2016. szeptember 3., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 3 - SZOMBAT - Nehémiás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 50. fejezet 419. nap

Izrael idejében a tized és az önkéntes áldozat az istentiszteletek fenntartására volt szükséges. És vajon Isten népe ma kevesebbet adjon? Krisztus által lefektetett alapelv az, hogy Istennek szánt áldozataink az elnyert világossággal és kiváltsággal arányban legyenek. "[...] valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle" (Lk 12:48). Tanítványait a Megváltó eme szavakkal küldte ki: "[...] ingyen vettétek, ingyen adjátok" Mt 10:8). Amiképpen áldásaink, előjogaink növekednek, s előttünk van Isten Fiának összehasonlíthatatlan áldozata, ne fejezzük ki hálánkat gazdagabb ajándékokban, hogy az üdvösség üzenetében mások is részesülhessenek? Az evangélium fenntartása a korábbiaknál több anyagi áldozatot kíván. Ez a tized és áldozni valók törvényének nagyobb súlyt kölcsönöz, mint az ószövetség idején. Ha Isten népe az ő ügyét önkéntes adományokkal gazdagon támogatná pénztárcájának keresztényietlen, szentségtelen úton való megtöltése helyett, azzal dicsőítené Istent és sok lelket nyerne meg Krisztusnak. Mózes terve, hogy anyagiakat hozzanak a szentély építésére, igen eredményes volt. Nem kellett a népet unszolnia. Listát sem vezetett, mely módszerhez napjaink egyházai gyakran folyamodnak. Nem rendezett nagy ünnepséget, nem hívta meg a népet vidám jelenetek szemlélésére, táncra és mulatozásra, nem szervezett sorsolást, nem vette igénybe e világias szokásokat, hogy általuk anyagiakat gyűjtsön Isten sátorának felépítésére. Az Úr utasította őt: szóljon Izraelhez, hogy hozzák el áldozataikat. El kellett fogadnia az ajándékot mindenkitől, aki készségesen, tiszta szívből adta. És az áldozatok oly nagy mértékben gyűltek, hogy Mózes megparancsolta: ne hozzon többet a nép, mert több volt már, mint amit fel tudtak használni.

Isten az embereket sáfáraivá tette. A tulajdon: eszköz, mellyel az evangélium terjesztéséről gondoskodott. Akik hűséges sáfároknak bizonyulnak, azokra többet bíz. Az Úr azt mondja: "[...] akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek" (1Sám 2:30). "[...] a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9:7). És ha népe hálás szívből hozza neki ajándékait és áldozatait, "[...] nem szomorúságból vagy kénytelenségből", áldásait rájuk árasztja, amint megígérte: "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen" (Mal 3:10).

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 7

Még az istenfélő emberek között is vannak, akik hitükkel különösen kiemelkednek a többiek közül. Ilyen volt Hanániás, aki azon két ember közül volt az egyik, akiket Nehémiás Jeruzsálem kormányzásával megbízott. Az Ige azt mondja róla: „ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt sok embernél” (2. vers – új prot. ford.). Isten sok áldásban részesíti azokat a vezetői feladatokat ellátó embereket, akik tisztelik Őt és példamutató hívő életet élnek.

Nehémiás az ötödik versben elismeri, hogy Istentől kapott egy gondolatot. Miután teljesen felépültek Jeruzsálem falai és a kapuk is a helyükre kerültek, a városnak be kellett volna népesülnie, hiszen igen kevesen éltek Jeruzsálemben. Isten továbbra is adott bölcsességet Nehémiásnak annak érdekében, hogy szolgálatát végezhesse, és Isten templomának, valamint Jeruzsálemnek a biztonságát garantálja.

A bölcsesség, amire Nehémiásnak szüksége volt, Istentől származott és Nehémiás készséggel elismerte ezt. Minden jó dolog az Úrtól származik, aki a bölcsesség és az élet forrása, és akik Őt imádják, mindig el fogják ismerni, hogy a jó dolgok – beleértve a bölcs gondolatokat is – mind Istentől származnak. A valódi alázat minden sikert és bölcsességet Istennek tulajdonít.

Mennyei Atyám, tégy képessé arra, hogy alázattal szívünkben, Érted éljünk!

Pardon Mwanza

57. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 49. és 50. fejezeteihez (aug. 28- szept. 3).

Az, hogy Izráel csak lassan és nehézkesen tartott igényt az Ígéret földjére, egy leckét tartogat számunkra a késlekedés emberi jellemvonásáról. Amikor mi átadjuk magunkat Istennek, Ő igényt tart a lényünk teljességére. Életünk minden területét – test, lélek és szellem – meg kell hódítsa Isten az ott élő Szent Lelke által. És ahogyan az Ígéret földjét fokozatosan, kitartó lépéssel kellett elfoglalni, úgy kell életünknek követnie a fokozatos átalakulást a Teremtő képmására.

Amikor Izráel megelégedett azzal, amit már elértek a földekre való letelepítés során, nem vigyáztak arra, hogy ne legyenek pogány befolyásnak kitéve, amely elfordítja szívüket Istentől. Így van ez a keresztény növekedéssel is. Amint berendezkedünk, megelégedve azzal, amit Isten elért nálunk, és visszautasítjuk vagy elhanyagoljuk, hogy továbbra is válaszoljunk Jézus Krisztus hívására, a régi szokások visszatérnek. Jézus azt kérte, hogy kövessük őt, és ehhez állandó cselekvésre van szükség. Jézus kivezet minket ebből a világból, az Ő jelenlétébe. Jézus valóban szeret minket, úgy, ahogy vagyunk, de sosem hagy minket úgy, ahogy talál minket.

A tizedfizetés egy Istentől jövő nevelőeszköz, amely arra irányul, hogy gyökerestül megsemmisítse az önző indítékokat, amelyek visszatartanak minket a kegyelemben való növekedésben. A tizedfizetés egy olyan gyakorlat, amely az Istenben való bizalomról szól, aki ellát minket minden szükségletünkkel az Ő bőséges áldásai által. Minden örömteli adakozás alkalmával a lelkünkben egyre nagyobb területet hagyunk Istennek a birtokbavételre. Ahogyan hűségesen megbízunk Istenben a mi eszközeinkkel, egy lelki gyakorlaton veszünk részt, amely a saját kiterjedtebb érettségünkre vezet, az Ő dicsőségére.

Kevin James
PARL társigazgató
 Southern Union Conference, USA                   

Fordította: Gősi Csaba

1 megjegyzés:

  1. A tized fizetése azért is fontos, mert a missziós munka, és az evangélium hirdetése Isteni parancs. Ahhoz hogy az Isten igéje eljusson a föld minden népéhez,s hogy gyülekezeteket, tudjanak építeni, összefogásra van szükség!

    VálaszTörlés