2016. május 27., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 27 - PÉNTEK - 2 Királyok 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 27. fejezet 320. nap

Ezeket a törvényeket Mózesnek fel kellett jegyeznie és a Tízparancsolattal együtt, - mely Isten Izráelnek adott ígérete beteljesülésének a feltételét szemlélteti - gondosan meg kellett őriznie a nemzet törvénye alapjaként.

Most Jahve a következő üzenetet küldte: "Ímé én Angyalt bocsátok el te előtted, hogy megőrizzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat, mert az én nevem van őbenne. Mert ha hallgatándasz az ő szavára; és mindazt megcselekedénded, amit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat" (2Móz 23:20-22). Izrael egész vándorlása alatt a felhő vagy tűzoszlopban Krisztus volt a vezetőjük. Voltak jelképek, amelyek az eljövendő Üdvözítőre mutattak, de az Üdvözítő már ott volt közöttük, aki parancsokat adott Mózesnek a nép számára, és aki úgy járt előttük, mint az áldás egyetlen forrása.

Miután Mózes leereszkedett a hegyről, "[...] elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, amelyeket az Úr parancsolt, megcselekesszük" (2Móz 24:3).,

Ezt a fogadalmat az Úr mindazon szavaival együtt, amelyek engedelmességre kötelezték őket, Mózes megírta könyvben.

Azután következett a szövetség jóváhagyása. Oltárt építettek fel a hegy lábánál és mellette tizenkét oszlopot állítottak fel "[...] az Izráel tizenkét nemzetsége szerint" (2Móz 24:4), a szövetség elfogadásának a tanúbizonyságául. Ezután erre a szolgálatra kiválasztott ifjak áldozatokat mutattak be.

Miután az oltárt meghintették az áldozati állatok vérével, Mózes "vevé a szövetség könyvét és elolvasá a nép hallatára" (2Móz 24:7). Így Mózes ünnepélyesen megismételte a szövetség feltételeit. Mindenkinek szabadságában állott választani, hogy vajon elfogadja-e vagy nem a szövetség feltételeit; alkalmazkodik-e azokhoz vagy pedig nem; hajlandó-e teljesíteni azokat vagy pedig nem. Először megígérték, engedelmeskednek az Úr szavának, és miután meghallgatták a kihirdetett törvényt, és annak alapelveit Mózes részletezte előttük; így megtudhatták mindazt, amit ez a törvény magában foglal, akkor a nép ismét egyöntetűen azt felelte: "[...] Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk" (2Móz 24:7). "Mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt magát a könyvet is és az egész népet meghintette, mondván: "Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt" (Zsid 9:19-20).

Most előkészületeket kellett tenniük a választott nép teljes beiktatására királyuk Jahve uralma alá. Mózes ezt a parancsot kapta az Úrtól: "Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izrael vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat előtte távolról. És csak Mózes közeledjék az Úrhoz" (2Móz 24:12). Mialatt a nép imádkozott a hegy lábánál, Isten ezeket a kiválasztott embereket felhívta a hegyre. A hetven vénnek kellett segédkeznie Mózesnek Izrael kormányzásában. Isten pedig Lelkét helyezte reájuk és megtisztelte őket hatalmának és nagyságának látványával. "És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég" (2Móz 24:10). Nem látták az Istent, de meglátták jelenléte dicsőségét. Ezelőtt nem tudták volna elviselni ezt a jelenetet, de Isten hatalmának előzetes szemlélése bűnbánatra késztette őket. Isten dicsősége, tisztasága és irgalma felett elmélkedtek mindaddig, míg közelebb tudtak menni ahhoz az Istenhez, aki elmélkedésük tárgya volt.

Isten felszólítására "[...] Mózes és az ő szolgája Józsué" (2Móz 24:13) felmentek az Isten hegyére, hogy találkozzanak Istennel. Ezért, mivel egy ideig távol kellett maradniuk a tábortól, Mózes Áront, Húrt és segítségükként a hetven vént rendelte ki, hogy helyette tevékenykedjenek. "Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhő borítá el a hegyet. És az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre" (2Móz 24:15-16). Hat napig felhő borította be a hegyet Isten különleges jelenlétének jeleként. Isten azonban nem adott semmiféle kinyilatkoztatást magáról vagy közlést akaratáról. Ez idő alatt Mózes ott maradt a hegy egyik ormán és arra várt, hogy a Magasságos Úr Isten majd megjelenik neki. Isten mondta: "Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj ott". Bár Isten próbára tette türelmét és engedelmességét, de Mózes mégsem fáradt bele a várakozásba és nem hagyta el helyét. A várakozásnak ez az időszaka az előkészület és az alapos önvizsgálat ideje volt. Még Istennek ez a kedvelt szolgája sem léphetett be azonnal Isten jelenlétébe és viselhette el dicsősége megmutatását. Ezt a hat napot arra kellett felhasználnia, hogy szíve megvizsgálásával, elmélkedéssel is imádsággal teljesen átadja magát Istennek, mielőtt el tudott volna készülni Teremtőjével való közvetlen beszélgetésre.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 8

Isten ismeri a múltat és a jövőt. Ebben a fejezetben két történet is bizonyítja ezt az igazságot. A sunemita asszony otthagyta otthonát és földjét, hogy máshol vészelje át az éhínség idejét, ám amikor hét év múlva visszaérkezett, azt találta, hogy már sem a ház, sem a föld nem az övé. Elizeus próféta segítségével azonban mindent visszakapott.

Hazáel története nagyon megdöbbentő; olyan az egész, mintha éppen annak a folyamatnak lennénk tanúi, vajon képes-e az önvizsgálatra és a változásra. Amikor Elizeus könnyek között mondja el neki, hogy mivé válik majd, ő nem hisz a próféta szavainak. Amikor azonban hazamegy, meggyilkolja a királyt, és ezzel kezdetét is veszi Elizeus próféciájának teljesedése. 

Isten nem manipulálja a történelmet, de végtelen bölcsességében kezdettől fogva ismeri a véget. Mindnyájunknak megadja a szabad választás jogát, de mindig reménykedik abban, hogy bölcs döntéseket fogunk hozni. Amikor lehetőséget kapunk arra, hogy bepillantsunk a jövőbe, mindig dönthetünk, hogy az Urat követjük, vagy engedetlenek leszünk. Bárhogy döntünk is, ha készek vagyunk az Ő vezetésére figyelni, a végeredmény jó lesz, és Isten biztosít arról, hogy olyan elbánásban részesülünk majd, mint a sunemita asszony. Másrészről, ha saját kezünkbe vesszük az irányítást, és vágyainkat követjük, akkor el kell szenvednünk a következményeket. 

Istenem, segíts, hogy Rád tudjak figyelni, és a Te utasításaidat kövessem, bármily’ nehezek is azok!

Daniel Jiao
Kínai Misszió
Hong Kong

43. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 27. fejezetéhez (máj. 22-28.).

Amit elviszek ebből a fejezetből, az a szörnyű kezdőjelenete. A rettenetes mennydörgés és a sötétség leírása, a földrengés és a villámok, amelyek nem világítottak be a behatolhatatlan sötétségbe, amely körbezárta a Sínai-hegyet. A hegy lábánál valamennyi ember, Mózest is beleértve, reszketett, mielőtt Isten mennydörgő hangjával lassan kijelentette a tíz  parancsolatot, amelyet elvárt a népétől, hogy megtartsanak.

Néhányan csodálkozhatnak, hogy miért volt szükséges ez a földet megrengető színpadiasság? De tényleg színpadias volt ez? Nem hinném, hogy az lett volna. Amit Isten tett, az azért volt, hogy véget vessen annak a versengésnek, amit az egyiptomi istenek támaszthattak, és amely megfertőzhette az Izráel népét. Itt volt az Ő teremtő Istenük!

Mitől is félünk? Bármilyen nagy is a fülsüketítő lárma, sosem lesz akkora, mint az Istenünk hatalma. Bármekkora kihívásokkal szembesülünk is életünk során, és van sok ilyen, a Teremtő Istenünk nagyobb. Istenünk mindössze egy hívásnyi távolságra van. Ismeri a felfordulást az életünkben, és kész cselekedni értünk, a lehető legjobb érdekünkben, ha látnánk a véget a kezdettől fogva. Ismeri valamennyiünk szívét név szerint és szükséglet szerint, és képes beavatkozni. Amit kér az mindössze a bizalom. Ha már minden más elveszett, bízz benne! Látni fogjuk őt szemtől szembe és érezni fogjuk a meleg ölelését.

Mert hűséges Ő nagyon!

Elaine Pugh, gyülekezeti vén
Simi Valley Seventh-day Adventist Church, California

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése