2016. október 30., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 30 - VASÁRNAP - Jób 41

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 62. és 63. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. fejezet 476. nap

62. Dávid felkenetése

Jeruzsálemtől a "nagy király városá"-tól pár kilométernyire délre fekszik Betlehem. Ebben a városban született - több, mint ezer esztendővel azelőtt, hogy a kisded Jézus bepólyálva feküdt a jászolban és a keletről jövő bölcsek hódoltak előtte - Dávid, Isai fia. Évszázadokkal a Megváltó eljövetele előtt zsenge ifjú korában ott legeltette nyáját Betlehem lankáin, és énekelte saját szerzeményű énekeit. Üde hangjához pedig hárfájának szelíd pengése adta a kíséretet. Az Úr ezt az ifjút választotta ki magának és ott készítette elő a magányban, a nyája mellett arra a nagy feladatra, amelynek végzésével később megbízta őt.

És mialatt Dávid a juhpásztor szerény életét élte a pusztában, ilyen szavakkal beszélt róla Isten Sámuelnek: "Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt [...] Vígy magaddal egy üszőt és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam. És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, akit mondándok néked. És Sámuel megcselekedé, amit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled? ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak" (1Sám 16:1-5). Így megnyugodva, a vének részt vettek az áldozaton és Sámuel meghívta Isait és fiait is. Megépítették az oltárt és elkészítették az áldozatot. Isai fiai, Dávid, a legifjabb kivételével, mind jelen voltak, őt azonban ott hagyták a nyáj őrizésénél, mert nem volt biztonságos védelem nélkül hagyni a juhokat.

Az áldozat után, az áldozati lakoma előtt Sámuel végigtekintette Isai nemes külsejű, délceg fiait. Eliáb, a legidősebb Saulra emlékeztette a prófétát, úgy termetre, mint szépségre nézve. Kedves tulajdonságai és szépen fejlett alakja felkeltette a próféta figyelmét. Ahogy Sámuel feltekintett fejedelmi testtartására, ezt gondolta: "Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!" (1Sám 16:6), egyben pedig várta az isteni felhívást, hogy királlyá kenje őt. De Jahve nem a külsőt nézte. Eliáb ugyanis nem volt istenfélő ember. Trónra jutása esetén, büszke, zsarnok uralkodó lett volna. Ezért az Úr azt mondta Sámuelnek: "Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van" (1Sám 16:7). Külső szépséggel senki sem nyerheti meg az Urat. Az ember igazi szépségét a jellemben és a viselkedésben megnyilvánuló bölcsesség és kiválóság adja; és ezek döntik el, kedvesek vagyunk-e a seregek Ura előtt vagy nem. Mennyire meg kellene ezt az igazságot szívlelnünk, amikor magunkat vagy másokat bírálunk! Megtanulhatjuk Sámuel tévedéséből azt is, hogy milyen balga az a bírálat, amely az arc szépségén vagy a tartás nemességén alapul. Megtanulhatjuk, hogy mennyire nem képes az ember különleges mennyei felvilágosítás nélkül kifürkészni a szív titkait, vagy megérteni Isten tanácsait. Az Úr gondolatai és útjai magasabbak teremtményei útjainál és gondolatainál; de azért biztosak lehetünk, hogy az ő gyermekei eljutnak arra a helyre, amelyet képesek betölteni, és a reájuk bízott feladatot elvégezhetik, ha akaratukat alávetik az ő akaratának, különben emberi fonáksággal elrontják jótékony terveit.

Mai Bibliai szakasz: Jób 41

A 39. fejezetben Isten befejezte képességének ecsetelését, hogy állatok sokféle faját teremtette meg különleges tulajdonságokkal. Az előző fejezetben egy nagy állatot (behemót) láthattunk vízilószerű tulajdonságokkal. A 41. fejezet egy másik nagy állatot (leviatán) mutat be dinoszaurusz tulajdonságokkal. A tudósok úgy vélik, hogy a leviatán krokodilszerű tulajdonságokkal van felruházva. Ez a két állat szörnyű, de a harmadik még szörnyűbb lesz, mert mindenek felett hatalma van. Mind a három kapcsolatban van egymással a vizsgálati és a végrehajtói ítéletben.

Mózes eddig elvezetett bennünket Jóbtól és barátaitól az Istennel való párbeszédig. Jób három barátja – az ifjabbikkal együtt – bajban vannak, mert szekuláris nézetük miatt nem értik helyesen a nagy küzdelem és a nagy mennyei lázadás történetét. Ennek következtében meglátásuk tökéletlen és hiányos. Ezért indítja a Szentlélek Mózest arra, hogy megírja Isten párbeszédét Jóbbal, valamint barátainak szembesítését saját nézeteikkel. 

Isten megkérdezi Jóbot, hogy 1) ki tudja-e horgászni ezt a hatalmas állatot; 2) le tudja-e szorítani nyelvét egy kötéllel (1. vers); 3) húzhat-e gúzst az orrába, vagy átfúrhatja-e szigonnyal az állkapcsát (2. vers). Ez egy krokodilszerű állat, de azonnal látni fogjuk, hogy ez az állat egy nagyobb hatalomnak, sátánnak a szimbóluma. Az a tulajdonsága, hogy ez az állat beszélni tud jelzi azt, hogy Isten, Jób és Mózes a sátán eszközének és szimbólumának tekintik őt. 4) Vajon (sátán e krokodilszerű állaton keresztül) fog-e könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád sima beszédekkel? (4. vers). Emlékszünk-e arra, hogy sátán milyen sima beszéddel szólt Évához? 5) Vajon (sátán) szövetséget köt-e veled? (4a. vers) 6) Ezt a vadállatot (amely sátánt jelképezi) szolgáddá tudod tenni örökre? (4b. vers) 7) Játszol-e vele, mint egy házi kedvenccel? (5. vers) 8) Ünnepelsz és lakomázol-e vele? Felajánlhatod-e a kereskedőknek eladásra? (6. vers). Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és halászó szigonnyal a fejét? (7. vers) 9) Érintsd meg őt a kezeddel (sátánt a krokodilszerű fenevadat), de gondolj a harcra! Éva a kezébe vette a gyümölcsöt, és a bűneset óta a harc egy pillanatra sem állt meg.

Jób könyvének ebben a szakaszában Isten kilép a színtérre, hogy felvegye a harcot ezzel a két hatalmas állattal, a behemóttal és a leviatánnal. A 40. fejezet 19. versében azt láttuk, ahogyan Isten megteremtette őt, most pedig arról szerzünk tudomást, hogy sátánnak, a krokodilszerű állatnak a várakozásai a nagy küzdelem kozmikus összecsapásában hiábavalóak (9. vers). Isten megkérdezi Jóbot: „Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám?” (11. vers - új prot. fordításban a 3. vers). Végül az Úr harcában sátán meg fog semmisülni. Az eredeti héber szöveg ebben a szövegben így hangzik: „Aki szembeszáll vele, annak én megfizetek, mindenki az ég alatt az enyém” (11. vers). Isten azt mondja Jóbnak, hogy sátán nem tud szembeszállni Vele, az Úrral. „Nem leszek csendben felőle és társai felől” (valószínűleg az angyalok egyharmada, akik követték, amikor kivettetett a Mennyből – 12. vers). Isten nem hallgat sátán mennyei lázadásának történetéről, és arról, hogy félrevezette az angyalokat.

Isten most áttér egy másik állat leírására, amelynek győztes és erőteljes tulajdonságai vannak, és a harcos Messiás szimbóluma: „Ki veheti el az ő ruháját (a Harcos Messiásét) és fedheti fel lábait?” (13a. vers). „Ki nyithatja ki az ajtókat (a szentély kettős kárpitját, amely elválasztotta a pitvart a szentélytől és a szentélyt a szentek szentjétől)?” Krisztus az, aki megnyitja az ajtókat. Aztán következik a leghatalmasabb állat leírása, amely Isten hatalmát jelképezi az utolsó küzdelemben a leviatánnal és a behemóttal, és Krisztus, a Harcos Messiás hatalmát, amelyet felettük gyakorol, függetlenül attól, hogy milyen hatalmasak és szörnyűségesek (14-18. vers).

A fejezet további része már nem foglalkozik a leviatánnal. Ennek az állatnak a leírása végén Jóbot teljesen meggyőzi Isten hatalma. Isten saját hatalmát akarja megértetni Jóbbal, a fényt, a sugarakat, a szikrákat, a füstöt, amely körülveszi Őt sátánnal, a krokodilszerű fenevaddal vívott utolsó küzdelemben (18-21. vers). Amikor Isten felkel, minden fegyver szalmaszállá változik (26-29. vers). A 33. vers úgy írja le Őt, mint akihez nincs hasonló a földön, és senkitől sem fél. Ez nem sátán, hanem a harcos Messiás. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ez Krisztus, mert az utolsó vers ezt mondja, hogy „szembenéz minden hatalmassal, Ő király a pusztító minden fia fölött” (34. vers – angolból fordítva).

Krisztus a győztes, a királyok Királya és az urak Ura, nincs olyan lény, amely hatalmasabb lenne nála. Mi tudjuk, hogy ez Istenre vonatkozik, mivel Jób azt mondja 42:2-ben: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz.”

Drága Istenünk! Azt tanultuk, hogy nem kell a rajtunk kívül álló és a körülöttünk levő hazugságoktól félnünk, hanem csak önmagunktól. Ha az énünk leszáll a szívünk trónjáról és te uralkodsz, mint királyok Királya, akkor mi is győzünk a történelmet lezáró és az örökkévalóságot elkezdő nagy harcban. Köszönjük Urunk, hogy ez rólunk szól! Ámen!

Koot van Wyk

66. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. és 63. fejezeteihez (okt. 30-nov 5.).

Isten megváltoztathatja a szíveket, a lényünk velejét képező központot. Csakhogy ez lassan történik, célzatosan Istennel töltött idő által. Vegyük Dávid példáját esettanulmányként. Fiatal pásztorfiúként elhívást kapott a juhok mezejéről, hogy egy próféta felkenje őt egy különleges feladatra. De ez után a titkos és csúcspontot jelentő esemény után Dávid visszatért a mezőkre, hogy szorgalmasan teljesítse pásztori elhívását.

„Az Úr választotta és készítette fel Dávidot a nyájak melletti magányában arra a feladatra, amelynek elvégzését évekkel később rá akarta bízni.” Pásztorfiúból olyan férfivá érett, aki jelentősen befolyásolja a történelmet. Ahhoz, hogy véghez vigye ezt az átalakulást, Dávidnak oda kellett szánnia a szívét Istennek.

Az Isten jelenlétében eltöltött percek készítenek fel arra, hogy azt a személyleírás készülhessen rólunk is, amilyet ez a fiatal pásztorfiú kapott: „Dávid növekedett az Isten és az emberek előtti kedvességben.” Ha van egy olyan furcsa érzésed, hogy hallottad már ezt a kifejezést valahol korábban, nem tévedsz – nézz utána Krisztus gyermekkorának leírásában.

A magányosan, hasadékokban eltöltött idő és a csendes dalköltés felkészítette Dávidot az előtte álló munkára. Úgy érzed néha, hogy az életed kiszámítható és egyszerűségében jelentéktelen? Arról álmodsz, hogy nagyobb hatással leszel a királyságra? Emlékezz arra az ilyen percekben, hogy mi volt az, ami Dávidot felkészítette arra, hogy király lehessen: az Istennel töltött idő.

Te is választhatod azt, hogy Istennel töltesz időt minden egyes nap!

Heather Crews
Lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése