2016. július 23., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 23 - SZOMBAT- 2 Krónikák 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 39. fejezet 377. nap

A felhőoszlop azonban tovább haladt előre és vezetését követve a héber sereg eljutott Edreihez, ahol az óriás király várta érkezésüket hadseregével. Óg ügyesen választotta meg a csata helyét. Edre városa a síkságból meredeken kiemelkedő és szaggatott, vulkánikus sziklákkal borított fennsík szélén feküdt. A fennsíkot csak szűk ösvényeken, meredek és nehezen járható kapaszkodókon lehetett megközelíteni. Vereség esetén haderői menedéket találhattak a sziklákkal borított pusztaságban, ahová az idegenek képtelenek lettek volna követni őket.

Győzelme biztos tudatában a király roppant hadseregével jelent meg a nyílt síkságon, miközben kihívó kiáltások hangzottak a felettük elterülő fennsíkról, ahol láthatók voltak harci vágytól égő lándzsásaik ezrei. Mikor a héberek meglátták az óriások királyának a sereg közül is kiemelkedő hatalmas alakját, és a királyt körülvevő seregeket, megpillantották a bevehetetlennek látszó erődöt, amely mögött még láthatatlan ezrek sáncolták el magukat, az izraeliták közül sokak szíve remegett a félelemtől. Mózes azonban nyugodt és szilárd maradt, mert emlékezetében tartotta azt, amit az Úr mondott neki Básán királyáról: "[...] Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt és minden ő népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, amint cselekedtél Szihonnal, az Emoreusok királyával, aki Hesbonban lakik vala" (5Móz 3:2).

Vezetőjük nyugodt hite Istenben való bizalommal töltötte el a népet. Mindent rábíztak az ő mindenható karjaira és Isten nem hagyta őket cserben. Sem a hatalmas óriások, sem a kőfallal körülvett városok, sem a jól felfegyverzett seregek, sem a sziklás erődítmények nem tudtak megállni az Úr seregének fejedelme előtt. A hadsereget maga az Úr vezette. Az Úr verte meg az ellenséget. Az Úr győzött Izrael nevében. Az óriás király és hadserege megsemmisült és az izraeliták hamarosan elfoglalták az egész országot. Isten így törölte el a föld színéről ezt a különös népet, amely a gonoszságnak és a bálványimádás utálatosságának adta át magát.

Gileád és Básán meghódítása idején sokan idézték vissza emlékezetükbe a negyven esztendővel előbb Kádesben lejátszódott eseményeket, mely Izraelt még hosszú ideig tartó pusztai vándorlásra ítélte. Most már belátták, hogy a kémek jelentése, beszámolója az ígéret földjéről sok tekintetben igaz volt. A városok valóban nagyok és kőfallal körülkerítettek voltak és olyan óriások laktak bennük, hogy a velük való összehasonlításban a héberek csak sáskáknak látszottak. Most azonban azt is belátták, hogy atyáik végzetes tévedése az volt, hogy nem bíztak Isten hatalmában. Egyedül ez akadályozta meg őket abban, hogy azonnal nem vonulhattak be Kánaánba.

Amikor először készültek bevonulni az ígéret földjére, akkor ezt a vállalkozásukat sokkal kevésbé találták nehéznek, mint most. Hiszen Isten akkor is megígérte nekik, az ő népének, hogy ha engedelmeskednek szavának, akkor előttük jár majd és harcolni fog érettük; sőt lódarazsakat is küld majd, hogy kiűzzék előlük e föld lakóit. A népek között ekkor még nem volt általános az izraelitáktól való félelem és nem sok előkészületet tettek annak érdekében, hogy szembehelyezkedjenek előnyomulásukkal. Most azonban, amikor az Úr azt parancsolta Izraelnek, hogy törjön előre az ígéret földje felé, már éber és hatalmas ellenfeleket kellett megtámadniuk és nagy számú, jól képzett hadsereggel kellett megütközniük, amelyeket felkészítettek előnyomulásuk feltartóztatására.

Az Óggal és Szihonnal való küzdelemben a népnek ugyanabban a próbában kellett megállnia, amelyben atyáik elbuktak. A próbatétel azonban most sokkal keményebb volt mint akkor, amikor Isten először parancsolta meg Izraelnek, hogy induljanak előre. Útjuk közben a nehézségek megszaporodtak; azóta, hogy nem voltak hajlandók előrenyomulni az Úr nevében, amikor erre parancsot kaptak. Így teszi próbára Isten ma is az ő népét. Ha elveszítik türelmüket, akkor ugyanarra a pontra viszi őket vissza, és másodszorra ez a próba még alaposabb és keményebb lesz, mint amilyen az előző volt. Ez addig folytatódik, míg vagy megállják a próbát vagy ha még mindig lázadoznak, Isten visszavonja tőlük világosságát és sötétségben hagyja őket.

A héberek most megemlékeztek arról az esetről, amikor egyszer korábban a seregeik harcba mentek, de vereséget szenvedtek és ezreket öltek meg közülük. Akkor azonban Isten egyenes parancsa ellenére vonultak ki, Isten által választott vezérük, Mózes nélkül, az Isten üzenetét jelképező felhőoszlop és a szövetség ládája nélkül. Most azonban Mózes velük volt és a reménység, a hit szavaival erősítette szívüket. A felhőoszlopba zárt Isten Fia ment előttük és mutatta nekik az utat. A szövetség szent ládája is csatlakozott a sereghez. Ennek a tapasztalatnak az a tanulsága számunkra, hogy Izrael hatalmas Istene a mi Istenünk is. Bízhatunk benne! Ha pedig engedelmeskedünk parancsainak, követelményeinek, akkor éppen olyan feltűnő módon munkálkodik majd érettünk, mint ahogy munkálkodott ősi népéért. Mindenkit, aki igyekszik a kötelesség ösvényét követni, időnként megtámadja a kételkedés és a hitetlenség. Útját néha olyan akadályok torlaszolják el, amelyek látszólag leküzdhetetlenek. Ezek az akadályok elcsüggesztik azt, aki átadja magát a csüggedésnek. Isten azonban éppen neki mondja: Indulj előre! Bármi áron teljesítsd kötelességedet! Azok az akadályok, nehézségek, amelyek olyan félelmeteseknek látszanak, hogy szívedet, lelkedet félelemmel, rettegéssel töltik meg, eltűnnek, ha előre indulsz az engedelmesség ösvényén, alázatosan Istenben bízva.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 11

Roboám király erős kézzel uralkodott, de hallgatni akart Isten prófétájának szavára. Feladta Izrael megtámadására szőtt terveit. Helyette azonnal elkezdte a különböző városok megerősítését, hogy megvédje uralmát Jeruzsálemben.  Tény, hogy ragaszkodott Dávid és Salamon útjához és megerősítette az igaz Isten tiszteletét.

Nem így történt Izraelben. Jeroboám király mindenféle embereket toborzott, hogy papjai legyenek az általa állított borjú- bálványoknál és bevezette a gonosz szellemek tiszteletét. A papok, léviták és sokan mások is megtagadták, hogy ebben részt vegyenek. Az elkövetkező három évre mind elhagyták Izraelt és Júdába távoztak. Ez a jelentős elvándorlás megerősítette Júdát és hozzájárult Izrael későbbi romlásához.

Ma ugyanaz az ellenség munkálkodik, hogy Isten népét legyengítse.  A bálványimádás sokféle formája által dolgozik, felhasználva bármit, amit csak tud, hogy elvonja az emberek idejét és figyelmét szerető Istenüktől.

Milyen vonzerők gyakorolnak hatást a te életedre? Mi vonja el idődet és szeretetedet Uradról? De tégy ellene! Elvonulhatsz egy biztonságos helyre – talán éppen a számítógépedtől, vagy a telefonodtól távol –, hogy ott zavartalanul kereshesd Isten jelenlétét. Még gyökeresebb változást eredményezne, ha elvinnéd családodat egy olyan helyre, ahol az Istennel töltött idő és a szolgálat lehetőségei még inkább megvalósíthatók! Tegyél egy lépést ma! Erősítsd meg magadat! Erősítsd meg családodat! Erősítsd Isten királyságát!

Scott Griswold

51. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 38. és 39. fejezeteihez (júl. 17-23.).

A 38. és 39. fejezetben több különböző történetet és leckét találhatunk, amelyekből fontos tanulságokat szűrhetünk le. Ezek közül egyre fogunk összpontosítani: a rézkígyóra.

Az út az ígéret földjére nagyon nehéz terepen keresztül vezetett. Az emberek zúgolódni kezdtek. Isten visszavonta védelmét, és a sivatag tüzes kígyói jelentek meg. Majdnem mindenki a táborból találkozott a halál e csúszós formájával. Végső kétségbeesésükben kijózanodtak, és Mózeshez esedeztek, hogy imádkozzon értük.

Mózes imádkozott, és Istentől azt az utasítást kapta, hogy készítsenek rézkígyót. Isten megadta a megoldást a kínoktól sújtott népének. Nekik csak fel kellett tekinteniük a rézkígyóra. Csak nézzenek oda, és élni fognak.

Azt olvashatjuk a 2Kor 5:21-ben, hogy Jézust, aki bűnt nem ismert, bűnné TETTE értünk. Vegyük észre, hogy Jézus nem hordozta a bűneinket, vagy elvette azokat, hanem bűnné lett valójában, azt megtestesítve. Az őskígyó, Sátán az emberiség első szüleinél úgy érte el, hogy megtapasztalják a bűn harapását, hogy figyelmen kívül hagyatta velük Isten rendelkezéseit. Azóta az emberiség meg van mérgezve a bűnnel, éppen úgy, ahogy akkor volt. Isten azonban gondoskodott a gyógyításunkról: Fiát, Jézus Krisztust nekünk adta. Ő bűnné lett, vele teljesen azonosulva elvette azt, ami a halálunkat okozza, mint a kígyó a rúdon. Azzal, hogy Ő rá emeljük tekintetünket, a bűn mérge az életünkben megkapja az ellenmérget, ami kigyógyít belőle. Jézus Krisztus a marás elleni szérum. Jézus Isten ajándéka, és minden, amit kér tőlünk Isten, az, hogy nézzünk rá és éljünk!

Kevin James
PARL Associate Director
Southern Union Conference, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése