2016. szeptember 7., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 7 - SZERDA - Nehémiás 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 52. fejezet 423. nap

52. Az évenkénti ünnepek

A szentélynél évenként háromszor gyűlt össze imádkozásra az egész Izrael. (2Móz 23:14-16). Eme gyülekezések helye eleinte Siló volt, később azonban Jeruzsálem lett a nemzet istentiszteletének központja és itt gyűltek össze a törzsek a nagy ünnepekre.

A nép körül volt véve vad, hadakozó törzsekkel, melyek mohón vágytak Izrael országának birtokbavételére, mégis a parancs szerint évenként háromszor a katonai szolgálatra alkalmas férfiaknak és mindenkinek, aki csak megtehette az utat, el kellett hagynia otthonát, hogy a gyülekezés helyén megjelenjen. Mi akadályozta meg ilyenkor az ellenséget, hogy ne törjön rá a védtelen otthonokra és tűzzel, karddal ne pusztítsa el azokat? Mi őrizte meg az országot a betöréstől, mely Izraelt idegen ellenség rabságába vinné? Az Úr megígérte, hogy oltalmazója lesz népének. "Az Úr angyala pedig tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket" (Zsolt 34:8). Míg az izraeliták felmentek imádkozni, isteni hatalom tartotta féken az ellenséget. "Mert kiűzöm a népeket előled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, esztendőnként háromszor" (2Móz 34:24).

Az első ünnepet, a páskát, vagyis a kovásztalan kenyerek ünnepét a zsidó esztendő első hónapjában, Abib hónapban tartották meg. Ez az időpont a mai március végének és április elejének felel meg. A téli hideg elmúlt, a kései eső véget ért, s az egész természet frissességében és szépségében tündökölt. A dombokon és a völgyeken már zöldült a fű és vadvirágok ékesítették a réteket. A hold, amely a holdtöltéhez közeledett, beezüstözte az estéket. Ezt az évszakot énekelte meg oly szépen a költő:

"Mert ímé a tél elmúlt,
az eső elmúlt, elment.,
Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön.
A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jó illatot adnak"
(Énekek 2:11-13).

Az egész ország tele volt Jeruzsálembe vonuló zarándok csoportokkal. A pásztorok nyájaiktól, a gulyások a hegyekről, a halászok a galileai tengerről, a földművesek a földjeikről és a prófétaifjak a szent iskolákból valamennyien ama hely felé tartottak, ahol Isten jelenléte nyilatkozott meg. A menet állandóan növekedett és a szent város elérése előtt nagyon naggyá lett.

A természet szépsége örömet ébresztett Izrael szívében és hálát a minden jót adó iránt. Jahve dicsőségét és fenségét magasztalva zsoltárokat énekeltek. A jelt adó trombita hangjára a cimbalmok kíséretével sok száz torokból csendült fel a hálaadó ének:

"Örvendezek, mikor mondják nékem:
Menjünk el az Úr házába!
Ott álltak a mi lábaink
a te kapuidban, óh Jeruzsálem! [...]
Ahová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, [...]
Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére [...]
Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért;
legyenek boldogok a téged szeretők! [...]
(Zsolt 122:1-6).

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 11

Talán azt gondolnánk, hogy az emberek csak úgy özönlenek Jeruzsálembe most, hogy a templom, és a falak elkészültek. Nem így történt. A vezetők ott laktak (1. vers), de a nép többsége úgy tűnik, hogy vonakodott ott letelepedni. A második vers említi meg, hogy az emberek áldották azokat, akik önként vállalkoztak arra, hogy Jeruzsálemben éljenek.

Isten utasította Mózest, hogy építsen neki szentélyt, ahol népe között lakhat. Miért nem választják az emberek ezt a lehetőséget, hogy ott lakjanak ahol a templom van, így Isten jelenlétében lehetnének? Jeruzsálem most sokkal biztonságosabb lakhely volt, mivel körös-körül fal védte. Szóval az emberek miért nem sereglettek oda, hogy ott élhessenek?

Egy kis elmélkedés: (1) Talán azért, mivel ha közelebb laknak Isten jelenlétéhez, szigorúbb, tisztább életet kellett volna élniük, és a többségüknek ez kényelmetlenséget okozott volna? (2) Vagy talán úgy érezték, hogy Jeruzsálemben a cselekedeteiket sokkal jobban megfigyelhették, miközben Istenhez illő életet vártak el tőlük? Például, nem vásárolhattak vagy adhattak el szombat napján (Neh 13:15-17).

Istenünk, éreztesd velünk úgy, mint meg soha, hogy a Te jelenléted mindig biztonságos hely számunkra!

Pardon Mwanza

58. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 51. és 52. fejezeteihez (szept. 4-10).

Olyan korban élünk, ahol az egyre növekvő szakadék azok közt, akiknek van, és akiknek nincs, előtérbe van helyezve. Áldás tehát Isten módszeréről olvasni, amellyel féken tartotta a túlzott jólétet és szegénységet. Bárcsak ma is alkalmazhatnánk ezt! Minden harmadik, hetedik és ötvenedik évben az emberi tökéletlenség miatt meglévő egyenlőtlenségek vissza lettek állítva. A szántóföldeket és a szőlőskerteket teremni hagyták, anélkül, hogy begyűjtötték volna a termést, azon év előtt, amikor Isten megígérte, hogy annyival több lesz nekik, hogy elég lesz Izráel gyermekei számára, hogy két évig megéljenek, úgy hogy nem tettek semmit. Minden 50. évben a szabadságév kezdetét jelölte az engesztelés napja. A földeket visszaadták azoknak, akik elvesztették őket a nehéz időknek köszönhetően. Megnyomták a gazdasági visszaállítás gombját, és a szélsőséges szegénység és szélsőséges jólét el lett törölve. Azt tanította ez Isten népének, hogy ez a világ nem az övék, és a föld nem a végső otthona Isten népének. Jószándékúan kell viselkednünk azokkal, akiknek nálunk sokkal kevesebbe van, és a vagyont, amit felhalmozunk, Isten céljának támogatására kell szenteljük. A szegények felé való könyörületes törődésen keresztül válunk igazán gazdaggá.

Míg bizonyos éveket a szegényeknek szentelt különleges figyelem különböztette meg a többitől, az évenkénti ünnepek minden évben Istenre és az ő megváltási művére irányították a figyelmet. Az ünnepség legalább két dolgot tett: 1. Megőrizte Isten népét attól, hogy pogány ünnepségekbe keveredjenek, és őrizte hűségüket az igaz Istenhez. 2. Emlékeztetőül szolgált, hogy a megváltás ajándékának társadalmi dimenziója is van, nem csak egy egyéni élmény.

Kevin James
PARL társigazgató
 Southern Union Conference, USA                   

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése