Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezet 432. nap
Izrael a
midianitáktól való szabadulás hálájaként azt javasolta Gedeonnak: legyen
királyuk, s a trónt utódainak is biztosítják. Ez a javaslat az istenuralom
elveinek egyenes megsértése volt. Izrael királya isten volt, és egy ember
trónra helyezése az isteni hatalom megvetése lett volna. Gedeon felismerte e
tényt. Felelete megmutatta, igaz és nemes volt indítéka. "[...] Én nem
uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr
uralkodik tifelettetek!" (Bír 8:23).
De
Gedeon más bűnre lett csábítva, amely bajba döntötte egész házát, sőt magát a
népet is. A nagy harcot követő tétlenség ideje sokszor nagyobb veszélyt rejt
magában, mint maga a küzdelem időszaka. Gedeon ennek a veszélynek volt most
kitéve. Nyugtalanság uralta lelkét. Eddig megelégedetten betartotta az Istentől
adott utasításokat, de most isteni vezetésre való várás helyett saját tervet
szőtt. Ha az Úr serege kiemelkedő győzelmet arat, Sátán kettőzött erővel
törekszik Isten munkáját megsemmisíteni. Gondolatokat, terveket sugalmazott
Gedeon elméjébe, melyek által Izrael népét tévútra vezette.
Abból,
hogy az Úr megparancsolta: áldozzon azon a sziklán, ahol az angyal megjelent
néki, Gedeon azt következtette, papi ténykedésre hívatott el. Anélkül, hogy
Isten felkenetésére várt volna, elhatározta, megfelelő helyről gondoskodik, és
a sátornál végzett istentiszteleti rendszer intézményéhez hasonlót vezetett be.
Népszerűségtől övezve tervét nem volt nehéz megvalósítania. Kérésére a
midianitáktól elvett valamennyi arany fülönfüggőt neki adták zsákmányként. A nép
más drága anyagot is gyűjtött a midianita fejedelmek gazdagon díszített
öltözékeivel együtt. A beszolgáltatott anyagból Gedeon efódot és hósent
készített a főpap által viselt mintára. Eljárása kelepcének bizonyult maga,
családja és az egész nép számára. A jogtalan istentisztelet a nép közül sokakat
megint az Úr teljes elhagyására és a bálványok szolgálatára vezetett. Gedeon
halála után nagy számban - közte családja is - csatlakoztak a hitehagyáshoz. A
népet Istentől éppen az az ember fordította el, aki egykor ledöntötte
bálványaikat.
Kevesen
vannak, akik felismerik, mily messze terjed szavaik és cselekedeteik befolyása.
A szülők tévedése mily gyakran rossz hatással van gyermekeikre és gyermekeik
gyermekeire, miután a cselekvő maga régen a sírban nyugszik! Mindenki befolyást
gyakorol embertársaira és ennek eredményéért felelősségre lesz vonva. A
szavaknak és cselekedeteknek ereje van, és a távoli jövő megmutatja itteni
életük hatását. Szavaink és cselekedeteink következménye visszahat ránk
áldásban vagy átokban. Mindennek tudata tiszteletet kellene ébresszen bennünk
az élet iránt és késztetnie kellene arra, hogy Istenhez forduljunk
bölcsességért, vezetésért.
A
legmagasabb tisztségben levők is tévútra vezethetnek. A legbölcsebb is tévedhet
és a legerősebb is botladozhat és ingadozhat. Szükséges azért, hogy ösvényünkre
állandóan fentről jövő világosság áradjon. Egyetlen biztonságunk az, hogy
útainkat feltétel nélkül arra bízzuk, aki így szólt: "Kövess engem."
Gedeon
halála után "nem emlékezének meg az Izráel fiai az Úrról, az ő Istenükről,
aki őket megszabadította minden ellenségeik kezéből köröskörül. És nem
cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint,
amelyeket ő tett vala az Izráellel" (Bír 8:34-35). Elfelejtvén mindazt,
amit Gedeonnak, bírájuknak és szabadítójuknak köszönhettek, Izrael népe
elfogadta törvénytelen fiát, Abiméleket királyának. Aki - hogy hatalmát
megerősítse - Gedeon törvényes fiait egy kivétellel mind megölte. Ha az ember
elveti istenfélelmét, csakhamar eltér a tisztesség és a becsületesség útjáról.
Az Úr kegyelmének méltánylása azok méltánylásához vezet, akiket az Úr - mint
Gedeont - eszközül használ fel népe áldására. A Gedeon házán elkövetett gonosz
magatartás várható volt egy olyan néptől, aki Istenével szemben is oly nagy
hálátlanságot tanúsított.
Abimélek
után az Urat félő bírák uralma egy ideig féken tartotta a bálványimádást, de ez
nem soká tartott és a nép újból visszatért a közöttük lakó pogány közösségek
gyakorlatához. Az északi törzsek között sok imádója volt a szíriaiak és
szidóniak istenségeinek. Délnyugaton a filiszteusok, keleten a moáb és ammon
bálványok vonták el Izrael szívét atyáik Istenétől. De a hitehagyás gyorsan
meghozta a büntetést. Az ammoniták leigázták a keleti törzseket és átkelve a Jordánon,
behatoltak Júda és Efraim területére. Nyugaton, a tengermenti síkságról pedig
előtörtek a filiszteusok és széltében-hosszában égettek és dúltak. Ismét úgy
látszott: Izrael a könyörtelen ellenség hatalmának lett átengedve.
Mai Bibliai szakasz: Eszter 7
Eszter második vacsorája a következő napig tartott, és
hatalmas sikert aratott. Újra, a király megkérdezte, hogy mit szeretne, és azt
is megígérte, hogy bármit kér, úgy lesz. Ez alkalommal Eszter válaszolt is.
Eszter ismerte a király - a férje - erősségét és
gyengéit, ezért válaszát előre gondosan megtervezte. Először könyörgött, hogy
kímélje meg az életét, bízva a király érte érzett vonzalmában. A király szemei
biztos tágra nyíltak a csodálkozástól, ahogy Eszter leírta a tervet az ellene
és népe ellen tervezett megsemmisítésről. A király követelte, hogy mondja meg,
ki tud ilyet tenni. Eszter bátran a király legkedveltebb tanácsadójára
mutatott, és megnevezte mint ellenséget.
Hámán megrettent. Eszter biztosan remegett. A király
felbőszülten kisietett. Hogyan változtathatna meg egy ilyen, a saját gyűrűjével
lepecsételt rendeletet? Hogyan őrizhetné meg a méltóságát? Hogyan ismerheti el,
hogy a saját jobb keze, legkedvesebb főembere csapta be?
Közben benn, a teremben Hámán térdre borult a királynő
előtt, a díványára dobva magát, könyörgött az életéért. Ez az ember, akit egy
zsidó – konkrétan Márdokeus – bőszített fel azzal, hogy nem akart leborulni
előtte, most egy zsidó asszony előtt térdelt. A király ekkor lépett be, és
Hámán testtartása adta meg a lehetőséget, hogy megőrizze méltóságát. Megvádolta
Hámánt a felesége meggyilkolásának kísérletével, és alighogy szavai elhagyták a
király száját, a szolgák betakarták Hámán arcát. A végzete utolérte. Az egyik
udvarmester gyorsan javasolta, hogy a Márdokeusnak épített akasztófát használni
kellene. A király egyetértett, és Hámánt felakasztották arra a fára, amit még
büszkeségében építtetett Márdokeusnak.
Ahasvérus király személyisége nagyon aggasztó. Az
egyetlen felmentő tulajdonsága az Eszter iránti vonzalma volt. Engedélyezte
ártatlan nők és gyermekek kiírtását a legkisebb utána való járás nélkül. Még az
sem érdekelte, hogy anyagilag jól járjon. Önelégült, dicsekvő, érdektelen
vezető volt. Az udvarnokok az estélyen tudtak Hámán akasztófájáról, és sokkal
jobban tájékozottak voltak a királyság politikai helyzetéről, mint maga a
király.
A király alkalmatlan volt a vezetésre, nem figyelt a
részletekre, és mivel csak magára gondolt, Hámán megtehette, hogy
keresztülvigye a rendeletet. De személyiségének ezen hibái Eszter előnyére
váltak. Készségesen elhitte a király, hogy Eszter verziója az eseményekről
igaz. Nem véletlen volt, hogy Isten engedte, hogy a gyönyörű, okos Eszter
színre léphessen. Valóban kellett neki
ilyen időkben, hogy megmenthesse általa a népét.
Jean
Boonstra
59. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 53.
fejezetéhez (szept. 11-17).
Az izraeliták
történetének ismerősnek kell lennie számunkra, hiszen sok szempontból mi
mindannyian ugyanezt a történetet éljük saját életünkben.
Csak egy pillanatba kerül, amíg nem engedelmeskedünk
Isten akaratának - mint ahogyan az
izraeliták tették, amikor nem irtották ki a kánaánitákat - és szem elől veszítjük Istent. Isten bőséges
áldást ígér azoknak, akik megtartják a parancsolatait, szeretik és tisztelik
Őt.
Ez túl soknak bizonyult Isten állítólagos
népe számára, és hamarosan azon kapták magukat, hogy ugyanazokat a bűnöket
követik el, amelyek a kánaánitáknak volt szokása. Csak idő kérdése volt, és
Isten teljesen kikerült a képből. A helytelen választásuknak köszönhetően hét évig
rabságban kellett élniük.
Néha ilyeneknek kell bekövetkeznie, ahhoz,
hogy felismerjük a szükségét, hogy Isten akaratát kövessük, ne pedig a
sajátunkat az életben.
Ebben a történetben a gyönyörű rész Isten
kegyelme. Még az után is, hogy Isten népe végképp ellene fordult, ellenszegülve
az Ő akaratának, Ő még mindig megbocsátott nekik. Kinyújtotta szerető karját,
és megmentette őket a rabságból, Gedeon kis hadseregének szolgálatkész hívei
segítségével. Isten arra utasította Gedeont, hogy ne egy óriási hadsereggel
menjen, akik a győzelemmel magukat dicsőítenék, hanem kevés számú emberrel,
akik állhatatosan kitartottak a Krisztussal való, megalkuvást nem ismerő élet
mellett.
Ami számomra kiütközött, az a következő: „Nem
annyira a nagy tömegek dicsőítik az Urat, hanem azoknak az embereknek a
jelleme, akik Őt szolgálják.” Álljunk hát biztosan a lábunkon az utolsó
időkben, meg nem ingatva az engedékenység és a kísértések által, hanem
szemünket tartsuk mindig a Krisztussal való öröklét győzelmén.
Jill Simpson, ifjúságvezető
és diakonissza
Westminster HNA
gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése