2016. október 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 29 - SZOMBAT - Jób 40

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 61. fejezet 475. nap

Isten Lelkének, beszédének utasításait vagy feddését elvetni igen veszedelmes dolog. Pedig igen sokan tesznek ma is úgy mint Saul: addig játszanak a kísértésekkel, amíg azután a bűn igazi mibenlétét nem ismerik fel. Elhitetik magukkal, hogy nem tesznek igazságtalanságot, ha jó szándékból hajolnak el Isten rendelkezésétől. Addig-addig ellenkeznek a kegyelem Lelkével, amíg annak szavát meg sem hallják többé, s így áldozatul esnek a maguk választotta tévelygésnek.

Saulban Isten a nép szíve szerint való királyt adott Izraelnek, amint azt Sámuel meg is mondta: "Most azért ímhol a király, akit választottatok, akit kértetek" (1Sám 12:13). Mert külső megjelenésében meg is felelt a királyról alkotott fogalmuknak. Személyes vitézsége és hadvezéri tehetsége pedig éppen azok a tulajdonságok voltak, amelyekkel más népek becsülését kiérdemelni gondolták. Azzal, hogy királyukban megvannak-e azok a magasabb tehetségek és adottságok, amelyek egyedül tehetik őt igazságos uralkodóvá, semmit sem törődtek. Mert nem vágyakoztak olyan valaki után, akiben nemes jellem és az Isten szeretete lakozik; nem is kérdezték Istent,milyen jellemtulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, aki az ő népét bölcsen kormányozza, mert nem az ő, hanem a saját útjaikat keresték. Ezért adott nekik kívánságuk szerinti királyt, akinek jelleme megegyezett az ő jellemükkel. ők maguk nem akartak alattvalói lenni Istennek, így királyukat sem óvta az isteni kegyelem. Ennek a királynak uralkodása alatt megszerezhették azokat a tapasztalatokat, amelyek rávezették őket tévedéseikre, hogy visszatérjenek Isten iránti engedelmességre és hűségre.

Ám azért királlyá választva sem hagyta az Isten Sault magára. Hiszen megnyugtatta rajta Szentlelkét, hogy meglássa mennyire erőtelen és milyen nagy szüksége van az isteni segítségre. Ha hűséges lett volna, Isten is hű maradt volna hozzá. Amíg akaratát alárendelte Isten akaratának, addig siker koronázta minden igyekezetét. De amikor önállóan, Isten tanácsa nélkül cselekedett, ő nem vezethette többé, így kénytelen volt mellőzni őt. Ezek után "[...] saját szíve szerint való embert" (1Sám 13:14) keresett a trónra; nem hibátlan embert, hanem olyant, aki nem magában, hanem Teremtőjében bízik és alárendeli magát Lelke vezetésének; olyant, aki ha vétkezik, elfogadja a feddést is.

Mai Bibliai szakasz: Jób 40

Megjegyzés: az angol és az új fordításhoz képest 5 vers eltolódás található. Ebben a felolvasásban az angol változatot követjük.

A 39. fejezetben Isten befejezte képességének ecsetelését, hogy állatok sokféle faját teremtette meg különleges tulajdonságokkal. A 40. és 41. fejezetben három jelképes állat leírását találjuk. Az első kettő félelmetes az emberiség számára, a harmadik a gonoszok számára lesz félelmetes, de nem a hűséges maradék számára. Mind a három állat kapcsolatba hozható a vizsgálati és a végrehajtói ítélettel.

Isten tudja, de megkérdezi, hogy milyen lesz a gonoszok helyzete, akik szembeszállnak az Istennel. „Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!" (1-2. vers - új prot. ford.). Amikor Jób ezt meghallja, térdre esik és csendben marad. Nincs mit mondania. Kezét a szájára teszi (3-4. vers). Ha kérdés van, nem fog felelni, ha másodszor is megkérdezik, ő akkor sem ejt ki több szót (5. vers). Jób érzékeli Isten örökkévaló karjait maga körül és ez a mély és szeretettel teljes békesség érzése megnémítja őt.

Az Úr azonban még nem fejezte be mondandóját, mert Jóbnak látnia kell, hogy a vizsgálati ítéletet végrehajtói ítélet követi majd. Isten felszólítja Jóbot, hogy legyen olyan, mint egy ügyvéd egy bírói tárgyaláson. „Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!” (6-7. vers). Jób úgy viselkedik, mint egy gyerek, de az Úr azt akarja, hogy férfi módjára (geber) viselkedjen. Isten négy kérdést fog feltenni Jóbnak ebben a bírósági eljárásban (a vizsgálati és a bekövetkező végrehajtói ítéletben): 1. „Semmivé akarod tenni az én igazságomat?” (8a. vers); 2. „Bűnösnek mondasz engem (ahogy Sátán teszi), hogy te lehess igaz?” (8b. vers); 3. „Van-e olyan karod, mint az Istennek (hogy véghezvidd az ítéletet)?” (9a. vers); 4. „Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő (amikor kihirdeti az ítéletet)?” (9b. vers). Jób részéről minden kérdésre a válasz egy határozott „nem”.

Ezek után Isten felszólítja Jóbot: ha úgy gondolja, hogy úgy viselkedhet mint a Fáraó, akkor nézzen is ki úgy mint ő: „Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába!” (10. vers). Isten azt mondja Jóbnak, hogy ha azt akarja feltételezni, hogy a vizsgálati ítélet úgy működik, ahogyan a harcos fáraók tették, akkor ellenségeit ássa „el valamennyit a föld alá, zárja el őket rejtett helyre!” (13. vers). Mózes élt Egyiptomban és ismerte a fáraó büszkeségét. Ha Jób le tudja győzni ellenségeit, mint egy fáraó a harci szekerén, „akkor még én is (Isten) dicsérlek téged, mert megsegített a jobbod” (14. vers).

De Isten egy nagyobb ellenségről szeretne beszélni és egy nagyobb harcos Messiásról, aki el fog jönni. Ezért bemutat két vadállatot, amellyel ember nem bír el és egy harmadikat, amely a harcos Messiást fogja szimbolizálni. Őt a 41. fejezet nagyobb részletességgel fogja bemutatni. A fejezet hátralévő vadállatairól úgy vélik, hogy az a víziló és a krokodil lennének. Az első részben sok kifejezés illik a vízilóra, a második részben pedig a krokodilra. Azonban sok igényes olvasót nem nyugtat meg ez értelmezés a rövidfarkú vízilóról, akinek „merev a farka, mint a cédrus” (17. vers). Azonban a vízilovat és a krokodilt jól ismerték az ősi Egyiptomban. Ennek a hatalmas állatnak jellegzetes tulajdonságai vannak. a. Isten teremtette őt éppúgy, mint Jóbot és az egész emberiséget; b. a lábai és a hasa képezi erejének forrását (16. vers); c. farka merev, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak (17. vers); d. csontjai, mint az érc-csövek (nehusa), lábszárai, mint a vasrudak (barzel) (18. vers).

A kritikusok morgolódnak és azt mondják, hogy a vasat nem ismerték abban az időben. A régészek azonban egymástól távol levő helyeken találtak Jób idejéből származó vasat. Nincs szükség a könyv későbbi keletkezése mellett érvelni és tagadni Mózes szerzőségét.

Ez az állat magasabb a nádnál, nagyobb a mocsárnál és a fák árnyékánál a folyó partján (20-22. vers). Egy víziló el tud rejtőzni a nádasban és a fűzfák árnyékában, de ez állat olyan nagynak tűnik, hogy a víziló kicsi mellette. Mialatt Mózes Midián földjén ezt a könyvet írta, hallhatott róla vagy tanulmányozhatta a Jordán folyó áradásait, amelyet később láthatott is. Nyilvánvalóan ez a vízilószerű lény az özönvíz után élhetett, mert Jób ismerte. Azt is tudjuk, hogy a kihalt dinoszaurusz ismert volt Jób idejében, mert leírást találunk róla ősi cseréphenger feliratokon. Isten erről a fajta dinoszaurusz-szerű hatalmas lényről beszél. A víziló találó lehet, de túl kicsi a leíráshoz képest. 

Fel kell készülnünk ezen állatok titokzatos tulajdonságainak megértéséhez, mert azok Isten ellenségeinek a jelképeivé válnak, sokkal pontosabban sátán jelképeivé. Isten ezen állatok teremtéséről beszél (19. vers). „Az Isten alkotásainak remeke ez” (egy olyan jellegzetesség, amely sátán, mint Lucifer esetében is megtalálunk, amikor Isten megteremtette őt a Mennyben). Isten képes megsemmisíteni sátánt (19. vers). Krisztus a harcos Messiás, el fogja pusztítani sátánt a millennium végén. A hadakozó Isten ráveti szemeit Sátánra és megsemmisíti őt (24. vers).

Drága Istenünk! Azt tanuljuk, hogy Te még mindig uralkodsz. Sátán éppúgy a környékünkön ólálkodik, mint Jób életében, ezért szükségünk van a te oltalmadra. Megváltásod végül nyilvánvalóvá lesz, amint megszabadulunk az ellenséges erők fennhatósága alól. Köszönjük, hogy a Te uralmad alatt biztonságban lehetünk! Ámen!

Koot van Wyk

65. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 61. fejezetéhez (okt. 23-29).

Mi történik, ha elbukjuk a hit próbáját?

Isten könyörületesen magához ragadja a kezdeményezést, és egy újabb lehetőséget biztosít nekünk a tanuláshoz. Ez akkor azt jelenti, hogy annyira könnyű lesz, mint egy vizsga, amit addig ismételhetünk, amíg jól nem sikerül? Nem egészen. Minden egyes alkalommal, amikor a hitünket újra meg kell próbálni, a tét egyre magasabb, és az esélyünk egyre kedvezőtlenebb, mert egyre távolabb és távolabb kerültünk Istentől. Sajnos túl gyakran az történik, amikor az igazsággal szembesülünk az Ő Igéjén vagy a prófétáin keresztül, hogy Saul király rossz példáját követjük, és elutasítjuk Isten útját, azzal, hogy inkább a saját fejünk után megyünk.

A lefelé tartó spirál egyszerűen csak azzal kezdődik, hogy visszautasítjuk az Ő Igéjét és prófétáit. Nem olvassuk a Bibliát, elmaradozunk a gyülekezetből. Saul elkerülte Sámuelt, amennyire csak lehetséges volt (lásd: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 583. o.) Megpróbálta kirekeszteni életéből a próféta feddését.

Isten továbbra is megpróbált eljutni Saulhoz üzenetével. „Sámuel nyomatékosan kijelentette, hogy Isten küldte”, amikor utasításokat adott az amálekitákkal kapcsolatban. (i.m.) Mintha csak azt mondta volna Isten: „Ezúttal újra megpróbáljuk, és most nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynád az üzenetet.” Amikor Saul ismét azt választotta, hogy a saját feje után megy, megpecsételte az Isten iránti visszautasítását. Isten nem tudta többé használni őt népének vezetőjeként. Saul már nem hallgatott Istenre.

Urunk, segíts nekünk hallgatni a szavadra és akaratodra, amelyet Igéden és prófétáidon keresztül adsz nekünk! Segíts, hogy felismerjük a hit próbáját, és téged válasszunk! Ámen.

Karen Lifshay
Hermiston SDA Church, Oregon, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése