2016. szeptember 16., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 16 - PÉNTEK - Eszter 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezet 432. nap

Izrael a midianitáktól való szabadulás hálájaként azt javasolta Gedeonnak: legyen királyuk, s a trónt utódainak is biztosítják. Ez a javaslat az istenuralom elveinek egyenes megsértése volt. Izrael királya isten volt, és egy ember trónra helyezése az isteni hatalom megvetése lett volna. Gedeon felismerte e tényt. Felelete megmutatta, igaz és nemes volt indítéka. "[...] Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik tifelettetek!" (Bír 8:23).

De Gedeon más bűnre lett csábítva, amely bajba döntötte egész házát, sőt magát a népet is. A nagy harcot követő tétlenség ideje sokszor nagyobb veszélyt rejt magában, mint maga a küzdelem időszaka. Gedeon ennek a veszélynek volt most kitéve. Nyugtalanság uralta lelkét. Eddig megelégedetten betartotta az Istentől adott utasításokat, de most isteni vezetésre való várás helyett saját tervet szőtt. Ha az Úr serege kiemelkedő győzelmet arat, Sátán kettőzött erővel törekszik Isten munkáját megsemmisíteni. Gondolatokat, terveket sugalmazott Gedeon elméjébe, melyek által Izrael népét tévútra vezette.

Abból, hogy az Úr megparancsolta: áldozzon azon a sziklán, ahol az angyal megjelent néki, Gedeon azt következtette, papi ténykedésre hívatott el. Anélkül, hogy Isten felkenetésére várt volna, elhatározta, megfelelő helyről gondoskodik, és a sátornál végzett istentiszteleti rendszer intézményéhez hasonlót vezetett be. Népszerűségtől övezve tervét nem volt nehéz megvalósítania. Kérésére a midianitáktól elvett valamennyi arany fülönfüggőt neki adták zsákmányként. A nép más drága anyagot is gyűjtött a midianita fejedelmek gazdagon díszített öltözékeivel együtt. A beszolgáltatott anyagból Gedeon efódot és hósent készített a főpap által viselt mintára. Eljárása kelepcének bizonyult maga, családja és az egész nép számára. A jogtalan istentisztelet a nép közül sokakat megint az Úr teljes elhagyására és a bálványok szolgálatára vezetett. Gedeon halála után nagy számban - közte családja is - csatlakoztak a hitehagyáshoz. A népet Istentől éppen az az ember fordította el, aki egykor ledöntötte bálványaikat.

Kevesen vannak, akik felismerik, mily messze terjed szavaik és cselekedeteik befolyása. A szülők tévedése mily gyakran rossz hatással van gyermekeikre és gyermekeik gyermekeire, miután a cselekvő maga régen a sírban nyugszik! Mindenki befolyást gyakorol embertársaira és ennek eredményéért felelősségre lesz vonva. A szavaknak és cselekedeteknek ereje van, és a távoli jövő megmutatja itteni életük hatását. Szavaink és cselekedeteink következménye visszahat ránk áldásban vagy átokban. Mindennek tudata tiszteletet kellene ébresszen bennünk az élet iránt és késztetnie kellene arra, hogy Istenhez forduljunk bölcsességért, vezetésért.

A legmagasabb tisztségben levők is tévútra vezethetnek. A legbölcsebb is tévedhet és a legerősebb is botladozhat és ingadozhat. Szükséges azért, hogy ösvényünkre állandóan fentről jövő világosság áradjon. Egyetlen biztonságunk az, hogy útainkat feltétel nélkül arra bízzuk, aki így szólt: "Kövess engem."

Gedeon halála után "nem emlékezének meg az Izráel fiai az Úrról, az ő Istenükről, aki őket megszabadította minden ellenségeik kezéből köröskörül. És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, amelyeket ő tett vala az Izráellel" (Bír 8:34-35). Elfelejtvén mindazt, amit Gedeonnak, bírájuknak és szabadítójuknak köszönhettek, Izrael népe elfogadta törvénytelen fiát, Abiméleket királyának. Aki - hogy hatalmát megerősítse - Gedeon törvényes fiait egy kivétellel mind megölte. Ha az ember elveti istenfélelmét, csakhamar eltér a tisztesség és a becsületesség útjáról. Az Úr kegyelmének méltánylása azok méltánylásához vezet, akiket az Úr - mint Gedeont - eszközül használ fel népe áldására. A Gedeon házán elkövetett gonosz magatartás várható volt egy olyan néptől, aki Istenével szemben is oly nagy hálátlanságot tanúsított.

Abimélek után az Urat félő bírák uralma egy ideig féken tartotta a bálványimádást, de ez nem soká tartott és a nép újból visszatért a közöttük lakó pogány közösségek gyakorlatához. Az északi törzsek között sok imádója volt a szíriaiak és szidóniak istenségeinek. Délnyugaton a filiszteusok, keleten a moáb és ammon bálványok vonták el Izrael szívét atyáik Istenétől. De a hitehagyás gyorsan meghozta a büntetést. Az ammoniták leigázták a keleti törzseket és átkelve a Jordánon, behatoltak Júda és Efraim területére. Nyugaton, a tengermenti síkságról pedig előtörtek a filiszteusok és széltében-hosszában égettek és dúltak. Ismét úgy látszott: Izrael a könyörtelen ellenség hatalmának lett átengedve.

Mai Bibliai szakasz: Eszter 7

Eszter második vacsorája a következő napig tartott, és hatalmas sikert aratott. Újra, a király megkérdezte, hogy mit szeretne, és azt is megígérte, hogy bármit kér, úgy lesz. Ez alkalommal Eszter válaszolt is.

Eszter ismerte a király - a férje - erősségét és gyengéit, ezért válaszát előre gondosan megtervezte. Először könyörgött, hogy kímélje meg az életét, bízva a király érte érzett vonzalmában. A király szemei biztos tágra nyíltak a csodálkozástól, ahogy Eszter leírta a tervet az ellene és népe ellen tervezett megsemmisítésről. A király követelte, hogy mondja meg, ki tud ilyet tenni. Eszter bátran a király legkedveltebb tanácsadójára mutatott, és megnevezte mint ellenséget.

Hámán megrettent. Eszter biztosan remegett. A király felbőszülten kisietett. Hogyan változtathatna meg egy ilyen, a saját gyűrűjével lepecsételt rendeletet? Hogyan őrizhetné meg a méltóságát? Hogyan ismerheti el, hogy a saját jobb keze, legkedvesebb főembere csapta be?

Közben benn, a teremben Hámán térdre borult a királynő előtt, a díványára dobva magát, könyörgött az életéért. Ez az ember, akit egy zsidó – konkrétan Márdokeus – bőszített fel azzal, hogy nem akart leborulni előtte, most egy zsidó asszony előtt térdelt. A király ekkor lépett be, és Hámán testtartása adta meg a lehetőséget, hogy megőrizze méltóságát. Megvádolta Hámánt a felesége meggyilkolásának kísérletével, és alighogy szavai elhagyták a király száját, a szolgák betakarták Hámán arcát. A végzete utolérte. Az egyik udvarmester gyorsan javasolta, hogy a Márdokeusnak épített akasztófát használni kellene. A király egyetértett, és Hámánt felakasztották arra a fára, amit még büszkeségében építtetett Márdokeusnak.

Ahasvérus király személyisége nagyon aggasztó. Az egyetlen felmentő tulajdonsága az Eszter iránti vonzalma volt. Engedélyezte ártatlan nők és gyermekek kiírtását a legkisebb utána való járás nélkül. Még az sem érdekelte, hogy anyagilag jól járjon. Önelégült, dicsekvő, érdektelen vezető volt. Az udvarnokok az estélyen tudtak Hámán akasztófájáról, és sokkal jobban tájékozottak voltak a királyság politikai helyzetéről, mint maga a király.

A király alkalmatlan volt a vezetésre, nem figyelt a részletekre, és mivel csak magára gondolt, Hámán megtehette, hogy keresztülvigye a rendeletet. De személyiségének ezen hibái Eszter előnyére váltak. Készségesen elhitte a király, hogy Eszter verziója az eseményekről igaz. Nem véletlen volt, hogy Isten engedte, hogy a gyönyörű, okos Eszter színre léphessen.  Valóban kellett neki ilyen időkben, hogy megmenthesse általa a népét.

Jean Boonstra

59. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezetéhez (szept. 11-17).

Az izraeliták történetének ismerősnek kell lennie számunkra, hiszen sok szempontból mi mindannyian ugyanezt a történetet éljük saját életünkben.

Csak egy pillanatba kerül, amíg nem engedelmeskedünk Isten akaratának -  mint ahogyan az izraeliták tették, amikor nem irtották ki a kánaánitákat -  és szem elől veszítjük Istent. Isten bőséges áldást ígér azoknak, akik megtartják a parancsolatait, szeretik és tisztelik Őt.

Ez túl soknak bizonyult Isten állítólagos népe számára, és hamarosan azon kapták magukat, hogy ugyanazokat a bűnöket követik el, amelyek a kánaánitáknak volt szokása. Csak idő kérdése volt, és Isten teljesen kikerült a képből. A helytelen választásuknak köszönhetően hét évig rabságban kellett élniük.

Néha ilyeneknek kell bekövetkeznie, ahhoz, hogy felismerjük a szükségét, hogy Isten akaratát kövessük, ne pedig a sajátunkat az életben.

Ebben a történetben a gyönyörű rész Isten kegyelme. Még az után is, hogy Isten népe végképp ellene fordult, ellenszegülve az Ő akaratának, Ő még mindig megbocsátott nekik. Kinyújtotta szerető karját, és megmentette őket a rabságból, Gedeon kis hadseregének szolgálatkész hívei segítségével. Isten arra utasította Gedeont, hogy ne egy óriási hadsereggel menjen, akik a győzelemmel magukat dicsőítenék, hanem kevés számú emberrel, akik állhatatosan kitartottak a Krisztussal való, megalkuvást nem ismerő élet mellett.

Ami számomra kiütközött, az a következő: „Nem annyira a nagy tömegek dicsőítik az Urat, hanem azoknak az embereknek a jelleme, akik Őt szolgálják.” Álljunk hát biztosan a lábunkon az utolsó időkben, meg nem ingatva az engedékenység és a kísértések által, hanem szemünket tartsuk mindig a Krisztussal való öröklét győzelmén.

Jill Simpson, ifjúságvezető és diakonissza
 Westminster HNA gyülekezet
Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése