MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 14. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet 245. nap
14.
Sodoma pusztulása
A Jordán
völgyének városai közül Sodoma volt a legszebb. A síkság, amelyen
elhelyezkedett, olyan szép volt és termékeny "[...] mint az Úr
kertje" (1Móz 13:10). A trópusok pazar növényzete díszítette a környéket.
Pálmafa, olajfa és szülő hazája volt ez, ahol egész évben virágok illatoztak.
Gazdag termést kínáltak a mezők; nyájjal és csordával voltak tele a környező
dombok. A művészet és a kereskedelem is növelte a síkság büszke városának
gazdagságát. Palotáit kelet kincsei díszítették, és a sivatag karavánjai drága
áruk sokaságával látták el piacait. Lakosai kevés munka árán megkaphattak
mindent, amire szükségük volt; mintha az egész év ünnepek sorozata lett volna.
A
mindenütt uralkodó bőség fényűzést és gőgöt szült. A tétlenség és gazdagság
megkeményítette a szíveket, amelyeket sohasem sanyargatott nélkülözés, és nem
sújtott a bánat. A gazdagság és kényelem táplálta a gyönyör szeretetét és az
emberek érzéki élvezetekbe merültek. "Ímé, ez volt vétke Sodomának, a te
öcsédnek:" - mondja Ezékiel - "kevélység, eledel bősége és gondtalan
békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem
fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének utálatosságot előttem, és
elveszítém őket, mikor ezt megláttam" (Ezék 16:49-50). Semmit sem kívánnak
az emberek jobban, mint a gazdagságot és a kényelmet, pedig ez szülte azokat a
bűnöket, amelyek a síkság városainak pusztulását okozták. Haszontalan, tétlen
életük miatt áldozatul estek Sátán kísértéseinek, és eltorzították Isten
képmását. Inkább sátáni, mint isteni jellemvonásokat tükröztek. Az emberiség
legnagyobb átka a tétlenség, mert erkölcstelenséget és bűncselekményeket von
maga után. Gyengíti az értelmet, csökkenti a felfogóképességet, és megrontja a
lelket. Sátán lesben áll, készen arra, hogy tönkretegye a vigyázatlant, aki
szabad idejével alkalmat kínál neki arra, hogy valamilyen vonzó álarc leple
alatt hozzáférkőzzék. Akkor a legsikeresebb, amikor az embert tétlen óráiban
kísérti meg.
Sodoma
népe mulatozott és tivornyázott, dőzsölt és részegeskedett. Nem szabott határt
a leghitványabb és legdurvább szenvedélyeinek sem. A nép nyíltan dacolt
Istennel és törvényével, és örömét lelte az erőszakos cselekményekben. Bár
előttük állt az özönvíz előtti világ példája, és tudták, hogy Isten haragja
nyilvánul meg elpusztításával, Sodoma mégis a gonoszságnak ugyanazt az útját
járta.
Amikor
Lót Sodomába költözött, a romlottság még nem volt általános, és az irgalmas
Isten fénysugarakat gyújtott az erkölcsi sötétségben. Amikor Ábrahám kimentette
a foglyokat az elámiták kezéből, az emberek figyelme az igaz hit felé fordult.
Ábrahám nem volt idegen Sodoma népe előtt, és maguk között kinevették, amiért a
láthatatlan Istent imádta. De amikor a sokkal nagyobb katonai erőkkel szemben
győzelmet aratott, s a foglyokról és a zsákmányról nagylelkűen lemondott,
csodálkozást és csodálatot keltett. Amíg ügyességét és bátorságát magasztalták,
nem némíthatták el meggyőződésüket, hogy mennyei erő által győzött. Ábrahám
nemes és önzetlen lelkülete, amely annyira idegen volt Sodoma önző lakói előtt,
vallása felsőbbrendűségének újabb bizonyítéka volt, amelynek bátran és hűséggel
hódolt.
Ábrahámra
mondott áldásával Melkhisédek elismerte, hogy Jahve a pátriárka erejének
forrása és győzelmének szerzője: "[...] Áldott legyen Ábrám a Magasságos
Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta
ellenségeidet" (1Móz 14:19-20). Isten gondviseléssel szólt ehhez a néphez,
de ők elutasították az utolsó fénysugarakat, ahogy a korábbiakat is.
És most
elérkezett Sodoma utolsó éjszakája. A bosszúállás fellegei már rávetették
árnyékukat a pusztulásra ítélt városra. De lakó ezt nem vették észre. Amíg az
angyalok közeledtek, hogy a pusztításra szóló megbízásukat végrehajtsák, az emberek
jólétről és kedvtelésről álmodtak. Az utolsó nap is olyan volt, mint a többi,
jött és elmúlt. Este szállt a kedves és zavartalan tájra. A páratlanul szép
vidék a lenyugvó nap sugaraiban fürdött. A hűvös alkony előcsalogatta a város
lakóit, és a szórakozni vágyó tömeg sétálgatott, kihasználva a perc örömeit.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 10
Sámuel meghívta Sault áldozati ebédre és
különös módon bánt vele. A következő reggelen Sámuel négyszemközt beszélt vele,
és csendben felkente királynak. Saul biztosan azt gondolta: „Kicsiny törzsből
származom. A nagyobbak sohasem fognak elfogadni.”
Az Úrnak gondja volt erre is, de először még
mást akart kimunkálni Saul lelkében. Saul igazi szükséglete az volt, hogy
megtanuljon teljesen bízni Izráel Istenében. Mindig emlékeznie kellett arra,
hogy Isten volt az, aki kiválasztotta őt, és királlyá tette. Királyként elért
sikerei csakis az Úrtól jönnek.
Sámuel beszélt Saulnak a szokatlan
eseményekről, amelyek aznap vártak rá, és minden úgy történt, ahogy azt Sámuel
megmondta. Saul más emberré lett (lásd: 6. vers). Az Úr kiárasztotta
kegyelmének áldását Saulra, és be is fejezte volna, amit elkezdett, ha Saul
megtartotta volna kötelezettségeit az Úr iránt, és hittel engedelmeskedik
Istennek (Fil 1:6; 1Tim 6:20).
Sámuel nemzeti gyűlést hívott össze Mispába,
ahol „sors által” valamint az Urim és Thummim által az Úr kiválasztotta
királynak a Benjámin törzséből való Sault. (20, 24. vers). Saul kicsinek érezte
magát, és hazament, hogy várjon, míg az Úr dolgozik.
Az életében elkezdődött a küzdelem, amivel mi
is, mindnyájan szembenézünk. A harc pedig akörül dúl, hogy Jézusra nézünk, és
megbízunk Benne, vagy önállóan akarjuk uralni az életünket?
David
Manzano
33. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 14.
fejezetéhez (márc 13-19).
„[Lót] példájának
befolyása megmentette volna feleségét is attól a bűntől, amely megpecsételte
sorsát.” (161. o.) Amikor a családunk Michiganbe költözött, a lányom, Olivia
három éves volt. Én mint az új lelkész, alig vártam, hogy tanítványi
csoportokat indíthassak. Az általam választott tananyag nagyon intenzív volt,
és hozzátartozott, hogy a Biblia 74%-át elolvassuk 34 hét alatt. Nekem magamnak
is oda kellett szánnom magamat az olvasnivalóm érdekében. Reggelenként Olivia
bebújt hozzám az ágyba, és tudta, hogy nyugodtan nézegetheti saját kis
könyvecskéjét vagy csendben befészkelheti magát, amíg anyu a „tanítványi” házi
feladatával van elfoglalva.
A születésnapom reggelén úgy döntöttem,
kivételesen megengedem magamnak, hogy úgy kezdem a napot, hogy azt a könyvet
olvasom, amit néhány hónapja vettem meg. Ennek semmi köze nem volt a szakmai
kötelezettségemhez, és nem is volt kimondottan lelki tartalmú. Hamarosan a kis
álmos Olivia tántorgott be a szobába, és bújt be mellém az ágyba. Pár perccel
később csodálkozva nézett a könyv borítójára, és tanácstalanul komoly hangon
kérdezte: „Anyu, nem kéne neked tanítványnak lenned?”
Körülnéztem és az ágyon ott volt a tanítványi
házi feladatom, mint amivel nem törődnek. Aznap reggel rossz döntést hoztam.
Szerencsére a lányomra tett korábbi jó befolyás oda vezetett, hogy feltette a
kérdését, amivel viszont ő tett jó befolyást rám.
Ma te fogsz másokat befolyásolni – hogy
miképp, az csak rajtad múlik. Emlékezz Lótra.
Esther Ramharacksingh
Knott
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése