Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 61. fejezet 475. nap
Isten
Lelkének, beszédének utasításait vagy feddését elvetni igen veszedelmes dolog.
Pedig igen sokan tesznek ma is úgy mint Saul: addig játszanak a kísértésekkel,
amíg azután a bűn igazi mibenlétét nem ismerik fel. Elhitetik magukkal, hogy
nem tesznek igazságtalanságot, ha jó szándékból hajolnak el Isten
rendelkezésétől. Addig-addig ellenkeznek a kegyelem Lelkével, amíg annak szavát
meg sem hallják többé, s így áldozatul esnek a maguk választotta tévelygésnek.
Saulban
Isten a nép szíve szerint való királyt adott Izraelnek, amint azt Sámuel meg is
mondta: "Most azért ímhol a király, akit választottatok, akit
kértetek" (1Sám 12:13). Mert külső megjelenésében meg is felelt a
királyról alkotott fogalmuknak. Személyes vitézsége és hadvezéri tehetsége
pedig éppen azok a tulajdonságok voltak, amelyekkel más népek becsülését
kiérdemelni gondolták. Azzal, hogy királyukban megvannak-e azok a magasabb
tehetségek és adottságok, amelyek egyedül tehetik őt igazságos uralkodóvá,
semmit sem törődtek. Mert nem vágyakoztak olyan valaki után, akiben nemes
jellem és az Isten szeretete lakozik; nem is kérdezték Istent,milyen
jellemtulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, aki az ő népét bölcsen
kormányozza, mert nem az ő, hanem a saját útjaikat keresték. Ezért adott nekik
kívánságuk szerinti királyt, akinek jelleme megegyezett az ő jellemükkel. ők
maguk nem akartak alattvalói lenni Istennek, így királyukat sem óvta az isteni
kegyelem. Ennek a királynak uralkodása alatt megszerezhették azokat a tapasztalatokat,
amelyek rávezették őket tévedéseikre, hogy visszatérjenek Isten iránti
engedelmességre és hűségre.
Ám azért
királlyá választva sem hagyta az Isten Sault magára. Hiszen megnyugtatta rajta
Szentlelkét, hogy meglássa mennyire erőtelen és milyen nagy szüksége van az
isteni segítségre. Ha hűséges lett volna, Isten is hű maradt volna hozzá. Amíg
akaratát alárendelte Isten akaratának, addig siker koronázta minden
igyekezetét. De amikor önállóan, Isten tanácsa nélkül cselekedett, ő nem
vezethette többé, így kénytelen volt mellőzni őt. Ezek után "[...] saját
szíve szerint való embert" (1Sám 13:14) keresett a trónra; nem hibátlan
embert, hanem olyant, aki nem magában, hanem Teremtőjében bízik és alárendeli
magát Lelke vezetésének; olyant, aki ha vétkezik, elfogadja a feddést is.
Mai Bibliai szakasz: Jób 40
Megjegyzés:
az angol és az új fordításhoz képest 5 vers eltolódás található. Ebben a
felolvasásban az angol változatot követjük.
A 39. fejezetben Isten befejezte képességének
ecsetelését, hogy állatok sokféle faját teremtette meg különleges
tulajdonságokkal. A 40. és 41. fejezetben három jelképes állat leírását
találjuk. Az első kettő félelmetes az emberiség számára, a harmadik a gonoszok
számára lesz félelmetes, de nem a hűséges maradék számára. Mind a három állat
kapcsolatba hozható a vizsgálati és a végrehajtói ítélettel.
Isten tudja, de megkérdezi, hogy milyen lesz
a gonoszok helyzete, akik szembeszállnak az Istennel. „Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar
vitatkozni, feleljen neki!" (1-2. vers - új prot. ford.). Amikor Jób
ezt meghallja, térdre esik és csendben marad. Nincs mit mondania. Kezét a
szájára teszi (3-4. vers). Ha kérdés van, nem fog felelni, ha másodszor is
megkérdezik, ő akkor sem ejt ki több szót (5. vers). Jób érzékeli Isten
örökkévaló karjait maga körül és ez a mély és szeretettel teljes békesség
érzése megnémítja őt.
Az Úr azonban még nem fejezte be mondandóját,
mert Jóbnak látnia kell, hogy a vizsgálati ítéletet végrehajtói ítélet követi
majd. Isten felszólítja Jóbot, hogy legyen olyan, mint egy ügyvéd egy bírói
tárgyaláson. „Nosza! övezd fel, mint
férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!” (6-7. vers). Jób
úgy viselkedik, mint egy gyerek, de az Úr azt akarja, hogy férfi módjára
(geber) viselkedjen. Isten négy kérdést fog feltenni Jóbnak ebben a bírósági
eljárásban (a vizsgálati és a bekövetkező végrehajtói ítéletben): 1. „Semmivé akarod tenni az én igazságomat?”
(8a. vers); 2. „Bűnösnek mondasz engem
(ahogy Sátán teszi), hogy te lehess igaz?” (8b. vers); 3. „Van-e olyan karod, mint az Istennek (hogy
véghezvidd az ítéletet)?” (9a. vers); 4. „Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő (amikor kihirdeti az
ítéletet)?” (9b. vers). Jób részéről minden kérdésre a válasz egy
határozott „nem”.
Ezek után Isten felszólítja Jóbot: ha úgy
gondolja, hogy úgy viselkedhet mint a Fáraó, akkor nézzen is ki úgy mint ő: „Ékesítsd föl magad fenséggel és
méltósággal, öltözz ékességbe és pompába!” (10. vers). Isten azt mondja
Jóbnak, hogy ha azt akarja feltételezni, hogy a vizsgálati ítélet úgy működik,
ahogyan a harcos fáraók tették, akkor ellenségeit ássa „el valamennyit a föld
alá, zárja el őket rejtett helyre!” (13. vers). Mózes élt Egyiptomban és
ismerte a fáraó büszkeségét. Ha Jób le tudja győzni ellenségeit, mint egy fáraó
a harci szekerén, „akkor még én is
(Isten) dicsérlek téged, mert megsegített a jobbod” (14. vers).
De Isten egy nagyobb ellenségről szeretne
beszélni és egy nagyobb harcos Messiásról, aki el fog jönni. Ezért bemutat két
vadállatot, amellyel ember nem bír el és egy harmadikat, amely a harcos
Messiást fogja szimbolizálni. Őt a 41. fejezet nagyobb részletességgel fogja
bemutatni. A fejezet hátralévő vadállatairól úgy vélik, hogy az a víziló és a
krokodil lennének. Az első részben sok kifejezés illik a vízilóra, a második
részben pedig a krokodilra. Azonban sok igényes olvasót nem nyugtat meg ez
értelmezés a rövidfarkú vízilóról, akinek „merev a farka, mint a cédrus” (17.
vers). Azonban a vízilovat és a krokodilt jól ismerték az ősi Egyiptomban.
Ennek a hatalmas állatnak jellegzetes tulajdonságai vannak. a. Isten teremtette
őt éppúgy, mint Jóbot és az egész emberiséget; b. a lábai és a hasa képezi
erejének forrását (16. vers); c. farka merev, mint a cédrus, combjának inai
egymásba fonódnak (17. vers); d. csontjai, mint az érc-csövek (nehusa),
lábszárai, mint a vasrudak (barzel) (18. vers).
A kritikusok morgolódnak és azt mondják, hogy
a vasat nem ismerték abban az időben. A régészek azonban egymástól távol levő
helyeken találtak Jób idejéből származó vasat. Nincs szükség a könyv későbbi
keletkezése mellett érvelni és tagadni Mózes szerzőségét.
Ez az állat magasabb a nádnál, nagyobb a
mocsárnál és a fák árnyékánál a folyó partján (20-22. vers). Egy víziló el tud
rejtőzni a nádasban és a fűzfák árnyékában, de ez állat olyan nagynak tűnik,
hogy a víziló kicsi mellette. Mialatt Mózes Midián földjén ezt a könyvet írta,
hallhatott róla vagy tanulmányozhatta a Jordán folyó áradásait, amelyet később
láthatott is. Nyilvánvalóan ez a vízilószerű lény az özönvíz után élhetett,
mert Jób ismerte. Azt is tudjuk, hogy a kihalt dinoszaurusz ismert volt Jób
idejében, mert leírást találunk róla ősi cseréphenger feliratokon. Isten erről
a fajta dinoszaurusz-szerű hatalmas lényről beszél. A víziló találó lehet, de
túl kicsi a leíráshoz képest.
Fel kell készülnünk ezen állatok titokzatos
tulajdonságainak megértéséhez, mert azok Isten ellenségeinek a jelképeivé
válnak, sokkal pontosabban sátán jelképeivé. Isten ezen állatok teremtéséről
beszél (19. vers). „Az Isten alkotásainak
remeke ez” (egy olyan jellegzetesség, amely sátán, mint Lucifer esetében is
megtalálunk, amikor Isten megteremtette őt a Mennyben). Isten képes
megsemmisíteni sátánt (19. vers). Krisztus a harcos Messiás, el fogja
pusztítani sátánt a millennium végén. A hadakozó Isten ráveti szemeit Sátánra
és megsemmisíti őt (24. vers).
Drága Istenünk! Azt
tanuljuk, hogy Te még mindig uralkodsz. Sátán éppúgy a környékünkön ólálkodik,
mint Jób életében, ezért szükségünk van a te oltalmadra. Megváltásod végül
nyilvánvalóvá lesz, amint megszabadulunk az ellenséges erők fennhatósága alól.
Köszönjük, hogy a Te uralmad alatt biztonságban lehetünk! Ámen!
Koot
van Wyk
65. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 61. fejezetéhez
(okt. 23-29).
Mi történik, ha elbukjuk a hit próbáját?
Isten könyörületesen magához ragadja a
kezdeményezést, és egy újabb lehetőséget biztosít nekünk a tanuláshoz. Ez akkor
azt jelenti, hogy annyira könnyű lesz, mint egy vizsga, amit addig
ismételhetünk, amíg jól nem sikerül? Nem egészen. Minden egyes alkalommal,
amikor a hitünket újra meg kell próbálni, a tét egyre magasabb, és az esélyünk
egyre kedvezőtlenebb, mert egyre távolabb és távolabb kerültünk Istentől.
Sajnos túl gyakran az történik, amikor az igazsággal szembesülünk az Ő Igéjén
vagy a prófétáin keresztül, hogy Saul király rossz példáját követjük, és
elutasítjuk Isten útját, azzal, hogy inkább a saját fejünk után megyünk.
A lefelé tartó spirál egyszerűen csak azzal
kezdődik, hogy visszautasítjuk az Ő Igéjét és prófétáit. Nem olvassuk a
Bibliát, elmaradozunk a gyülekezetből. Saul elkerülte Sámuelt, amennyire csak
lehetséges volt (lásd: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993,
Advent Kiadó, 583. o.) Megpróbálta kirekeszteni életéből a próféta feddését.
Isten továbbra is megpróbált eljutni Saulhoz
üzenetével. „Sámuel nyomatékosan kijelentette, hogy Isten küldte”, amikor
utasításokat adott az amálekitákkal kapcsolatban. (i.m.) Mintha csak azt mondta
volna Isten: „Ezúttal újra megpróbáljuk, és most nem szeretném, ha figyelmen
kívül hagynád az üzenetet.” Amikor Saul ismét azt választotta, hogy a saját
feje után megy, megpecsételte az Isten iránti visszautasítását. Isten nem tudta
többé használni őt népének vezetőjeként. Saul már nem hallgatott Istenre.
Urunk, segíts nekünk hallgatni a szavadra és
akaratodra, amelyet Igéden és prófétáidon keresztül adsz nekünk! Segíts, hogy
felismerjük a hit próbáját, és téged válasszunk! Ámen.
Karen Lifshay
Hermiston SDA Church,
Oregon, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése