Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 60. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 60. fejezet 462. nap
60.
Saul vakmerősége
Saul a
Gilgálban megtartott gyűlés után elbocsátotta seregét, akik hívására az
ammoniták ellen felkeltek, és csupán háromezer embert tartott vissza, akik
közül kétezer vele maradt Mikmásban, ezret pedig fia, Jonathán szolgálatára
rendelt Gibeába. De ezzel Izrael királya komoly hibát követett el, mert az
ammonitákon aratott, aránylag könnyű győzelem ünneplése helyett a
fellelkesedett néppel most tovább támad, megszabadíthatta volna Izraelt minden
ellenségtől.
Ez alatt
a filiszteusok nem voltak tétlenek, s az Ében-Haézer-i vereség után még
megmaradt sziklaerőd birtokában megvetették lábukat Kánaán szívében. A
filiszteusok harci felszerelése sokkal tökéletesebb volt, mint az izraelitáké,
mert míg Izraelt megszállva tartották, megtiltották nekik, hogy fémmel
dolgozzanak, nehogy fegyvereket készítsenek. A békekötés után az izraeliták
fegyvereiket továbbra is a filiszteusokkal készíttették. Kényelemszeretetük és
az elnyomatás alatt bennük kifejlődött szolgaszellem miatt majdnem egészen
kifogytak a fegyverekből. A háborúban nyilat és parittyát használtak, és ezeket
meg is szerezhették maguknak; de Saulon és Jonathánon kívül senkinek sem volt
dárdája vagy szablyája.
A
filiszteusok legyőzetését csak Saul uralkodásának második évében kísérelték
meg. Az első ütközetet Saul fia, Jonathán vezette, aki megtámadta és le is
verte őket gébai táboruknál. De emiatt a vereség miatt igen feldühödtek a
filiszteusok, és csakhamar hadbaszálltak Izrael ellen. Saul is felhívta az
egész nemzetet, minden kardforgató férfit, a Jordánon túl lakókat is, hogy
gyülekezzenek hozzá Gilgálba. Ennek a felhívásnak Izrael népe eleget is tett. A
filiszteusok Mikmásban gyülekeztek igen nagy sereggel. "[...] harmincezer
szekér és hatezer lovas volt, a nép pedig oly sok volt, mint a tenger partján
lévő föveny" (1Sám 13:5). Amikor Saulnak és seregének ezt hírül adták, megdöbbenve
gondoltak arra, hogy nekik ilyen hatalmas sereggel kell megmérkőzniük. Az
ütközetre tulajdonképpen nem is készültek, és sokan meghátráltak. Egyesek a
Jordánon túlra menekültek, mások pedig sziklahasadékokban és barlangokban
rejtőztek el. S így, mire az ütközet ideje elérkezett, a sereg száma jócskán
leapadt, és azok is, akik megmaradtak, rossz sejtelemmel és rémülettel teltek
el.
Mai Bibliai szakasz: Jób 27
Jób folytatja válaszát barátainak,
alapállásának megfelelően: Az Istennek odaszentelt élet túlságosan értékes
ahhoz, hogy odaadjuk a második legjobbért. Jób egy kis szünetet tartott, és a
barátai valószínűleg mindannyian csendben maradtak egy pillanatra. Ezért
szólalt meg Jób újra, és folytatta beszédét (1. vers). Ezt mondja: „Él az Isten, aki az én igazamat elfordította,
és a Mindenható, aki keserűséggel illette az én lelkemet" (2. vers).
Tudjuk azt, hogy Isten ezt nem közvetlenül tette, hanem megengedte sátánnak, a
világegyetem elrontójának, hogy megpróbálja Jóbot, mivel Isten teljesen
megbízott hűséges szolgájában. Jób eltökélt abban, hogy „amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, nem szól ajkam
álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak
nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből” (3-5 vers
– új prot. ford.).
Azt mondja: „Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a
szívem” (6. vers – új prot. ford.). Jób nem bánja azt, ahogyan élt.
Azonban, ami a gonoszok sorsáról tudható, a Jób ellenségeire is eljön, akik
igazságtalanul bántak vele (7. vers). Annak az embernek, aki vallást játszik,
de közben hazudik és lop, milyen reménye lehet, amikor Isten elragadja a lelkét
és elveszi életét? (8. vers). „Meghallgatja-e
Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül?” (9. vers). „Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az
Istent?” (10. vers – új prot. ford.).
Jób tudni akarja, hogy álhívő barátainak
lesz-e olyan hitük, amely „mindenkor”
megmarad. Vajon az ő hite egy „tedd ide - tedd oda hit”? Jób elmagyarázza
szekuláris és humanista barátainak: „Megtanítlak
benneteket Isten dolgaira; amik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el”
(11. vers). Isten aktívan tevékenykedik teremtett világában még a bűneset után
is. Ezért Jób tanítani fogja őket, és emlékezteti őket arra, amit tudniuk kell.
Istennek nincsenek titkai. Jób ezt mondja: „Hiszen
mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?” (12. vers – új
prot. ford.). Ez a gond Jób barátaival: kijelentéseket tesznek a végidővel
kapcsolatosan, de figyelmen kívül hagyják sátán szerepét a nagy küzdelemben.
Jób magyarázatait teljesen hiábavalónak és képmutatónak tartják.
Néhány tudós úgy gondolja, hogy Cófár ezen a
ponton félbeszakítja Jóbot, és arról beszél, hogy milyen jutalmat kap a gonosz
Istentől, és milyen örökségük lesz a hatalmasoknak, amit a Mindenhatótól kapnak
majd (13. vers): a) Ha fiai gyarapodnak, a kard végez velük (14. vers); b) és
az unokákkal is; c) azok, akik túlélik, meghalnak és eltemetik őket (15. vers);
d) özvegyei nem sírnak (15. vers); e) ha annyi pénzt gyűjt össze mint a por, és
sok ruhát, az igazak fogják hordani azt, és az ezüstjét az ártatlanok öröklik
(16-17 versek); f) minden biztonsági intézkedés mellett, amellyel házát építi,
nem lesz biztonságosabb, mint a molyfészek, vagy a csősz ideiglenes kunyhója
(18. vers); g) gazdagon fekszik le és alszik el, és szegényen ébred, mindene,
amit összegyűjtött, másé lesz (19. vers). h) kinyitja szemét (alvás után), és
amije volt, már nincs ott (mintha ellopták volna (19. vers); i) éjszakai
rémület lepi meg őt (20. vers); j) egy vihar elragadja gazdagságát (20. vers);
k) a keleti szél elsöpri őt helyéről (21. vers). A egyiptomiak azt hitték, hogy
a halottak nyugatra mennek a napistennel, de itt az ijesztés keletről jön.
l) A keleti szél (Isten tettét
jelképezi) lecsap rá és nem kíméli meg őt (22. vers); m) Isten kezétől biztosan
elmenekül (22. vers); n) az emberek összecsapják a kezüket és fölszisszennek
lakóhelyén (23. vers).
Az istentiszteletben való taps ellentétben
van a bibliai nézettel, ahol a taps a büntetés eredményére és a bűnösök
megsemmisítésére van fenntartva a végrehajtó ítéletben. Az adventista és nem
adventista tudósok véleménye ezen a ponton majdnem teljesen azonos.
Drága Istenünk! Te azt kéred tőlünk, hogy erősen álljunk, függetlenül
attól, hogy sátán mekkora vihart támaszt, tudva azt, hogy te erősen fogod a
kezünket. A mi utunk nem a gonoszok útja. Mi téged akarunk követni. Ámen.
Koot
van Wyk
64. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 60. fejezetéhez
(okt. 16-22).
A zsoltáros így imádkozott: „Ki veheti észre
a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te
szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam” (Zsoltárok 19:12–13).
Saul király szerencsétlenségére ezt a
klasszikus versszakot nem ő írta. Dávid írta e verset, az „Isten szíve szerinti
ember”. Jóllehet néhányan azt kérdezik most: „Hát nem azután követte el óriási
bűnét Dávid király, hogy megírta ezt a klasszikus zsoltárt?” De igen, csakhogy
Dávid és Saul különböztek abban, hogy Dávid képes volt megbánni bűnét, miután
szembesítette Istennel az Ő prófétája. Dávid bűnvallomása alapján született az
51. zsoltár. A Szentírás nem tartalmaz feljegyzést Saulról, hogy valaha is
ilyen bűnmegbánást tanúsított volna, vagy hogy egyáltalán imádkozó ember lett
volna. Saul büszkesége távol tartotta őt Isten prófétáitól. Ahelyett, hogy
hagyta volna, hogy a dorgálás bűnbánatot hozzon és Isten megbocsátását
eredményezze, Saul évtizedeken át megbánás nélkül saját maga igazolására
törekedett. Ez a folyamat csak akkor ért véget, amikor meglátogatta az endori
boszorkányt, és másnap öngyilkosságot követett el.
A 60. fejezet szépségét az adja, ahogyan
Isten a népét a mindössze két őt követő ember, Jonatán és a fegyverhordozója
által vezeti győzelemre. A nap végén Isten embereit úgy késztette Jonatán
életének megmentésére, hogy nem hagyták Saulnak elhamarkodott fogadkozását
véghez vinni.
Hogyan kerülhetjük el az elbizakodottságot? A
Zsoltárok 119:11 szerint „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem
ellened.” Jézus azt mondta, hogy „… imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.”,
valamint „térj meg, hogy ne mozdítsam ki a gyertyatartódat a helyéről”
(Jelenések 2:5).
David Pershall
a Woodlands
gyülekezet vezető presbitere
Woodlands, Texas
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése