Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 26. fejezet 311. nap
A manna
összegyűjtése közben rájöttek, hogy egyesek többet, míg mások kevesebbet
szedtek a meghatározott mennyiségnél. Amikor megmérték a szedett mannát
"ómerrel", úgy találták, hogy "[...] annak aki többet szedett,
nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala
fogyatkozása" (2Móz 16:18).
Ennek a
szentírási résznek a magyarázatát éppen úgy, mint a gyakorlati leckéjét Pál
apostol adja meg a Korinthusiakhoz írott második levelében, amikor azt mondja:
"nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen,
hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak
fogyatkozását. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy
így egyenlőség legyen, Amint megvan írva: Aki sokat szedett, nem volt többje;
és aki keveset, nem volt kevesebbje" (2Kor 8:13-15).
A
hatodik napon a nép két ómert szedett minden egyes személy részére. A vezetők
azonnal tudatták Mózessel a történteket. ő pedig ezt felelte: "Ez az, amit
az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni
akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad,
azt mind tegyétek el magatoknak reggelre" (2Móz 16:23). Így cselekedtek,
és a manna nem romlott meg. "És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma
az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn" (2Móz 16:25).
Isten
azt kívánja, hogy az ő szent napját ma is éppen olyan szentül megtartsuk,
amilyen szentül megtartották azt Izrael napjaiban. Azt a parancsot, amelyet
Isten a hébereknek adott, az összes kereszténynek Jahve parancsaként kellene
megtartani. A szombat előtti napot az előkészület napjává kell tennünk, hogy
minden készen legyen a szent órákra. Semmi esetre sem szabad megengednünk, hogy
saját ügyeink intézése belenyúljon a szent időbe. Isten azonban a betegek és
szenvedők szombatnapi gondozásáról is intézkedett. Az a gondoskodás, amelyet
lelkiismeretünk érdekében ezen a napon is végeznünk kell, az az irgalmasság
munkája, amellyel nem törjük meg a szombat szentségét. Minden hétköznapi munkát
kerülnünk kell. Sokan meggondolatlanul a kisebb munkákat, amelyeket a
felkészülés napján elvégezhettek volna, a szombat kezdetére hagyják. Ennek nem
szabadna megtörténnie. Azt a munkát, amelyet elmulasztottunk megtenni a szombat
kezdetéig, elvégezetlenül kell hagynunk a szombat végéig. Ez a eljárás
serkentse a meggondolatlanok emlékezetét, és figyelmeztesse saját munkájuk
gondos végzésére a hat munkanap alatt.
Hosszú
pusztai vándorlásuk ideje alatt az izraeliták minden héten három csodának
lehettek tanúi. Ezeknek célja és rendeltetése, hogy a szombat-nap szentségét
belevéssék elméjükbe. A hatodik napon kétszer annyi mennyiség hullott a
mannából, a hetedik napon pedig semmi sem. De csak a szombatnapra szükséges manna
nem romlott meg, míg a máskor meghagyott manna másnap reggelre mindig
megromlott.
A manna
adásával összekapcsolt körülmények között döntő bizonyítékunk van arra, hogy a
szombatot Isten nem akkor rendelte el, - mint ahogy sokan állítják - amikor a
törvényt adta a Sinai hegyen. Mielőtt az izraeliták eljutottak a Sinai hegyhez
már tudták, hogy a szombat megtartása kötelező. A szombat szentségére állandóan
emlékeztette őket az, hogy minden pénteki napon kétszer annyit gyűjtöttek a szombatra
való előkészület céljából, mivel akkor semmi manna nem hullott. A nyugalom
napjának szent jellege folyamatosan mély benyomást tett rájuk. Amikor pedig a
nép közül néhányan szombaton is kimentek mannát gyűjteni, akkor az Úr azt
kérdezte: "Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és
törvényeimet?" (2Móz 16:28).
"Az
Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának;
Mánt evének mindaddig, míg Kánaán földének határához jutának" (2Móz
16:35). Negyven évig naponta emlékeztette őket ez a csodálatos eledel Isten
kifogyhatatlan gondoskodására és gyengéd szeretetére. A zsoltáríró szavai
szerint isten "mennyei gabonát", "angyalok kenyerét" (Zsolt
78:24-25) adott nekik, vagyis eledelt, amelyről az angyalok gondoskodtak
számukra. Mivel "mennyei gabonával" tartották fenn magukat, ezért ez
a tény naponta tanította őket. Megkapták Isten ígéretét, biztosított volt a
táplálékuk, mintha Kánaán termékeny lankáin búzakalászt ringató szántóföldek
vették volna körül őket.
Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 21
Eladva a gonosznak –
ez volt Akháb. Az emberi természet hajlamos arra, hogy gyorsan gyerekes
magatartásra váltson, és pontosan ez történt Akhábbal ebben a fejezetben.
Miután Nábót megtagadta, hogy Akhábnak adja örökölt földjét, Akháb duzzogni
kezdett, hogy nem kaphatja meg azt, amit akar. Így Jézabel, egy rossz szülőhöz
hasonlóan, csalással megszerzi neki Nábót szőlőjét.
Az „én” ilyen
hatással van mindnyájunkra. Amikor akaratunk nincs összehangolva Istenével,
szívünk önző módon keresi azokat a dolgokat, amikre nincs szükségünk, és
amelyekre nem kellene vágynunk.
Jézabel és Akháb is
elhitték, hogy felette állnak Isten törvényeinek, és mindent megtehetnek, amit
csak akarnak. Azonban egy újabb találkozás Illéssel gyorsan kijavította ezt a
félreértést, amint rájöttek, hogy Isten mindig aktívan tevékenykedik, és a bűn
súlyos következményekkel jár. Gondoljunk egy pillanatra Illésre. A bűn ellen
beszélni nem mindig kellemes vagy népszerű dolog. De azok, akik Istent félik,
mindig nevén nevezik a bűnt.
Adjon Isten
bátorságot nekünk, hogy őszintén és hitelesen beszéljünk a bűnről azokkal,
akiknek élete csapdában van a bűn miatt. Ha így teszünk, Isten cselekedhet
általunk, hogy megmentse lelküket. Amikor Akháb megtudta, hogyan vélekedik
Isten az ő tettéről, megbánta és megalázta magát Isten előtt. Isten látta ezt,
és kegyelmesen viszonyult hozzá. Úgy tűnik, hogy az alázatosság minden
jellemvonásnál jobban tetszik Istennek. Te önző vagy alázatos nyomokat hagysz
magad után?
Charissa
Fong
42. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 26. fejezetéhez
(máj. 15-21.).
Ez a fejezet az
alábbi gyerekdalra emlékeztet: „Morgolódva vagy utálattal teli, vagy alázatosan
vagy hálával teli? Melyik a te hozzáállásod? Morgolódsz és sóhajtozol, vagy
elismered és hálás vagy mindazért, amit Isten tett érted?”
Hogyan reagálunk a nehézségekre, kihívásokra,
kényelmetlenségekre a bűnnek ezen a terméketlen világán? Istenre nézünk-e
bizalommal és örvendezve, hisz neki ezer útja van arra, hogy gondoskodjon
rólunk? Vagy a vezetésünket hibáztatjuk a megpróbáltatásokért? Megtanultunk-e
már hinni, hogy még a nehézségek idején is, Ő a keresztény hitünket növeli és Ő
gondoskodni fog rólunk?
Amikor ebben a terméketlen pusztaságban
megszomjazunk, kortyolunk-e mélyen az Élet vizéből, felismervén, hogy csak
Krisztus olthatja a szomjunkat? Vagy megelégszünk a világ keserű, szennyezett
vizével?
Éhezünk-e mannára – Isten szavára? Vagy
morgolódunk és panaszkodunk, mert Egyiptom húsosfazekait dédelgetjük?
Az Egyiptomból a Sínai-félszigetig vezető
útra való reflektálás arra emlékeztet, hogy többet imádkozzam, kevesebbet
kritizáljak, és naponta egyek és igyak Krisztus életéből. Hittel akarom keresni
az Ő gondviselését, és bízni akarok az ő megmentő kegyelmében és
irgalmasságában az élet száraz időszakai alatt.
„Drága Atyám, bocsásd meg, hogy siránkoztam
és panaszkodtam a sivatagban. Bocsásd meg, hogy elfelejtettem, hogy Te vagy az,
aki vezet. Adj, kérlek, hálás és hittel teli szívet. Ámen.”
Jan White
Associate Pastor
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése