Higgyetek az Ő prófétáinak - július 25 - HÉTFŐ - 2 Krónikák 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 40. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet 379. nap

Bálámot tehát másodszor is próbára tették. A követek nyomatékos kérésére adott feleletében nagy lelkiismeretességről és becsületességről tett tanúbizonyságot, amikor arról biztosította őket, hogy nincs annyi arany és ezüst, ami arra vehetné őt rá, hogy Isten akarata ellen cselekedjék. Vágyott azonban arra, hogy eleget tegyen a király kérésének. Bár Isten az ő akaratát már határozottan tudomására adta, a követeket mégis ottmaradásra unszolta, hogy Istent még egyszer megkérdezhesse, mintha bizony a végtelen Isten ember lenne, akit valamire rá lehet beszélni.

Azon az éjszakán az Úr ismét megjelent Bálámnak és ezt mondta: "Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, amit mondok majd néked" (4Móz 22:20). Az Úr megengedte Bálámnak, hogy egy bizonyos pontig kövesse saját akaratát, mivel olyan határozottan ragaszkodott ahhoz. Bálám nem törekedett Isten akaratának cselekvésére, hanem saját eljárását követte, és ehhez igyekezett megszerezni az Úr szentesítését.

Jelenleg ezrével vannak olyanok, akik ehhez hasonlóan viselkednek. Semmi nehézségük nem lenne kötelességük megismerése és felismerése terén, ha az összhangban lenne hajlamaikkal. A Biblia világosan eléjük tárja, vagy körülményeik és józan eszük megmutatják kötelességüket. Mivel ezek a bizonyítékok ellentétben állnak vágyaikkal és hajlamaikkal, ezért gyakran félreteszik ezeket, és Isten elé mernek járulni, hogy tőle tudják meg kötelességeiket. Nagy lelkiismeretességgel hosszan, komolyan imádkoznak világosságért. Istennel azonban nem lehet tréfálni! Az ilyen embereknek Isten gyakran megengedi azt, hogy saját vágyaikat kövessék, de azután ennek a következményeit is el kell szenvedniük. "De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem. Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint" (Zsolt 81:12-13). Ha valaki világosan látja kötelességét, akkor ne merészeljen Isten elé járulni, hogy mentse fel őt annak teljesítése alól! Sőt inkább alázatos és engedelmes lélekkel kérjen Istentől erőt és bölcsességet szavának teljesítéséhez.

A moáb nép erkölcsileg romlott, bálványimádó. Ama világosság szerint azonban, amit kaptak, bűnük mégsem volt olyan nagy Isten szemében, mint Bálám bűne. Mivel Isten prófétájának vallotta magát, feltételezték, hogy szavai isteni tekintéllyel és hatalommal rendelkeznek. Ezért nem mondhatta azt, ami néki tetszik, hanem csak az Isten által adott üzenetet hirdethette. "[...] mindazáltal azt cselekedjed, amit mondok majd néked" (4Móz 22:20), ez volt az isteni parancs.

Isten megengedte Bálámnak, hogy elmenjen a Moábból érkezett követekkel, ha azok másnap reggel érte mennek. Bálám késlekedésén bosszankodva és egy újabb visszautasítástól tartva, a követek útnak indultak hazafelé anélkül, hogy tovább tanácskoztak volna vele. Minden mentség Bálák kérésének teljesítésével kapcsolatban így most kiküszöbölődött. Bálám azonban elhatározta, hogy biztosítja a jutalmat. Ezért fogta azt az állatot, amelyen utazni szokott és útnak indult, félt, hogy Isten visszavonja az elmenetelre adott engedélyét. Buzgón igyekezett minél gyorsabban haladni. Attól félt, hogy valami meghiúsíthatja a megkívánt jutalom elnyerését.

Isten azonban megharagudott rá, hogy mégis elment és ezért "[...] megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele" (4Móz 22:22). A szamár meglátta az isteni követet, akit az ember nem vett észre és letért az országútról a mezőre. Kegyetlen ütésekkel Bálám visszatérítette az állatot az útra. Egy szűk, kétfelől falakkal határolt úton azonban az angyal újra megjelent és a szamár, miután megpróbálta kikerülni a fenyegető alakot, a falhoz préselte gazdája lábát. Bálám vak volt a mennyei közbelépés meglátására és nem tudta, hogy maga Isten állta el az útját. Bálám felbőszült, kegyetlenül ütlegelni kezdte a szamarat és így próbálta továbbmenésre kényszeríteni.

"Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra" (4Móz 22:26). Az Úr angyala megjelent a korábbi fenyegető magatartásban. A rémülettől remegő szegény állat végképp megállt és megülője alatt a földre rogyott. Bálám haragja féktelen volt és botjával még kegyetlenebbül ütlegelte az állatot, mint azelőtt tette. Az Úr most megnyitotta az állat száját és "[...] egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét" (2Pt 2:16); "[...] monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?" (4Móz 22:28).

Bálám dühös volt, hogy szamara így feltartotta útja folytatásában és úgy felelt az állat kérdésére, mintha értelmes emberi lényhez intézte volna beszédét: "Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged" (4Móz 22:28). Íme a hivatásos varázsló, aki útban van, hogy átkot mondjon egy egész népre, azzal a szándékkal, hogy megbénítsa erejüket, miközben arra sincs ereje és hatalma, hogy megölje azt az állatot, amelyet megült!

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 13

Júda királyának, Abijának 400 ezer bátor harcosa volt. Ez elégnek tűnt, de Izrael királya, Jeroboám 800 ezer fős sereggel szállt szembe vele. Az esély kettő az egyhez volt.

Abija király a Semáraim-hegyen állt fel és figyelmeztetésül így kiáltott ellenségeinek: „Mi hűségesek voltunk Istenhez, ti pedig engedetlenek! Miénk az élő Isten és az Ő hatalmas temploma. Nektek aranyborjúitok vannak. Nálunk vannak a léviták. A ti papjaitok értéktelen, jellemtelen emberek, akik tisztségüket úgy vásárolták.”

Ez jól hangzott, de a figyelmeztetések és a sugalmazás nem változtatott az esélyeken. Míg Abija beszélt, Jeroboám rejtőzködő csapatokat csempészett a júdaiak vonalai mögé. Egyszerre csak be voltak kerítve, minden visszavonulási lehetőségtől elvágva.

Semerre nem volt menekülő út, csak fölfelé. „Az Úrhoz kiáltottak” (14. vers). A hitkapcsolatból kiáltás fakadt. „Amikor Júda férfiai kiáltottak, megverte az Isten Jeroboámot és az egész Izráelt Abija és Júda előtt… Isten a kezükbe adta őket… mert ők az Úrra, őseik Istenére támaszkodtak” (15-18. vers új prot. ford).

Milyenek a te esélyeid? Menekülési útvonal nélkül bekerítenek a gondjaid? Minden terved és elképzelésed hiábavalónak tűnik? Tekints fel! Isten kész megszabadítani bárkit, aki Őbenne bízik.

Scott Griswold

52. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezetéhez (júl. 24-30.).

Ismerősek az események Bálám életében, aki valaha Isten elhivatott prófétája volt, de a pénz szeretetéért hagyta, hogy mélyen átjárja szívét a gonosz gyökere. Két moábita küldöttség is jött, hogy elcsábítsa őt, és megadja az árát, hogy jöjjön és átkozza meg Izraelt, miután Isten egyértelműen nemet mondott. Szamárháton indult útnak, de a szamár nem mozdult a pusztító angyal előtt – ezzel megmentve az egyre dühösebb prófétát Isten ítéletétől. A három oltár emelésével és az oltáronkénti hét áldozattal, amelyek csak áldást eredményeztek, mélyen megérintette Bálám szívét, ahogyan felfedezte Isten kegyelmének dicsőségét az Ő népén.

Sajnálatos módon azonban Bálám nem engedett Isten hihetetlen türelmének és megbocsátásának, Jehova iránta való irgalmassága elsöprő bizonyítékának. Minden egyes lehetőséget, amit megbánásra fordíthatott volna, tervek szövögetésére szánta, hogy hogyan tudná Izrael védelmét megtörni.

Nem csak Bálám, hanem Bálák, Moáb királya is célpontja volt Isten kitartásának, mellyel a szívét szerette volna elnyerni. Nagyon jól ismerték Izrael csodálatos megszabadulásának történetét Egyiptomból, csak úgy mint az amoriták és Básán óriásainak királysága fölött aratott elsöprő győzelmükét. Isten vezette az Ő népét az Ígéret földje felé, és Bálák attól rettegett, hogy az ő birodalma lesz a következő, amit romba döntenek. Ő is hallotta Bálám ajkáról a hegy lábánál békésen táborozó Izraelnek szóló áldó szavakat. Azonban a szíve túlságosan megkeményedett, hogy megadja magát Izrael Istenének. Ehelyett átkot keresett.

Bálám és Bálák bőséges bizonyítékot kaptak Jehova irgalmasságáról és hatalmáról. Semmilyen más Isten nem olyan, mint Ő. Mégis, szíveik keménysége kitartott. Szörnyű a vége azoknak, akik eltökélten mellőzik Isten jóságát.

Kevin James

PARL Associate Director

Southern Union Conference, USA

                    Fordította: Gősi Csaba