MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 21. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 21. fejezet 280. nap
21.
József és testvérei
A bő
esztendők legelején elkezdték a felkészülést az elközelítő éhínségre. József
irányítása alatt óriási tárházakat emeltek egész Egyiptom minden fontos helyén.
Mindenre kiterjedő előkészületeket tettek a várható termésfelesleg megőrzésére
és megtartására. Ugyanezt az eljárást folytatták a bőség hét esztendeje alatt,
amíg az elraktározott gabona mennyisége felbecsülhetetlenné nem lett.
Azután
elkezdődött az ínségnek, az aszálynak hét esztendeje, amelyet József
megjövendöl. "[...] És lőn éhség minden országban; de Egyiptom földén
mindenütt vala kenyér. De megéhezék egész Egyiptom földe is, és kenyérért kiált
vala a nép a Fáraóhoz. Monda pedig a Fáraó mind az Egyiptombelieknek: Menjetek
Józsefhez, és amit mond néktek, az míveljétek. És az éhség mind az egész földön
vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az
egyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Egyiptom földén" (1Móz
41:54-56).
Az éhség
kiterjedt Kánaán földjére is, és ezt keményen megérezték az országnak azon a
részén is, ahol Jákób lakott. Miután hallottak arról a bőséges
gabonakészletről, amelyről Egyiptom királya gondoskodott, Jákób tíz fia
felkerekedett és elment Egyiptomba, hogy ott gabonát vásároljanak.
Megérkezésükkor a király helyetteséhez irányították őket, s a többi kérelmezővel
együtt megjelentek az ország uralkodója előtt. "[...] És arccal a földre
borulának ő előtte" "Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok
nem ismerék meg őt" (1Móz 42:8). Héber nevét a király más névre
változtatta. Egyiptom miniszterelnöke pedig alig-alig hasonlított arra az
ifjúra, akit ők eladtak az ismáelitáknak. Amikor József látta, hogy testvérei
leborulnak és hódolnak előtte, eszébe jutottak álmai, és a múlt jelenetei
megelevenedtek előtte. Szemrevételezve a csoportot, éles szeme azonnal felfedezte,
hogy Benjámin nincs közöttük. Vajon nem esett-e ő is áldozatul ezen irgalmat
nem ismerő férfiak kegyetlenségének? Elhatározta, megtudja az igazságot.
"[...] Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen
részeit meglássátok" (1Móz 42:9).
Ezt
válaszolták: "Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid. Mi
mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek
a te szolgáid" (1Móz 42:10-11). József szerette volna megtudni, hogy vajon
testvéreiben még mindig ugyanaz a dölyfös lelkület lakozik-e, mint amikor még
velük volt. Otthonukról is kívánt némi felvilágosítást szerezni tőlük, de tudta
azt is, hogy állításaik nagyon megtévesztőek lehetnek. Azért megismételte
előbbi vádját, amelyre testvérei ezt felelték: "Mi, te szolgáid,
tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földén; és íme
legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg" (1Móz
42:13).
József
úgy tett, mintha kételkedne előadott történetük igaz voltában, és még mindig
kémeknek mondta őket. Az uralkodó megkövetelte, hogy állításaik bizonyítására
maradjanak mindaddig Egyiptomban, amíg egyikük elmegy és elhozza magával
legfiatalabb testvérüket. Ha ezt nem teszik meg, kémeknek tekinti őket. Ily
ajánlatba Jákób fiai nem egyezhettek bele, mert családjuk éhezett volna, amíg
egyikük elmegy, hogy elhozza testvérüket, és csak azután viszik a gabonát.
Ezenkívül ki lenne az közülük, aki egyedül utazna és itt hagyná testvéreit a
börtönben? Ily körülmények között miként állhatna atyja elé? Az is
lehetségesnek látszott, hogy kivégzik, vagy rabszolgákká teszik őket, és ha
elhozzák Benjámint, akkor valószínűleg neki is osztoznia kell sorsukban. Úgy
döntöttek, hogy inkább együtt maradnak és szenvednek, mintsem hogy újabb
szomorúságot okozzanak atyjuknak egyetlen otthon maradt fia elvesztésével.
Ezért börtönbe vetették őket, ahol három napig maradtak.
Az évek
folyamán - amelyeket József testvéreitől távol töltött - Jákób fiai jellemükben
jelentősen megváltoztak. Irigyek, izgágák, csalárdak, kegyetlenek és
bosszúállók voltak. Most, amikor a nyomorúság és szerencsétlenség utolérte
őket, önzetlennek, egymás és atyjuk iránt hűségesnek bizonyultak. Középkorú
férfiak voltak, mégis alávetették magukat atyjuk tekintélyének.
Az
egyiptomi börtönben eltöltött három nap a keserű bánat és fájdalom ideje volt
számukra. Ez alatt elgondolkodtak múltjuk bűnein. Mivel Benjámint nem tudják elhozni,
úgy látszott, kémeknek minősítik őket, arra pedig nagyon kis reményük volt,
hogy atyjuk beleegyezik abba, hogy Benjámintól megváljon. A harmadik napon
azonban József elrendelte, hogy hozzák eléje testvéreit. Nem merte tovább
fogságban tartani őket, nehogy atyja és a vele levő családok szenvedjenek az
éhségtől. Ekkor József azt mondta nekik: "[...] Ezt cselekedjétek, hogy
éjetek; az Istent én is félem. Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik
testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok
szükségére. Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva
lesznek beszédeitek és nem haltok meg" (1Móz 42:19-20). Beleegyeztek, hogy
a javaslatot elfogadják, bár kifejezték, hogy nem sok remény van arra, hogy
Benjámint elengedi velük atyja Egyiptomba. József tolmács útján beszélt velük
és nem is sejtették, hogy a kormányzó érti nyelvüket, ezért nyíltan beszéltek
egymással jelenlétében. Vádolták magukat azért a bánásmódért is, amelyben
egykor Józsefet részesítették. "Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen,
akinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk
reá; azért következett reánk ez a nyomorúság". Rúben, aki Dóthánban
eltervezte magában József kiszabadítását, most ezt fűzte még hozzá: "Avagy
nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem
hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!" (1Móz 42:21-22).
József, amikor ezt hallotta, nem tudott többé uralkodni érzelmein, kiment és
sírt. Visszatérve, megparancsolta, Simeont kötözzék meg és vessék börtönbe.
Abban a kegyetlen bánásmódban, amelyben testvérei akkor Dóthánban részesítették,
éppen Simeon volt a felbujtó és fő résztvevő. Ezért esett most József
választása Simeonra.
Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 14
Emlékszel Jézus megható történetre a tékozló
fiúról Lukács 15: 11-32-ben? Ez a fejezet Jézus példázatának ószövetségi megfelelője
hasonló motívumokkal, és néhány különbséggel.
Absolon szándékosan megölte a testvérét (13.
fejezet), ezért el kellett menekülnie Gessurba, és három évet töltött ott.
Dávid nagyon hiányolta (1. vers). Jóáb elhatározta, hogy megváltoztatja Dávid –
Absolonhoz való – viszonyulását, mégpedig úgy, hogy egy bölcs asszonyt küld
hozzá. Az asszony gyászolónak tettette magát, akinek volt két fia, akik egymás
ellen küzdöttek, és végül az egyikőjük meghalt. Most a rokonok meg akarják ölni
a másikat is, reménytelen jövőt hagyva így az asszonynak. Ezért Dávid előtt
esedezett, hogy segítsen ebben a helyzetben. Dávid megígérte, hogy semmi sem
fog történni a megmaradt fiúval, de az asszony még tovább akart menni, és azt
szerette volna, hogy Dávid az Úr nevében ígérje ezt meg. Dávid megismételte az
ígéretét az Úr nevében. Az asszony erre megkérdezte, miért nem teszi ugyanezt
Absolonnal?
Az asszony rámutatott arra a bölcsességre,
hogy „amíg Isten nem veszi el az életet,
az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon eltaszítva előle” (14.
vers). Ez az evangélium esszenciája.
Az az Isten, akiről az asszony beszélt, és az az Isten, akit Dávid ismert,
ugyanaz volt, tehát nem viszonyulhatott Absolonhoz továbbra is az addigi módon.
Dávid azonban megérezte, hogy valaki
betanította az asszonynak mindazt, amit mondott, és Jóábot gyanúsította vele.
Az asszony becsületesen bevallotta, hogy igen, Jóáb volt. Az az Isten, akiről
ez az asszony beszélt, megváltoztatta Dávid szívét. Tehát behívta Jóábot, és
megparancsolta neki, hogy hozza vissza Absolont. Jóáb elment, visszahozta
Absolont, de a király megparancsolta neki, hogy ne jöjjön a palotába, hanem
maradjon a saját házában. Absolon két évig maradt a házában. Ekkor volt
pontosan öt éve, hogy Dávid utoljára látta a fiát.
Absolon azt kívánta, bárcsak láthatná
Dávidot, és hívatta Jóábot, hogy szervezzen egy találkozót. De Jóáb nem jött
el. Absolon már nem bírta tovább, hogy ne láthassa az édesapját, ezért elég
furcsa módon hívta fel Jóáb figyelmét, ugyanis felégettette Jóáb szomszédos
földjét. Itt megfigyelhetjük, hogy a megfontolt gyilkosság bűntettének van egy
utóda, mégpedig egy másik parancsolat áthágása: Absolon úgy kezeli a szomszédja
földjét, mintha sajátja lenne.
Természetesen Jóáb most már
kényszerhelyzetben volt, hogy tegyen valamit, ami újra összehozza az apát
a fiával. A 33. versben van az apa reakciója a tékozló fiúval. Amikor Jóáb a
király elé terjesztette Absolon kérését, hogy láthassa őt, Dávid Absolonért
küldetett. A tékozló fiú öt évnyi távollét után „elment a királyhoz, és arcával a földet érintve leborult előtte” (új
prot. ford.) egy olyan magatartást mutatva, ami kifejezi, hogy nem méltó arra,
hogy a király a fiának nevezze. Dávid pedig hasonlóképpen cselekedett, mint a
tékozló fiú apja: „a király pedig
megcsókolta Absolont”. Milyen édes megbékélés!
Szerető Istenünk!
Úgy állunk előtted, mint akiknek
szintén szükségük van megbékélésre, hogy helyreállítsuk kapcsolatunkat Veled és
embertársainkkal. Add meg azt a napot, amikor elkötelezzük magunkat újra Feléd,
és béke uralkodik majd minden dombon és hegyen, minden faluban és városban, és
mindenek felett, a szívünkben! Ámen.
Koot van Wyk
38. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 21. fejezetéhez
(ápr. 17-23.).
Ennek a fejezetnek
nem az a tanulsága, hogy azt kapod, amit megérdemelsz! József testvérei
kétségkívül sokat szenvedtek az elhordozott bűntudattól és a fájdalomtól, amit
apjuknak okoztak. Ellen White emlékezetünkbe idézi, hogy a következmények e
történetben visszavezethetők Jákob bűneire is. Jákob saját önzése és
tisztességtelensége következtében a fiai olyan felnőttekké váltak, akik
életében szintén az én uralkodik. A bűnnek megvannak a következményei.
Mégis a történet szép kimenetele az, hogy bár
a bűn fájdalmat eredményezett, Isten most is megmutatta, hogy hűséges Róma 8:28
ígéretének megtartásában, hogy minden javukra van azoknak, akik megengedik
Isten vezetését az életükben. József tesztelte testvéreit, hogy megbánták-e
bűnüket és megbízhatóak-e már most, ők pedig átmentek a teszten. Isten
megváltoztatta őket, ahogy az előző fejezetben láttuk, hogy megváltoztatta
Józsefet.
Isten megbocsátott nekik, és most már készek
voltak követni az Ő vezetését – Jákob, a testvérei és József. Isten folytatja
tervét azzal, hogy Jákob családját Gósenbe küldi, ahol felvirágozhatnak, és
olyan nemzetet építhetnek, amelyben Isten megáldja a világ valamennyi népét,
ahogyan Ábrahámnak ígérte.
Ahogy ma ezt olvasod, gondold végig, vajon mi
lehet az, amit Isten tesz az életedben, hogy felülkerekedj azon az útvonalon,
amit magadnak készítettél, miközben ő átalakítja egy újabb történetté, amelynek
gyönyörű vége van!
Lester Merklin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése