MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 243. nap
Ábrahám
hitének nagy tette fényoszlopként áll, és megvilágítja Isten minden eljövendő
korszakban élő szolgáinak ösvényét. Ábrahám nem tagadta meg Isten akaratának
teljesítését. A háromnapos út alatt volt elég ideje gondolkozni és - ha akart
volna - Istenben kételkedni. Úgy okoskodhatott volna, hogy fiának megölése
miatt gyilkosnak fogják tartani, egy második Kainnak; ezért tanítását elvetnék
és semmibe vennék: jót sem tehetne többé embertársainak. Úgy érvelhetett volna,
hogy idős kora felmenti az engedelmesség alól. De a pátriárka nem folyamodott
egyik mentséghez sem. Ábrahám is ember volt, a mienkhez hasonló indulatai és
gyengéd érzelmei voltak. Nem kérdezte meg, hogyan teljesülhetnek az ígéretek,
ha Izsákot megöli. Nem tanácskozott fájó szívével. Tudta, hogy Isten minden
kívánalmában igaz és igazságos, és Ábrahám az utolsó betűig engedelmeskedett a
parancsnak.
"[...]
Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten
barátjának neveztetett" (Jak 2:23). Pál pedig ezt mondja: "[...] akik
hitből vannak, azok az Ábrahám fiai" (Gal 3:7). Ábrahám hite a
cselekedeteiben mutatkozott meg. "Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem
cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit" (Jak 2:21-22). Sokan nem értik a hit
és a cselekedetek viszonyát. Azt mondják: "Csak higgy Krisztusban és
üdvözülsz. Nem kell a törvényt megtartanod." De a valódi hit
engedelmességben mutatkozik meg. Így szólt Jézus a hitetlen zsidókhoz: "Ha
Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek" (Jn 8:39). A
hívők atyjáról pedig az Úr ezt jelenti ki: "[...] hallgata Ábrahám az én
szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és
törvényeimet" (1Móz 26:5). Jakab apostol pedig ezt mondja: "A hit is,
ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában" (Jak 2:17). János is, aki
olyan sokat foglalkozik a szeretettel, így szól: "az az Isten szeretete,
hogy megtartjuk az ő parancsolatait" (1Jn 5:3).
Az
előkép és az ígéret útján Isten "előre hirdette [...] az evangéliumot
Ábrahámnak" (Gal 3:8 új prot. ford.). A pátriárka hite az eljövendő
Megváltóra összpontosult. Ezt mondta Krisztus a zsidóknak: "Ábrahám a ti
atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült" (Jn
8:56). Az Izsák helyett feláldozott kos jelképezte Isten Fiát, aki később
meghalt helyettünk. Amikor Isten az embert a törvény áthágása miatt halálra
ítélte, az Atya Fiára tekintett, és ezt mondta a bűnösnek: "Élj: találtam
váltságdíjat!"
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 8
Sámuel idős volt. Annyi minden jót tett élete során,
ami nem került feljegyzésre. Ez igaz Isten embereinek többségére. A fény, ami
mindannyiunkról sugárzik, akik hűségesek vagyunk Istenhez, nagyon kevés, vagy
semmilyen nyilvánosságot nem kap. De nem vész el. A mennyben feljegyzésre
kerül, és sokan meglepődnek majd az életük jó gyümölcseit látva.
Szeretni Istent, és bízni Benne, ez a próba. Az embereknek,
akik a világot szerették, nem tetszett Sámuel jó példája és vezetése. Királyt
akartak, mint a környező népek. Ez hitszegés, és Isten vezetésének elutasítása
volt, de az Úr nem pusztította el őket. Sámuel által figyelmeztette a népet,
hogy mit jelentene, ha királyuk lenne, és mit tenne velük egy uralkodó, majd
hagyta, hogy azt kapják, amit akarnak. Isten nem leli örömét a kikényszerített
szolgálatban.
Vigyáznunk kell, hogy ne a világ szemében akarjunk
nagynak tűnni. Az egészségügyi központjaink, egyetemeink fontosak, és
megbecsülést adnak számunkra a világban. Mindazonáltal, ami tényleg megérinti,
és Krisztus felé vonzza a környezetünkben élőket, az az egyéni életünk, ahogy
élünk és dolgozunk az emberek között.
David Manzano
Nyugalmazott lelki pásztor
Nyugalmazott lelki pásztor
Fordította: Kóczián Ágnes
32. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 13.
fejezetéhez (márc 6-12).
Isten keresi az
útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé
teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a
percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig
üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.
25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy
elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki.
Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta.
Ábrahám azért hitt, mert látott.
Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek
végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során
az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy
legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja
szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten
majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert
hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja,
hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.
Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely
csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük
Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a
legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert
hiszünk?
Kenley Hall
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése