2016. március 23., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 23 - SZERDA - 1 Sámuel 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 16. fejezet 255. nap

16. Jákób és Ézsaú

Izsák ikerfiai - Jákób és Ézsaú - jelleme és élete élesen különbözött egymástól. Ezt a különbséget Isten angyala megjövendölte születésük előtt. Amikor az angyal Rebeka aggódó imájára válaszként kijelentette, hogy két fiút kap, feltárta neki jövendő történetüket - hogy mindketten hatalmas nép fejévé lesznek, de az egyik nagyobb lesz a másiknál, és a fiatalabb lesz a kiemelkedőbb.

Ézsaú saját kedvét keresve nőtt fel, és minden érdeklődése a jelenre összpontosult. Nem tűrte a korlátozást, és örömét lelte a vadászélet szilaj szabadságában. Egész fiatalon úgy döntött, hogy vadász lesz. Mégis ő volt atyja kedvence. A csendes, békeszerető pásztornak tetszett az idősebb fiú merészsége és ereje, aki félelmet nem ismerve barangolt be hegyet és pusztát, hazatérve vadat vitt atyjának, és elmesélte kalandos életének izgalmas történeteit. A meggondolt, szorgalmas és gondos Jákób, aki többet gondolt a jövőre, mint a jelenre, elégedetten élt otthon, gondozta a nyájat, és művelte a földet. Türelmét és állhatatosságát, gazdaságosságát és óvatosságát anyja értékelte. Jákób érzései mélyek és erősek voltak, gyengédségével és szüntelen figyelmességével sokkal több örömet szerzett anyjának, mint Ézsaú hangoskodó, időnkénti kedvessége. Rebekának Jákób volt a kedvesebb.

Az Ábrahámnak tett és fiának megerősített ígéretek álltak Izsák és Rebeka vágyainak és reményeinek középpontjában. Ézsaú és Jákób jól ismerte ezeket az ígéreteket. Arra tanították őket, hogy az elsőszülöttségi jogot nagyon fontos dolognak tartsák, mert az nemcsak világi javak öröklését foglalta magában, hanem kiemelkedő lelki értékeket is. Az elsőszülöttségi jog birtokosa volt a család papja, és tőle származott a világ eljövendő Megváltója. Másrészről az elsőszülöttségi jog birtokosának kötelezettségei is voltak. Aki örökli majd áldásait, annak Isten szolgálatára kell szentelnie életét. Ábrahámhoz hasonlóan teljesítenie kell Isten kívánalmait. Házasságában, családi kapcsolataiban, a közéletben Isten akaratát kell követnie.

Izsák ismertette fiaival a kiváltságokat és a feltételeket, s világosan megmondta, hogy Ézsaút, az idősebbet illeti meg az elsőszülöttségi jog. De Ézsaúnak nem volt kedve a jámborsághoz, ő nem hajlott a vallásos életre. A lelki elsőszülöttségi joggal járó követelményeket kellemetlen, sőt gyűlölt korlátozásnak tartotta. Isten törvényét, amely az Ábrahámmal kötött szövetség feltétele volt, Ézsaú a szolgaság igájának tekintette. Ki akarta elégíteni vágyait, és semmit sem kívánt annyira, mint hogy azt tehesse, ami neki tetszik. A hatalom és gazdagság, lakmározás és dőzsölés jelentette neki a boldogságot. Szilaj, kószáló, gátlástalan szabad életben lelte kedvét. Rebeka emlékezett az angyal szavaira, és világosabban ítélte meg fiai jellemét, mint férje. Biztos volt abban, hogy Isten ígéretének öröksége Jákóbnak szól. Elismételte Izsáknak az angyal szavait, de az atya az idősebb fiúra összpontosította szeretetét, és nem ingott meg szándékában.

Jákób megtudta anyjától, hogy Isten neki szánta az elsőszülöttségi jogot, és kimondhatatlanul vágyott az ezzel járó kiváltságokra. Nem atyja gazdagsága után sóvárgott, hanem lelki elsőszülöttségi jogra. Istennel beszélgetni, ahogy az igaz Ábrahám tette; engesztelő áldozatot mutatni be családjáért; a választott nép és a megígért Messiás ősatyjává lenni és örökölni a szövetség áldásaiban foglalt múlhatatlan javakat, ezekre a kiváltságokra és erre a megtiszteltetésre vágyott egész szívével. Mindig a jövőre gondolt, és igyekezett megragadni láthatatlan áldásait.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 20

Alig-alig érezhetjük át azt a gyászt és szívfájdalmat, amitől Dávid lelke szenvedhetett Sámuel első könyve 20. fejezete szerint, amikor menekülnie kellett, és puszta életéért futott. Lelke gyötrelmében így kiáltott Jonathánhoz: „Mi rosszat tettem? Miért történik mindez?” Mily gyakran visszhangozzuk szívünkben ugyanezeket a kérdéseket, amikor próbák érnek, és valahogy oly sok minden rosszra fordul. Így kiáltunk fel: „Mi rosszat tettem? Miért tör ellenem a gonosz? Elhagyott volna az Isten?”

Nem feledkezhetünk meg arról a küzdelemről, amit Isten népeként meg kell vívnunk. Csupán az, hogy megérezzük a csata hevét, még nem jelenti azt, hogy valami rosszat tettünk volna. Sőt, gyakran épp azt jelenti, hogy az ellenség megharagudott ránk, mert valamit helyesen teszünk!

„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Ef 6:12-13 – új prot. ford.)

Nem Dávid az egyetlen, aki e fejezet tanúsága szerint üldöztetést szenved. Jonatán is érzi a küzdelem hevét, miközben kiáll legjobb barátjáért. Saul király azonban egyáltalán nem érti Jonatán magatartását. „Hogy gondolod ezt? Nem látod, hogy királyságod nem szilárdulhat meg mindaddig, amíg Dávid él?” Jonatán azonban nem sokat törődött saját királyságával. Az egyetlen, amit szeretett volna látni, hogy Isten uralma szilárduljon meg, még ha az életébe is kerül.

Amikor az élet próbáival szembesülünk ezen a Földön, és megválaszolatlan kérdéseink vannak, ne feledjük, hogy „bizony, akik Isten akarata szerint akarnak élni a Krisztus Jézusban, azokat is mind üldözni fogják!” (2Tim 3:12 – új prot. ford.)

Egy napon azonban Isten igazolni fog bennünket (Róm 12:19), és Ő maga fogja megírni földi életünk utolsó fejezetét (Jel 21:4). Végül, épp’ úgy mint Dávid, megértjük, hogy megérte. „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róm 8:18 - új prot. ford.).

Melodious Echo Mason

34. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 15. és 16 fejezeteihez (márc 20-26).

A 15. fejezetben Ellen White annak fontosságára figyelmeztet minket, hogy hallgassunk az idősebbek tanácsára, ami a házasságot illeti. A 16. fejezetben leírja Izsák becsapásának szörnyű következményeit és Ézsau döntését, hogy jelenbeli vágyait elégítse ki a jövő áldásai helyett.

Sok pár elhamarkodott és ösztönös döntést hoz a házasságról, anélkül, hogy megbeszélnék vagy kikérnék szüleik tanácsát. Úgy vélik, a házasság a saját döntésük és nem látják szükségét, hogy felmenőik tanácsát és bölcsességét kikérjék. Izsák és Rebeka házassága szép szemléltetése annak, amikor egy pár teljesen megbízik a szülei bölcsességében és Isten gondviselésében. Isten a legjobb házasságközvetítő, és ha elsődlegessé tesszük az ő akaratának teljesítését, akkor ő megadja a szívünk vágyát. Ennek a fiatal párnak a házassága azt is szemlélteti, hogy tilos egybekelni nem hívőkkel. A Biblia egyértelműen fogalmaz, amikor tiltja az ilyen szövetségeket. Látván a szörnyű következményét Izmael döntésének ilyen szövetség létrehozására, Ábrahám elküldte szolgálóját az ősei földjére, hogy feleséget szerezzen a fia, Izsák számára.

Néhány egyedülálló férfit és nőt kísértheti az a gondolat, hogy csak mert nincs választható keresztény társ a közvetlen közelükben, abból kell választaniuk, ami rendelkezésre áll, aki néha olyasvalaki lehet, aki nem hívő. Az ilyen cselekedet ugyan könnyen adódik, de végzetes lehet. Bízni Istenben és az Ő tanácsát követni – ez az egyetlen biztonságos út.

Trevor O’Reggio
Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése