Higgyetek az Ő prófétáinak - május 10 - KEDD - 1 Királyok 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 24. fejezet 303. nap

A nép engedelmességével bizonyította élő hitét. Éppen így, akik abban reménykednek, hogy Krisztus vérének érdemei által üdvözülnek, tudniuk kell, hogy üdvösségük érdekében nekik maguknak is tenniük kell valamit. Egyedül csak Krisztus az, aki megmenthet bennünket bűneink méltó büntetésétől. Ezért nekünk is el kell a bűntől az engedelmesség felé kell fordulnunk. Az ember hit által üdvözül és nem cselekedetei által, de a hitnek cselekedetekben kell megmutatkoznia. Isten azért adta nekünk egyszülött Fiát, hogy engesztelésként haljon meg bűneinkért. ő jelentette ki az igazság világosságát, és mutatta meg az élet útját. Isten adott nekünk lehetőségeket, szabályokat és kiváltságokat. Nekünk pedig együtt kell munkálkodnunk Isten üdvözítő tevékenységeivel. Értékelnünk és alkalmaznunk kell az Isten által nyújtott segítséget. Hinnünk kell Istenben, és engedelmeskednünk minden követelményének.

Amikor Mózes elmondta Izraelnek, hogy Isten miként gondoskodott szabadításukról, akkor a nép "[...] meghajtá magát és leborula" (2Móz 12:27). Az elnyomóik feletti küszöbön álló ítéletet, a gyors távozásukkal együtt járó gondokat és munkákat ebben a pillanatban elfeledtette az a hála, amelyet kegyelmes Szabadítójuk iránt éreztek. Az egyiptomiak közül sokan eljutottak a héberek Istenének, mint az egy igaz Istennek megismerésére. Ezek az emberek most engedélyt kértek az izraelitáktól arra, hogy menedéket találhassanak házaikban, amikor a pusztító angyal átvonul az országon. Az izraeliták szívesen befogadták őket, az egyiptomiak viszont elkötelezték magukat Jákób Istenének szolgálatára és az ő népével együtt történő kivonulásra.

Az izraeliták engedelmeskedtek az isteni utasításoknak. Gyorsan és titokban tették meg előkészületeiket a távozásra. Összegyűjtötték családjukat, leölték a páska bárányt, roston megsütötték, előkészítették a kovásztalan kenyeret és a keserű füveket. A családapa, aki egyben a család papja is volt, ráhintette a vért az ajtófélfára és csatlakozott a ház belsejében összegyűlt családjához. Sietve és csendben megették a páska bárányt. Izrael népe áhítattal imádkozott és őrködött. Az elsőszülöttek szíve - legyen az erős férfi, vagy kicsiny gyermek - kimondhatatlan félelemmel dobogott. Az apák és anyák karjaikban tartották szeretett elsőszülöttjüket, amikor az éjjel Egyiptomot sújtó félelmetes csapásra gondoltak. A pusztító angyal nem látogatta meg az izraeliták házait. A vér jele - a Megváltó védelmének a jele - ott volt az ajtófélfáikon, és a pusztító angyal nem lépett be a házba.

Éjfélkor pedig "[...] lőn nagy jajgatás Egyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna" (2Móz 12:30). Az ország minden elsőszülöttét, "[...] a Fáraónak elsőszülöttétől fogva, aki az ő királyi székiben ül vala, a tömlöcbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását" (2Móz 12:29) megölte a pusztító angyal. Egyiptom hatalmas területén a családok büszkesége letört. A levegőt a gyászolók sírása és jajgatása töltötte be. A király és az udvarnokai sápadt arccal és remegő végtagokkal megrémülten álltak a rettenetes esemény miatt. A fáraónak eszébe jutott gőgös kijelentése: "Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt" (2Móz 5:2). Egetverő büszkesége most porba hullott és alázatossággá változott. Magához hívatta Mózest és Áront még az éjszaka folyamán és ezt mondta nekik: "Keljetek fel, menjetek ki az én népem közül, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, amint mondátok. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, amint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is. És az egyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk" (2Móz 12:31-33).

Mai Bibliai szakasz: 1 Királyok 13

Itt újra láthatjuk a bálványimádás borzasztó következményeit, nemcsak a király, hanem a nép esetében is. Jeroboám templomot épített Bételben, és papi tisztséget gyakorolt. Indítékai gyanúsak és ravaszak voltak. Hatni akart a népre, ugyanakkor a tiszteletüket és támogatásukat is meg akarta szerezni. Az Úr nem engedhette, hogy ez a hitehagyás és törvénytelenség folytatódjon, ezért elküldte az Ő prófétáját Jeroboámhoz, aki bátran kijelentette a királynak, hogy az oltára széthasad és hamuvá lesz. És így is történt. Érthetetlen, hogy az Isten által ihletett prófétának ez a tette nem győzte meg Jeroboámot, aki megpróbálta korlátozni a prófétát azzal, hogy kinyújtotta feléje a kezét, rámutatott és megparancsolta, hogy tartóztassák le. Ez nem volt helyes tett Isten irányában. Keze elszáradt és nem tudta magához visszahúzni. Ostoba tettétől megrémülve, a prófétának könyörög, hogy gyógyítsa meg a kezét. Nem szomorú az, hogy az emberek hibákat követnek el, szenvednek a következményeitől, aztán Istenhez imádkoznak segítségért?

Csodák-csodájára a király keze teljesen meggyógyul, és erre azt gondolnánk, hogy megalázza magát és megtér Istenhez. Azonban szíve megkeményedett és folytatta gonosz útját. Azért, hogy lelkiismeretét megnyugtassa, és a nép előtt azt a látszatot keltse, hogy milyen hálás a prófétának, meghívja őt otthonába, hogy ajándékot adjon neki. Ez jó színben tüntetné fel őt a nép előtt. A próféta azonban visszautasítja a meghívást, mert az Úr meghagyta neki, hogy ne fogadjon el meghívást, így az ő válasza határozott és végleges volt.

Egy másik próféta is színre lép. Egy öreg próféta, aki valójában nem is az volt, hanem egy hamis próféta, a sátán hírnöke. Ha az ellenség nem találja meg az utat, hogy az emberek életét ellenőrzése alatt tartsa, egyéb technikákkal is rendelkezik, hogy gonosz tervét megvalósítsa. Az öreg próféta hazudik és házába hívja a Júdából való prófétát. Azt mondja, hogy „én is próféta vagyok, és az Úr azt mondta nekem, hogy hívjalak be a házamba.” Ez egy ellentmondásos helyzet, hogy csak ennyit mondjunk róla. Hogyan adhat az Úr két ellentmondásos parancsot? Láthatjuk, hogy sátán kezdetektől fogva a hazugság mestere. Nagy csaló, és tevékenységét nagy sikerrel folytatta korszakokon át. Arra is képes, hogy magát világosság angyalává változtassa (lásd 2Kor 11:14-15). Ez a történet nagy jelentőséggel bír minden ember számára. Amikor üzenetet kapunk Istentől, nem fordulhatunk meg. Az Isten világos útmutatása iránti engedetlenségéért a júdabeli próféta az életével fizetett. A hazafelé vezető úton egy oroszlán ölte meg. Tudjuk azt, hogy Dánielt, aki hűséges volt Istenhez, nem ették meg az oroszlánok. A történet tragédiája az, hogy Jeroboám folytatta gonosz útját, és nem tért meg. A hitehagyás, amit bevezetett, uralma és később az egész nemzet bukásához vezetett.

Leo Ranzolin

41. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 24-25. fejezeteihez (máj. 8-14.).

Csak úgy, mint Izrael gyermekei, mi is vágyjuk, hogy az életünk ajtófélfáját a Bárány vére borítsa be. Az Ő halála a mi életünk ígérete. Az Ő megszabadítása a bűn kötelekéből felszabadít minket a kétségbeesés alól. Amíg körülöttünk a világ jajveszékelését halljuk, a szívünk a szabadítással örvendezik.

„Az út, amelyen Isten vezet, lehet, hogy pusztaságon vagy tengeren keresztül visz, de biztonságos ösvény.” (290. o.) Ezek a szavak kihívást jelentenek számunkra az élet nehéz körülményei közepette. Időnként az éjszaka sötétsége áthatolhatatlannak tűnik. Máskor az utunkat leküzdhetetlen akadályok nehezítik. A mi emberi nézőpontunk számára a nehézségek sokszor lehetetlenségnek tűnnek, mégis, minden hívő szív számára rendelkezésre áll Isten szabadítása.

Lépjünk hát előre hitben hálás szívvel. Bízzunk benne, hogy Istennek több útja is van gondoskodni rólunk, amikor hiányt szenvedünk, mint mi el tudnánk képzelni. Nyíljon ki a szemünk az ég minden seregére, aki körülveszi Isten népét. Énekeljünk dicsőítő és hálaéneket a csodálatos áldásainkért. Beszéljük a hit nyelvét, és ne kételkedve szóljunk. Higgyünk, ne zsörtölődjünk és panaszkodjunk.

„Köszönjük, Urunk a jelenléted csodálatos ígéreteit. Láttuk, hogyan vezetted embereidet a múltban. Segíts hinnünk és bíznunk az ígéreteidben, hogy velünk lesznek minden kihívás során, amíg csak el nem érjük a Mennyet.”

 Jan White

 Társ lelkész

 Simi Valley Seventh-day Adventist Church, California

Fordította: Gősi Csaba