2016. május 14., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 14 - SZOMBAT - 1 Királyok 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 25. fejezet 307. nap

"Aki hálával áldozik" - mondja a Teremtő, - "az dicsőít engem" (Zsolt 50:23). A menny összes lakói egyesülnek Isten dicséretében. Tanuljuk meg az angyalok énekét már most, hogy majd mi is énekelhessük, amikor ott leszünk a mennyei fényes szentek soraiban. Mondjuk együtt a zsoltáríróval: "Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok" (Zsolt 146:2). "Dicsérnek téged a népek, óh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan" (Zsolt 67:6).

Isten gondviselése vezette el a hébereket a tenger előtti hegyekbe, hogy kinyilváníthassa hatalmát megszabadításukban és rendkívüli módon megalázhassa ellenségük büszkeségét, gőgjét. Más úton-módon is megvédhette volna őket, de Isten ezt a módszert választotta azért, hogy próbának vesse alá hitüket és megerősítse benne való bizodalmukat. Az emberek fáradtak és megrettentek voltak. Ha vonakodnak a tovább meneteltől, amikor Mózes ezt parancsolta meg nekik, akkor Isten sohasem nyitotta volna meg számukra a szabadulásuk felé vezető utat. "Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön" (Zsid 11:29). Amikor lementek a tenger vizéhez, világosan megmutatták, hogy elhitték Isten üzenetét, úgy, ahogy azt Mózes átadta nekik. Mindazt megtették, amit meg tudtak tenni saját erejükből és azután Izrael mindenható Istene kettéválasztotta a tengert, hogy ösvényt készítsen nékik.

Az itt tanított lecke minden időre szól. Gyakran keresztény életünk tele van veszedelmekkel és olyan kötelességekkel, amelyeket felettébb nehéz vagy szinte lehetetlen teljesítenünk. Képzeletünk sokszor küszöbön álló romlásokat, sőt halált láttatnak meg velünk. Isten hangja azonban tisztán csendül a fülünkbe: "Indulj előre!" Engedelmeskednünk kell ennek a parancsnak még akkor is, mikor nem látunk át a lelki vagy testi szemeink előtt leereszkedett sötétségen és a hideg hullámokat már érezzük lábunk körül. Azok az akadályok, amelyek meg akarják gátolni előrehaladásunkat, sohasem tűnnek el előlünk, ha a lelkünk ingadozik, vagy kételkedik. Ha nem tudunk engedelmeskedni addig, amíg a bizonytalanság minden árnyéka el nem tűnik előlünk és a vereség veszélye el nem hárul, akkor nem fogunk engedelmeskedni sohasem. A hitetlenség ezt suttogja fülünkbe: "Várjunk addig, amíg az akadályok el nem tűnnek és világosan látjuk azt az utat, amelyen járnunk kell!" A hit előre ösztönöz, mert mindent hisz, mindent remél.

Az a felhő, amely a sötétség fala volt az egyiptomiak számára, fényár volt a hébereknek, megvilágítva az egész tábort és ragyogó fényt vetve az előttük lévő útra. Így az isteni gondviselés is, amíg sötétséget és kétségbeesést hoz a hitetlenek számára, addig az Istenben bízók lelkét világossággal és békességgel tölti el. Az az út, amelyen Isten vezet bennünket, akkor is a biztonság ösvénye, ha pusztaságon vagy tengeren visz keresztül.

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 17

Ez a fejezet megismertet bennünket a Biblia egyik legrendkívülibb személyével, Illéssel. Az első pillanattól fogva egyértelmű, hogy Illés ismeri Istent, tisztában van önmagával, és így pontosan tudja, hogy kinek szolgál. Valószínűleg jellemének legpontosabb leírása – a nevétől eltekintve, ami azt jelenti, hogy „az Úr az én Istenem” – a Királyok első könyve 17:24-ben található: „...Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.” Bárcsak az emberek ilyen bizonyságot tennének rólunk, amikor ránk tekintenek!

E fejezet olvasása közben láthatjuk, hogy Illés tapasztalata ékesen bizonyítja, milyen különlegesen nagy áldás származik azok életéből, akik szoros közösségben élnek az Úrral. Amikor hollók táplálták, és a patak vizét itta, vagy amikor az özvegyasszony bőségesen kapott olajat, mind csodás válaszok voltak a próféta imáira. Isten mindig kirendelte, amire Illésnek szüksége volt. Nem kellett mást tennie, csak hallgatni Isten szavára, bízni Benne és engedelmeskedni. Valójában ma is ez az egyetlen útja annak, hogy boldogságra leljünk Jézusban.

Mindenképpen meg kell említenünk, hogy Illés ismerte Isten hangját. Naponta kellett hallgatnia ezt a szent hangot, hogy ilyen bizonyossággal felismerje. Tény az, hogy a Biblia újra és újra bizonyságot tesz arról az állandó, Isten szavából eredő csodálatos megbízatásról, amely Illés minden lépését kísérte a királyi palotából a Kérith patakjához, és Sareptába. Amikor a patak kiszáradt (7. vers), Illés nem esett kétségbe, hanem inkább az Úr szavát figyelte, mint egy katona, aki az indulási parancsra vár, és készen áll a következő feladatra, bármi legyen is az.
 
Illés tettei igen sokatmondóak a mai ember számára. Oly korban élünk, amikor Isten halk és szelíd hangját más hangok egymással versengve igyekeznek túlharsogni. Isten hangja az a hang, amit naponta meg kell hallanunk, ha vezetésének örömét meg akarjuk tapasztalni életünkben. „A Biblia Isten hangja, amely hozzánk szól, ugyanazzal a bizonyossággal, mintha a saját fülünkkel hallanánk. Ha ráébrednénk erre, milyen nagy áhítattal nyitnánk ki Isten Szavát, és milyen komolysággal kutatnánk tanítását! Úgy tekintenénk a Biblia olvasására, és az Ige feletti elmélkedésre, mintha a végtelen Isten személyes hallgatóságának tagja lennénk." (Ellen G. White: Az életem ma, 283, oldal). Illés hallgatott Isten szavára és teljes szívvel bízott Benne. És mi? „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.” (Zsolt 34:9).

Charissa Fong
Végzős Egyetemi Hallgató
Sydney, Ausztrália

41. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 24-25. fejezeteihez (máj. 8-14.).

Csak úgy, mint Izrael gyermekei, mi is vágyjuk, hogy az életünk ajtófélfáját a Bárány vére borítsa be. Az Ő halála a mi életünk ígérete. Az Ő megszabadítása a bűn kötelekéből felszabadít minket a kétségbeesés alól. Amíg körülöttünk a világ jajveszékelését halljuk, a szívünk a szabadítással örvendezik.

„Az út, amelyen Isten vezet, lehet, hogy pusztaságon vagy tengeren keresztül visz, de biztonságos ösvény.” (290. o.) Ezek a szavak kihívást jelentenek számunkra az élet nehéz körülményei közepette. Időnként az éjszaka sötétsége áthatolhatatlannak tűnik. Máskor az utunkat leküzdhetetlen akadályok nehezítik. A mi emberi nézőpontunk számára a nehézségek sokszor lehetetlenségnek tűnnek, mégis, minden hívő szív számára rendelkezésre áll Isten szabadítása.

Lépjünk hát előre hitben hálás szívvel. Bízzunk benne, hogy Istennek több útja is van gondoskodni rólunk, amikor hiányt szenvedünk, mint mi el tudnánk képzelni. Nyíljon ki a szemünk az ég minden seregére, aki körülveszi Isten népét. Énekeljünk dicsőítő és hálaéneket a csodálatos áldásainkért. Beszéljük a hit nyelvét, és ne kételkedve szóljunk. Higgyünk, ne zsörtölődjünk és panaszkodjunk.

„Köszönjük, Urunk a jelenléted csodálatos ígéreteit. Láttuk, hogyan vezetted embereidet a múltban. Segíts hinnünk és bíznunk az ígéreteidben, hogy velünk lesznek minden kihívás során, amíg csak el nem érjük a Mennyet.”

 Jan White
 Társ lelkész
 Simi Valley Seventh-day Adventist Church, California

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése