2016. szeptember 11., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 11 - VASÁRNAP - Eszter 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 53. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezet 427. nap

53. Az első bírák

A Kánaánban való letelepedés után a törzsek nem törekedtek arra, hogy az ország elfoglalását befejezzék. Megelégedtek a már meghódított területtel; igyekezetük hamar alábbhagyott és a háborút nem folytatták. "És amikor Izráel megerősödött, adófizetőjévé tette a Kananeust; de előzni nem űzte el" (Bír 1:28).

Az Úr a maga részéről hűségesen teljesítette Izraelnek tett ígéreteit. Józsué megtörte a kananeusok hatalmát és felosztotta a földet a törzsek között. Csak az maradt hátra, hogy az isteni segítség ígéretében bízva befejezzék az ország lakóinak kiűzését.

Ezt elmulasztották. Azáltal, hogy a kanaánitákkal szövetséget kötöttek, nyíltan megszegték Isten parancsát. Így nem teljesítették a feltételeket, amelyekhez ígéretét kötötte, hogy Kanaán birtokába helyezi őket.
Isten a Sinain történt legelső kinyilatkoztatásától kezdve óvta őket a bálványimádástól. Közvetlenül a törvény kihirdetése után ezt üzente nekik Mózes által a kánaáni népekre vonatkozóan: "Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat. És szolgáljátok az Urat a ti Isteneteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közületek a nyavalyát" (2Móz 23:24-25). Azt az ígéretet kapták, hogy mindaddig, amíg engedelmesek maradnak, Isten legyőzi előttük ellenségeiket: "Az én rettentésemet bocsátom el előtted, és minden népet megrettentek, amely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom előtted. Darazsat is bocsátok el előtted, és kiűzi előled a Khivveust, Kananeust és Khitteust. De nem egy esztendőben űzöm őt ki előled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad. Lassan-lassan űzöm őt ki előled, míg megszaporodol és bírhatod a földet [...] mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiűzöd azokat előled. Ne köss szövetséget se azokkal, se az ő isteneikkel. Ne lakjanak a te földeden, hogy bűnbe ne ejtsenek téged ellenem: mert ha az ő isteneiket szolgálnád, vesztedre lenne az néked" (2Móz 23:27-33). Halála előtt Mózes ezeket az utasításokat a legünnepélyesebb módon tárta a nép elé, Józsué pedig megismételte.

Isten az ő népét Kánaánba helyezte, hogy az erkölcsi romlás áradatát megállítsa, hogy az ne árassza el a világot. Ha Izrael hűséges marad Istenéhez, győzelemről győzelemre vezette volna. Mert a kananeusoknál még nagyobb és hatalmasabb népeket is kezébe akart adni. Az ígéret ez volt: "Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, amelyet én parancsolok néktek [...] akkor kiűzi az Úr mindazokat a nemzeteket tielőletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken. Minden hely, amelyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvizétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok. Nem állhat meg senki előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, amelyre rátapostok, amint megmondotta néktek" (5Móz 11:22-25).

Ám magasztos küldetésükkel mitsem törődve a kényelem útját és saját vágyuk kielégítését választották és elszalasztották a föld elfoglalására adott alkalmat. Sok nemzedéket kínzott a bálványimádó népek maradéka, mely a próféta jövendölése szerint "szálka" volt szemükben és "tövis" az oldalukban (4Móz 33:55).

Az izraeliták összeelegyedtek a pogányokkal és "[...] eltanulták cselekedeteiket" (Zsolt 106:35). Házasságra léptek a kananeusokkal, s a bálványimádás mint pestis terjedt az országban. "És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek [...] és megfertőzteték a föld öldökléssel. De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megutálta az ő örökségét" (Zsolt 106:36-40).

Amíg a Józsué által oktatott nemzedék ki nem halt, a bálványimádás kevésbé terjedt el, de a szülők előkészítették gyermekeik hitehagyásának útját. Az Úr korlátozásainak megvetése azok részéről, akik Kánaán birtokába jutottak, gonosz magvetés volt, melynek következménye keserű gyümölcsöt hozott sok nemzedék számára. A héberek egyszerű szokásai testi egészséget biztosítottak számukra, de a pogányokkal való kapcsolat az étvágy és a szenvedély élvezetéhez vezetett, amely fokozatosan csökkentette a szellemi, erkölcsi és fizikai erőt. Bűneik elválasztották Izraelt Istentől: erejét visszavonta tőlük és ők nem tudtak ellenállni ellenségeiknek. Így azoknak a nemzeteknek lettek alattvalói, amelyeket Isten segítségével elűzhettek volna.

Mai Bibliai szakasz: Eszter 2

A király szolgái egy tervvel álltak elő az új királyné kiválasztására: egy szépségversennyel! A birodalom minden szegletéből szebbnél szebb fiatal nőket hoztak – nem tudjuk meg, hogy szívesen jöttek, vagy kényszerítették őket, hogy a palotába menjenek.

Megismerjük  Márdokeust és egy, a Perzsa Birodalomban csendesen élő embercsoportot – Isten népét.  Eszter könyvének eseményei az i. e. V. században játszódnak, amikor a zsidók többsége Círus rendelete következtében már hazatért a fogságból.  Csak néhány zsidó maradt továbbra is Perzsiában.

Márdokeust benjaminitaként ismerjük meg. Származása korántsem érdektelen, ahogy majd később látni fogjuk ebben a könyvben. A király parancsára Haddasát – Esztert – is a palotába vitték. Márdokeus nevelte fel az árva leányt és saját gyermekeként szerette. Márdokeus eleget tudott a Susán-béli politikai helyzetről ahhoz, hogy figyelmeztesse Esztert: tartsa titokban származását, ne azonosítsa magát népével.

Eszter azonnal megnyerte a palotabeli főemberek tetszését. Külső szépsége nyilvánvaló volt, de gyengéd szíve és szikrázó értelme, fizikai adottságaival együtt Esztert valóban szeretetre méltóvá tehették. A királyt is megragadta szépsége és kegyessége, ezért királynévá tette őt.

Márdokeus a palota területén tartózkodott, hogy Eszteren tarthassa a szemét. Elképzelhetjük, mennyire aggódott, amikor a király újabb nagy ünnepet hirdetett – Eszter fesztiválját – az ő jóléte fontosabb volt neki a saját büszkeségénél. A 20. versben ismét megtudhatjuk, hogy Eszter engedelmes volt és nem tárta fel, hogy köze lenne Márdokeushoz, és hogy a zsidó nép tagja.

Amikor Márdokeus a király kapujában kijelölt helyén ült, meghallotta egy – a király meggyilkolására szőtt – összeesküvés baljós terveit. Elmondta Eszternek, aki az ő nevében informálta a királyt, és az összeesküvőket felakasztották. Ez az eset nem lényegtelen, és később döntő fontosságú lesz.

Egy fiatal zsidó szépség életében jelentős változás állt be: árva leányból a Perzsa Birodalom királynéja lett. Isten szereti a társadalom legkisebbjeit használni, ha ők is akarják. Lázadó kamaszokat türelmes tanárokká tesz, drogfüggőket diakónusokká, prostituáltakat az ima élharcosaivá, és egy három osztályt végzett fiatal nőt prófétává. Isten az Ő könyörületességében a visszafordítás Istene.

Jean Boonstra

59. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezetéhez (szept. 11-17).

Az izraeliták történetének ismerősnek kell lennie számunkra, hiszen sok szempontból mi mindannyian ugyanezt a történetet éljük saját életünkben.

Csak egy pillanatba kerül, amíg nem engedelmeskedünk Isten akaratának -  mint ahogyan az izraeliták tették, amikor nem irtották ki a kánaánitákat -  és szem elől veszítjük Istent. Isten bőséges áldást ígér azoknak, akik megtartják a parancsolatait, szeretik és tisztelik Őt.

Ez túl soknak bizonyult Isten állítólagos népe számára, és hamarosan azon kapták magukat, hogy ugyanazokat a bűnöket követik el, amelyek a kánaánitáknak volt szokása. Csak idő kérdése volt, és Isten teljesen kikerült a képből. A helytelen választásuknak köszönhetően hét évig rabságban kellett élniük.

Néha ilyeneknek kell bekövetkeznie, ahhoz, hogy felismerjük a szükségét, hogy Isten akaratát kövessük, ne pedig a sajátunkat az életben.

Ebben a történetben a gyönyörű rész Isten kegyelme. Még az után is, hogy Isten népe végképp ellene fordult, ellenszegülve az Ő akaratának, Ő még mindig megbocsátott nekik. Kinyújtotta szerető karját, és megmentette őket a rabságból, Gedeon kis hadseregének szolgálatkész hívei segítségével. Isten arra utasította Gedeont, hogy ne egy óriási hadsereggel menjen, akik a győzelemmel magukat dicsőítenék, hanem kevés számú emberrel, akik állhatatosan kitartottak a Krisztussal való, megalkuvást nem ismerő élet mellett.

Ami számomra kiütközött, az a következő: „Nem annyira a nagy tömegek dicsőítik az Urat, hanem azoknak az embereknek a jelleme, akik Őt szolgálják.” Álljunk hát biztosan a lábunkon az utolsó időkben, meg nem ingatva az engedékenység és a kísértések által, hanem szemünket tartsuk mindig a Krisztussal való öröklét győzelmén.

Jill Simpson, ifjúságvezető és diakonissza
 Westminster HNA gyülekezet
Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése