Higgyetek az Ő prófétáinak - április 2 - SZOMBAT - 1 Sámuel 30

MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet 265. nap

Nem tudta véghezvinni ellenséges szándékát, mert Isten közbelépett szolgája védelmére. "Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek," - mondta Lábán - "de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj" (1Móz 31:29). Vagyis se ne kényszerítse, se hízelgő kecsegtetéssel ne bátorítsa a visszatérésre.

Lábán visszatartotta lányai hozományát, és Jákóbbal mindig ravaszul és keményen bánt: de most a rá jellemző alakoskodással szemére hányta, hogy titokban távozott, és így nem volt alkalma búcsúlakomát rendezni; még csak búcsút sem vehetett lányaitól és gyermekeiktől.

Válaszul Jákób félreérthetetlenül Lábán elé tárta önző és kapzsi dolgait, és mint saját hűségének és becsületességének tanújához fordult hozzá. "Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna," - mondta Jákób - "bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel" (1Móz 31:42).

Lábán nem tagadhatta a felhozott tényeket, és most azt javasolta, hogy kössenek békeszövetséget. Jákób elfogadta a javaslatot, és egy halom kőből emléket állítottak az egyezség jeleként. Ezt az oszlopot Lábán Miczpának, "őrtorony"-nak nevezte, mondván: "[...] Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, amikor egymástól elválunk." (1Móz 31:49).

"És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, amelyet raktam én közöttem és te közötted, bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre. Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére" (51-53.v.). A két csoport vendégséget rendezett az egyezmény megerősítésére. Az éjszakát barátságos beszélgetésben töltötték. Hajnalban pedig Lábán és csapata eltávozott. Ezzel az elválással Ábrahám gyermekei és Mezopotámia lakói között minden kapcsolat megszűnt.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 30

Amikor Dávid és emberei odaérték Siklágba, rémületükre a várost felperzselve és üresen találták. A feleségeik és gyermekeik odavoltak, és ők mind sírtak. Dávid emberei keserűségükben már a király megkövezését fontolgatták.

Dávid azonban nem feledkezett el az Úrról ebben a válságban. Ebben a fejezetben az Úr neve négy versben is említésre kerül (6, 8, 23 és 28). A 6. versben így olvassuk: „Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól” (új prot. ford.). Most eszébe jutottak az Úr ígéretei és az a rengeteg alkalom, amikor Isten megmentette őt a múltban.

Az Úr nem hagyta magára Dávidot a harcban, így amikor a vele lévő Abjátár papon keresztül megkérdezte az Urat, ezt a választ kapta: „Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket” (8. vers – új prot. ford.).

A katonák egy félholt egyiptomi rabszolgát találtak a sivatagban bolyongva, akit otthagyott az ura. Ő vezette el őket a rablócsapat táborához. Dávid a négyszáz emberével alkonyatkor támadt rájuk, és egész éjjel harcolt, egészen másnap estig. Elpusztította az amálekitákat, azt a négyszázat leszámítva, akik tevéken elmenekültek. Megmentette az összes feleséget és gyermeket, valamint igen nagy zsákmányt is szerzett.

Dávid, amikor visszatért Siklágba, megosztotta a zsákmányát tizennyolc várossal és faluval, akik támogatták őt az útja során. Két csoport azonban, a kehillaiak és a zifeusok nem kaptak semmit, mert ők megpróbálták Dávidot elárulni Saulnak.

Ha Saul elpusztította volna az amálekitákat egészen, amikor az Úr erre utasította, a siklági csata meg sem történt volna.

Ahogy később láthatjuk, a 30. fejezet Dávid sikeréről emlékezik meg, amikor bízott az Úrban; míg a 31. fejezet Saul kudarcáról és haláláról tanúskodik, mert ő nem bízott az Úrban.

Ralph Neall

35. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezetéhez (márc 27- ápr. 2.).

Jákob jellemének hibái közül a legfőbb a megtévesztés volt, és ez utolérte őt. Menekülni kényszerült dühös bátyja elől, aki bosszúra szomjazott; becsapott és elárult apját kényszerült maga mögött hagyni és fondorlatos anyját, akiket többé nem látott, Jákob megkezdte fájó száműzetését távol az otthontól. A bűntudat mély érzésével letaglózva Jákob megkezdi hosszú útját a nagybátyja, Lábán városába. A szíve megtelt sötét kétségbeeséssel, amelyet a magányosság kísér. A bűnei óriásiak előtte, olyan bűnök, amelyek darabokra zúzták az életét és az otthonát. Semmi sem lesz már többé ugyanolyan.

Egy éjszaka az útja során egy különös „titokzatos létráról” álmodik. A létrán angyalokat lát fel- és lejárni a föld és a menny között. A létra jelképes ábrázolása megerősítette, hogy a föld, amely nagyapjának, Ábrahámnak és apjának, Izsáknak adatott, Isten ajándéka, és Jákob és a leszármazottjai is örökösei lesznek. Ez az álom felfedte, hogy Jákob bűnei és megtévesztései ellenére Isten elfogadta a bűnbánatát és ígéretet tett arra, hogy megőrzi őt. Egy napon majd hazatérhet szülőföldjére.

Jákob tapasztalata gyakran a miénk is egyben. A bűn által becsapva cél nélkül kódorgunk, magányosan és kétségbeesve. De akik Istenhez fordulnak segítségért, megkapják a megváltás ígéretét. Isten hű és igaz, és megőrzi gyermekeit. Jézus marad az a létra, amely lehetővé teszi, hogy Isten áldásai kiáradjanak az emberekre.

Denis Fortin

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba