Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 26. fejezet 314. nap
Jethró
egy ideig a táborban maradt és hamarosan észrevette, hogy milyen súlyos terhek
nehezednek Mózesre. Fenntartani a rendet és a fegyelmet az izraeliták hatalmas,
tudatlan és képzetlen sokaságában - óriási feladat volt. Mózest ismerte el
vezetőjének és bírájának a nép. Ő intézte el nemcsak az általános ügyeit, hanem
a kötelességeit is a népnek. Az egyesek között támadt ellentéteket is neki
kellett elintéznie. Mózes vállalta mindezeket a feladatokat, mert ezek
elintézése alkalmat adott neki az oktatásra. "[...] tudtára adom az Isten
végezéseit és törvényeit" (2Móz 18:16) - mondta Jethrónak, aki azonban a
következő ellenvetést tette: "Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is,
amely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad"
(2Móz 18:18). Azután tanácsolta Mózesnek, hogy válasszon ki a népből megfelelő
személyeket és tegye őket elöljárókká, egyeseket ezrek, másokat százak és
másokat tízek fölé. Ezeknek alkalmas embereknek kell lenniük, olyanoknak, akik
"derék, istenfélő férfiak", igazságosak és gyűlölik a haszonlesést.
Ezeknek kell ítélkezniük a kisebb ügyekben, mialatt a nehéz és fontos ügyek
továbbra is Mózes elé kerülnek. "[...] Te légy a népnek szószólója Isten
előtt" - tanácsolta - "és te vidd az ügyeket Isten eleibe. És tanítsd
őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az utat, amelyen járniok
kell és a tennivalót, amelyet tenniök kell" (2Móz 18:19-20). Mózes
elfogadta apósa tanácsát és ezzel nemcsak magának szerzett könnyebbséget, hanem
ennek eredményeként a rend is tökéletesebb lett a nép között.
Az Úr
nagymértékben kitüntette Mózest, és csodákat vitt véghez keze által. Abból a
tényből, hogy Isten őt választotta ki mások oktatására, nem következtette azt,
hogy neki nincs szüksége tanácsra. Izrael Isten által választott vezetője
boldogan figyelt oda egy istenfélő midiánita pap javaslataira és bölcs
rendelkezésekként tette azt magáévá.
Refidimből
elindulva a nép folytatta vándorlását, követve a felhőoszlop mozgását. Útjuk
kopár síkságokon, meredek lejtőkön és sziklás hegyszorosokon vezetett
keresztül. Gyakran - amikor homokos pusztaságokon vonultak át - látták a barátságtalan
hegyeket, amelyek óriási sziklabástyákként halmozódtak fel előttük és
keresztezték útvonalukat, és úgy látszott, hogy lehetetlenné teszik
előrejutásukat. Amikor azonban megközelítették ezt az akadályt, meglátták a
sziklafalban lévő nyílásokat, melyek mögöttük újabb sík terület tárult szemük
elé. Most éppen egy ilyen mély, köves átjárón haladtak át. Mély benyomást keltő
jelenet volt ez az átkelésük. A sziklás kőszirtek között, amelyek több száz
méter magasra nyúltak fel mindkét oldalon, ameddig a szem ellátott, eleven
folyamként hömpölygött Izrael serege nyájaikkal és csordáikkal. Azután hirtelen
ott emelkedett szemeik előtt a Sinai hegy tömör homlokzata. A felhőoszlop
megtelepedett, megnyugodott a hegy ormán és az emberek felállították sátraikat
a hegy aljánál elterülő síkságon. Ez a hely volt az otthonuk majdnem egy évig.
Éjjel a tűzoszlop biztosította őket Isten oltalmáról. Mialatt éjnek idején
Izrael gyermekei álomba merülten békésen pihentek, a mennyei kenyér csendesen
hullott táborukra.
A hajnal
pirkadása bearanyozta a hegyek gerinceit és a nap tündöklő sugarai behatoltak a
mély szakadékokba. A fáradt, kimerült vándorok számára az irgalmasság
sugarainak látszottak ezek, amelyek Isten királyi székétől áradnak. Úgy tűnt,
mintha ezek a hatalmas, göröngyös magaslatok magányos nagyszerűségükben Isten
örökkévaló állhatatosságáról és fenséges voltáról beszélnének. Itt, ezen a
helyen mindenkinek az elméjére mély benyomást tett az ünnepélyesség és a
félelem. Mindenkinek éreznie kellett tudatlanságát és gyengeségét Isten
jelenlétében, aki "[...] a hegyeket körtefontra tette, és a halmokat a
mérlegserpenyőbe" (Ésa 40:12). Itt kapta meg Izrael azt a legcsodálatosabb
kijelentést, amelyet Isten valaha is adott az embereknek. Az Úr ide gyűjtötte
népét, hogy hatással lehessen rájuk követelményeinek szentsége azzal, hogy
saját hangján jelentette ki népének szent törvényét. Nagy és alapos változásnak
kellett végbemennie bennük. Mert rabszolgaságuk lealacsonyító befolyásai és a
bálványimádással hosszú ideig tartó kapcsolatuk rányomta bélyegét szokásaikra
és jellemükre. Isten azon munkálkodott, hogy magasabb erkölcsi szintre emelje
fel őket azzal, hogy megismerteti magát velük.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 2
Ez a fejezet beszámol arról,
hogy Illés elragadtatott a mennybe egy szekéren, amit tüzes angyalok csoportja
vett körbe. Amikor Elizeus mindezt látta, térdre hullott, és megszaggatta a
ruháit, jelezve ezzel, hogy „mindnyájan
olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes
ruha” (Ézs 64:5 – új prot. ford.). A mennyei kíséret dicső fényében Elizeus
kicsinek érezte magát méltatlansága miatt. Ám miután a szekér és az angyalok
látványa a távolban egyre halványabb lett, Elizeus felvette elődje palástját,
ami a földre hullott, és közben kétszeresét kapta meg a léleknek és erőnek, ami
Illésben volt, úgy, ahogy azt előtte kérte. Mit teszünk mi akkor, amikor
Krisztus igazságosságát kapjuk? Ha beismerjük, hogy bűnösök vagyunk, hogy a mi „igazságunk olyan, mint a szennyes
ruha" akkor vegyük fel Krisztus igazságosságának palástját!
Mi más volt még a feltétele annak, hogy Elizeus megkapja azt, amit kért, Illés lelkületének a kétszeresét? Látnia kellett Illés felemelkedését. A szöveg azt írja, hogy „Elizeus látta ezt" (2Kir 2:12). A tanítványok szintén látták Jézus felemelkedését a felhők közé. De miből álltak ezek a felhők? A 104. zsoltár 3-4. versében ezt olvashatjuk: „a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává" (új prot. ford.). Minden bibliafordításban ezeket a kifejezéseket találjuk: angyalok, felhők, tűz, szekér. Az a fényáradat, ami befogadta Jézust, és amit a tanítványok láttak, nem más volt, mint angyalok sokasága. Az Ószövetségben az írók szekerekre és tüzes lovakra utaltak. Az angyalok azonban nem vágtatnak lovakon, le a Földre és vissza a Mennybe. A bibliai időkben ez volt az utazás leggyorsabb és legjobb módja, ami az emberek rendelkezésére állt – tehát ez egy jól érthető szimbólum volt számukra. Az angyalok egy csoportja volt az, amely Illést a magasba emelte, és azért is angyalok egy ragyogó csoportja jött a Földre, hogy magukkal vigyék Jézust. Elizeus látta Illést, ahogy felemelkedik a mennybe, és megkapta az Illésben munkálkodó lélek kétszeresét. Az apostolok látták Jézust, ahogy a felhők fölé emelkedik, és röviddel utána a Szentlélek kezdett el bennük munkálkodni, amit a tűznyelvek jeleztek.
Mi más volt még a feltétele annak, hogy Elizeus megkapja azt, amit kért, Illés lelkületének a kétszeresét? Látnia kellett Illés felemelkedését. A szöveg azt írja, hogy „Elizeus látta ezt" (2Kir 2:12). A tanítványok szintén látták Jézus felemelkedését a felhők közé. De miből álltak ezek a felhők? A 104. zsoltár 3-4. versében ezt olvashatjuk: „a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává" (új prot. ford.). Minden bibliafordításban ezeket a kifejezéseket találjuk: angyalok, felhők, tűz, szekér. Az a fényáradat, ami befogadta Jézust, és amit a tanítványok láttak, nem más volt, mint angyalok sokasága. Az Ószövetségben az írók szekerekre és tüzes lovakra utaltak. Az angyalok azonban nem vágtatnak lovakon, le a Földre és vissza a Mennybe. A bibliai időkben ez volt az utazás leggyorsabb és legjobb módja, ami az emberek rendelkezésére állt – tehát ez egy jól érthető szimbólum volt számukra. Az angyalok egy csoportja volt az, amely Illést a magasba emelte, és azért is angyalok egy ragyogó csoportja jött a Földre, hogy magukkal vigyék Jézust. Elizeus látta Illést, ahogy felemelkedik a mennybe, és megkapta az Illésben munkálkodó lélek kétszeresét. Az apostolok látták Jézust, ahogy a felhők fölé emelkedik, és röviddel utána a Szentlélek kezdett el bennük munkálkodni, amit a tűznyelvek jeleztek.
Szerető Istenünk, segíts minket, hogy csakis Rád figyelhessünk, és elsősorban azért imádkozhassunk, hogy a Szentlélek áldásának kétszerese hulljon reánk!
Doug Batchelor
42. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 26. fejezetéhez
(máj. 15-21.).
Ez a fejezet az
alábbi gyerekdalra emlékeztet: „Morgolódva vagy utálattal teli, vagy alázatosan
vagy hálával teli? Melyik a te hozzáállásod? Morgolódsz és sóhajtozol, vagy
elismered és hálás vagy mindazért, amit Isten tett érted?”
Hogyan reagálunk a nehézségekre, kihívásokra,
kényelmetlenségekre a bűnnek ezen a terméketlen világán? Istenre nézünk-e
bizalommal és örvendezve, hisz neki ezer útja van arra, hogy gondoskodjon
rólunk? Vagy a vezetésünket hibáztatjuk a megpróbáltatásokért? Megtanultunk-e
már hinni, hogy még a nehézségek idején is, Ő a keresztény hitünket növeli és Ő
gondoskodni fog rólunk?
Amikor ebben a terméketlen pusztaságban
megszomjazunk, kortyolunk-e mélyen az Élet vizéből, felismervén, hogy csak
Krisztus olthatja a szomjunkat? Vagy megelégszünk a világ keserű, szennyezett
vizével?
Éhezünk-e mannára – Isten szavára? Vagy
morgolódunk és panaszkodunk, mert Egyiptom húsosfazekait dédelgetjük?
Az Egyiptomból a Sínai-félszigetig vezető
útra való reflektálás arra emlékeztet, hogy többet imádkozzam, kevesebbet
kritizáljak, és naponta egyek és igyak Krisztus életéből. Hittel akarom keresni
az Ő gondviselését, és bízni akarok az ő megmentő kegyelmében és
irgalmasságában az élet száraz időszakai alatt.
„Drága Atyám, bocsásd meg, hogy siránkoztam
és panaszkodtam a sivatagban. Bocsásd meg, hogy elfelejtettem, hogy Te vagy az,
aki vezet. Adj, kérlek, hálás és hittel teli szívet. Ámen.”
Jan White
Associate Pastor
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése