2016. szeptember 26., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 26 - HÉTFŐ - Jób 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 56. és 57. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 56. fejezet 442. nap

Isten azt vetette Éli szemére, hogy fiait többre becsüli az Úrnál, mert inkább tűrte, hogy az áldozat megvetés tárgyává legyen, semhogy fiait förtelmes gyakorlatukért megszégyenítse. Azok, akik gyermekeik iránti vak szeretetből eltűrik önző kívánságaik kielégítését és Isten tekintélyét nem érvényesítik; nem mutatnak rá a bűnre és nem büntetik meg a gonoszt, azok gonosz gyermekeiket jobban tisztelik Istennél. Inkább törődnek jó hírük védelmezésével, mint Isten dicsőítésével. Inkább akarnak gyermekeiknek tetszeni, mint az Úrnak, megőrizvén Isten szolgálatát még a gonosz látszatától is.

Isten Élit, mint Izrael papját és bíráját felelőssé tette népének erkölcsi és vallási állapotáért, de felelőssé tette fiai jelleméért is. Meg kellett volna próbálnia szelíd rendszabályokkal megfékezni a gonoszt, s ha ez nem segít, a rosszat a legszigorúbb eszközökkel kellett volna elnyomnia. De azáltal, hogy a bűnt nem ostorozta, és a bűnösök felett nem gyakorolt igazságot, magára vonta Isten rosszallását. Nem lehetett ráhagyni Izrael tisztántartását. Azoknak, akiknek túl kevés a bátorságuk a rossz ostorozására, vagy közömbösségből, és kényelemszeretetből elhanyagolják családjuk vagy gyülekezetük tisztántartását, felelniük kell majd mindazért a rosszért, ami kötelesség-mulasztásukból származik. Mi éppúgy felelősek vagyunk azokért a bűnökért, amelyeket szülői vagy lelkipásztori tekintélyünk latbavetésével megakadályozhattunk volna, mintha azokat magunk követtük volna el.

Éli nem az Isten által adott elvek szerint irányította családját. Saját elgondolását követte. Mint túl gyönge apa, azt hitte fiairól, hogy gonosz hajlamaikat majd kinövik. Ma is sokan követnek el hasonló hibát. Azt gondolják, jobb módot tudnak gyermekeik nevelésére, mint amit Isten adott Igéjében. Hamis elképzeléseket dédelgetnek magukban és mentségül mondják: "Túl fiatal a büntetésre. Majd ha nagyobb lesz, megmagyarázom neki". Ezáltal hagyják, hogy a rossz megerősödjön és természetükké legyen. A gyermekek zabolázatlan hajlamokkal nőnek fel, s bennük olyan jellemtulajdonságok fejlődnek ki, amelyek átokká lesznek egész életükön át.

Nincs nagyobb átok a családban, mint mikor a gyermeknek meghagyják saját akaratát. Ha a szülők gyermekeik minden kívánságát teljesítik és megengednek nekik olyan dolgokat, amelyekről jól tudják, hogy nem szolgálják javukat, a gyermekek hamarosan felhagynak szüleik iránti szeretettel, Isten és ember tekintélyének figyelembevételével és Sátán fogságába kerülnek. A család befolyása kihat az egész társadalomra. Bomlasztó hatású, gonosz folyamatban csapódik le, mely sérti a családot, a közösséget és a kormányzatot.

Éli befolyása tisztségénél fogva messze hatóbb volt, mintha csak közember lett volna. Családi életét egész Izraelben utánozták. Hanyagságának romboló eredménye otthonok ezreiben volt látható. Ha a gyermekek gonosz úton járhatnak, míg a szülők vallási téren tevékenykednek, akkor szégyent hoznak Isten igazságára. Az otthon kereszténységének legfőbb próbaköve az a jellemtípus, amelyet saját befolyása hoz létre. A cselekedetek minden hitvallásnál ékesebben beszélnek. Ha a vallás tanítói komolyan és kitartóan igyekeznének rendezett családi életre az Istenben való hit áldásainak bizonyságaként, de gyermekeik rossz kívánságai iránt engedékenyek, akkor úgy tesznek, mint Éli és Krisztus ügyére szégyent, önmagukra és családjukra romlást hoznak. De bármilyen nagy is legyen a szülői hűtlenség gonoszsága, az tízszeresen nagyobb azok családjában, akik a nép tanítására hivattak el. Ha elmulasztják ellenőrizni családjukat, rossz példájukkal sokakat megtévesztenek. Vétkük annál nagyobb, amennyivel felelősségteljesebb a tisztségük.

Áron házának azt ígérte Isten, hogy mindig előtte fog járni. De ez az ígéret feltételhez volt kötve: magukat teljes szívből a szentély munkájára szentelik és minden útjukban Istent tisztelik, nem szolgálván önmaguknak és nem követik helytelen hajlamaikat. Élit és fiait az Úr megvizsgálta és szolgálatukra, magasztos papi tisztségükre teljesen méltatlannak találta őket. Isten kijelentette: "Távol legyen tőlem". Nem cselekedhette meg velük a jót, amit elgondolt, mert nem tették meg a maguk részét.

A szent dolgokban szolgálók olyan példát kell mutassanak, hogy Istennel szemben tiszteletet és Isten megbántása iránti félelmet keltsenek az emberek szívében. Ha emberek "Krisztusért járván" felállnak, hogy szólják a népnek Isten kegyelmi és megbocsátó üzenetét, és szent tisztüket önző és érzéki vágyaik kielégítésének palástjául használják fel, úgy a Sátán leghathatósabb eszközévé válnak. Hofni és Fineás hasonlóan utálatossá tették az emberek előtt az Úrnak áldozatát. Egy ideig titkolhatják útaik gonosz voltát, de amikor igazi jellemük kiderül, az emberek hite megrendül, ami gyakran a vallásban való bizalmuk megszűnését eredményezi. Bizalmatlanok lesznek mindenkivel szemben, aki az Isten Igéjét tanítja. Krisztus igaz szolgájának üzenetét is kétkedve fogadják. A kérdés állandóan ott lappang szívükben: Nem olyan-e ez is, mint akit annyira szentnek tartottunk és rossznak találtuk? Így Isten szava is elveszíti erejét az emberek szívében. Élinek fiaihoz szóló dorgálása ünnepélyes és félelmes jelentőségű szavak, - szavak, melyeket a szent dolgokban szolgálók mérlegeljenek. "Ha embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró?" (1Sám 2:25). Ha bűnük csak embertársukat sértette volna meg, a bíró büntetés kiszabásával, kártérítéssel azt jóvátehette volna és így a bűnös bocsánatot nyer. Vagy ha nem teszik magukat vakmerő bűnben bűnössé, akkor bűnért való áldozatot is lehetett volna hozni érettük. De a Legfenségesebb papjaiként a bűnért való áldozat bemutatásában bűnük annyira összefonódott szolgálatukkal, Isten művét a nép előtt annyira megszentségtelenítették, megvetették, hogy részükre semmi kiengesztelés nem volt elfogadható. Saját atyjuk, bár főpap volt, sem mert érettük közbenjárni: nem tudta őket a szent Isten haragjától megvédeni. A bűnösök közül azok a legvétkesebbek, akik megvetést hoznak azokra az eszközökre, amelyekkel a menny az ember megváltásáról gondoskodott: "[...] akik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt" (Zsid 6:6).

Mai Bibliai szakasz: Jób 7

Jób megkérdezi azt, hogy nincs-e meghatározott ideje az emberek születésének? Mózes valószínűleg tanult csillagászatot Egyiptomban, Hatsepsut udvarában, Senenmut híres csillagász iskolájában. Mózes, Jób könyvének ihletett írója, fejlett csillagászati szakértelméről tesz bizonyságot. Jób azt mondja, hogy ahogyan a rabszolga, aki a forró napon dolgozik, vágyik az árnyékra, úgy a halál alvását is megelőzik munkás évek és aggodalommal teljes éjszakák (3. vers).  

Úgy tűnik, hogy nincs remény Jób gyógyulására (6. vers). A halál közelségében az élete csak lehelet távolságra van a távozástól, szemei talán már soha sem látnak jót (7. vers). Az, aki meghal nem jön elő újra, hogy folytassa életét (8. vers). Nincs hazatérés az ilyen személynek (9-10 vers). Jób megtagadja azt, hogy csendben maradjon, hogy „befogja a száját”, ezért gyötrelmében tovább beszél (11. vers). Isten őröket helyez Jób fölé, mintha a tengeri szörnyektől védené, vagy a szárazon a kígyóktól, amelyek az embereket veszélyeztetik (12. vers). Nappal a csontjaiban lévő fájdalom éjszaka pedig a rémálom ijesztgeti őt (13-16 vers). Jób nem akar tovább élni, még az örökkévalóságban sem (16. vers). Gyűlöli az életet, mivel az ő napjai hiábavalók.

De Jób tudja, hogy Isten a szívén viseli őt (17. vers). Amikor Isten szívén viseli, akkor felmagasztalja őt, amikor pedig a „Sátán viseli Jóbot a szívén” (Jób 1:8), Jób szenved. Isten egész éjjel látogatja az embereket. Az a gondolat, hogy „Isten minden reggel meglátogatja az emberek tetteit” nincs a szövegben. Ahelyett, hogy Isten az ember életének minden pillanatát ellenőrizné, Mózes azt mondja, hogy Isten nem hagyja az embert egyedül, és Jób tudni szeretné, hogy miért szenved. Isten közel van Jóbhoz, annak ellenére, hogy neki szembe kell néznie sátánnal (19. vers).

Isten az ember őrizője és Jób azon tanakodik, hogy az ő szenvedéseinek folytatása azt jelenti-e, hogy vétkezik az Őrizője ellen, noha ő nincs tudatában egyetlen bűnnek sem (20. vers). Jób rájött arra, hogy Isten kijelölte őt, és azt szeretné, ha Isten belátást adna neki abba, hogy miért szenved ő egy ilyen halál közeli állapotban, és bocsánatra vágyik minden vétkére. Arra gondol, hogy ha meghalna és eltemetnék, senki más, csak Isten találhatná meg őt, mivel megszűnt létezni (21. vers). Ahogy világossá válik a könyv további részeiben, Jób rájön arra, hogy Isten ismeri mindenkinek a formáltatását, és újra tudja azt teremteni, ami nem létezik.

Drága Istenünk! Mi tudjuk azt, hogy ha szenvedünk, az sátán munkájának köszönhető, és azt is, hogy ha az ölelő karjaidban maradunk, egy felsőbbrendű célja van a szenvedéseinknek. Nincs öröm abban, hogy a szenvedést nézzük, még az el nem bukott lények számára sem, akik láthatják sátán munkájának kibontakozását, minden változatosságában. Bármi történjék is velünk, kérünk maradj közel hozzánk! Ámen.


Koot van Wyk

61. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 56. és 57. fejezeteihez (szept. 25 - okt. 1).

Éli sajnos Izráel népét eredményesebben vezette, mint ahogyan a gyermekeit nevelte. Hofninak és Fineásnak lehetőségük volt koruk legjobb oktatási intézményében tanulni. Ennek ellenére a két fiatalember nem csak, hogy nem követte apja lábnyomát, hanem a pozíciójukat saját önző érdekeik szolgálatába állították. Éli annyira el volt foglalva azzal, hogy Istent és Izráel népét szolgálja, hogy kudarcot vallott abban, hogy fiait nevelje. A hatékony nevelés többet foglal magába, mint jó példát állítani a munkaerkölcs területén és lehetőséget biztosítani a legjobb oktatásban való részvételre. A nevelés magába foglalja a szeretetet, a gondoskodást és a fegyelmezést.

Még a hatalmas vezetőknek és erős hadseregeknek is szükségük van Isten vezetésére. Izráel úgy döntött, hogy csatába megy a filiszteusokkal, anélkül, hogy megkérték volna Istent, hogy mutassa meg, hogy ez a helyes cselekedet, amit tenniük kell. Következményként 4 000 izraelita meghalt a csatában. Ezt követően elvitték a frigyládát a szentélyből, és magukkal vitték a csatába. Nem csak hogy 30 000 férfit vesztettek, de a frigyládát, amit sose lett volna szabad elmozdítani a szentek szentjéből, a filiszteusok hadi zsákmányként megszerezték.

A filiszteus pap a frigyládát Dágon templomában helyezte el. A következő reggelen a pap Dágon szobrát leesve találta, arccal a föld felé fordulva. Gondosan visszatette a bálványt álló helyzetbe a rendes helyére, majd elment egyéb feladatait végezni. A következő reggelen a pap Dágont ismét a földön találta, ezúttal darabokra törve. Semmilyen hamis isten nem állhat meg az igaz Isten mellett.

Donna Arnold
a Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése