MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet 250. nap
Sokan ma
is hasonló hibát követnek el. Otthonuk megválasztásánál jobban figyelnek a
remélhető földi előnyökre, mint arra az erkölcsi és társadalmi befolyásra,
amellyel körülveszik magukat és családjukat. Gyönyörű és termékeny vidéket
választanak, vagy valamilyen virágzó városba költöznek, azt remélve, hogy
nagyobb jólétre tesznek szert. De gyermekeiket kísértések veszik körül, és
nagyon gyakran olyan barátságokat kötnek, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják
az istenfélelemben való fejlődést és a tiszta jellem kialakítását. A laza
erkölcs, a hitetlenség, a vallásos dolgokkal szembeni közömbösség légköre
könnyen semlegesíti a szülők befolyását. Az ifjúság mindig maga előtt látja a
szülői és isteni tekintéllyel szembeni lázadás példáit. Sokan istentagadókhoz
és hitetlenekhez kötik életüket, és közösséget vállalnak Isten ellenségeivel.
Isten
azt akarja, hogy amikor otthont választunk, elsősorban azt vegyük figyelembe,
hogy környezetünk milyen erkölcsi és vallási befolyást fog gyakorolni ránk és
családunkra. Sokan nehéz helyzetbe kerülhetnek, mert nem tudják megválasztani
környezetüket úgy, ahogy akarják. De amikor a kötelesség hív, Isten segít
romlatlanul megállnunk, ha Krisztus kegyelmében bízva vigyázunk és imádkozunk.
De ne tegyük ki magunkat szükségtelenül a keresztény jellem kialakításához
kedvezőtlen hatásoknak. Megbántjuk Istent, és elűzzük a szent angyalokat
otthonunkból, ha önként világias és hitetlen környezetet választunk.
Akik
örökkévaló érdekeik rovására szereznek gyermekeiknek világi gazdagságot és
megbecsülést, azoknak rettenetes veszteségként kell elkönyvelni ezeket az
előnyöket. Lóthoz hasonlóan sokan láthatják gyermekeik vesztét, és épphogy
megmenthetik saját lelküket. Életművük elvész; életük szomorú kudarc. Ha igazán
bölcsen gondolkoztak volna, gyermekeiknek talán kevesebb földi vagyonuk lenne,
de biztos jogcímet szereztek volna a hervadhatatlan örökségre. Nem erre a
világra szól az az örökség, amit Isten ígért népének. Ábrahámnak nem volt
birtoka a földön, "egy lábnyomnyi" sem (ApCsel 7:5). Ugyan nagy
vagyona volt, de Isten dicsőségére és embertársai javára használta fel. Nem
tekintette ezt a világot otthonának. Isten arra szólította, hogy hagyja el
bálványimádó honfitársait, és neki ígérte Kánaánt mint örök birtokot, de sem
fia, sem unokája nem kapta meg azt. Amikor Ábrahám temetkezési helyet akart
szerezni halottja számára, meg kellett azt vennie a kananeusoktól. Egyetlen
birtoka az Ígéret földjén egy sziklába vájt sír volt a Makpelah barlangjában.
De Isten
szava nem vesztette érvényét; és nem is akkor vált véglegesen valóra, amikor a
zsidó nép elfoglalta Kánaánt. "Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az
ő magvának" (Gal 3:16). Ábrahámnak osztoznia kell az örökségben. Talán úgy
tűnik, hogy Isten ígéretének teljesedése sokáig késik - mert "[...] egy
nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap"
(2Pt 3:8). Úgy tűnhet, hogy késik, de a rendelt időben "[...] eljön, el
fog jőni, nem marad el" (Hab 2:3). Az Ábrahámnak és magvának szóló ajándék
nemcsak Kánaán földjét foglalta magában, hanem az egész földet. Így mondja az
apostol: "Nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő
magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által"
(Róm 4:13). A Biblia világosan tanítja, hogy az Ábrahámnak adott ígéretek
Krisztus által fognak teljesedni. Mindenki, aki Krisztusé, "[...] Ábrahám
magva [...] és ígéret szerint örökös" - "Romolhatatlan, szeplőtelen
és hervadhatatlan örökség" (Gal 3:29; 1Pt 1:4) örököse, a bűn átkától
megszabadított föld örököse. Mert "Az ország pedig és a hatalom és az
egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének"
(Dán 7:27); és "A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy
békességben" (Zsolt 37:11).
Isten
bepillantást adott Ábrahámnak ebbe a halhatatlan örökségbe, és ő ezzel a
reménységgel meg volt elégedve. "Hit által lakott az ígéret földén, mint
idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös
társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és
alkotója az Isten" (Zsid 11:9-10). Ábrahám utódairól ezt olvashatjuk:
"Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak
távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és
vándorok a földön" (13.v.). Vándorként és idegenként kell élnünk itt, ha
el akarjuk nyerni "a jobb"-at, "tudniillik" a "mennyei"-t
(16.v.). Azok, akik Ábrahám gyermekei, keresik azt a várost, amely után ő
vágyódott, "melynek építője és alkotója az Isten".
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 16
Miután Isten áldása
eltávozott Saul országáról, Sámuel prófétára az a feladat szakadt, hogy egy új
király után nézzen. Miközben Sault a magassága tette különlegessé, figyeljük
meg Isten Sámuelnek adott különleges utasítását akkor, amikor Isai legidősebb fiát
vizsgálgatta: „Ne nézd az ő külsőjét, se
termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az
ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a
szívben van” (7. vers). Amikor bemutatták neki azokat, akikről ő úgy
gondolta, hogy ők így együtt Isai összes fia, és Isten még semmi jelet sem
adott, hogy kit kenjen királlyá, elképzelhetjük milyen zavarban lehetett.
„Minden fiad itt van?” - kérdezte az apát.
Nyilvánvaló, hogy
amikor Sámuel összehívta Isai házanépét az áldozatra, a kis Dávidot nem
tartották eléggé fontosnak ahhoz, hogy őt is a meghívottak közé számlálják, de
annak ellenére, hogy apja házában a legjelentéktelenebbnek tartották, és
kihagyták a különleges ünnepből, ő nem duzzogott, hanem hűségesen őrizte apja
juhait. Elképzelhetjük a meglepetését, nemcsak amiatt, hogy később őt is
elhívták az áldozati ünnepre, hanem, amiatt is, hogy Sámuel felkente őt, és egy
különleges áldást mondott rá. A Szentírás beszámol róla, hogy „az Úr lelke Dávidra szállt, és attól kezdve
vele is maradt” - 13. vers - új prot. ford.)
Dávid továbbra is
hűségesen végezte feladatát, és egy látszólag ironikus fordulat következtében
Saul hall erről a fiatalemberről, aki hírnevet szerzett nemcsak a zenei élet
területén, hanem mint erős, bátor és bölcs harcos, aki mellesleg jó kinézetű
is, akit Isten most elhív a juhakolból a palotába, hogy felkészítse életútjának
következő lépcsőfokára.
Dávidhoz hasonlóan
Isten mindnyájunkat felkészít az Ő országára, a mennyországra, de a követelmények
nem azonosak a világ elvárásaival. Ha úgy érzed, hogy téged elfelejtenek,
lenéznek, vagy méltatlan vagy, olvasd el Máté 5:1-12 verseit, hogy megtudd, mik
Isten elvárásai az Ő országa számára. Emlékezz arra, hogy nem az a fontos, hogy
népszerű, vonzó vagy esetleg tehetséges legyél - noha ezek sem rosszak. De mi a
legfontosabb? Az, hogy hol van a szíved. És az, hogy mi van a szívedben.
Melodious Echo Mason
33. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 14.
fejezetéhez (márc 13-19).
„[Lót] példájának
befolyása megmentette volna feleségét is attól a bűntől, amely megpecsételte
sorsát.” (161. o.) Amikor a családunk Michiganbe költözött, a lányom, Olivia
három éves volt. Én mint az új lelkész, alig vártam, hogy tanítványi
csoportokat indíthassak. Az általam választott tananyag nagyon intenzív volt,
és hozzátartozott, hogy a Biblia 74%-át elolvassuk 34 hét alatt. Nekem magamnak
is oda kellett szánnom magamat az olvasnivalóm érdekében. Reggelenként Olivia
bebújt hozzám az ágyba, és tudta, hogy nyugodtan nézegetheti saját kis
könyvecskéjét vagy csendben befészkelheti magát, amíg anyu a „tanítványi” házi
feladatával van elfoglalva.
A születésnapom reggelén úgy döntöttem,
kivételesen megengedem magamnak, hogy úgy kezdem a napot, hogy azt a könyvet
olvasom, amit néhány hónapja vettem meg. Ennek semmi köze nem volt a szakmai
kötelezettségemhez, és nem is volt kimondottan lelki tartalmú. Hamarosan a kis
álmos Olivia tántorgott be a szobába, és bújt be mellém az ágyba. Pár perccel
később csodálkozva nézett a könyv borítójára, és tanácstalanul komoly hangon
kérdezte: „Anyu, nem kéne neked tanítványnak lenned?”
Körülnéztem és az ágyon ott volt a tanítványi
házi feladatom, mint amivel nem törődnek. Aznap reggel rossz döntést hoztam.
Szerencsére a lányomra tett korábbi jó befolyás oda vezetett, hogy feltette a
kérdését, amivel viszont ő tett jó befolyást rám.
Ma te fogsz másokat befolyásolni – hogy
miképp, az csak rajtad múlik. Emlékezz Lótra.
Esther Ramharacksingh
Knott
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése