Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 62. és 63. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. fejezet 476. nap
62.
Dávid felkenetése
Jeruzsálemtől
a "nagy király városá"-tól pár kilométernyire délre fekszik Betlehem.
Ebben a városban született - több, mint ezer esztendővel azelőtt, hogy a kisded
Jézus bepólyálva feküdt a jászolban és a keletről jövő bölcsek hódoltak előtte
- Dávid, Isai fia. Évszázadokkal a Megváltó eljövetele előtt zsenge ifjú
korában ott legeltette nyáját Betlehem lankáin, és énekelte saját szerzeményű
énekeit. Üde hangjához pedig hárfájának szelíd pengése adta a kíséretet. Az Úr
ezt az ifjút választotta ki magának és ott készítette elő a magányban, a nyája mellett
arra a nagy feladatra, amelynek végzésével később megbízta őt.
És
mialatt Dávid a juhpásztor szerény életét élte a pusztában, ilyen szavakkal
beszélt róla Isten Sámuelnek: "Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt,
holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te
szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz,
mert fiai közül választottam magamnak királyt [...] Vígy magaddal egy üszőt és
azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam. És hívd meg Isait az
áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt,
akit mondándok néked. És Sámuel megcselekedé, amit az Úr mondott néki, és
elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén,
mondának: Békességes-é a te jöveteled? ő pedig felele: Békességes; azért
jöttem, hogy áldozzam az Úrnak" (1Sám 16:1-5). Így megnyugodva, a vének
részt vettek az áldozaton és Sámuel meghívta Isait és fiait is. Megépítették az
oltárt és elkészítették az áldozatot. Isai fiai, Dávid, a legifjabb
kivételével, mind jelen voltak, őt azonban ott hagyták a nyáj őrizésénél, mert
nem volt biztonságos védelem nélkül hagyni a juhokat.
Az
áldozat után, az áldozati lakoma előtt Sámuel végigtekintette Isai nemes
külsejű, délceg fiait. Eliáb, a legidősebb Saulra emlékeztette a prófétát, úgy
termetre, mint szépségre nézve. Kedves tulajdonságai és szépen fejlett alakja
felkeltette a próféta figyelmét. Ahogy Sámuel feltekintett fejedelmi
testtartására, ezt gondolta: "Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!"
(1Sám 16:6), egyben pedig várta az isteni felhívást, hogy királlyá kenje őt. De
Jahve nem a külsőt nézte. Eliáb ugyanis nem volt istenfélő ember. Trónra jutása
esetén, büszke, zsarnok uralkodó lett volna. Ezért az Úr azt mondta Sámuelnek: "Ne
nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr
nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az
Úr azt nézi, mi a szívben van" (1Sám 16:7). Külső szépséggel senki sem
nyerheti meg az Urat. Az ember igazi szépségét a jellemben és a viselkedésben
megnyilvánuló bölcsesség és kiválóság adja; és ezek döntik el, kedvesek
vagyunk-e a seregek Ura előtt vagy nem. Mennyire meg kellene ezt az igazságot
szívlelnünk, amikor magunkat vagy másokat bírálunk! Megtanulhatjuk Sámuel
tévedéséből azt is, hogy milyen balga az a bírálat, amely az arc szépségén vagy
a tartás nemességén alapul. Megtanulhatjuk, hogy mennyire nem képes az ember
különleges mennyei felvilágosítás nélkül kifürkészni a szív titkait, vagy megérteni
Isten tanácsait. Az Úr gondolatai és útjai magasabbak teremtményei útjainál és
gondolatainál; de azért biztosak lehetünk, hogy az ő gyermekei eljutnak arra a
helyre, amelyet képesek betölteni, és a reájuk bízott feladatot elvégezhetik,
ha akaratukat alávetik az ő akaratának, különben emberi fonáksággal elrontják
jótékony terveit.
Mai Bibliai szakasz: Jób 41
A 39. fejezetben Isten befejezte képességének
ecsetelését, hogy állatok sokféle faját teremtette meg különleges
tulajdonságokkal. Az előző fejezetben egy nagy állatot (behemót) láthattunk
vízilószerű tulajdonságokkal. A 41. fejezet egy másik nagy állatot (leviatán)
mutat be dinoszaurusz tulajdonságokkal. A tudósok úgy vélik, hogy a leviatán
krokodilszerű tulajdonságokkal van felruházva. Ez a két állat szörnyű, de a
harmadik még szörnyűbb lesz, mert mindenek felett hatalma van. Mind a három
kapcsolatban van egymással a vizsgálati és a végrehajtói ítéletben.
Mózes eddig elvezetett bennünket Jóbtól és
barátaitól az Istennel való párbeszédig. Jób három barátja – az ifjabbikkal
együtt – bajban vannak, mert szekuláris nézetük miatt nem értik helyesen a nagy
küzdelem és a nagy mennyei lázadás történetét. Ennek következtében meglátásuk
tökéletlen és hiányos. Ezért indítja a Szentlélek Mózest arra, hogy megírja
Isten párbeszédét Jóbbal, valamint barátainak szembesítését saját
nézeteikkel.
Isten megkérdezi Jóbot, hogy 1) ki tudja-e
horgászni ezt a hatalmas állatot; 2) le tudja-e szorítani nyelvét egy kötéllel
(1. vers); 3) húzhat-e gúzst az orrába, vagy átfúrhatja-e szigonnyal az
állkapcsát (2. vers). Ez egy krokodilszerű állat, de azonnal látni fogjuk, hogy
ez az állat egy nagyobb hatalomnak, sátánnak a szimbóluma. Az a tulajdonsága,
hogy ez az állat beszélni tud jelzi azt, hogy Isten, Jób és Mózes a sátán
eszközének és szimbólumának tekintik őt. 4) Vajon (sátán e krokodilszerű
állaton keresztül) fog-e könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád sima
beszédekkel? (4. vers). Emlékszünk-e arra, hogy sátán milyen sima beszéddel
szólt Évához? 5) Vajon (sátán) szövetséget köt-e veled? (4a. vers) 6) Ezt a
vadállatot (amely sátánt jelképezi) szolgáddá tudod tenni örökre? (4b. vers) 7)
Játszol-e vele, mint egy házi kedvenccel? (5. vers) 8) Ünnepelsz és lakomázol-e
vele? Felajánlhatod-e a kereskedőknek eladásra? (6. vers). Teletűzdelheted-e
nyársakkal a bőrét, és halászó szigonnyal a fejét? (7. vers) 9) Érintsd meg őt
a kezeddel (sátánt a krokodilszerű fenevadat), de gondolj a harcra! Éva a
kezébe vette a gyümölcsöt, és a bűneset óta a harc egy pillanatra sem állt meg.
Jób könyvének ebben a szakaszában Isten kilép
a színtérre, hogy felvegye a harcot ezzel a két hatalmas állattal, a behemóttal
és a leviatánnal. A 40. fejezet 19. versében azt láttuk, ahogyan Isten
megteremtette őt, most pedig arról szerzünk tudomást, hogy sátánnak, a
krokodilszerű állatnak a várakozásai a nagy küzdelem kozmikus összecsapásában
hiábavalóak (9. vers). Isten megkérdezi Jóbot: „Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám?” (11. vers
- új prot. fordításban a 3. vers). Végül az Úr harcában sátán meg fog
semmisülni. Az eredeti héber szöveg ebben a szövegben így hangzik: „Aki
szembeszáll vele, annak én megfizetek, mindenki az ég alatt az enyém” (11.
vers). Isten azt mondja Jóbnak, hogy sátán nem tud szembeszállni Vele, az
Úrral. „Nem leszek csendben felőle és társai felől” (valószínűleg az angyalok
egyharmada, akik követték, amikor kivettetett a Mennyből – 12. vers). Isten nem
hallgat sátán mennyei lázadásának történetéről, és arról, hogy félrevezette az
angyalokat.
Isten most áttér egy másik állat leírására,
amelynek győztes és erőteljes tulajdonságai vannak, és a harcos Messiás
szimbóluma: „Ki veheti el az ő ruháját (a Harcos Messiásét) és fedheti fel
lábait?” (13a. vers). „Ki nyithatja ki az ajtókat (a szentély kettős kárpitját,
amely elválasztotta a pitvart a szentélytől és a szentélyt a szentek
szentjétől)?” Krisztus az, aki megnyitja az ajtókat. Aztán következik a
leghatalmasabb állat leírása, amely Isten hatalmát jelképezi az utolsó
küzdelemben a leviatánnal és a behemóttal, és Krisztus, a Harcos Messiás
hatalmát, amelyet felettük gyakorol, függetlenül attól, hogy milyen hatalmasak
és szörnyűségesek (14-18. vers).
A fejezet további része már nem foglalkozik a
leviatánnal. Ennek az állatnak a leírása végén Jóbot teljesen meggyőzi Isten
hatalma. Isten saját hatalmát akarja megértetni Jóbbal, a fényt, a sugarakat, a
szikrákat, a füstöt, amely körülveszi Őt sátánnal, a krokodilszerű fenevaddal
vívott utolsó küzdelemben (18-21. vers). Amikor Isten felkel, minden fegyver
szalmaszállá változik (26-29. vers). A 33. vers úgy írja le Őt, mint akihez
nincs hasonló a földön, és senkitől sem fél. Ez nem sátán, hanem a harcos
Messiás. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ez Krisztus, mert az utolsó vers ezt
mondja, hogy „szembenéz minden hatalmassal, Ő király a pusztító minden fia
fölött” (34. vers – angolból fordítva).
Krisztus a győztes, a királyok Királya és az
urak Ura, nincs olyan lény, amely hatalmasabb lenne nála. Mi tudjuk, hogy ez
Istenre vonatkozik, mivel Jób azt mondja 42:2-ben: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz.”
Drága Istenünk! Azt
tanultuk, hogy nem kell a rajtunk kívül álló és a körülöttünk levő
hazugságoktól félnünk, hanem csak önmagunktól. Ha az énünk leszáll a szívünk
trónjáról és te uralkodsz, mint királyok Királya, akkor mi is győzünk a
történelmet lezáró és az örökkévalóságot elkezdő nagy harcban. Köszönjük Urunk,
hogy ez rólunk szól! Ámen!
Koot
van Wyk
66. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 62. és 63. fejezeteihez
(okt. 30-nov 5.).
Isten megváltoztathatja a szíveket, a lényünk
velejét képező központot. Csakhogy ez lassan történik, célzatosan Istennel
töltött idő által. Vegyük Dávid példáját esettanulmányként. Fiatal
pásztorfiúként elhívást kapott a juhok mezejéről, hogy egy próféta felkenje őt
egy különleges feladatra. De ez után a titkos és csúcspontot jelentő esemény
után Dávid visszatért a mezőkre, hogy szorgalmasan teljesítse pásztori
elhívását.
„Az Úr választotta és készítette fel Dávidot
a nyájak melletti magányában arra a feladatra, amelynek elvégzését évekkel később
rá akarta bízni.” Pásztorfiúból olyan férfivá érett, aki jelentősen
befolyásolja a történelmet. Ahhoz, hogy véghez vigye ezt az átalakulást,
Dávidnak oda kellett szánnia a szívét Istennek.
Az Isten jelenlétében eltöltött percek
készítenek fel arra, hogy azt a személyleírás készülhessen rólunk is, amilyet
ez a fiatal pásztorfiú kapott: „Dávid növekedett az Isten és az emberek előtti
kedvességben.” Ha van egy olyan furcsa érzésed, hogy hallottad már ezt a
kifejezést valahol korábban, nem tévedsz – nézz utána Krisztus gyermekkorának
leírásában.
A magányosan, hasadékokban eltöltött idő és a
csendes dalköltés felkészítette Dávidot az előtte álló munkára. Úgy érzed néha,
hogy az életed kiszámítható és egyszerűségében jelentéktelen? Arról álmodsz,
hogy nagyobb hatással leszel a királyságra? Emlékezz arra az ilyen percekben,
hogy mi volt az, ami Dávidot felkészítette arra, hogy király lehessen: az
Istennel töltött idő.
Te is választhatod azt, hogy Istennel töltesz
időt minden egyes nap!
Heather Crews
Lelkész, Potomac Egyházterület,
USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése