2016. október 13., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 13 - CSÜTÖRTÖK - Jób 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezet 459. nap

Saul királlyá kenettetéséről a népet egyenlőre nem értesítették. Mert Isten választását sors által akarták nyilvánosságra hozni. Erre a célra Sámuel Mispába hívta össze a népet. Ott előbb Isten vezetéséért és tanácsolásáért könyörgött, azután kezdetét vette a sorsvetés ünnepélyes szertartása. Az összegyűlt sokaság csendben várta az eredményt. Egymás után kerültek sorra a törzsek, nemzetségek és családok, míg végül kiválasztatott Saul, a Kis fia. De Saul nem volt akkor a gyülekezetben. Nagy felelősségének tudata annyira ránehezedett, hogy titokban visszavonult. Amikor a sokaság közé visszahívták, megelégedéssel látták, hogy termetre nézve nincs hasonló a leendő királyhoz, mert az egész népnél egy fejjel magasabb volt. Még Sámuel is, amikor a gyülekezet elé állította így kiáltott fel: "Látjátok-é, akit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!" (1Sám 10:24).

Ezután Sámuel a nép elé tárta a király jogait, kihangsúlyozta a szabályokat, amelyek alapján a kormányzat megalakult, és amelynek alapján működnie kell. Ezek szerint a király nem korlátlan uralkodó, hanem mindenkor függ a Magasságostól. Ezeket aztán beírták egy könyvbe, amelybe a fejedelmek jogait és a nép kiváltságait jegyezték be. Mert annak ellenére, hogy a nemzet nem hallgatott Sámuelre, hanem kényszerítette őt, hogy számukra királyt válasszon, igyekezett - amennyire csak lehetett - megőrizni függetlenségét.

A nép általában elfogadta Sault királyul, de azért elég nagy ellenpárt is alakult. Mert azt, hogy a király a legkisebb törzsből választatott, mellőzve Júda és Efraim nagy törzseit, elviselhetetlennek tartották. Nem fogadtak hűséget Saulnak, és a szokásos ajándékokat sem adták át neki. Legjobban azok lázadtak az Úr választása ellen, akik annak idején legviharosabban követelték a királyválasztást. Mert minden pártnak megvolt a maga jelöltje, sőt voltak olyan főemberek is, akik a maguk számára szerették volna a királyságot. S hogy célját egyik sem érhette el, felütötte fejét a viszálykodás és irigykedés.

Saul ilyen körülmények között nem tartotta célszerűnek a királyság gyakorlati megkezdését. A kormányzást Sámuelre hagyta, ő maga pedig visszatért Gibeába. Párthívei diadalmentben kísérték és látva, hogy maga Isten választotta őt, készek voltak, ha kell, meg védeni. De ő nem tartott jogot a trón erőszakos elfoglalására. Hazatérve nyugodtan folytatta Benjámin dombvidékén a szántást-vetést, és trónjának felállítását Istenre bízta.

Ezt követőleg az ammoniták, királyuk, Náhás vezetésével megtámadták a Jordán keleti partján lakó törzseket és táborba szálltak Jábes Gileád ellen. A gileádbeliek békét ajánlottak fel az ammonitáknak és felajánlották, hogy szolgálni fognak nékik. De a kegyetlen király csak azzal a feltétellel volt hajlandó elfogadni ajánlatukat, ha győzelme bizonyságául mindegyikük jobb szemét kiszúrhatja.

A szorongatott emberek most hét napi gondolkodási időt kértek, amibe az ammoniták bele is egyeztek, gondolván, hogy győzelmük így csak annál nagyobb lesz. De a jábesbeliek ezalatt haladéktalanul segítséget kerestek a Jordán nyugati partján lakó többi törzseknél, s így az ammoniták szégyenletes ajánlatának híre eljutott Gibeába is. Saul, aki a mezőn szántott, hazatérőben hallotta a nép jajveszékelését és megkérdezte: "Mi történt a néppel, hogy sírnak?" (1Sám 11:5). És amikor az ammoniták ajánlatát neki is elbeszélték, életre keltek a benne szunnyadó erők, és Isten Lelke is reá szállott: "És vett egy pár ökröt, és feldarabolá azokat, és a követektől elküldé Izráelnek minden határára, mondván: Aki nem vonul Saul után, és Sámuel után, annak ökreivel így cselekesznek" (1Sám 11:7).

Saul felhívására háromszázharmincezer ember gyülekezett Bézekben. Innen mindenekelőtt követeket küldtek az ostromlott város lakóihoz és biztosították őket, hogy azon a napon szabadítják meg őket az ammonitáktól, amelyen meg kellene adniuk magukat. Saul és serege pedig még azon az éjjelen átkelt a Jordánon, s "kora hajnalban" már Jábesnél voltak. Mint Gedeon, ő is három részre osztotta csapatát és megtámadta az ellenséget, amikor azok a legnagyobb biztonságban érezték magukat, és teljesen megsemmisítették őket. "[...] akik pedig megmaradtak, úgy szétszórattak, hogy kettő sem maradt közülök együtt" (1Sám 11:11).

Mai Bibliai szakasz: Jób 24

Jób azt szeretné, ha három barátja felismerné világunk fő problémáinak gyökerét. A bizonyíték közvetlenül a szemük előtt található. Hová vezet az, ha a gonoszok által elkövetett bűnökre, és az ő halál utáni állapotukra összpontosítanak? Ez a világ, és történései nem tartanak örökké, hiszen a mennyet nem itt kell felállítani. A megmentettek valahová máshová kerülnek, de nem ezen a földön. A gonoszok elpusztulnak az utolsó napokban, még ha addig szerencsések voltak is. Ez az általános nézet.

Jób a következő kérdéssel indítja ezt a fejeztet: „Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenható előtt, miért nem látják meg az Őt ismerők ítéletének napjait? A hit és ésszerűség fellendülései és hanyatlásai váltakoznak évszázadokon át, de ezek nincsenek rejtve Isten előtt. Miért? – kérdezi Jób (1. vers). Isten szeme nem vak a történelemre. Miért nem láthatják azok, akik ismerik Istent, a napjaiknak (szenvedéseiknek) valami értelmét? Miért kellene látniuk? (1. vers). Mert, ha meglátják értelmét, az megerősíti Istenbe vetett hitüket.

Ezután Jób jellemzi a gonoszokat. Listája átfogó és részletes: elmozdítják a határokat, elrabolják a nyájakat, elhajtják az árvák szamarait, az özvegyek ökrét zálogba veszik, lelökik a szegényeket az útról, a nyomorultaknak lapulniuk kell (2-4. vers). Ezután Jób felsorolja a helyszíneket, ahol a gonoszok kifejtik tevékenységüket: a sivatagban, ahol a vadszamarak élelmet keresnek, a mezőn ellopják a termést, a szőlőskertekben a gyümölcsöt. Az ő bűneik miatt mezítelenek a munkások, akiknek a hegyekben kell bujdosniuk (5-8. vers).  A gonoszok csecsemőket rabolnak, zálogot vesznek a szegény embertől és mezítelenné teszik, elveszik a kévét az éhezőktől,és mások szőlőjében tapossák a borsajtót (9-11. vers). Jób azt mondja, hogy ilyen körülmények között nyögnek a városok és falvak lakói és „a megsebzettek lelke kiált” (8-12. vers).

Mózes azonosulni tudott Jób gonoszok elleni vádemelésével, és a hűségesek szenvedésével. Különösen, amikor visszagondolt Egyiptomra és héber rokonaira, barátaira és családjaikra, akik több mint 430 esztendeig szenvedtek ott József halála után. A gonoszok tettei és bűnei éppen úgy jelen voltak Jób napjaiban is.

Semmilyen lelki vonatkozása nincsen a gonoszok életének, lázadnak a világosság ellen és nem ismerik fel Isten útjait. Lopnak, rabolnak, fényes nappal gyilkolnak, és megölik a szegényeket. Betörnek a házakba és kedvelik az árnyékokat. (13-17. vers). Birtokuk átkozott a földön, ahogyan a meleg elemészti a havat, úgy emészti el a sír a bűnöst (18-19. vers). Még az anyja is elfeledkezik róla és senki nem emlékezik rá többé. Felesége özvegy lesz. Híres volt és népszerű, de nem hitte el, hogy milyen rövid az élete. (20-21. vers) Isten oltalmában bízik, de Isten szeme figyeli az útját. A végeredmény az, hogy Isten jelenlegi fenntartó kegyelme ellenére egy másodperc alatt eltűnnek és nincsenek többé. Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más, és levágják őket, mint a búzakalászt. (22-24. vers)

Jób itt nem csak a gonoszok jelen világbeli halálára gondol, hanem az örök (végleges) halálukra a millennium után. A gonoszok cselekedeteinek és jelenlegi morális gyengeségeinek jellemzését azzal fejezi be Jób, hogy ha bárki is hazugnak tartaná őt, bizonyítsa be, hogy nincsen igaza (25. vers).

Drága Istenünk! Mi is ellenséges környezetben élünk, mindenféle gonoszsággal körülvéve. Kérünk, őrizz meg minket ma, a Te fenntartó kegyelmed által! Ámen.

Koot van Wyk

63. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezeteihez (okt. 9-15).

Isten a kezdettől fogva megadta nekünk annak a szabadságát, hogy tévedjünk.

Életem során sokkal könnyebbnek találtam, hogy elfogadjam ezt a szabadságot a magam számára, mint hogy akkor fogadjam el ezt a szabadságot, amikor mások élnek vele. Sámuel is küzdött ezzel, amikor az izraeliták királyt kértek. Isten Sámuelhez szólt, és Sámuelen keresztül hozzánk, hogy az alábbi fontos vezérelvekkel lásson el bennünket, amelyekre jó emlékeznünk, amikor olyan személyeket kell kezelnünk, akik élnek a tévedéshez való szabadságukkal:

1) Ne tedd személyessé az ügyet! Isten világossá tette, hogy az izraeliták hibás döntéshozása egy Istennel szembeni probléma volt, nem Sámuellel volt gondjuk. Az érzéseink könnyen elterelhetik figyelmünket az erkölcsi elvekről, amelyeket a helyzet magába foglal.

2) Tiszteld mások szabadságát, hogy helytelen döntésük alapján cselekedhessenek! Bár néhány tettet meg kell akadályozni, mert azonnali, elfogadhatatlan kárt okozna valakinek, általában a következmények csak az idő múltával lépnek életbe. Gyakran arra is van lehetőség, hogy ezek az emberek a bűnbánatot válasszák és megelőzzék vagy csökkentsék a következményeket.

3) Működj együtt azokkal, akik rossz döntéseket hoznak, hogy csökkenjen a kár! Szeretettel figyelmeztesd őket a választásuk várható következményeire, és keress módot arra, hogy áldás légy számukra a történtek közben. Isten Sámuelen keresztül mutatta be, hogy miért rossz döntés Izráel számára, hogy királya legyen. Mégis, később ott volt Saul, és Isten Dávidon keresztül egy királyi vonalat alapított, amelybe jó néhány király beletartozott, akik pozitív hatással voltak a népre az istenfélő irányításukkal.

4) Imádkozz azokért, akik rossz döntéseket hoznak! Nem maradhatunk a jó úton, ha megtagadjuk, hogy imádkozzunk azokért, akik tévedésben vannak.

Brent Hamstra, az Adventurers nevű szülő-gyermek kapcsolatot segítő szervezet önkéntese
Collegedale adventista gyülekezet, Tennessee, USA
Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése