Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 27. fejezet 317. nap
A hamis
istenek imádatának megtiltásával a második parancsolat egyben magában foglalja
az igaz Isten imádását és utasít is ennek a gyakorlására. Azoknak, akik
hűségesek az ő szolgálatában, Isten irgalmasságot ígért meg, mégpedig nemcsak a
harmadik és negyedik nemzedékig - mint ahogy harmad és negyedíziglen fenyegeti
meg haragjával azokat, akik gyűlölik - hanem az ezredik nemzedékig.
"Az
Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr
büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi" (2Móz 20:7).
Ez a
parancs nemcsak a hamis esküt, vagy a megszokott esküdözéseket tiltja meg, de
Isten nevének azt a könnyed és gondatlan használatát is, amikor nem vesszük
tekintetbe e név félelmetes jelentőségét. Isten nevének az általános beszélgetés
közben történő meggondolatlan említésével, jelentéktelen ügyekben a nevére való
hivatkozással valójában tiszteletlenek vagyunk Istennel szemben. "Szent és
rettenetes az ő neve" (Zsolt 111:9). Mindnyájunknak elmélkednünk kell
Isten neve fenségéről, tisztaságáról és szent voltáról, hogy szívünkre hatást
gyakoroljon neve felmagasztalt jellegének értelme; az ő szent nevét mindig
tisztelettel és ünnepélyesen ejtsük ki.
"Megemlékezzél
a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd
minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi
dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se
szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van; Mert
hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban
van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját,
és megszentelé azt" (2Móz 20:8-11).
Isten a
szombatot nem valami új intézményként vezette be, mert a teremtés alkalmával
alapította. Meg kell emlékeznünk róla és ünnepként kell megtartanunk, mint
Isten teremtő munkájának emlékét. Mivel a szombat a menny és a föld
Teremtőjeként mutat rá Istenre, ezért az igaz Istent megkülönbözteti a hamis
istenektől. Mindazok, akik megtartják a hetedik napot, ezzel a cselekedetükkel
azt fejezik ki, hogy ők Jahve imádói. Így a szombat az Isten iránti hűségünk
jele mindaddig, amíg emberek élnek a földön azért, hogy szolgálják Istenünket.
A negyedik parancsolat az egyetlen parancsolat a tíz közül, amelyben benne van
a törvényadó neve és jogcíme. Ez az egyetlen parancsolat, amely megmutatja,
kinek a tekintélye adta a törvényt. Magán viseli Isten pecsétjét, amelyet
törvényére helyezett annak hitelessége és kötelező ereje bizonyítékaként.
Isten
hat napot adott az embereknek a munkálkodásra, és Isten meg is követeli tőlünk,
hogy minden munkánkat végezzük is el a hat munkanap alatt. Isten megengedi,
hogy az irgalmasság elkerülhetetlenül szükséges munkáit szombaton is
elvégezzük: a betegekről és a szenvedőkről mindenkor gondoskodni kell; de a
szükségtelen munkák végzését szigorúan kerülni kell. "Ha megtartóztatod
szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot
gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,
dolgaidat nem tévén, foglalkozást sem találván" (Ésa 58:13). A tiltásnak
azonban még nincs vége. A próféta még azt is hozzáteszi: "Hamis beszédet
sem szólván". Azokat, akik szombaton üzleti ügyeiket tárgyalják meg és
terveket készítenek, Isten olyanoknak tekinti, mint akik tényleges üzleti
tevékenységet hajtanak végre. Ha a szombatot valóban szent napnak akarjuk
megtartani, akkor nem szabad megengednünk, hogy elménk világi jellegű dolgokkal
foglalatoskodjék. Ez a parancsolat mindent magában foglal, ami kapuinkon belül
van. Mindazok, akik házunkban laknak, háztartásunkhoz tartoznak, tegyék félre
világi dolgaik intézését a szent órák alatt. Mindnyájan készséges szolgálattal
tiszteljék Istent az ő szent napján.
"Tiszteld
atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te
Istened ád te néked" (2Móz 20:12).
A szülők
a szeretet és a tisztelet olyan mértékére jogosultak, ami nem illet meg senki
más személyt. Maga Isten, aki felelősséget helyezett rájuk azokért a lelkekért,
akiket gondjaikra bízott, úgy rendelkezett, hogy a gyermek életének korai
időszakában, a szülők Isten helyét töltsék be. Azok a gyermekek, akik elvetik,
megvetik szüleik jogos tekintélyét és hatalmát, tulajdonképpen Isten
tekintélyét és hatalmát vetik meg. Az ötödik parancsolat nemcsak azt követeli
meg a gyermekektől, hogy adják meg szüleiknek a köteles tiszteletet és
engedelmességet, hanem azt is, hogy szeressék szüleiket, legyenek hozzájuk
gyengédek, könnyítsék terheiket, őrizzék és óvják meg tekintélyüket és öreg
korukban támogassák és vigasztalják őket. Ez a parancsolat magában foglalja a
lelkészek, sőt az uralkodók és mindazok iránti tiszteletadást is, akiknek Isten
tekintélyt és hatalmat adott mások, elsősorban a gyermek és az ifjak felett.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 5
Ebben a
fejezetben Naámán, a befolyásos és tehetős szíriai parancsnok, aki az egyre
súlyosbodó leprájára keres gyógyulást, jön el Elizeushoz.
Amikor
Naámán és kisebb katonai kísérete megérkezett Elizeus szerény otthonához, a
próféta világos utasítással küldte ki szolgáját: „Menj, és
fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!” (10. vers –
új prot. ford.). A megsértett katonatiszt dühös lett a prófétára, hogy még csak
ki sem jött és nem beszélt vele személyesen. Nem voltak Istenhez intézett imák,
vagy mágikus szavak. Ezen felül felháborítónak találta, hogy a próféta arra
tett utalást, hogy ő olyan koszos lenne, hogy meg kellene fürödnie, méghozzá
hétszer. Talán az egész csak túl egyszerűnek tűnt, de a legvalószínűbb, hogy a
büszkeségén esett csorba. Dühében a halálos beteg parancsnok megsértődve hátat
fordított Elizeus házának, és ellovagolt, vissza Damaszkusz irányába.
Mit is jelképez a lepra? Ha a Jordán a keresztséget – a halált,
eltemettetést és feltámadást (Róm 6:4) jelképezi, akkor a lepra a bűnt. Halálos
és fertőző betegség volt, lassú és szörnyű halállal végződött. Először az
idegeket és a végtagokat támadta meg, tehát akinek leprája volt, elvesztette az
érzékelését. A bűn pedig a lelkiismeretet tompítja el (1Tim 4:2). Ezt teszi az
emberrel a bűn. Először a lelkiismeret még elítéli a bűnt, viszont minél tovább
marad valaki a bűnös életben, annál inkább elhalkul a lelkiismeret ítélő szava.
A szív megkeményedik, a bűn betegsége felemészti az embert úgy, mint azt a
lepra teszi.
Naámán így érvelt: „Damaszkusz folyói sokkal tiszábbak mint a Jordán.” Ez
lehet, hogy igaz volt, Isten mégis ezt mondta: „A Jordánban kell megfürödnöd!”
Isten azonban jó, és tudja, mit miért tesz. A Damaszkusz felé vezető úton
Naámánnak a Jordán mentén kellett haladnia. Ekkor az egyik katonája odajött
hozzá, és ezt mondta: „Nézd, uram, ha a próféta valami nehezet kért volna
tőled, megtetted volna, igaz?” Ő igennel válaszolt. „Miért nem fürdesz hát meg
a Jordánban és tisztulsz meg?”
Naámán alázatot gyakorolt, lelovagolt a folyó partjához, levette
páncélzatát, belegázolt a Jordán sáros vizébe, elmerült benne és minden
alámerülésnél végigdörzsölte a testét. Elizeus azt mondta Naámánnak, hogy
hétszer kell megmártóznia. Ha a parancsnok csak ötször fürdött volna meg, a
dolog nem működött volna. Isten, úgy tűnik, különösen ügyel a számokra. Amikor
Józsuétól azt kérte, hogy hétszer járja körül Jerikót a hetedik napon, ledőltek
a falak a negyedik kör után? És mi a helyzet a szombatnappal? Ő nem azt mondta,
hogy bármelyik napot meg fogja áldani, amelyiket mi a kedvünk szerint
elkülönítünk pihenésre és imádatra. Isten a „hetedik napot” kérte, és Ő úgy is
gondolja, amit mond, és elvárja tőlünk, hogy engedelmeskedjünk Neki a kis
részletekben is.
Amint Naámán végül hetedszerre is feljött a víz alól, a bőre megváltozott.
A lepra, ami tönkretette a bőrét, és valószínűleg néhány ujját és lábujját sem
kímélte, nem volt többé. Naámán meggyógyult! Az Írás azt mondja: „újra
tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké” (14. vers).
El tudod képzelni ezt a jelenetet? Miután a parancsnok hetedszerre
megfürdik a Jordánban, feljön a vízből, és a katonái így szólnak: „Mekkora
csoda ez! Az Úr legyen áldva! A leprád teljesen eltűnt, és a bőröd teljesen
újnak néz ki! Megérinthetjük?” El tudod ezt képzelni?
A keresztény egy katona, új, gyermeki bőrrel. Újjászülettél, mégis katona
vagy. Ez a keresztséget is jelképezi; a Jordánban történt, ott, ahol Keresztelő
János elsőként vezette be a keresztséget, és ahol Jézus is megkeresztelkedett –
neked és nekem példát mutatva (Mt 3:13). Apropó lepra, Jézus is rengeteg
leprást gyógyított meg a szolgálata során.
Végül, ennek a lenyűgöző történetnek a végén, Elizeust egy társa elárulja
ezüstért cserébe. Naámán fizetni akart a gyógyulásáért, de Elizeus
visszautasította a fizetséget, mert a megváltás Isten ajándéka. Elizeus kapzsi
szolgája, Géházi, utánaeredt Naámánnak, hazudott neki, és elfogadta az ezüstöt.
Géházi végül Naámán lepráját kapta meg a kapzsiságáért és árulásáért.
Hasonlóképpen Júdást is a kapzsisága vitte rá arra, hogy elárulja a Megváltót
ezüstért és végül felakasztotta magát Krisztus kiszolgáltatása után.
Drága Urunk, Naámánhoz hasonlóan minket is mindnyájunkat sújt a bűn
leprája, azonban most alázattal Hozzád jövünk. Megbánjuk bűneinket, és
szeretnénk Fiad vérében megfürdeni, a Bárányéban, aki azért ontotta vérét
értünk, hogy mi megtisztuljunk. Ámen!
Doug Batchelor
43. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 27. fejezetéhez
(máj. 22-28.).
Amit elviszek ebből a
fejezetből, az a szörnyű kezdőjelenete. A rettenetes mennydörgés és a sötétség
leírása, a földrengés és a villámok, amelyek nem világítottak be a
behatolhatatlan sötétségbe, amely körbezárta a Sínai-hegyet. A hegy lábánál
valamennyi ember, Mózest is beleértve, reszketett, mielőtt Isten mennydörgő
hangjával lassan kijelentette a tíz
parancsolatot, amelyet elvárt a népétől, hogy megtartsanak.
Néhányan csodálkozhatnak, hogy miért volt
szükséges ez a földet megrengető színpadiasság? De tényleg színpadias volt ez?
Nem hinném, hogy az lett volna. Amit Isten tett, az azért volt, hogy véget
vessen annak a versengésnek, amit az egyiptomi istenek támaszthattak, és amely
megfertőzhette az Izráel népét. Itt volt az Ő teremtő Istenük!
Mitől is félünk? Bármilyen nagy is a
fülsüketítő lárma, sosem lesz akkora, mint az Istenünk hatalma. Bármekkora
kihívásokkal szembesülünk is életünk során, és van sok ilyen, a Teremtő
Istenünk nagyobb. Istenünk mindössze egy hívásnyi távolságra van. Ismeri a
felfordulást az életünkben, és kész cselekedni értünk, a lehető legjobb
érdekünkben, ha látnánk a véget a kezdettől fogva. Ismeri valamennyiünk szívét
név szerint és szükséglet szerint, és képes beavatkozni. Amit kér az mindössze
a bizalom. Ha már minden más elveszett, bízz benne! Látni fogjuk őt szemtől
szembe és érezni fogjuk a meleg ölelését.
Mert hűséges Ő nagyon!
Elaine Pugh, gyülekezeti
vén
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése