Higgyetek az Ő prófétáinak - március 20 - VASÁRNAP - 1 Sámuel 17

MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 15. és 16 fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 15. fejezet 252. nap

15. Izsák házassága

Ábrahám megöregedett, és a rövidesen bekövetkező halálára gondolt; még egy feladata volt, biztosítani az ígéret teljesedését utódai számára. Isten Izsákot választotta ki, hogy kövesse atyját Isten törvényének megtartójaként és a választott nép atyjaként. De Izsáknak még nem volt felesége. Kánaán lakói bálványimádók voltak, és Isten megtiltotta, hogy népe házasságra lépjen velük, tudva, hogy az ilyen házasság hitehagyáshoz vezet. A pátriárka féltette fiát a környezet rossz befolyásától. Ábrahám Istenbe vetett hite és akarata iránti engedelmessége Izsák jellemében is tükröződött. De az ifjú nagyon ragaszkodó, szelíd és engedékeny hajlamú volt. Fennállt az a veszély, hogy a békesség kedvéért feláldozza elveit, ha olyan valakivel köt házasságot, aki nem féli az Istent. Ábrahámnak nagyon fontos volt, hogy kit választ fiának feleségül. Olyan nővel akarta összeházasítani, aki nem fordítja el Istentől.

Az ősidőkben Isten tisztelői között általános szokás volt, hogy a szülők kötötték a házassági szerződést. Nem kellett senkinek házasságra lépnie azzal, akit nem szeretett, de a tapasztalt, istenfélő szülők ítélete irányította a fiatalokat érzelmeik kialakulásában. A szülőkkel szembeni tiszteletlenségnek, sőt bűnnek tartották, ha valaki ennek ellenkezőjét tette.

Izsák, bízva atyja bölcsességében és szeretetében, örömmel hagyta rá ezt. Hitt abban is, hogy Isten fogja irányítani a választást. A pátriárka figyelme atyja Mezopotámiában élő rokonsága felé fordult. Bár ők sem voltak mentesek a bálványimádástól, de ismerték és imádták az igaz Istent. Izsák nem mehetett el Kánaánból hozzájuk, de talán akad köztük egy leány, aki elhagyná otthonát és vele együtt tartaná fenn az élő Isten tiszteletét. Ábrahám ezt a fontos ügyet "öregebb szolgájá"-ra, egy kegyes, tapasztalt, jó ítélőképességű emberre bízta, aki régóta szolgálta hűségesen. E szolgának ünnepélyes esküt kellett tennie az Úr előtt, hogy nem vesz feleséget Izsáknak a kananeusok közül, hanem Nákhor Mezopotámiában élő családjából választ egy hajadont. Ábrahám meghagyta neki, hogy Izsákot ne vigye el oda. Ha nem talál egy olyan fiatal lányt, aki kész elhagyni rokonságát, akkor mentesül esküje alól. A pátriárka biztatta szolgáját, hogy Isten sikerrel koronázza küldetését ebben a nehéz és kényes vállalkozásban. "Az Úr az égnek Istene," - mondta - "aki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről [...] elbocsátja az ő Angyalát te előtted" (1Móz 24:7).

A követ késedelem nélkül elindult. Tíz tevét vitt magával saját csapatának és a vele esetleg visszatérő násznép használatára. A jövendő feleség és barátai részére készített ajándékokkal is ellátva tette meg a hosszú utat Damaszkuszon túl, kelet nagy folyójával határolt gazdag síkságokhoz. Háránba, "Nákhor városába" érkezve, a falakon kívül megállt a kútnál, ahova a város asszonyai vízért jártak. Szorongó várakozás ideje volt ez. Nemcsak gazdája családja, de a jövő nemzedékek számára is fontos kimenetelű lehet döntése. Hogyan is válasszon bölcsen teljesen idegenek közül? Visszagondolva Ábrahám szavaira, hogy Isten elküldi angyalát előtte, buzgón imádkozott biztos vezetésért. Gazdája családjában kedvesség és vendégszeretet légkörében élt, és most azért imádkozott, hogy az Isten által választott hajadon tegyen neki valami szívességet.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 17

Úgy hiszem, hogy Sámuel első könyvének 17. fejezete tartalmazza a Biblia egyik legjobban ismert történetét. Dávid legyőzi Góliátot. Gyakran, amikor felidézzük ezt a történetet, hajlamosak vagyunk csak Góliát hatalmas termetére összpontosítani, és ezt jó okkal tesszük. Ő volt a filiszteusok bajnoka (ami azt jelenti, hogy mindig megnyerte a csatáit), és néhány becslés szerint 2,7 méter magas volt, valamint a páncélzat, amit viselt, körübelül 90 kilogrammot nyomott. Hihetetlen, hogy Dávid, aki egyértelműen fiatal volt, ki mert állni ez ellen az óriás ellen!

De vizsgáljuk meg ezt a történetet egy kicsit mélyebben! Góliát kihívta maga ellen Izrael seregét, ami azt jelenti, hogy kihívta maga ellen Izráel élő Istenét. És minden reggel és este megtette negyven napon keresztül, amíg Isten elküldött egy szabadítót. A szabadító, akit Isten elhívott, egy ifjú volt, aki egy darab kővel megcélozta az óriás homlokát, és leterítette Góliátot.

Lukács evangéliuma 4. fejezetének 2. verse arról számol be, hogy Szabadítónkat az ördög negyven napig kísértette. Érdekes, hogy a három kísértés esetében, ahol a negyven nap végén Krisztus felülkerekedett és győzedelmeskedett, minden kísértésben szerepelt kő. (Kő kenyér ellen, egy hegynyi kő, ami a világ dicsőségét szimbolizálja Isten tisztelete ellenében, a biztonság, hogy ne üsse meg a lábát egy kőben, a büszkeség ellen – minden egyes kísértés Isten jóságával való visszaélésen alapul.) Mégis, mint az Élő kő, Krisztus, Isten testté lett Igéje (Jn 1:14), a szegletkő (Ef 2:20) nem élt vissza Isten jóságával, és legyőzte sátánt annak teljes seregével együtt, így teremtette meg annak lehetőségét, hogy megkapjuk a győzelmet minden Góliát felett. 

Dávidot nem ingatta meg a világi gazdagság lehetősége, bátyjai rosszindulata vagy irigysége, Izrael népének képmutatása, vagy Góliát bűnös, gúnyolódó beszéde. Csak egyetlen szenvedély hajtotta: be akarta bizonyítani az egész világ előtt, hogy még mindig van egy Istene Izráelnek, akivel nem lehet dacolni! Nem a kőben bízott, amit a kezében tartott, hanem az Élő Kőben, Isten Igéjében.

„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.” (1Pt 2:1-6)

Miben bízunk ma? Világi óriásokban,vagy az élő Kőben?

Melodious Echo Mason

34. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 15. és 16 fejezeteihez (márc 20-26).

A 15. fejezetben Ellen White annak fontosságára figyelmeztet minket, hogy hallgassunk az idősebbek tanácsára, ami a házasságot illeti. A 16. fejezetben leírja Izsák becsapásának szörnyű következményeit és Ézsau döntését, hogy jelenbeli vágyait elégítse ki a jövő áldásai helyett.

Sok pár elhamarkodott és ösztönös döntést hoz a házasságról, anélkül, hogy megbeszélnék vagy kikérnék szüleik tanácsát. Úgy vélik, a házasság a saját döntésük és nem látják szükségét, hogy felmenőik tanácsát és bölcsességét kikérjék. Izsák és Rebeka házassága szép szemléltetése annak, amikor egy pár teljesen megbízik a szülei bölcsességében és Isten gondviselésében. Isten a legjobb házasságközvetítő, és ha elsődlegessé tesszük az ő akaratának teljesítését, akkor ő megadja a szívünk vágyát. Ennek a fiatal párnak a házassága azt is szemlélteti, hogy tilos egybekelni nem hívőkkel. A Biblia egyértelműen fogalmaz, amikor tiltja az ilyen szövetségeket. Látván a szörnyű következményét Izmael döntésének ilyen szövetség létrehozására, Ábrahám elküldte szolgálóját az ősei földjére, hogy feleséget szerezzen a fia, Izsák számára.

Néhány egyedülálló férfit és nőt kísértheti az a gondolat, hogy csak mert nincs választható keresztény társ a közvetlen közelükben, abból kell választaniuk, ami rendelkezésre áll, aki néha olyasvalaki lehet, aki nem hívő. Az ilyen cselekedet ugyan könnyen adódik, de végzetes lehet. Bízni Istenben és az Ő tanácsát követni – ez az egyetlen biztonságos út.

Trevor O’Reggio

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba