Higgyetek az Ő prófétáinak - február 5 - PÉNTEK - Józsué 22

MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet 208. nap

Az emberek gonoszsága olyan magasra csapott, hogy Isten meghirdette elpusztításukat. Ahogy egyik év múlt a másik után, egyre mélyült az emberi vétkesség áradata, és Isten ítéletének egyre sötétebb felhői gyülekeztek. De Énók, a hit tanúja, kitartott útján. Intett, kért, kérlelt, igyekezett visszafordítani a vétkezés árját, és feltartóztatni a bosszú nyilait. Bár a bűnös, mulatni vágyó nép figyelemre sem méltatta intéseit, bizonyságtevésén Isten jóváhagyása nyugodott, és Énók továbbra is hűségesen harcolt az eluralkodó gonoszság ellen, mígnem Isten a bűn világából a mennybe, a tiszta örömök honába vitte.

Nemzedéke gúnyolta és ostobának mondta azt az embert, aki nem gyűjtött itt aranyat, sem ezüstöt, és nem szerzett vagyont. Énók az örökérvényű kincseket értékelte. A mennyei városra tekintett. Látta a dicsőség Királyát Sion közepette. Szíve-lelke a mennyben volt, és arról beszélt. Minél nagyobbra nőtt a gonoszság, ő annál jobban vágyott Isten országa után. Még a földön volt, de hitben a fény honában élt.

"Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják" (Mt 5:8). Énók háromszáz éven át törekedett szívének tisztaságára, hogy összhangban lehessen a mennyel. Három évszázadon át Istennel járt. Nap mint nap arra vágyott, hogy még nagyobb egységben lehessen vele. Egyre szorosabb lett a kapcsolat, mígnem Isten magához vette. Már ott állt az örökkévaló világ küszöbén, csak egy lépésre az üdvösség honától. És most a kapuk kinyíltak, az Istennel való járás, amely oly sokáig tartott a földön, tovább folytatódott, és ő átlépett a Szent Város kapuin - elsőként az emberek közül.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 22

Miközben Rúben és Gád törzsei, valamint Manassé törzsének fele hazafelé tartott a kánaáni hódításból, magukban ezt gondolták: „Le fogunk itt telepedni a Jordán folyó partján, magunkban, elkülönülve testvéreinktől, egy másik törzsben. Mi lesz, ha azt mondják majd gyermekeinknek a jövőben, hogy ők nem tartoznak Izraelhez és nincs közük az Úrhoz?” Ezért Manassé törzse úgy határozott, hogy felépít egy impozáns oltárt a Jordán folyónál, a silói szent sátorban álló oltár másolatát, amely majd eggyé tartozásukat mutatja.

Amikor a többi törzs hallott az oltárról, összegyűjtöttek egy hadsereget, hogy Manassé törzse ellen induljanak. Szerencsére, mielőtt megtámadták volna őket, először egy delegációt küldtek, hogy beszéljenek velük. „Hogy tudtatok ilyen hamar elfordulni az Úrtól, a ti Istenetektől azzal, hogy felállítottatok egy másik oltárt?” – kérdezték. Megdöbbenve azon, hogy jó szándékukat milyen értetlenség fogadja, a vezetők azt válaszolták: „Isten őrizz, hogy fellázadjunk ellene! Nem, ezen az oltáron nem lehet áldozatot bemutatni, csakis a szent sátorban! Ez csak egy egyszerű bizonyíték arra, hogy ti a testvéreink vagytok, és mi hűségesek leszünk az Úrhoz.”

Az izraelitákhoz hasonlóan nekünk is felelősnek kell lennünk egymásért, de mindig nagyon gondosan meg kellene fontolnunk a helyzetet, mielőtt levonnánk a következtetetést testvéreink tetteiről, és vádaskodnánk.

Ralph Neall

27. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezetéhez (január 31- feb. 6).

Énok, Ádám és Éva hatodik leszármazottja, egyike azoknak, akik Istennek szentelték életüket és készen lesznek Jézus második eljövetelekor. Ahogyan Énok életén elmélkedem, azon tűnődöm, vajon mi tette lehetővé, hogy felvitessen a mennybe. Megértem, hogy Énok olyasvalaki volt, akinek életének középpontjában „örök kincsek” (87. o.) voltak. Életének mindennapjai ezt a célt tükrözték vissza: Isten jelenlétében élni. Énok naponta bensőségesen társalgott Istennel, imában és elmerengve. Istennel járt szívében és értelmével. Időnként elvonult a társadalomtól, hogy Isten kinyilatkoztatásán és ígéretein elmélkedjen, és nem hagyta, hogy a bűnös világ körülötte befolyásolja az Úrral való kapcsolatát. Legbensőbb vágya volt, hogy Isten dicsőségére élje életét, és így az élete Isten szeretetének és igazságának tanúbizonysága lett.

Énok példája az Isten iránti odaadás lelki életét mutatja be számunkra. Micsoda kihívás mindannyiunk számára! Saját életünkben gyakran szembesülünk nagy próbákkal és nehézségekkel, időnként pedig nagyon elfoglaltak vagyunk. Az összes időnket és energiánkat arra fordítjuk, hogy túléljünk és keresztülvergődjük a napot, és néha elhanyagoljuk az odaszánás és a lelki elmélyülés perceit. Énok példája arra ösztönöz minket, hogy ápoljuk az Istennel való kapcsolatunkat. Mások szeme rajtunk van, és látják, hogy micsoda áldás lehet az Istennek odaszánt élet.

Denis Fortin

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba