MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 15. és 16 fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 15. fejezet 252. nap
15.
Izsák házassága
Ábrahám
megöregedett, és a rövidesen bekövetkező halálára gondolt; még egy feladata
volt, biztosítani az ígéret teljesedését utódai számára. Isten Izsákot
választotta ki, hogy kövesse atyját Isten törvényének megtartójaként és a
választott nép atyjaként. De Izsáknak még nem volt felesége. Kánaán lakói
bálványimádók voltak, és Isten megtiltotta, hogy népe házasságra lépjen velük,
tudva, hogy az ilyen házasság hitehagyáshoz vezet. A pátriárka féltette fiát a
környezet rossz befolyásától. Ábrahám Istenbe vetett hite és akarata iránti
engedelmessége Izsák jellemében is tükröződött. De az ifjú nagyon ragaszkodó,
szelíd és engedékeny hajlamú volt. Fennállt az a veszély, hogy a békesség
kedvéért feláldozza elveit, ha olyan valakivel köt házasságot, aki nem féli az
Istent. Ábrahámnak nagyon fontos volt, hogy kit választ fiának feleségül. Olyan
nővel akarta összeházasítani, aki nem fordítja el Istentől.
Az
ősidőkben Isten tisztelői között általános szokás volt, hogy a szülők kötötték
a házassági szerződést. Nem kellett senkinek házasságra lépnie azzal, akit nem
szeretett, de a tapasztalt, istenfélő szülők ítélete irányította a fiatalokat
érzelmeik kialakulásában. A szülőkkel szembeni tiszteletlenségnek, sőt bűnnek
tartották, ha valaki ennek ellenkezőjét tette.
Izsák,
bízva atyja bölcsességében és szeretetében, örömmel hagyta rá ezt. Hitt abban
is, hogy Isten fogja irányítani a választást. A pátriárka figyelme atyja
Mezopotámiában élő rokonsága felé fordult. Bár ők sem voltak mentesek a
bálványimádástól, de ismerték és imádták az igaz Istent. Izsák nem mehetett el
Kánaánból hozzájuk, de talán akad köztük egy leány, aki elhagyná otthonát és
vele együtt tartaná fenn az élő Isten tiszteletét. Ábrahám ezt a fontos ügyet
"öregebb szolgájá"-ra, egy kegyes, tapasztalt, jó ítélőképességű
emberre bízta, aki régóta szolgálta hűségesen. E szolgának ünnepélyes esküt
kellett tennie az Úr előtt, hogy nem vesz feleséget Izsáknak a kananeusok
közül, hanem Nákhor Mezopotámiában élő családjából választ egy hajadont.
Ábrahám meghagyta neki, hogy Izsákot ne vigye el oda. Ha nem talál egy olyan
fiatal lányt, aki kész elhagyni rokonságát, akkor mentesül esküje alól. A
pátriárka biztatta szolgáját, hogy Isten sikerrel koronázza küldetését ebben a
nehéz és kényes vállalkozásban. "Az Úr az égnek Istene," - mondta -
"aki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak
földéről [...] elbocsátja az ő Angyalát te előtted" (1Móz 24:7).
A követ
késedelem nélkül elindult. Tíz tevét vitt magával saját csapatának és a vele
esetleg visszatérő násznép használatára. A jövendő feleség és barátai részére
készített ajándékokkal is ellátva tette meg a hosszú utat Damaszkuszon túl,
kelet nagy folyójával határolt gazdag síkságokhoz. Háránba, "Nákhor
városába" érkezve, a falakon kívül megállt a kútnál, ahova a város
asszonyai vízért jártak. Szorongó várakozás ideje volt ez. Nemcsak gazdája
családja, de a jövő nemzedékek számára is fontos kimenetelű lehet döntése.
Hogyan is válasszon bölcsen teljesen idegenek közül? Visszagondolva Ábrahám
szavaira, hogy Isten elküldi angyalát előtte, buzgón imádkozott biztos
vezetésért. Gazdája családjában kedvesség és vendégszeretet légkörében élt, és
most azért imádkozott, hogy az Isten által választott hajadon tegyen neki
valami szívességet.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 17
Úgy hiszem, hogy Sámuel első könyvének 17.
fejezete tartalmazza a Biblia egyik legjobban ismert történetét. Dávid legyőzi
Góliátot. Gyakran, amikor felidézzük ezt a történetet, hajlamosak vagyunk csak
Góliát hatalmas termetére összpontosítani, és ezt jó okkal tesszük. Ő volt a
filiszteusok bajnoka (ami azt jelenti, hogy mindig megnyerte a csatáit), és
néhány becslés szerint 2,7
méter magas volt, valamint a páncélzat, amit viselt,
körübelül 90 kilogrammot nyomott. Hihetetlen, hogy Dávid, aki egyértelműen
fiatal volt, ki mert állni ez ellen az óriás ellen!
De vizsgáljuk meg ezt a történetet egy kicsit
mélyebben! Góliát kihívta maga ellen Izrael seregét, ami azt jelenti, hogy
kihívta maga ellen Izráel élő Istenét. És minden reggel és este megtette
negyven napon keresztül, amíg Isten elküldött egy szabadítót. A szabadító, akit
Isten elhívott, egy ifjú volt, aki egy darab kővel megcélozta az óriás
homlokát, és leterítette Góliátot.
Lukács evangéliuma 4. fejezetének 2. verse
arról számol be, hogy Szabadítónkat az ördög negyven napig kísértette. Érdekes,
hogy a három kísértés esetében, ahol a negyven nap végén Krisztus
felülkerekedett és győzedelmeskedett, minden kísértésben
szerepelt kő. (Kő kenyér ellen, egy hegynyi kő, ami a világ
dicsőségét szimbolizálja Isten tisztelete ellenében, a biztonság, hogy ne üsse
meg a lábát egy kőben, a büszkeség ellen – minden egyes kísértés Isten
jóságával való visszaélésen alapul.) Mégis, mint az Élő kő, Krisztus, Isten
testté lett Igéje (Jn 1:14), a szegletkő (Ef 2:20) nem élt vissza Isten
jóságával, és legyőzte sátánt annak teljes seregével együtt, így teremtette meg
annak lehetőségét, hogy megkapjuk a győzelmet minden Góliát felett.
Dávidot nem ingatta meg a világi gazdagság
lehetősége, bátyjai rosszindulata vagy irigysége, Izrael népének képmutatása,
vagy Góliát bűnös, gúnyolódó beszéde. Csak egyetlen szenvedély hajtotta: be
akarta bizonyítani az egész világ előtt, hogy még mindig van egy Istene
Izráelnek, akivel nem lehet dacolni! Nem a kőben bízott, amit a kezében
tartott, hanem az Élő Kőben, Isten Igéjében.
„Levetvén
azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és
minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej
után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos
az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél
választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki
házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek
Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet
teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem
szégyenül.”
(1Pt 2:1-6)
Miben bízunk ma? Világi óriásokban,vagy az
élő Kőben?
Melodious Echo Mason
34. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 15. és
16 fejezeteihez (márc 20-26).
A 15. fejezetben
Ellen White annak fontosságára figyelmeztet minket, hogy hallgassunk az
idősebbek tanácsára, ami a házasságot illeti. A 16. fejezetben leírja Izsák
becsapásának szörnyű következményeit és Ézsau döntését, hogy jelenbeli vágyait
elégítse ki a jövő áldásai helyett.
Sok pár elhamarkodott és ösztönös döntést hoz
a házasságról, anélkül, hogy megbeszélnék vagy kikérnék szüleik tanácsát. Úgy
vélik, a házasság a saját döntésük és nem látják szükségét, hogy felmenőik
tanácsát és bölcsességét kikérjék. Izsák és Rebeka házassága szép szemléltetése
annak, amikor egy pár teljesen megbízik a szülei bölcsességében és Isten
gondviselésében. Isten a legjobb házasságközvetítő, és ha elsődlegessé tesszük
az ő akaratának teljesítését, akkor ő megadja a szívünk vágyát. Ennek a fiatal
párnak a házassága azt is szemlélteti, hogy tilos egybekelni nem hívőkkel. A
Biblia egyértelműen fogalmaz, amikor tiltja az ilyen szövetségeket. Látván a
szörnyű következményét Izmael döntésének ilyen szövetség létrehozására, Ábrahám
elküldte szolgálóját az ősei földjére, hogy feleséget szerezzen a fia, Izsák
számára.
Néhány egyedülálló férfit és nőt kísértheti
az a gondolat, hogy csak mert nincs választható keresztény társ a közvetlen
közelükben, abból kell választaniuk, ami rendelkezésre áll, aki néha
olyasvalaki lehet, aki nem hívő. Az ilyen cselekedet ugyan könnyen adódik, de
végzetes lehet. Bízni Istenben és az Ő tanácsát követni – ez az egyetlen
biztonságos út.
Trevor O’Reggio
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése