MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 16. fejezet 255. nap
16.
Jákób és Ézsaú
Izsák
ikerfiai - Jákób és Ézsaú - jelleme és élete élesen különbözött egymástól. Ezt
a különbséget Isten angyala megjövendölte születésük előtt. Amikor az angyal
Rebeka aggódó imájára válaszként kijelentette, hogy két fiút kap, feltárta neki
jövendő történetüket - hogy mindketten hatalmas nép fejévé lesznek, de az egyik
nagyobb lesz a másiknál, és a fiatalabb lesz a kiemelkedőbb.
Ézsaú
saját kedvét keresve nőtt fel, és minden érdeklődése a jelenre összpontosult.
Nem tűrte a korlátozást, és örömét lelte a vadászélet szilaj szabadságában.
Egész fiatalon úgy döntött, hogy vadász lesz. Mégis ő volt atyja kedvence. A
csendes, békeszerető pásztornak tetszett az idősebb fiú merészsége és ereje,
aki félelmet nem ismerve barangolt be hegyet és pusztát, hazatérve vadat vitt
atyjának, és elmesélte kalandos életének izgalmas történeteit. A meggondolt,
szorgalmas és gondos Jákób, aki többet gondolt a jövőre, mint a jelenre,
elégedetten élt otthon, gondozta a nyájat, és művelte a földet. Türelmét és
állhatatosságát, gazdaságosságát és óvatosságát anyja értékelte. Jákób érzései
mélyek és erősek voltak, gyengédségével és szüntelen figyelmességével sokkal
több örömet szerzett anyjának, mint Ézsaú hangoskodó, időnkénti kedvessége.
Rebekának Jákób volt a kedvesebb.
Az
Ábrahámnak tett és fiának megerősített ígéretek álltak Izsák és Rebeka
vágyainak és reményeinek középpontjában. Ézsaú és Jákób jól ismerte ezeket az
ígéreteket. Arra tanították őket, hogy az elsőszülöttségi jogot nagyon fontos
dolognak tartsák, mert az nemcsak világi javak öröklését foglalta magában,
hanem kiemelkedő lelki értékeket is. Az elsőszülöttségi jog birtokosa volt a
család papja, és tőle származott a világ eljövendő Megváltója. Másrészről az
elsőszülöttségi jog birtokosának kötelezettségei is voltak. Aki örökli majd
áldásait, annak Isten szolgálatára kell szentelnie életét. Ábrahámhoz hasonlóan
teljesítenie kell Isten kívánalmait. Házasságában, családi kapcsolataiban, a
közéletben Isten akaratát kell követnie.
Izsák
ismertette fiaival a kiváltságokat és a feltételeket, s világosan megmondta,
hogy Ézsaút, az idősebbet illeti meg az elsőszülöttségi jog. De Ézsaúnak nem
volt kedve a jámborsághoz, ő nem hajlott a vallásos életre. A lelki
elsőszülöttségi joggal járó követelményeket kellemetlen, sőt gyűlölt
korlátozásnak tartotta. Isten törvényét, amely az Ábrahámmal kötött szövetség
feltétele volt, Ézsaú a szolgaság igájának tekintette. Ki akarta elégíteni
vágyait, és semmit sem kívánt annyira, mint hogy azt tehesse, ami neki tetszik.
A hatalom és gazdagság, lakmározás és dőzsölés jelentette neki a boldogságot.
Szilaj, kószáló, gátlástalan szabad életben lelte kedvét. Rebeka emlékezett az
angyal szavaira, és világosabban ítélte meg fiai jellemét, mint férje. Biztos
volt abban, hogy Isten ígéretének öröksége Jákóbnak szól. Elismételte Izsáknak
az angyal szavait, de az atya az idősebb fiúra összpontosította szeretetét, és
nem ingott meg szándékában.
Jákób
megtudta anyjától, hogy Isten neki szánta az elsőszülöttségi jogot, és
kimondhatatlanul vágyott az ezzel járó kiváltságokra. Nem atyja gazdagsága után
sóvárgott, hanem lelki elsőszülöttségi jogra. Istennel beszélgetni, ahogy az
igaz Ábrahám tette; engesztelő áldozatot mutatni be családjáért; a választott
nép és a megígért Messiás ősatyjává lenni és örökölni a szövetség áldásaiban
foglalt múlhatatlan javakat, ezekre a kiváltságokra és erre a megtiszteltetésre
vágyott egész szívével. Mindig a jövőre gondolt, és igyekezett megragadni
láthatatlan áldásait.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 20
Alig-alig érezhetjük át azt a gyászt és
szívfájdalmat, amitől Dávid lelke szenvedhetett Sámuel első könyve 20. fejezete
szerint, amikor menekülnie kellett, és puszta életéért futott. Lelke
gyötrelmében így kiáltott Jonathánhoz: „Mi rosszat tettem? Miért történik
mindez?” Mily gyakran visszhangozzuk szívünkben ugyanezeket a kérdéseket,
amikor próbák érnek, és valahogy oly sok minden rosszra fordul. Így kiáltunk
fel: „Mi rosszat tettem? Miért tör ellenem a gonosz? Elhagyott volna az Isten?”
Nem feledkezhetünk meg arról a küzdelemről, amit Isten népeként meg kell vívnunk. Csupán az, hogy megérezzük a csata hevét, még nem jelenti azt, hogy valami rosszat tettünk volna. Sőt, gyakran épp azt jelenti, hogy az ellenség megharagudott ránk, mert valamit helyesen teszünk!
Nem feledkezhetünk meg arról a küzdelemről, amit Isten népeként meg kell vívnunk. Csupán az, hogy megérezzük a csata hevét, még nem jelenti azt, hogy valami rosszat tettünk volna. Sőt, gyakran épp azt jelenti, hogy az ellenség megharagudott ránk, mert valamit helyesen teszünk!
„Mert a
mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a
sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei
magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy
ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Ef 6:12-13 – új
prot. ford.)
Nem Dávid az egyetlen, aki e fejezet tanúsága
szerint üldöztetést szenved. Jonatán is érzi a küzdelem hevét, miközben kiáll
legjobb barátjáért. Saul király azonban egyáltalán nem érti Jonatán
magatartását. „Hogy gondolod ezt? Nem látod, hogy királyságod nem szilárdulhat
meg mindaddig, amíg Dávid él?” Jonatán azonban nem sokat törődött saját
királyságával. Az egyetlen, amit szeretett volna látni, hogy Isten uralma
szilárduljon meg, még ha az életébe is kerül.
Amikor az élet próbáival szembesülünk ezen a
Földön, és megválaszolatlan kérdéseink vannak, ne feledjük, hogy „bizony, akik Isten akarata szerint akarnak
élni a Krisztus Jézusban, azokat is mind üldözni fogják!” (2Tim 3:12 – új
prot. ford.)
Egy napon azonban Isten igazolni fog
bennünket (Róm 12:19), és Ő maga fogja megírni földi életünk utolsó fejezetét
(Jel 21:4). Végül, épp’ úgy mint Dávid, megértjük, hogy megérte. „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései
nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róm
8:18 - új prot. ford.).
Melodious Echo Mason
34. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 15. és
16 fejezeteihez (márc 20-26).
A 15. fejezetben
Ellen White annak fontosságára figyelmeztet minket, hogy hallgassunk az
idősebbek tanácsára, ami a házasságot illeti. A 16. fejezetben leírja Izsák
becsapásának szörnyű következményeit és Ézsau döntését, hogy jelenbeli vágyait
elégítse ki a jövő áldásai helyett.
Sok pár elhamarkodott és ösztönös döntést hoz
a házasságról, anélkül, hogy megbeszélnék vagy kikérnék szüleik tanácsát. Úgy
vélik, a házasság a saját döntésük és nem látják szükségét, hogy felmenőik
tanácsát és bölcsességét kikérjék. Izsák és Rebeka házassága szép szemléltetése
annak, amikor egy pár teljesen megbízik a szülei bölcsességében és Isten
gondviselésében. Isten a legjobb házasságközvetítő, és ha elsődlegessé tesszük
az ő akaratának teljesítését, akkor ő megadja a szívünk vágyát. Ennek a fiatal
párnak a házassága azt is szemlélteti, hogy tilos egybekelni nem hívőkkel. A
Biblia egyértelműen fogalmaz, amikor tiltja az ilyen szövetségeket. Látván a
szörnyű következményét Izmael döntésének ilyen szövetség létrehozására, Ábrahám
elküldte szolgálóját az ősei földjére, hogy feleséget szerezzen a fia, Izsák
számára.
Néhány egyedülálló férfit és nőt kísértheti
az a gondolat, hogy csak mert nincs választható keresztény társ a közvetlen
közelükben, abból kell választaniuk, ami rendelkezésre áll, aki néha
olyasvalaki lehet, aki nem hívő. Az ilyen cselekedet ugyan könnyen adódik, de
végzetes lehet. Bízni Istenben és az Ő tanácsát követni – ez az egyetlen
biztonságos út.
Trevor O’Reggio
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése