Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 43. fejezet 395. nap
Ha Mózes
életén az az egy folt nem esik a bűn miatt, amikor Kádesben vizet fakasztva a
kősziklából elmulasztott Istennek dicsőséget adni, akkor bemehetett volna az
ígéret földjére, azután halált nem látva ragadtatott volna el! De nem sokáig maradt
a sírban! Krisztus maga jött le a mennyből azokkal az angyalokkal, akik eltemették
Mózest, és előhívta az alvó szentet. Sátán örvendezett, amikor sikerült Mózest
Isten elleni bűnre vinnie, amely által a halál uralma alá került. A nagy
ellenség kinyilatkoztatta, hogy az isteni ítélet: "por vagy te és ismét
porrá leszesz" (1Móz 3:19) neki adta a halál uralmát. A sír hatalmát még
sohasem törték meg és mindazokat, akik a sírban vannak, foglyaiként követeli,
hogy sohase szabadulhassanak sötét börtönükből.
Most
először szándékozott Krisztus életet adni a holtnak. Mikor az élet fejedelme és
a fénylő angyalok a sírhoz közeledtek, Sátán féltette hatalmát. Gonosz
angyalaival ott állt, hogy vitatkozzék a területére való behatolásról, amelyet
sajátjának tekintett. Azzal kérkedett, hogy Isten szolgája az ő foglya lett.
Kijelentette, Mózes sem volt képes megtartani Isten törvényét, mert jogot
formált Jahvét illető dicsőségre, amely a legnagyobb bűn, hiszen ő is ezért
száműzetett a mennyből, és ezzel a törvényszegéssel Mózes az ő hatalmába
került. Megismételte az eredeti vádakat, amiket az isteni uralom ellen
felhozott, és megint kifogásolta Istennek vele szembeni igazságtalanságát.
Krisztus
nem bocsátkozott vitába Sátánnal. Felemlíthette volna neki gonosz munkáját,
amit csalásával idézett elő a mennyben, annak lakói közül sokaknak romlását
okozván, rámutathatott volna édeni hazugságára, amellyel Ádámot és Évát bűnbe
vitte és halált hozott az emberiségre; emlékeztethette volna Sátánt hogy saját
munkája vitte Izraelt zúgolódásra és lázadásra, ami gyengítette vezetőjének
türelmét, és ami miatt a halál hatalmába került. De Krisztus mindent Atyjára
bízott, mondván: "Dorgáljon meg téged az Úr!" (Júd 9).
Az
Üdvözítő nem bocsátkozott vitába ellenfelével, hanem akkor és ott megkezdte a
bukott ellenfél hatalmát megtörő, valamint a halottat életrekeltő munkáját. Itt
volt Isten Fia felsőbbségének bizonyítéka, amit Sátán nem vonhatott kétségbe. A
feltámadás mindörökre bizonyossá lett. Sátántól elragadták a zsákmányt, a
megholt igazak ismét élhetnek.
Mózes a
bűn következtében jutott Sátán hatalmába. Saját érdeme szerint jogos foglya
volt a halálnak, de mégis feltámadt halhatatlan életre, mert ehhez joga volt a
Megváltó nevében. Megdicsőülve jött elő sírjából és Szabadítójával Isten
városába emelkedett.
Krisztus
áldozatának bemutatásáig Isten igazságosságát és szeretetét a legvilágosabban
Mózessel való bánásmódja szemlélteti. Isten kizárta Mózest Kánaánból, ami által
felejthetetlen tanítást adott: ő tökéletes engedelmességet kíván, és azt, hogy
az ember ne akarja magának tulajdonítani a Teremtőt illető dicsőséget. Mózes
buzgó könyörgését, hogy részese legyen Izrael örökségének, nem hallgathatta
meg, de nem felejtette el és nem hagyta el szolgáját! A menny Istene megértette
azokat a szenvedéseket, amelyeket Mózes eltűrt. A küzdelem és a próbák hosszú évei
alatt hűséges szolgálatának minden tettét feljegyezte. A Piszga tetején Isten
hívta el Mózest a földi Kánaánnál dicsőbb örökségbe.
A
megdicsőülés hegyén ott volt Mózes Illéssel. Az Atya küldte őket a Fiúhoz, a
világosság és dicsőség hordozóiként. Így teljesedett be végül Mózes imája,
amelyet évszázadokkal azelőtt mondott. Ott állt a "jó hegyen" népe
örökségén belül, bizonyságot tévén róla, akiben Izraelnek minden ígéretei
összpontosultak. Az emberi szemnek kinyilatkoztatott utolsó jelenet ilyen a
menny által nagyra becsült ember történetében.
Mózes
Krisztus előképe volt. ő maga jelentette ki Izraelnek: "Prófétát támaszt
néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt
hallgassátok!" (5Móz 18:15). Isten jónak látta a szenvedés és a megaláztatás
iskolájában nevelni Mózest, mielőtt felkészült volna arra, hogy Izrael seregét
a földi Kánaánba vezesse. És bár Isten mennyei Kánaánba zarándokló Izraelét
olyan fejedelem vezeti, akinek isteni küldetéséhez emberi iskoláztatásra nincs
szükség, mégis szenvedések által lett tökéletessé. "Mert amennyiben
szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik
megkísértetnek" (Zsid 2:18). Megváltónk nem tanúsított emberi gyengeséget
vagy tökéletlenséget, mégis meghalt, hogy bemenetelt szerezzen nekünk az ígéret
földjére. "Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a
hirdetendőknek bizonyságára, Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett,
akinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és reménységnek dicsekedését mindvégig
erősen megtartjuk" (Zsid 3:5-6).
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 29
Ezékiás ébredésre és
megújulásra szólít. Ellentétben az édesapjával, Akházzal, Ezékiás trónra lépése
magával hozta az egész nemzet lelki megújulását. Ebben a fejezetben a
„megszentel” szó nyolcszor szerepel, a „megtisztít" pedig háromszor. A
megújuláshoz és reformációhoz vezető első lépés az, hogy elkötelezzük magunkat
szívünk alapos felkészítésére.
Ezékiás először a vezetőkhöz, papokhoz és lévitákhoz intézte felhívását (4-5, 20. vers). Miután a szentélyt megtisztították, helyreállították, és önmagukat is odaszentelték a szolgálatra, egy felemelő istentisztelet következett a nép vezetőinek körében (28, 33-34. vers). Amikor a vezetők megújultak és megtörtént a szolgálat helyreállítása az Úr házában, (35. vers), a nép is az ő nyomdokaikba lépett, ahogy azt a következő fejezet lejegyzi számunkra.
Valmy Karemera
a Fiatalok Jézusért szervezet elnökhelyettese
54. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 43. és 44. fejezeteihez
(aug. 7-13).
Amikor Mózes felment
a Piszga hegy tetejére, egy látomást kapott a jövőről. Látta a föld minden
részletét egészen a föld újjáteremtéséig. Megdöbbenve látta, hogy annyi
keresztény utasítja el a törvényt, amit a szent hegyen hallott, ahogyan Isten
elmondta. Ugyanakkor örömmel töltötte el, amikor azt látta, hogy Isten
törvényét egy hűséges maradék még mindig tiszteletben tartja. Micsoda hatalmas
emlékeztető ez számunkra, akik annyira közel élünk a második eljövetelhez, hogy
tiszteljük Isten törvényét! Feltettem a kérdést magamnak, hogy vannak-e a saját
életemben olyan területek, ahol kompromisszumot kötöttem Isten törvényéhez
képest, és imádkoztam, hogy Jézus napvilágra hozza azokat.
Ahogyan Mózes könyveinek végére érünk,
láthatjuk Isten rendkívüli megbocsátó képességét. Mózes meghalt a bűne miatt,
de ő volt az első személy, aki valaha feltámadt. Ez Isten csodálatos kegyelme,
amely Sátánnal szembeni erőteljes konfrontációban nyilvánult meg. Amikor Isten
megjelent, hogy feltámassza Mózest, Sátán és az angyalai felvonultak, hogy
Mózest végérvényesen a halálnak követeljék. Krisztus nem bocsátkozott semmilyen
tárgyalásba Sátánnal. Isten Fiának felsőbbsége lehetővé tette, hogy Mózes a
sírból az örök életre támadjon fel.
Isten igazságosságának és kegyelmének
megjelenése bátorságot és erőt ad a saját életemben. A történetnek nincs vége a
halállal. Tovább folytatódik Isten hihetetlen ajándékával, a Fiával, Jézus
Krisztussal, aki magára vette a halál büntetését, hogy mi örökké élhessünk.
Szeretem Istent az Ő szeretete és igazságossága miatt. Az igazságossága végső
soron meg fogja tisztítani ezt a bolygót a bűntől és a szeretete biztosítja az
örök megváltásomat. Ez lenyűgöző!
Brian Kittleson
presbiter
Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet
Maryland, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése