2016. július 19., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 19 - KEDD - 2 Krónikák 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 38. fejezet 373. nap

Istennek az volt a szándéka, hogy népe nagy vezetői Krisztus képviselői legyenek. Áron Izrael nevét hordozta a mellén. Isten akaratát ő közölte a néppel. Az engesztelés napján ő lépett be a szentek-szentjébe, "nem vér nélkül", az egész Izraelért közbenjáróként. Szolgálata elvégzése után előjött, hogy megáldja a gyülekezetet, amiképpen Krisztus is azért jön majd el, hogy megáldja várakozó népét, miután véget ér majd az érettük végzett engesztelő munkája. Éppen ennek a szent tisztségnek magasztos jellege, hogy Áron a mi nagy Főpapunk képviselője volt, tette bűnét még súlyosabbá Kádesben.

Mózes mély szomorúsággal vette le Áronról a szent öltözetet és adta rá azokat Eleázárra, aki isteni kiválasztás alapján utóda lett apjának. Kádesben elkövetett bűnéért Isten megtagadta Árontól azt a kiváltságot, hogy Kánaánban is ő szolgáljon Isten főpapjaként, ő mutassa be az első áldozatot az ígéret földjén és így ő szentelje fel Izrael örökségét. Mózesnek egyedül kellett tovább hordoznia népe vezetésének terhét egészen Kánaán határáig. Messziről megláthatta Kánaánt, de határát nem léphette át. Mennyire más lett volna Isten ezen szolgáinak jövője, ha Kádesben a kőszikla előtt morgolódás nélkül kiállták volna azt a próbát, amelynek Isten alávetette őket! Egyetlen bűnös cselekedetet sem lehet többé meg nem történtté tenni.

Megeshet, hogy egy egész élet munkája sem hozhatja helyre azt, ami elveszett a kísértés vagy a meggondolatlanság egyetlen rövid pillanatában.
A két nagy vezető távolléte a táborból és az a tény, hogy Eleázár is csatlakozott hozzájuk, akiről mindenki jól tudta, hogy ő lesz apja utódja a szent tisztségben, rossz előérzetet keltett az emberek szívében és aggódva várakoztak visszatérésükre. Mikor körülnéztek gyülekezetükben, megállapították, hogy azok a felnőttek, akik egykor Egyiptomot elhagyták, majdnem valamennyien elpusztultak a pusztai vándorlás során. Ekkor rossz sejtés lett úrrá rajtuk, mert visszaemlékeztek a Mózes és Áron felett kimondott ítéletre. Néhányan ismerték a Hór-hegy csúcsára vezető titokzatos út célját. A vezetőikért való féltő szeretetüket és aggályukat csak még jobban fokozták keserű emlékeik és az önvád.

Végül meglátták Mózes és Eleázár alakját, ahogy lassan ereszkedtek alá a hegy oldalán, de Áron nem volt velük. Áron fián, Eleázáron voltak a papi öltözethez tartozó ruhadarabok. Ezek mutatták, hogy ő követte apját a szent tisztség betöltésében. Mikor a nép nehéz szívvel összegyülekezett körülöttük, Mózes megmondta nekik, hogy Áron meghalt a karjaiban. Hór-hegyén, ahol ők ketten el is temették. A gyülekezet mély gyászba kezdett, mert Áront mindnyájan nagyon szerették, bár sokszor okoztak néki szomorúságot. "És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harminc napig Izráelnek egész háza" (4Móz 20:29).

Izrael főpapjának temetéséről a Szentírás csak néhány szóval tesz említést: "Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték" (5Móz 10:6). Milyen kiáltó ellentétben áll ez a temetés a mai idők temetési szokásaival! Áron temetését Isten kifejezett parancsa szerint vezették le. A modern időkben egy magas állást betöltő ember temetési szertartása gyakran ezt az alkalmat hivalkodó és szertelen, sőt tékozló bemutatóvá teszi. Mikor Áron meghalt, - aki egyike volt azoknak a kiváló és híres embereknek, akik valaha is a föld színén éltek - csak két legközelebbi rokona volt tanúja halálának, és az eltemetéséről is csak ők ketten gondoskodtak. Áron magányos sírja a Hór-hegyén örökre rejtve maradt Izrael népének szeme elől. Istent nem tisztelik meg azokkal a látványos temetésekkel, amelyeket oly gyakran rendeznek ma a halottnak, nagy költségbe verve magukat a gyászolók, amikor hozzátartozójuk testét visszaadják a föld porának.

Jóllehet Áron halálát az egész gyülekezet gyászolta, de senkinek sem volt oly fájdalmas a veszteség, mint Mózesnek. Áron halála erőteljesen arra emlékeztette, hogy saját életének vége is közel van. De bármilyen rövid időt kell is neki még itt töltenie ezen a földön, mégis mélyen átérezte azt a veszteséget, amelyet állandó társának eltávozása, halála jelentett számára. Áronban olyan valakit veszített el, aki hosszú éveken át megosztotta vele örömeit, szomorúságait, reménységeit és félelmeit. Mózesnek most egyedül kell folytatnia munkáját. Tudta azonban azt, hogy barátja és szövetségese Isten, aki semmilyen bajban, megpróbáltatásban nem hagyja magára, segítség nélkül.

Hamarosan a Hór-hegyi távozás után Izrael vereséget szenvedett Aradtól. Arad a kanaániták egyik királya volt. Mivel azonban nagyon komolyan kérték Istentől a segítséget, ezt meg is kapták, és teljes vereséget mértek ellenségeikre. Győzelmük azonban ahelyett, hogy hálával töltötte volna be szívüket és az Istentől való függőségük felismerésére vezette volna őket, inkább dicsekedőkké és elbizakodottakká tette a hébereket. Csakhamar beleestek régi rossz szokásukba és zúgolódni kezdtek. Most azért voltak elégedetlenek, mert nem vonulhattak be Kánaánba már negyven évvel ezelőtt, közvetlenül a kémek beszámolójakor kitört lázadásuk után. Véleményük szerint a hosszú pusztai vándorlás szükségtelen késlekedés volt. Azt állították, hogy már akkor is éppen olyan könnyen legyőzhették volna ellenségeiket, mint ahogyan azt most tették.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 7

Tűz szállt alá az égből, és felemésztette az áldozatokat. Isten dicsősége töltötte be a templomot. Ez volt Isten válasza Salamon alázatára és odaadására. Ez volt az Úr örömének és áldásának szimbóluma a nép számára, amely kereste Őt.

Salamon számára talán még fontosabb volt Isten második személyes megjelenése, amely éjszaka történt. Itt Isten olyannyira szent és különleges ígéretet tesz neki, hogy arról könyveket és énekeket írtak. Így szólt az Úr: De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat” (2Krón 7:14 új prot. ford.). Itt egyértelműen feltárul a megváltás terve.

Igazán alázatos vagy? Látod kicsinyességedet és bűnös voltodat, mely éles ellentétben áll Isten nagyságával és tökéletes szentségével? Imádkozol, sírsz a kegyelemért? Az Ő arcát keresed, az Ő örömét szeretnéd, nem csak az ajándékait?
Határozottan hátat fordítasz minden gonosz útnak? Nem hagyod, hogy ennek a világnak akár csak egy kis része is távol tartson Istentől?

Nem kétséges, Ő alig várja, hogy meghallgathasson, megbocsáthasson és gyógyíthasson. De képesek vagyunk teljesíteni a fenti feltételeket, amikor oly’ könnyen belebukhatunk? Az evangélium azonban egy még nagyobb reményt számunkra, hiszen az Isten által elvárt szívbéli megtérés szintén az Ő ajándéka! (ApCsel 5:32).

Scott Griswold

51. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 38. és 39. fejezeteihez (júl. 17-23.).

A 38. és 39. fejezetben több különböző történetet és leckét találhatunk, amelyekből fontos tanulságokat szűrhetünk le. Ezek közül egyre fogunk összpontosítani: a rézkígyóra.

Az út az ígéret földjére nagyon nehéz terepen keresztül vezetett. Az emberek zúgolódni kezdtek. Isten visszavonta védelmét, és a sivatag tüzes kígyói jelentek meg. Majdnem mindenki a táborból találkozott a halál e csúszós formájával. Végső kétségbeesésükben kijózanodtak, és Mózeshez esedeztek, hogy imádkozzon értük.

Mózes imádkozott, és Istentől azt az utasítást kapta, hogy készítsenek rézkígyót. Isten megadta a megoldást a kínoktól sújtott népének. Nekik csak fel kellett tekinteniük a rézkígyóra. Csak nézzenek oda, és élni fognak.

Azt olvashatjuk a 2Kor 5:21-ben, hogy Jézust, aki bűnt nem ismert, bűnné TETTE értünk. Vegyük észre, hogy Jézus nem hordozta a bűneinket, vagy elvette azokat, hanem bűnné lett valójában, azt megtestesítve. Az őskígyó, Sátán az emberiség első szüleinél úgy érte el, hogy megtapasztalják a bűn harapását, hogy figyelmen kívül hagyatta velük Isten rendelkezéseit. Azóta az emberiség meg van mérgezve a bűnnel, éppen úgy, ahogy akkor volt. Isten azonban gondoskodott a gyógyításunkról: Fiát, Jézus Krisztust nekünk adta. Ő bűnné lett, vele teljesen azonosulva elvette azt, ami a halálunkat okozza, mint a kígyó a rúdon. Azzal, hogy Ő rá emeljük tekintetünket, a bűn mérge az életünkben megkapja az ellenmérget, ami kigyógyít belőle. Jézus Krisztus a marás elleni szérum. Jézus Isten ajándéka, és minden, amit kér tőlünk Isten, az, hogy nézzünk rá és éljünk!

Kevin James
PARL Associate Director
Southern Union Conference, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése