Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 25. fejezet 307. nap
"Aki
hálával áldozik" - mondja a Teremtő, - "az dicsőít engem" (Zsolt
50:23). A menny összes lakói egyesülnek Isten dicséretében. Tanuljuk meg az
angyalok énekét már most, hogy majd mi is énekelhessük, amikor ott leszünk a
mennyei fényes szentek soraiban. Mondjuk együtt a zsoltáríróval: "Dicsérem
az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok" (Zsolt 146:2).
"Dicsérnek téged a népek, óh Isten, dicsérnek téged a népek
mindnyájan" (Zsolt 67:6).
Isten
gondviselése vezette el a hébereket a tenger előtti hegyekbe, hogy
kinyilváníthassa hatalmát megszabadításukban és rendkívüli módon megalázhassa
ellenségük büszkeségét, gőgjét. Más úton-módon is megvédhette volna őket, de
Isten ezt a módszert választotta azért, hogy próbának vesse alá hitüket és
megerősítse benne való bizodalmukat. Az emberek fáradtak és megrettentek
voltak. Ha vonakodnak a tovább meneteltől, amikor Mózes ezt parancsolta meg
nekik, akkor Isten sohasem nyitotta volna meg számukra a szabadulásuk felé
vezető utat. "Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami
szárazföldön" (Zsid 11:29). Amikor lementek a tenger vizéhez, világosan
megmutatták, hogy elhitték Isten üzenetét, úgy, ahogy azt Mózes átadta nekik.
Mindazt megtették, amit meg tudtak tenni saját erejükből és azután Izrael
mindenható Istene kettéválasztotta a tengert, hogy ösvényt készítsen nékik.
Az itt
tanított lecke minden időre szól. Gyakran keresztény életünk tele van
veszedelmekkel és olyan kötelességekkel, amelyeket felettébb nehéz vagy szinte
lehetetlen teljesítenünk. Képzeletünk sokszor küszöbön álló romlásokat, sőt
halált láttatnak meg velünk. Isten hangja azonban tisztán csendül a fülünkbe:
"Indulj előre!" Engedelmeskednünk kell ennek a parancsnak még akkor
is, mikor nem látunk át a lelki vagy testi szemeink előtt leereszkedett
sötétségen és a hideg hullámokat már érezzük lábunk körül. Azok az akadályok,
amelyek meg akarják gátolni előrehaladásunkat, sohasem tűnnek el előlünk, ha a
lelkünk ingadozik, vagy kételkedik. Ha nem tudunk engedelmeskedni addig, amíg a
bizonytalanság minden árnyéka el nem tűnik előlünk és a vereség veszélye el nem
hárul, akkor nem fogunk engedelmeskedni sohasem. A hitetlenség ezt suttogja
fülünkbe: "Várjunk addig, amíg az akadályok el nem tűnnek és világosan
látjuk azt az utat, amelyen járnunk kell!" A hit előre ösztönöz, mert
mindent hisz, mindent remél.
Az a
felhő, amely a sötétség fala volt az egyiptomiak számára, fényár volt a
hébereknek, megvilágítva az egész tábort és ragyogó fényt vetve az előttük lévő
útra. Így az isteni gondviselés is, amíg sötétséget és kétségbeesést hoz a
hitetlenek számára, addig az Istenben bízók lelkét világossággal és békességgel
tölti el. Az az út, amelyen Isten vezet bennünket, akkor is a biztonság
ösvénye, ha pusztaságon vagy tengeren visz keresztül.
Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 17
Ez a fejezet megismertet
bennünket a Biblia egyik legrendkívülibb személyével, Illéssel. Az első
pillanattól fogva egyértelmű, hogy Illés ismeri Istent, tisztában van
önmagával, és így pontosan tudja, hogy kinek szolgál. Valószínűleg jellemének
legpontosabb leírása – a nevétől eltekintve, ami azt jelenti, hogy „az Úr az én
Istenem” – a Királyok első könyve 17:24-ben található: „...Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak
beszéde a te ajkadon: igazság.” Bárcsak az emberek ilyen bizonyságot
tennének rólunk, amikor ránk tekintenek!
E fejezet olvasása közben láthatjuk, hogy Illés tapasztalata ékesen bizonyítja, milyen különlegesen nagy áldás származik azok életéből, akik szoros közösségben élnek az Úrral. Amikor hollók táplálták, és a patak vizét itta, vagy amikor az özvegyasszony bőségesen kapott olajat, mind csodás válaszok voltak a próféta imáira. Isten mindig kirendelte, amire Illésnek szüksége volt. Nem kellett mást tennie, csak hallgatni Isten szavára, bízni Benne és engedelmeskedni. Valójában ma is ez az egyetlen útja annak, hogy boldogságra leljünk Jézusban.
Mindenképpen meg kell említenünk, hogy Illés ismerte Isten hangját. Naponta kellett hallgatnia ezt a szent hangot, hogy ilyen bizonyossággal felismerje. Tény az, hogy a Biblia újra és újra bizonyságot tesz arról az állandó, Isten szavából eredő csodálatos megbízatásról, amely Illés minden lépését kísérte a királyi palotából a Kérith patakjához, és Sareptába. Amikor a patak kiszáradt (7. vers), Illés nem esett kétségbe, hanem inkább az Úr szavát figyelte, mint egy katona, aki az indulási parancsra vár, és készen áll a következő feladatra, bármi legyen is az.
Illés tettei igen sokatmondóak a mai ember számára. Oly korban élünk, amikor Isten halk és szelíd hangját más hangok egymással versengve igyekeznek túlharsogni. Isten hangja az a hang, amit naponta meg kell hallanunk, ha vezetésének örömét meg akarjuk tapasztalni életünkben. „A Biblia Isten hangja, amely hozzánk szól, ugyanazzal a bizonyossággal, mintha a saját fülünkkel hallanánk. Ha ráébrednénk erre, milyen nagy áhítattal nyitnánk ki Isten Szavát, és milyen komolysággal kutatnánk tanítását! Úgy tekintenénk a Biblia olvasására, és az Ige feletti elmélkedésre, mintha a végtelen Isten személyes hallgatóságának tagja lennénk." (Ellen G. White: Az életem ma, 283, oldal). Illés hallgatott Isten szavára és teljes szívvel bízott Benne. És mi? „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.” (Zsolt 34:9).
Charissa Fong
Végzős Egyetemi Hallgató
Sydney, Ausztrália
41. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 24-25. fejezeteihez
(máj. 8-14.).
Csak úgy, mint Izrael
gyermekei, mi is vágyjuk, hogy az életünk ajtófélfáját a Bárány vére borítsa
be. Az Ő halála a mi életünk ígérete. Az Ő megszabadítása a bűn kötelekéből
felszabadít minket a kétségbeesés alól. Amíg körülöttünk a világ
jajveszékelését halljuk, a szívünk a szabadítással örvendezik.
„Az út, amelyen Isten vezet, lehet, hogy
pusztaságon vagy tengeren keresztül visz, de biztonságos ösvény.” (290. o.)
Ezek a szavak kihívást jelentenek számunkra az élet nehéz körülményei közepette.
Időnként az éjszaka sötétsége áthatolhatatlannak tűnik. Máskor az utunkat
leküzdhetetlen akadályok nehezítik. A mi emberi nézőpontunk számára a
nehézségek sokszor lehetetlenségnek tűnnek, mégis, minden hívő szív számára
rendelkezésre áll Isten szabadítása.
Lépjünk hát előre hitben hálás szívvel.
Bízzunk benne, hogy Istennek több útja is van gondoskodni rólunk, amikor hiányt
szenvedünk, mint mi el tudnánk képzelni. Nyíljon ki a szemünk az ég minden
seregére, aki körülveszi Isten népét. Énekeljünk dicsőítő és hálaéneket a
csodálatos áldásainkért. Beszéljük a hit nyelvét, és ne kételkedve szóljunk.
Higgyünk, ne zsörtölődjünk és panaszkodjunk.
„Köszönjük, Urunk a jelenléted csodálatos
ígéreteit. Láttuk, hogyan vezetted embereidet a múltban. Segíts hinnünk és
bíznunk az ígéreteidben, hogy velünk lesznek minden kihívás során, amíg csak el
nem érjük a Mennyet.”
Jan White
Társ lelkész
Simi Valley Seventh-day Adventist Church,
California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése