MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet 262. nap
Az ősi
szokás - bár néha megsértették, mint Lábán is - jó eredményt hozott. Ha a
kérőnek szolgálnia kellett menyasszonyáért, nem volt elhamarkodott a házasság.
Próbára lehetett tenni a kérő szeretetét, és azt is, hogy képes-e családjáról
gondoskodni. Korunkban sok rossz származik az ezzel ellentétes szokásokból.
Gyakran a házasulandóknak nem sok alkalmuk van esküvőjük előtt egymás szokásainak
és természetének megismerésére. Ami pedig a mindennapi életet illeti, jóformán
idegenek, amikor az oltár előtt sorsukat összekötik. Sokan túl későn ismerik
fel, hogy nem illenek egymáshoz, és egybekelésükből élethosszig tartó
boldogtalanság származik. Gyakran a feleség és a gyermekek szenvednek a férj és
apa hanyagsága, ügyetlensége vagy helytelen szokásai miatt. Ha az ősi szokások
szerint a kérő jellemét a házasság előtt próbára tennék, sok boldogtalanságot
lehetne elkerülni.
Jákób
hét évig hűségesen szolgált Rákhelért, és szolgálatának évei "[...] csak
néhány napnak tetszék [...] neki, annyira szereti vala őt" (1Móz 29:20).
De az önző és kapzsi Lábán, aki meg akart tartani egy ilyen értékes segítséget,
kegyetlenül becsapta Jákóbot azzal, hogy Leát adta neki Rákhel helyett. Mivel
Lea is részt vett a csalásban, Jákób nem tudta szeretni. Felháborodott
szemrehányására Lábán azt ajánlotta, szolgáljon még hét évig Rákhelért. De az
apa nem engedte, hogy Jákób elhagyja Leát, mert ezzel megszégyenítette volna a
családot. Nagyon kínos és nehéz helyzetbe hozta Jákóbot, aki végül elhatározta,
megtartja Leát, és feleségül veszi Rákhelt is. Mindig Rákhelt szerette. Ez
irigységet és féltékenységet szított, és a testvér-feleségek versengése
megkeserítette Jákób életét.
Jákób
húsz évig élt Mezopotámiában Lábán munkásaként, aki nem törődve a rokoni
kötelékekkel, igyekezett a lehető legtöbb hasznot húzni a kapcsolatból.
Tizennégy évi fárasztó munkát követelt két lányáért; a többi időben pedig
tízszer változtatta meg Jákób bérét. Jákób mégis szorgalmasan és becsületesen
szolgált. Lábánnal folytatott utolsó beszélgetése szemlélteti fáradhatatlan
éberségét, amellyel sokat követelő gazdája érdekeit szolgálta: "Immár húsz
esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait
nem ettem meg. Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg
azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. Úgy voltam
hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt
szemeimtől" (1Móz 31:38-40).
A
pásztornak éjjel és nappal vigyáznia kellett nyájára, amelyet a rablók és a
vadállatok veszélyeztettek. Sok volt belőlük, és merészek voltak. Gyakran nagy
pusztítást végeztek a nyáj között, ha nem őrizték azt lelkiismeretesen.
Jákóbnak sok segítője volt Lábán hatalmas nyájának gondozásában, de ő felelt az
egész nyájért. Az év egyes szakaszaiban személyesen is a nyájjal kellett
lennie, hogy a száraz időszakban óvja a szomjhaláltól, a leghidegebb hónapokban
a kemény éjszakai hidegtől. Jákób volt a főpásztor, a hozzá beosztott szolgák
pedig a segédpásztorok. Ha egy juh hiányzott, a főpásztoré volt a veszteség.
Szigorúan számon kérte a gondozással megbízott szolgáktól, ha a nyájat nem
találta jó állapotban.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 27
Bár Dávidot az Úr mindezidáig minden bajtól
megvédte, mégis újra próbára teszi a hitét. A kilátásai sötétek. Saját emberei
róják meg és hálátlanul viselkednek. Kehilla emberei megpróbálják átadni őt
Saulnak (23: 1-13), és a Zifeusok kétszer is elárulják a rejtekhelyét. Nábál
sértegeti őt. Lassan törvényen kívüliként kezelik.
Tehát anélkül, hogy Istentől kérne
útmutatást, úgy dönt, hogy menedéket keres a filiszteusok, az esküdt
ellenségeik között. Ákhis, Gáth királya fogadja. Úgy tűnik, ez ugyanaz a
király, aki előtt korábban Dávid őrültnek tettette magát (1Sám 21:12-13). De
akkor egyedül volt, most viszont vele van mind a 600 embere azok feleségeivel
és gyerekeivel. Ákhis nyilvánvalóan úgy látja, hogy növelni fogják a katonai
erejét. Amikor Saul meghallja, hogy hová ment Dávid, úgy dönt, leáll az
üldözésével.
Dávid botlása ebben az esetben hasonlít Illés
meneküléséhez a Kármel hegyi győzelem után. Mindketten túlságosan emberi módon
viselkedtek, és így hiányzott belőlük a hit és a bátorság. Szerencsére Isten
nem hagyta el őket.
Dávid következő lépéseként megkéri Ákhist,
hogy adjon neki egy helyet, ahol lakhat, de az legyen messze a gáthi
központtól. Ákhis odaadja neki Siklág városát. Ettől kezdve Dávid úgy határoz,
hogy folytatja rajtaütéseit az amálekiták, és egyéb sivatagi törzsek ellen,
akikkel kapcsolatban Isten elrendelte, hogy Izráel gyermekei irtsák ki őket.
Dávid nem hagyott túlélőket, hogy híreket vigyenek Ákhisnak, így amikor a
filiszteus király megkérdezte, hogy hol voltak, akkor azt mondta: „Júda déli
része ellen vonultam.” Tényleg rajtaütött Júda déli részén, de a sivatagi
törzsek ellen és nem a sajátjai ellen vonult. Kétértelmű válasza azonban abban
a hitben hagyta Ákhist, hogy Júda ellen vonult.
Dávid melléfogása, hogy a filiszteusok közé
ment Isten útmutatása nélkül, majd kétértelmű kijelentésekkel takargatta az
igazságot, újfent bizonyítja, hogy csakis Isten akaratát követve lehetünk
biztonságban.
Ralph Neall
35. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 17. fejezetéhez
(márc 27- ápr. 2.).
Jákob jellemének
hibái közül a legfőbb a megtévesztés volt, és ez utolérte őt. Menekülni
kényszerült dühös bátyja elől, aki bosszúra szomjazott; becsapott és elárult
apját kényszerült maga mögött hagyni és fondorlatos anyját, akiket többé nem
látott, Jákob megkezdte fájó száműzetését távol az otthontól. A bűntudat mély
érzésével letaglózva Jákob megkezdi hosszú útját a nagybátyja, Lábán városába.
A szíve megtelt sötét kétségbeeséssel, amelyet a magányosság kísér. A bűnei
óriásiak előtte, olyan bűnök, amelyek darabokra zúzták az életét és az
otthonát. Semmi sem lesz már többé ugyanolyan.
Egy éjszaka az útja során egy különös
„titokzatos létráról” álmodik. A létrán angyalokat lát fel- és lejárni a föld
és a menny között. A létra jelképes ábrázolása megerősítette, hogy a föld, amely
nagyapjának, Ábrahámnak és apjának, Izsáknak adatott, Isten ajándéka, és Jákob
és a leszármazottjai is örökösei lesznek. Ez az álom felfedte, hogy Jákob bűnei
és megtévesztései ellenére Isten elfogadta a bűnbánatát és ígéretet tett arra,
hogy megőrzi őt. Egy napon majd hazatérhet szülőföldjére.
Jákob tapasztalata gyakran a miénk is egyben.
A bűn által becsapva cél nélkül kódorgunk, magányosan és kétségbeesve. De akik
Istenhez fordulnak segítségért, megkapják a megváltás ígéretét. Isten hű és
igaz, és megőrzi gyermekeit. Jézus marad az a létra, amely lehetővé teszi, hogy
Isten áldásai kiáradjanak az emberekre.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése