2016. május 18., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 18 - szerda - 1 Királyok 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 26. fejezet 311. nap

A manna összegyűjtése közben rájöttek, hogy egyesek többet, míg mások kevesebbet szedtek a meghatározott mennyiségnél. Amikor megmérték a szedett mannát "ómerrel", úgy találták, hogy "[...] annak aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása" (2Móz 16:18).

Ennek a szentírási résznek a magyarázatát éppen úgy, mint a gyakorlati leckéjét Pál apostol adja meg a Korinthusiakhoz írott második levelében, amikor azt mondja: "nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen, Amint megvan írva: Aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje" (2Kor 8:13-15).

A hatodik napon a nép két ómert szedett minden egyes személy részére. A vezetők azonnal tudatták Mózessel a történteket. ő pedig ezt felelte: "Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre" (2Móz 16:23). Így cselekedtek, és a manna nem romlott meg. "És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn" (2Móz 16:25).

Isten azt kívánja, hogy az ő szent napját ma is éppen olyan szentül megtartsuk, amilyen szentül megtartották azt Izrael napjaiban. Azt a parancsot, amelyet Isten a hébereknek adott, az összes kereszténynek Jahve parancsaként kellene megtartani. A szombat előtti napot az előkészület napjává kell tennünk, hogy minden készen legyen a szent órákra. Semmi esetre sem szabad megengednünk, hogy saját ügyeink intézése belenyúljon a szent időbe. Isten azonban a betegek és szenvedők szombatnapi gondozásáról is intézkedett. Az a gondoskodás, amelyet lelkiismeretünk érdekében ezen a napon is végeznünk kell, az az irgalmasság munkája, amellyel nem törjük meg a szombat szentségét. Minden hétköznapi munkát kerülnünk kell. Sokan meggondolatlanul a kisebb munkákat, amelyeket a felkészülés napján elvégezhettek volna, a szombat kezdetére hagyják. Ennek nem szabadna megtörténnie. Azt a munkát, amelyet elmulasztottunk megtenni a szombat kezdetéig, elvégezetlenül kell hagynunk a szombat végéig. Ez a eljárás serkentse a meggondolatlanok emlékezetét, és figyelmeztesse saját munkájuk gondos végzésére a hat munkanap alatt.

Hosszú pusztai vándorlásuk ideje alatt az izraeliták minden héten három csodának lehettek tanúi. Ezeknek célja és rendeltetése, hogy a szombat-nap szentségét belevéssék elméjükbe. A hatodik napon kétszer annyi mennyiség hullott a mannából, a hetedik napon pedig semmi sem. De csak a szombatnapra szükséges manna nem romlott meg, míg a máskor meghagyott manna másnap reggelre mindig megromlott.

A manna adásával összekapcsolt körülmények között döntő bizonyítékunk van arra, hogy a szombatot Isten nem akkor rendelte el, - mint ahogy sokan állítják - amikor a törvényt adta a Sinai hegyen. Mielőtt az izraeliták eljutottak a Sinai hegyhez már tudták, hogy a szombat megtartása kötelező. A szombat szentségére állandóan emlékeztette őket az, hogy minden pénteki napon kétszer annyit gyűjtöttek a szombatra való előkészület céljából, mivel akkor semmi manna nem hullott. A nyugalom napjának szent jellege folyamatosan mély benyomást tett rájuk. Amikor pedig a nép közül néhányan szombaton is kimentek mannát gyűjteni, akkor az Úr azt kérdezte: "Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?" (2Móz 16:28).

"Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mindaddig, míg Kánaán földének határához jutának" (2Móz 16:35). Negyven évig naponta emlékeztette őket ez a csodálatos eledel Isten kifogyhatatlan gondoskodására és gyengéd szeretetére. A zsoltáríró szavai szerint isten "mennyei gabonát", "angyalok kenyerét" (Zsolt 78:24-25) adott nekik, vagyis eledelt, amelyről az angyalok gondoskodtak számukra. Mivel "mennyei gabonával" tartották fenn magukat, ezért ez a tény naponta tanította őket. Megkapták Isten ígéretét, biztosított volt a táplálékuk, mintha Kánaán termékeny lankáin búzakalászt ringató szántóföldek vették volna körül őket.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 21

Eladva a gonosznak – ez volt Akháb. Az emberi természet hajlamos arra, hogy gyorsan gyerekes magatartásra váltson, és pontosan ez történt Akhábbal ebben a fejezetben. Miután Nábót megtagadta, hogy Akhábnak adja örökölt földjét, Akháb duzzogni kezdett, hogy nem kaphatja meg azt, amit akar. Így Jézabel, egy rossz szülőhöz hasonlóan, csalással megszerzi neki Nábót szőlőjét.

Az „én” ilyen hatással van mindnyájunkra. Amikor akaratunk nincs összehangolva Istenével, szívünk önző módon keresi azokat a dolgokat, amikre nincs szükségünk, és amelyekre nem kellene vágynunk.

Jézabel és Akháb is elhitték, hogy felette állnak Isten törvényeinek, és mindent megtehetnek, amit csak akarnak. Azonban egy újabb találkozás Illéssel gyorsan kijavította ezt a félreértést, amint rájöttek, hogy Isten mindig aktívan tevékenykedik, és a bűn súlyos következményekkel jár. Gondoljunk egy pillanatra Illésre. A bűn ellen beszélni nem mindig kellemes vagy népszerű dolog. De azok, akik Istent félik, mindig nevén nevezik a bűnt. 

Adjon Isten bátorságot nekünk, hogy őszintén és hitelesen beszéljünk a bűnről azokkal, akiknek élete csapdában van a bűn miatt. Ha így teszünk, Isten cselekedhet általunk, hogy megmentse lelküket. Amikor Akháb megtudta, hogyan vélekedik Isten az ő tettéről, megbánta és megalázta magát Isten előtt. Isten látta ezt, és kegyelmesen viszonyult hozzá. Úgy tűnik, hogy az alázatosság minden jellemvonásnál jobban tetszik Istennek. Te önző vagy alázatos nyomokat hagysz magad után?

Charissa Fong

42. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 26. fejezetéhez (máj. 15-21.).

Ez a fejezet az alábbi gyerekdalra emlékeztet: „Morgolódva vagy utálattal teli, vagy alázatosan vagy hálával teli? Melyik a te hozzáállásod? Morgolódsz és sóhajtozol, vagy elismered és hálás vagy mindazért, amit Isten tett érted?”

Hogyan reagálunk a nehézségekre, kihívásokra, kényelmetlenségekre a bűnnek ezen a terméketlen világán? Istenre nézünk-e bizalommal és örvendezve, hisz neki ezer útja van arra, hogy gondoskodjon rólunk? Vagy a vezetésünket hibáztatjuk a megpróbáltatásokért? Megtanultunk-e már hinni, hogy még a nehézségek idején is, Ő a keresztény hitünket növeli és Ő gondoskodni fog rólunk?

Amikor ebben a terméketlen pusztaságban megszomjazunk, kortyolunk-e mélyen az Élet vizéből, felismervén, hogy csak Krisztus olthatja a szomjunkat? Vagy megelégszünk a világ keserű, szennyezett vizével?
Éhezünk-e mannára – Isten szavára? Vagy morgolódunk és panaszkodunk, mert Egyiptom húsosfazekait dédelgetjük?

Az Egyiptomból a Sínai-félszigetig vezető útra való reflektálás arra emlékeztet, hogy többet imádkozzam, kevesebbet kritizáljak, és naponta egyek és igyak Krisztus életéből. Hittel akarom keresni az Ő gondviselését, és bízni akarok az ő megmentő kegyelmében és irgalmasságában az élet száraz időszakai alatt.

„Drága Atyám, bocsásd meg, hogy siránkoztam és panaszkodtam a sivatagban. Bocsásd meg, hogy elfelejtettem, hogy Te vagy az, aki vezet. Adj, kérlek, hálás és hittel teli szívet. Ámen.”
Jan White
Associate Pastor
Simi Valley Seventh-day Adventist Church, California

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése