelyet népének
adott, tántorogtak, mint a részegek.
Valószínűleg tudod, milyen az, amikor minden
elromlik, amikor azt érzed, hogy Isten nincs a közeledben, és az egész világ
darabokra hullik. Nem tudjuk, mi volt a kiváltó oka Dávid elgondolásának, hogy
Isten visszautasította az Ő népét. De Dávid hangulata változik, ahogyan arról elmélkedik,
hogy még mindig Isten irányít, és még mindig hűséges azokhoz, akiket szeret. Az
ellenség, aki összetörte Izráelt, Isten nemtetszésének eszköze volt, és most Isten
helyreállítja mindazt, ami elromlott, és megjavítja mindazt, amit eltört. Ő a
nemzet egyesítője: „Adtál a téged
tisztelőknek zászlót, amelyet felemeljenek...” ahogyan a katonák a küzdő
bajtársaik bátorítására felemelik a zászlójukat. Amikor az Ő népe még egyszer
összegyűlik az Ő igazságának zászlója alá, megszabadítja és megmenti őket.
Dávid imája ez: „Segíts a jobboddal, és hallgass meg minket!” Isten jobbjáról
gyakran úgy beszél az Írás, mint a hatalom karjáról, amely védelemül és
segítségül szolgál. A mi hűséges Istenünk biztosít minket: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened;
megerősítelek, sőt, megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs
41:10)
Dávid ismerte a szentséges Isten szavát, hogy
Izráel földje fölött Isten rendelkezik. Isten fennhatósága alatt vannak azok a környező
népek is, amelyek sokszor katonai támadást intéztek Izráel ellen. Dávidra és a seregére
még jelentős kihívás vár, ha le akarják győzni ellenségeiket. Ha jártál már
Izráel földjén, meg fogod érteni Dávid kérdését. „Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kísért el Edomig engem?” Tudja,
hogy a lehetetlent csak akkor érhetik el, ha Isten újra velük megy, és ekkor
biztos a sikerben: „Istennel győzelmet
nyerünk, s Ő tapossa el az ellenfeleinket.”
A dolgok tűnhetnek megoldhatatlannak most a
számodra, talán azon is eltöprengsz, hogy Isten veled van-e még, van-e még
terve a számodra. De fordulhatsz-e máshová segítségért? Hagyd, hogy a
visszautasítás és elhagyatottság érzését felváltsa az a bizonyosság, hogy a
személyes harcodban Isten a zászlaja alá hív, és nehéz körülményeid feletted
tartja hatalmának jobb kezét. Isten valóságos győzelmi dalt ad a szádba.
Elkezdheted énekelni az Ő énekét, mert biztos a győzelem.
Garth Bainbridge
74. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez
(dec. 25-31.).
Dávidnak mindene megvolt: jóképű volt,
éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett,
költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi
és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen
lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút,
Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)
Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett
Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten
kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai
sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte
fiait.
Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire
legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való
férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos
bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből
látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt
mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az
igaz, szívből jövő bűnbánatot.
Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok
számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító
bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts
meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a
hónál.” (Zsolt 51:9)
Benjamin Orian
a Dél-Tacoma adventista
gyülekezet lelkésze
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése