2016. október 18., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 18 - KEDD - Jób 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 60. fejezet 464. nap

Sámuel gondterhes, aggódó arccal kérdezte tőle: "Mit cselekedtél?!" ő pedig mentegetni kezdte vakmerő cselekedetét: "Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a Filiszteusok pedig összegyűlének már Mikmásban, Azt mondám: Mindjárt reám törnek a Filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égőáldozatot. Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izrael felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt néked. Felkele ezután Sámuel, és elment Gilgálból Benjámin városába, Gibeába" (1Sám 13:11-15).

Izraelnek vagy meg kellett szűnni Isten népének lenni, vagy helyre kellett állítani a királyság Istentől rendelt szabályait. Az Úr azonban csak úgy vállalta Izrael vezetését, ha az kész az emberi, testi akaratot az ő isteni akaratának alárendelni. Addig, amíg a nép és a király úgy viselkedik, mint a Magasságos alattvalóihoz illik, menedékük és erősségük lesz. De olyan egyeduralmat, amely az ő tekintélyét nem ismeri el, nem támogathat.

Ha Saul ezekben a próbákkal terhes napokban hűséges lett volna Isten parancsolataihoz, úgy Isten általa vitte volna véghez akaratát. De az ő ballépése azt mutatta, hogy nem alkalmas az ő képviseletére. És ha tovább is király marad, saját akaratát érvényesíti majd Isten akarata helyett és tévútra vezeti Izraelt. Ha Saul hűséges lett volna, országa örökre megerősödhetett volna; de mivel vétkezett, más valaki kellett keresztül vigye az Úr szándékát. Izraelnek olyan királyt kellett kapnia, aki a menny elgondolása szerint uralkodik felette.

Sohasem tudjuk, milyen nagy dolgok foroghatnak kockán a próbák idején. Nincs semmi másban biztonságunk, csak az Isten Igéjével szembeni szigorú engedelmességben. Isten minden ígéretét a hit és engedelmesség feltétele mellett adta; és aki nem engedelmeskedik parancsolatainak, az eleve elzárja magát a Szentírás áldásaitól. Ne bízzuk magunkat soha saját érzéseinkre vagy az emberek tanácsára, hanem engedelmeskedjünk Isten akaratának, járjunk egyenesen parancsolatai szerint minden körülmények között. Az ilyen cselekedetek következményeiért az Úr felel. Iránta való hűséggel bebizonyíthatjuk az emberek és az angyalok előtt, hogy nehéz időkben is alkalmas eszközök vagyunk akaratának teljesítésére, nevének felmagasztalására és népének áldására.

Mai Bibliai szakasz: Jób 29

Ez a fejezet hamarosan Jób visszaemlékezéseként, vagy mint a Védelem Beszédeként lesz ismert. Olyan, mintha valaki történeteket mesélne a múltból. Jób kívánsága ebben a fejezetben az, hogy visszatérhessen a „régi szép időkhöz”. A „régi szép idők” Jób számára Isten jelenlétét jelentették. „Mint azokban a hónapokban, amikor Isten őrzött engem” (2. vers, új. prot. ford.). Isten fénye ott ragyogott Jób felett, és vezette őt a bizonytalan időkben és a sötétségen keresztül (3. vers). Isten tanácsai ott voltak Jób sátrában (4. vers). „Velem volt a Mindenható” és a gyermekei is (5. vers). Mielőtt a bőrbetegsége elhatalmasodott volna Jóbon, a sziklákból olaj patakzott (6. vers). Jób folyónyi olajjal példázza szüreteinek bőségét.

Úgy mondja: „és elfoglaltam helyemet a téren” (7. vers). Becsülettel és tisztelettel teli légkör vette körül Jóbot, úgyannyira, hogy a fiatalok ha meglátták, elrejtőztek, az idősebbek pedig felálltak (8. vers). A vezetők elnémultak, szájukat az ujjukra tették (9. vers). A fejedelmek hangja elhalkult (10. vers). Rendkívüli dolgokat hallottak Jóbról, áldották őt, és akik látták cselekedeteit, mind tanúi akartak lenni (11. vers). Megmenti a szegényt, aki kiált, megmenti az árvát, azokat, akiknek nem volt semmi segítségük (12. vers). Áldása szállt az elveszettekre, az özvegyeket megörvendeztette (13. vers). Felöltözte az igazságosságot (14. vers), az igazság és igaz döntései mint palást és süveg borították be őt (14. vers). Jób szeme volt a vaknak, és lába a sántának (15. vers). Apja volt a szűkölködőnek (16. vers), és ügyeket vizsgált ki, hogy válaszokat találjon azokra a dolgokra, amiket nem tudott (16. vers). Megfelelő bánásmódban részesítette az igazságtalant, és megmentette az ártatlant a fogaik közül (17. vers).

Jób belső késztetése nem más volt, mint a Szentlélek biztató hangja, ami tanácsolta, hogy mi a helyes, és mi az ami rossz: ráadásul Jób áldott lesz, és ez ellenpéldaként szolgál majd más családoknak, mivel halálakor a családja körülötte lesz; de mostantól a napjainak száma megsokasodik; gyökere a vízig nyúlik (19. vers), és olyan lesz, mint egy dús lombú fa, amit élő víz mellé ültettek (Zsolt 1:3). Jób áldott lesz, vagyis harmat öntözi majd az ágait (19. vers), becsülete helyreáll (20. vers). Jób nem jobb fegyverekről beszél, hanem a karjai erejéről, amelyek képesek meghajlítani az íjat és messzebb lőni, mint valaha. Az ereje egyre nő majd.

Miután beszélt a másokkal való viszonyáról, Jób folytatja a jó pásztor, a király cselekedeteinek sorolását, és az emberek tiszteletének nagyságát, amit egy ilyen személy kaphat. Tehát ez történt Jóbbal is. Mindenki hallgatott reá, várva addig, amíg befejezte a beszédét, és csendben maradtak a tanácsaira várva (21. vers). És a beszéde után nem volt kérdésük, szavai permetként hulltak rájuk (22. vers). Talán Jób ugratta őket, hogy nem hisznek neki, de nem vették őt komolyan, mivel túl becsületes volt, és nem csalódtak ha derűs volt az arca (24. vers), Jób kiválasztotta nekik az utat, vagy mint király állt egységei élén, és vigasztalta a gyászolókat (25. vers).

Szerető Istenünk! Azt kívánod, hogy mindenki közülünk fejedelmi életet élhessen, mint Isten fia és lánya. Mint Jób, talán mi is a legjobbat kívánjuk a környezetünknek, és a benne élő embereknek, miközben igyekszünk szoros kapcsolatba hozni őket Veled. A Te kedvedért és dicsőségedért. Ámen.

Koot van Wyk

64. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 60. fejezetéhez (okt. 16-22).

A zsoltáros így imádkozott: „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam” (Zsoltárok 19:12–13).

Saul király szerencsétlenségére ezt a klasszikus versszakot nem ő írta. Dávid írta e verset, az „Isten szíve szerinti ember”. Jóllehet néhányan azt kérdezik most: „Hát nem azután követte el óriási bűnét Dávid király, hogy megírta ezt a klasszikus zsoltárt?” De igen, csakhogy Dávid és Saul különböztek abban, hogy Dávid képes volt megbánni bűnét, miután szembesítette Istennel az Ő prófétája. Dávid bűnvallomása alapján született az 51. zsoltár. A Szentírás nem tartalmaz feljegyzést Saulról, hogy valaha is ilyen bűnmegbánást tanúsított volna, vagy hogy egyáltalán imádkozó ember lett volna. Saul büszkesége távol tartotta őt Isten prófétáitól. Ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a dorgálás bűnbánatot hozzon és Isten megbocsátását eredményezze, Saul évtizedeken át megbánás nélkül saját maga igazolására törekedett. Ez a folyamat csak akkor ért véget, amikor meglátogatta az endori boszorkányt, és másnap öngyilkosságot követett el.

A 60. fejezet szépségét az adja, ahogyan Isten a népét a mindössze két őt követő ember, Jonatán és a fegyverhordozója által vezeti győzelemre. A nap végén Isten embereit úgy késztette Jonatán életének megmentésére, hogy nem hagyták Saulnak elhamarkodott fogadkozását véghez vinni.

Hogyan kerülhetjük el az elbizakodottságot? A Zsoltárok 119:11 szerint „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Jézus azt mondta, hogy „… imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.”, valamint „térj meg, hogy ne mozdítsam ki a gyertyatartódat a helyéről” (Jelenések 2:5).

David Pershall
a Woodlands gyülekezet vezető presbitere
Woodlands, Texas

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése